Felszólalás adatai

GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Élnék ezzel a lehetőséggel, úgyis csak egy mondatban szerettem volna a két percben - nem tudtam, hogy egyedül vagyok - Iván professzor úr megjegyzésére reagálni, akkor ezt gyorsan elmondanám a tízperces elején.

Itt az esélyjavításról, az esélykiegyenlítésről van szó. Fontosnak tartanám rögzíteni, amit már korábban más vitákban is elmondtam, hogy úgy látom, hogy a kibeszéletlen vita, amiről korábban beszéltem, egészen pontosan az, hogy mi szolgálja az esélyegyenlőséget: önmagában bizonyos intézmények - iskola, posta, más - fizikai létezése az adott településen vagy pedig a szolgáltatásoknak, a jó minőségű szoláltatásoknak az elérhetősége. Mert elképzelhető olyan megoldás is, ahol maga az intézmény megszűnik, de valamilyen, a korábbinál jobb minőségű szolgáltatás az átalakítás, az átszervezés keretében és részeként könnyebben válik elérhetővé. Legalábbis ideális, optimális esetben ez is elképzelhető lenne. Én látom azt, hogy sajnos ez nem mindig így történik, ugyanakkor valószínű, hogy néha így is történik, és én azt szorgalmaztam, hogy próbáljunk meg erről egy józan vitát folytatni.

Hadd térjek rá arra, amiért eredetileg ilyen hosszabb időtartamban kértem szót. Ez pedig az a kérdés, amiről itt a vita elején többet beszéltünk. Én magam voltam az, aki kértem képviselőtársaimat, hogy ne vigyük el pusztán ebbe az irányba ezt a vitát, és jelezném is, hogy én utoljára kívánok ehhez hozzászólni. Azért kértem erre hosszabb időkeretben lehetőséget, mert hangsúlyozottan szeretnék egy picikét kevésbé politizálva, kicsikét érvelő módon beszélni erről.

A bizottsági meghallgatáson Lenkovics Barnabás mondott egy nagyon erős mondatot, ami Balog Zoltán a Fidesz vezérszónokaként idézett is, ami egy kérdés, úgy szól, hogy tud-e valaki arra példát, hogy a rendőrségi törvény, úgymond, gyönyörű logikai levezetésében megfogalmazott, nagyon szép szabályoknak akár egyetlen szabályát is betartották volna azok a rendőrök, akik ellen büntetőeljárások folynak. Ez egy nagyon erős mondat. Én azt gondolom, ennek két olyan eleme van, amiről fontos beszélni. Egyrészt az, hogy Lenkovics Barnabás is azokról a rendőrökről beszél, akik ellen büntetőeljárások folynak. Nem azt állítja az ombudsman, amit az ő szövegét felhasználva próbálnak politikusok állítani - hónapokkal korábban az ő állítása nélkül ugyanerre tettek kísérletet, most pedig az ő szövegét felhasználva csinálják ugyanezt -, miszerint itt egy politikailag vezérelt, előre elhatározott, rendőrállami intézkedés történt, ami a magyar demokrácia lábbal tiprása. Lenkovics Barnabás azokról a rendőrökről beszél hangsúlyozottan, akik ellen büntetőeljárás indult. Ez fontos, hiszen egyébként, ha megnézzük a rendőri intézkedések egészét, azt kell lássuk, hogy számosságában ezeknek az elsöprő többsége szakszerű és jogszerű volt.

Itt megint csak hangsúlyoznám azt a nem elhanyagolható társadalmi körülményt, hogy szemben azzal a beállítással, ami megpróbál ilyen párhuzamot vonni a Kádár-rendszernek a demokratikus ellenzéke által szervezett tüntetéseket leverő rendőri akciói és a mostani rendőri események között, szemben ezzel az állítással a Magyar Köztársaság átszervezett, demokratikusan működő rendőrsége tavaly ősszel egy olyan helyzettel találta magát szemben, amire nem volt példa majdnem két évtized alatt. Felkészületlenül érte ez a rendőrséget, ezt maguk a rendőri vezetők is elismerik.

(13.10)

Felkészületlenül érte ez a magyar politikát is, nem beszélve a békésen demonstrálni vágyó magyar állampolgárok elsöprő többségéről. Csak halkan jegyzem meg, nem szeretnék tényleg cinikus poénokkal megterhelni egy ilyen vitát, de olvasom a hírekben, hogy Franciaországban nem voltak különösebb zavargások az új köztársasági elnök győzelmének kihirdetése után. Mintegy 800 autót felgyújtottak, és 400-500 embert letartóztattak, de - szólnak a tudósítások - különösebb zavargások nem voltak.

Ehhez képest nálunk valami olyasmi történt, amire korábban nem volt precedens. Én ezt nagyon fontosnak tartom, mert ha megnézzük azt, hogy most, március 15-én hogyan járt el a Magyar Köztársaság rendőrsége, hogyan jártak el azok, akik békésen akartak politikai véleményüknek hangot adni az utcán demonstrálva, és hogy hogyan jártak el azok, akik tömegrendezvényt rendeztek március 15-én és egyébként korábban, október 23-án is, akkor azt kell látni, hogy mindenki tanult abból, ami történt. Tanult a Fidesz, mert máshogy rendezte meg a saját tömegrendezvényét, tanult belőle a rendőrség, mert sokkal jobban odafigyelt bizonyos jogszabályok betartására és bizonyos szakmai követelmények teljesítésére, és tanultak belőle azok az emberek is, akik valóban békésen akartak demonstrálni, mert nem mentek a közelébe sem azoknak, akik nem erre készültek.

Itt azzal a véleménnyel szeretnék vitába szállni, miszerint nincsen tisztességes vizsgálat. Ez többször elhangzott ebben a vitában, hogy legyen végre tisztességes vizsgálat. Azt gondolom, hogy egy jogállamban élünk. Büntetőeljárások vannak folyamatban. Miközben fontos persze kimondani azt is, fontos szóvá tenni azt is, hogy minden bizonnyal feltehető kérdések azzal kapcsolatban, hogy az ott, akkor a kritikus napokban tömegesen elrendelt előzetes letartóztatások jelentős részéről a bíróság azt mondta, hogy nincsen rendben, ez például egy olyan probléma, amiről érdemes nekünk beszélni. Azzal kapcsolatban persze nekem kételyeim vannak, hogy erről, mondjuk, az ombudsman beszélhet-e, hiszen a bírósági eljárásokat nem vizsgálhatja. Ezért sincs igaza abban Balog Zoltánnak, hogy már a lezárult büntetőügyekben kellene valamit mondani, mert nem mondhat ezekről az ombudsman semmit.

Szóval, hogy nincsen tisztességes vizsgálat, hát itt persze felmerül az a kérdés, hogy volt ősszel például egy kezdeményezés abban a tekintetben, hogy legyen parlamenti vizsgálóbizottság. Ezt javasolta az ellenzék, illetve jelezte, hogy majd akar ilyet. Mi elmondtuk, hogy legyen, aztán nem érkezett a parlamenthez ilyen kezdeményezés. Én nem akarom most politikai irányba elterelni ezt a vitát még jobban, mint eddig, mármint ilyen pártpolitikai adok-kapokba, de azért jó lenne, ha mindenki képes lenne árnyaltan beszélni erről a dologról.

Az nagyon szép, amikor az ombudsmani jelentésből kiemeli egy fideszes megszólaló azt, hogy az az ombudsmani jelentés milyen kritikát fogalmazott meg a kormány mint szervező magatartásával augusztus 20-a kapcsán. De én élek a gyanúperrel, hogy többek között azért sem lett parlamenti vizsgálóbizottság ősszel, mert ha lett volna, akkor felmerültek volna kérdések a Fidesznek mint rendezvényszervezőnek az objektív felelősségével kapcsolatban október 23-át illetően, mert ha ez augusztus 20-án megáll, akkor megáll október 23-án is természetesen.

Azt a prekoncepciót, hogy a rendőri vezetők politikai utasításra korlátozták a gyülekezési jogot, és sértettek emberi jogokat, szerintem határozottan vissza kell utasítani, és ki kell mondani, hogy ez az állítás nem teszi lehetővé a szakszerű és valóban az emberi jogok teljes érvényesülését megcélzó vitát. Ez egy súlyosan túlzó és átpolitizált állítás.

Rubovszky képviselő úr említette a jogszabály-módosítás tervezetét. Itt szeretném kiemelni, hogy a liberális frakció egyértelműen támogatja azt az elképzelést, hogy a hivatalos személyként hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás büntetési tételét emeljük oda, ahogy ez fordítva van. Ez teljesen rendben lévő dolog, ahogy erre egyébként először egy jogvédő szervezet, a Társaság a Szabadságjogokért hívta fel a figyelmünket.

Szóval, végezetül még arról szeretnék szólni, hogy furcsa az, hogy először az az állítás hangzik el, hogy nem szavazzuk meg az ombudsmani jelentést, mert hiányoznak belőle részek, aztán magát a kiegészítő jelentést sem fogadjuk el. Miért nem fogadják el a kiegészítő jelentést? Lehet, hogy azért, mert a kiegészítő jelentés egyébként konkrét észrevételeket tesz abban a tekintetben is, hogy a gyülekezési joganyagunkat meghaladta az élet, és hogy ez a gyülekezési jogszabályanyag merev, és néhány felmerült problémára nem ad választ. Ugye, a kormánypártok jelezték, hogy a gyülekezési jogot nem szűkítve el tudják képzelni a gyülekezési törvény cizellálását, pontosítását. Erről az ellenzék tárgyalni sem akart. Most itt van az ombudsman kiegészítő jelentése, amelyben tételesen szerepel, hogy bizony ezzel vannak problémák, és konkrét javaslatok is szerepelnek, hogy mit lenne érdemes ebben tisztázni.

Én azt mondanám, hogy meg kellene próbálni rátérni egy olyan - még egyszer mondom - épeszű politikai vitára, amely ezeket a szabadságjogi kérdéseket - gyülekezés, rendőri fellépés - tisztázza. Jó lenne, ha az ellenzék üdvözölné a kormánynak azt a kezdeményezését, hogy független civil panaszbizottság jöjjön létre a rendőrség mellett. Jó lenne, ha valamennyien - a jobboldalon, baloldalon, liberálisok - ezt az egészet, ami a büntetőjogi részét illeti, ráhagynánk a köztársaság független bíróságaira, ahol eljárások vannak folyamatban.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)