Felszólalás adatai

GUSZTOS PÉTER, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Volt alkalmunk az elmúlt években rendszeresen az adatvédelmi biztos beszámolójának tárgyalásakor beszélni azokról az általános problémákról, amelyek a biztos működése során nagy figyelmet kapnak. Sokat beszéltünk arról, hogy a modern és a globális világnak milyen kihívásai vannak, amelyek fontossá teszik azt, hogy egy erős adatvédelmi biztos védje az egyénnek, az állampolgárnak egyrészt az információszabadsághoz való jogát, másrészt pedig a személyes szféráját, a személyes adatait. Nagyon sok adatunk van nagyon sok nagy rendszerben, állami intézmények és magáncégek nagy rendszerében keringenek ezek az adataink, és tudjuk, hogy az információ hatalmat jelent, ezért az egyes egyén lehet kiszolgáltatott, amikor saját adatai olyan helyre kerülnek vagy olyan felhasználásra kerülnek, amelyet ő nem igényelt vagy nem szeretett volna.

A hazai ombudsmanok közül a legerősebb ombudsman az adatvédelmi biztos, és ez jól van így, az elmúlt évek visszaigazolták azt, hogy jó döntés volt az adatvédelmi biztos erejét meghatározó politikai és törvényhozási döntés. Ha a nagy, globális kihívásokról beszélünk, akkor láthatjuk, hogy a jövő egyik legnagyobb társadalmi problémájaként megjelenik a klímaváltozás kérdése, amire a környezetvédelemnek, az energiapolitikának és az iparpolitikának a válaszait várjuk. Legalább ekkora nagy, szintén globális kihívás a nemzetközi terrorizmus, illetve a nemzetközi politikának a nemzetközi terrorizmus elleni fellépésre adott válaszai önmagukban. A jelentés évről évre foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, és én valamiért azt feltételezem kissé pesszimistaként, hogy az elkövetkező években vagy majd egy-két évtized múlva még inkább ezek a típusú kérdések sokkal nagyobb problémák lesznek számunkra. Az ujjlenyomat, a biometrikus adatok kezelése, a különböző egyedi azonosítók kezelésének, a nemzetközi adatoknak a nemzetközi rendszerekbe való bekerülése olyan kérdéseket, olyan politikai és jogi dilemmákat vet föl, amelyekre bizony sokszor nagyon nehéz választ adni.

Egyébként talán éppen a liberálisok találják meg a legnehezebben ezekre a válaszokat, hiszen az egyéni szabadságok legteljesebb körét biztosítani akaró liberálisok egy komoly dilemmával állnak szemben akkor, amikor arra kell választ adni, hogy egy ilyen típusú kérdésben, ahol a nemzetközi terrorizmus elleni fellépés jegyében bizony nagyon-nagyon fontos és egyértelmű, azonosíthatóvá tevő egyedi adatokat nemzetközileg kezdenek el kezelni államok, amiről persze minden jóérzésű és valamiképpen olvasott embernek az orwelli nagy regény, az "1984" és az abban lévő kisember kiszolgáltatottsága jut eszébe. Mondom még egyszer, ezek olyan politikai és jogi dilemmák, amelyeket nehéz megoldani. Ezért nagyon fontos, hogy a konkrét, egyedi ügyekben évről évre meg tudjuk nézni azt, hogy mit mond az adatvédelmi biztos.

Ezúton is szeretném természetesen a liberális frakció nevében megköszönni Péterfalvi adatvédelmi biztos úrnak és munkatársainak azt a munkát, amit évről évre kifejtenek. Azt gondolom, érdemes ebből a beszámolóból is, vagy ebből talán még inkább, mint az előzőből kiemelni néhány olyan ügyet, amelyek speciálisan az elmúlt évhez kapcsolódnak, és talán a többinél egy picikét a politikai szenzitivitásuk erősebb.

Annak nagyon örülök, hogy a Fidesz megszólalói megdicsérték azért az adatvédelmi biztost, amiért kritizálták az általános biztosnak a helyettesét. Most megnéztem, három és fél oldal foglalkozik ebben a biztosi jelentésben a tavaly őszi eseményekkel; egy picit kevesebb, mint amiért nagyon csúnya, nagyon szigorú kritikát kapott az általános biztos helyettese. Itt nagyon helyesen elhangzott az, hogy nagyon helyes, hogy az adatvédelmi biztos a tavaly őszi események adatvédelmi vonatkozásaival foglalkozott. Mondom még egyszer, ez ebben a beszámolóban, írd és mondd, három és fél oldal, ahol egyébként minden le van írva azokban az ügycsoportokban, amelyekkel az adatvédelmi biztosnak foglalkoznia kellett. Csak ezek után már különösen nehezen értem, hogy akkor pontosan mit is kértek az előző körben olyan vehemensen és politikailag olyan élesen számon az általános biztos helyettesén, aki ennél körülbelül egy oldallal hosszabban írt a saját beszámolójában az őszi eseményekről.

Hagyjuk is ezt, nézzük a konkrétumokat! A tavalyi évből két ügycsoportot emelnék ki, amelyeket maga a beszámoló is külön fejezetben kezel, a 2006. évnek a "További érdekes ügycsoportok" című fejezetében szerepelnek.

Az egyik az őszi zavargásokkal kapcsolatos. A másik pedig az - adatvédelmi biztos úr azt hiszem, tudja ezt tanúsítani; nem minden képviselőtársam volt itt a korábbi vitákon -, hogy nekem személyesen magánemberként és politikusként is vesszőparipám a választásokkal kapcsolatos adatkezelés kérdése és az, hogy a politikai pártoknak sokkal, de sokkal nagyobb önkorlátozást kellene alkalmazniuk a választási kampányok során az adatok megszerzésében és felhasználásában.

(14.40)

Ezzel a két üggyel szeretnék egy kicsit részletesebben foglalkozni.

Ami a rendőrség adatkezelését, illetve adatkérését illeti: a fideszes vezérszónok az imént azt persze elfelejtette közölni, hogy az adatvédelmi biztos ajánlásainak megfelelően harmadik alkalommal már a rendőrség adatvédelmi szempontból is rendben lévőnek találtatott kéréssel fordult a kórházak felé. Azt meg csak nagyon-nagyon halkan jegyzem meg, hogy örültem volna pár évvel ezelőtt, ha a konzervatív politikusok ugyanilyen adatvédelmi érzékenységgel léptek volna föl akkor, amikor kábítószerfüggő beteg emberek vagy a tűcsereprogramokban részt vevő beteg, segítségre szoruló emberek személyes adatait kísérelték megszerezni, és sajnos sokszor meg is szerezték az eljáró rendőrök egészségügyi intézményektől. Az pontosan ugyanez a történet volt, igaz, politikailag valószínűleg kevésbé lett volna kifizetődő szót emelni benne az ellenzéki párt részéről.

A kamerák kérdéséhez: az mindenképpen tisztázandó lenne egyszer s mindenkorra, hogy pontosan mit is akarunk a kameráktól, meg hogy milyen gyakorlatot is folytatunk ebben. A legutóbbi beszámoló vitájakor felmerült az a szempont is, hogy egyes külföldi tudományos kutatások szerint ezek természetesen csak lokálisan tudják megoldani a problémát, és egy öngerjesztő folyamatot indítanak el, az ikszedik kerület bekamerázott utcáiban értelemszerűen egy picit nagyobb rend lesz, de az ugyanabban a kerületben vagy a szomszéd kerületben lévő környező utcákba, vagy egy kerülettel arrébb tevődik át az a cselekmény, amit a kamerák onnan kiszorítottak. S oda talán nem szeretnénk eljutni, hogy minden utca és minden kerület teljesen be legyen kamerázva.

Az pedig különösen érdekes - és ezt hadd mondjam most kormánypárti képviselőként -, és a kommunikáció tekintetében némiképp emlékeztet a pártállami gyakorlatra, hogy ha egyszer már vannak ilyen kamerák és felvételek, akkor hogy lehet az, hogy néhány nappal az események után azok az emberek, akik részesei voltak valamilyen utcai atrocitásnak, és szeretnék magukat tisztázni, vagy úgy érzik, hogy sérelem érte őket egy büntetés-végrehajtási intézetben, amely szintén be van kamerázva, és ez ügyben szeretnének panaszt tenni, akkor hirtelen eltűnnek a felvételek.

Persze tudjuk, hogy a felvételek alapvetően folyamatosan törlődnek és nem megtarthatók, de hogy néhány nappal az olyan események után, amelyek kritikusak és büntetőjogilag is komoly kérdéseket vetnek fel, és adott esetben állampolgárok a saját jóhiszeműségüket és ártatlanságukat ezekkel a felvételekkel tudnák bizonyítani, ilyenkor egyszerűen eltűnnek a felvételek, az mindenképpen furcsa. Én magam személyesen nehezen tudtam elhinni ősszel azt, hogy ezek ilyen kritikus események után egy-két nap alatt hirtelen eltűntek, amikor az eseményben részt vettek magukat próbálták tisztázni, és megmondom őszintén, akár bv-intézetben, akár valahányadik rendőrkapitányságon kezelik a felvételeket, nem lehet jó szemmel nézni az ilyen típusú gyakorlatot és kommunikációt. Tehát valamifajta egységes gyakorlat mindenképpen fontos lenne.

Nagyon örülök annak - hogy szintén egy politikailag szenzitív kérdésnél maradjunk -, hogy az adatvédelmi biztos nagyon határozottan megszólalt és fellépett azzal a gyakorlattal szemben, ami büntetőjogilag nem nagyon szankcionálható, hiszen gondosan egy külföldi szerverről folytatják - a Kuruc.infóról van szó -, ahol adatvédelmi szempontból is egy egészen gyalázatos politikai akciót követtek el, hiszen bírókat és ügyészeket akartak megfélemlíteni azzal, hogy a legszemélyesebb adataikat, mobiltelefonszámot és ilyeneket feltettek. Nagyon helyes, hogy ebben jelzés történt.

Amit még a választásokkal kapcsolatban szintén ebből a fejezetből szeretnék kiemelni, az a politikai marketing bővülő eszköztárával és egyre intenzívebb agresszivitásával kapcsolatos. A politikai pártok versenyében, a modern politikai kommunikációban az utóbbi években, fél évtizedben teljesen egyértelmű tendencia az, hogy a közvetlen megkeresés különböző technikái felértékelődtek, mind a személyes megkeresés a lakóhelyen, mind pedig a telefonon, akár automatizált hívásokkal, vagy pedig SMS-ben, e-mailben történő elérés. Elképesztő sebességgel tanulnak egymástól a különböző kampánycsapatok, és amelyik eszközt egy politikai erő bedobott és hatékonynak bizonyult, azt valószínűleg még ugyanabban a választási kampányban, de legkésőbb a következőben természetesen a többiek azonnal használni fogják.

Kollektív gátlástalanságot látok ezen a területen, nem hiszem, hogy bármelyikünk pártja fehér bárányként tudna állni ezen a téren, politikusként pedig valamennyien nagyon sok választóval találkozunk, akiknek - mondjuk ki - tele van a hócipőjük azzal, hogy a választási kampány idején, de sokszor már előtte is a pártok képtelenek önkorlátozást tanúsítani abban a tekintetben, hogy a választópolgár magánszféráját tiszteletben tartsák. Természetesen nem szeretnék álnaiv lenni, tudom, hogy nagyon kemény verseny a választási kampány, és mivel a tudományos felmérések azt mutatják, hogy a közvetlen megkeresés nagyon hatékony tud lenni, a politikai pártoknak ez az eszköz az elkövetkező években természetesen még inkább kedvelt eszközük lesz. Ugyanakkor mindenképpen szükséges, hogy itt valamilyen adatvédelmi biztosítékokat beépítsünk a rendszerbe.

A korábbi évek nagy eredménye volt, hogy a polgárok le tudják tiltani a saját nevüket és címüket abban a tekintetben, hogy kívánnak-e kéretlen, direkt marketing leveleket kapni magáncégektől. Ez nagyon helyes. Valószínűleg nem kell hozzá túl nagy jogalkotói bravúr, hogy ezt a más területen már működő szabályozást a választási kampányban a politikai célú, politikai tartalmú direkt marketing kiadványokkal kapcsolatban is intézményesíteni lehessen. Adjuk meg a választópolgárnak azt a jogot, hogy ha azt kéri, akkor ne részesüljön ezekből a dolgokból. Legalább arra legyen lehetősége, hogy ebben az időszakban valamennyire megpróbálja megvédeni a saját magánszféráját.

Hozzáteszem egyébként, hogy ez nem a politikai pártok érdeke ellen való, hiszen aki beszélt már épeszű választópolgárral - rengeteg ilyen van, a legtöbbjük ilyen, és nagyon sokukkal beszélünk -, ők azért el szokták mondani, hogy nagyjából egy csomagban dobnak ki mindent, amit a postaládájukba kapnak, egy bizonyos szint után az a marketingmérgezés, amit a politikai pártoktól kapnak, teljesen immunissá teszi őket, tehát ha tetszik, már-már nagyon sok esetben kontraproduktív az a gyakorlat, amivel bombázzuk a választópolgárokat. Érdemes lenne tehát arról beszélni, hogy hogyan lehet lehetőséget adni az egyénnek, a polgárnak arra, hogy legalább megkísérelje megvédeni a saját magánszféráját akkor, amikor rá akarunk törni valamennyien az egymással versenyző kiadványainkkal.

Ugyanez vonatkozik egy másik kampánytechnikára - és nagyon fontosnak tartom, hogy ugyanez a problémafelvetés megjelenik -, amely szintén a személyes kapcsolatra épül. Ez Magyarországon legerősebben az utolsó, a 2006-os választási kampányban jelent meg, az egyik nagy párt láthatóan fontos kampánytechnikai újításként vetette be a teljes országot, az összes választókerületet, lehetőség szerint a választópolgárok legnagyobb részét lefedő gyakorlatilag totális személyes felkeresést, ami természetesen rendben van, mert mindenkinek joga van hozzá, hogy ezt csinálja; ugyanakkor a beszámolóból kiderül, hogy ez is adatvédelmi problémákat vet fel, a lakóhelyen történő megkeresés adott esetben a politikai szimpátiáknak a lakcímmel és más személyes adatokkal való tömeges együttes kezelése a politikai pártok rendszereiben adatvédelmi aggályokat vet fel. Adott esetben érdemes lenne arról is beszélni, hogy ez a kérdés kíván-e valamilyen szabályozást. Köszönöm szépen a figyelmüket.