Felszólalás adatai

LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Igyekszem rövid lenni, bár az előző vehemens felszólalás alapján kedvem lett volna még kétpercest is nyomni, de ettől inkább eltekintek az előrehaladott idő miatt. Igen, képviselő urak, volt megtakarítás. Volt megtakarítás az államkasszában, és volt száznapos program, és voltak utána következően kormányzati intézkedések. Természetesen a száznapos programot a legnagyobb ellenzéki párt megszavazta, mert úgy ítéltük meg, hogy annak vannak olyan elemei, amelyek a polgárok számára előnyösek. Az, hogy a száznapos program költséghatása a költségvetést hogyan befolyásolja, a tisztelt kormánypártok felelőssége.

Nos, ha nem lett volna többletbevétele az Orbán-kormánynak, akkor valószínűleg nem teljesülhetett volna a száznapos program. Sorolhatjuk még, képviselő úr elmondta a MÁV-nál felhalmozódott 54 milliárdos hiányt, a Medgyessy-kormány 100 milliárd forinttal segítette ki a MÁV-ot. Itt az 50 milliárdnak megvan rögtön a másik lába. Nem esik szó különösképpen arról, hogy volt egy döntés a Pénzügyminisztériumban egy 60 milliárd forintos kifizetésre az agrárágazat számára, amiről tudjuk, hogy ez a pénz nem a mezőgazdaság gyarapodását segítette elő, hanem egy rövid technikai pihenőt követően a bankoknál landolt, ugyanis ez a még meglévő termelőszövetkezetek mesterségesen történő életben tartására és a családi gazdálkodók hátrányának a növelésére született intézkedés volt kizárólagosan.

Hogy nem megengedett az EU-ban a költségvetésen kívül a pénzek mozgása, ezzel kapcsolatban azért szeretném emlékeztetni tisztelt képviselőtársaimat, hogy akkor, amikor a kormányváltás megtörtént, még nem tudtuk, hogy az EU-nak hamarabb van ránk szüksége, és nem tudtuk azt, hogy a következő évben tagjai leszünk az Európai Uniónak.

Nagyon nagy eredményként könyvelik el a kormánypártok, hogy az oktatásra 16 százalék többletforrást tudtak biztosítani, és 23 százalékkal növekedhetett a bér jellegű kiadások sora. Azért emlékeztetnék mindenkit, hogy az ígéretek halmazában ez a 23 százalék 50 százalékként hallatszott, ami a szavazók megvásárlásához nagyon célszerű volt, de a teljesítéskor, és ezt a zárszámadásban is leírják, 23 - még egyszer mondom: 23 - százalék realizálódott. Az önkormányzatok is az önkormányzati választásig megkapták a mézesmadzagot, átmenetileg a többletköltségeiket a központi költségvetés abból a nem létező pénzeszközből, amit a Fidesz bennhagyott a kasszában, finanszírozni tudták, egészen addig, amíg el nem fogyott, majd azt követően 2003-tól az önkormányzatokra zúdították a száznapos ígéretek összes anyagi ódiumát.

Örülök neki, hogy itt van Jauernik képviselő úr, igen, lehet, hogy úgy tűnik, hogy az ember ijesztgeti az embereket, de a 2003-as költségvetés során is elmondtuk ezeket az ijesztgetéseket, és amikor a 2003-as év zárszámadásáról beszélünk, akkor ki fog derülni, hogy amire önök azt mondják, hogy ijesztgetjük a polgárokat, az a valóság volt.

(21.00)

Úgy gondolom, hogy ebben az esetben is - ahogy oly nagyon szeretik, és Szabó képviselő úr nagyon vehemensen tudja előadni a féllábas statisztikákat - sikerült egy olyan adatsort felvezetni a kutyát megharapó postás szemszögéből, ami bebizonyítja azt, hogy a polgári kormány tehetetlen volt, és az országot nem volt képes irányítani. (Dr. Szabó Zoltán közbeszól.) De, képviselő úr, az volt a végső konklúzió, hogy a polgári kormány ugyanúgy, mint az előző jobboldali kormány, csak adósságot tudott hátrahagyni, ez gyakorlatilag minősítette a tevékenységét. Megmondom őszintén, hogy bennünk pedig bennünk volt a félelem, hogy abban az esetben, ha az MSZP-SZDSZ-koalíció visszakerül kormányra, megint csomagot fognak látni a polgárok, és lám, megérkezett.

Nem szeretném húzni az időt, összességében úgy gondolom, hogy a 2002. évi zárszámadás nem azt mutatja, hogy a polgári kormány adóssághalmazt hagyott volna az utódjára, hogy már-már a működésképtelenség határára sodorta a magyar gazdaságot. Ha végignézzük a gazdaság mutatóit 2002 tavasza előtt és 2002 tavasza után, ha megnézzük az állam kiadásait 2002 tavasza előtt és az után, én úgy gondolom, hogy a polgári kormánynak nincsen szégyellnivalója, viszont ezzel szemben a jelenlegi kormánypártoknak szükséges lenne egy kicsikét lelkiismeretükbe nézni, és annak tükrében értékelni a második félév munkáját, hiszen az Állami Számvevőszék is leírta, hogy a gazdálkodás kiszámíthatósága néminemű kívánnivalót hagy maga mögött.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)