Felszólalás adatai

MOLNÁR LÁSZLÓ (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Mindenféleképpen hozzá kell szólnom ehhez a kérdéshez, mert itt nagyon-nagyon sok olyan probléma vetődött föl, ami nagyon hosszú távlatokra nyúlik vissza. A nyugdíjasok, akik jelenleg már nyugdíjas korosztályba értek, nem alamizsnát kapnak, ezek az emberek már megtermelték ezeket a forintokat. Tudjuk azt, hogy ezek a megtermelt forintok nem kerültek be teljes egészében, az akkori magyar gazdaságba sem, mert föl lett áldozva nagyon sok forint a békeharc oltárán, és ezt a korosztály fizette meg, akik jelenleg nyugdíjasok. Nem lehet kérdés az, hogy ezeknek az embereknek a nyugdíj jár, a nyugdíjat értékállónak kell tartani. Ez nem olcsó fogás. Meg kell nézni azt, hogy a fejlett nyugati országok rájöttek arra, ha az ő nyugdíjasaik jól élnek, ha az ő nyugdíjasaik nyugdíjának az értékállósága állandó és stabil, azzal segítik a gazdaság stabilitását.

Nekünk mindenféleképpen mindent el kell követni annak érdekében, hogy a nyugdíjak stabilak legyenek, a nyugdíjak értékállók legyenek, minden magyar nyugdíjbefizető megkapja a nyugdíját. Sajnálatos módon azonban - én egészen a rendszerváltásig nyúlok vissza - ilyen rövid időtávlatban nem tudjuk azt pótolni egyikünk sem, amikor az előző érában az előző kormány sajnálatos módon nem figyelt oda azokra a nyugdíjasokra. Ezek a nyugdíjasok pedig megérdemlik, mert nem olyan körülmények között dolgoztak, mint amik ma találhatók, hanem ők még olyan körülmények között dolgoztak, ami tényleg nagy áldozatvállalás (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) volt az ő részükről.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)