Felszólalás adatai

STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Én a Fidesz-frakció szociális munkacsoportjának módosító csomagja mellett szeretném folytatni az érvelést.

Az igazságosnak és bátornak mondott 2006-os költségvetés egy igazságtalan és szociálisan érzéketlen szociálpolitikai fejezetet tartalmaz véleményünk szerint, mert ezen költségvetés nagy vesztese a gyermekvédelem, a családpolitika és a szociálpolitika összessége. Különösen annak a fényében szomorú ez a helyzet, hogy már az Európai Unió tagjaként, a 2006-os szociálpolitikai törekvéseknek közelíteni kellene az uniós normákhoz és az uniós formákhoz. Ehelyett sokszor azt látjuk, hogy az eddigi jól működő rendszereket a kormány a 2006-os költségvetési normatívákon keresztül a működőképesség határára sodorja, sokszor teljesen ellehetetleníti.

Nincs rá pénz, szűkösek a források - hangzik az indok. Ezt akár még el is hihetnénk, ha nem látnánk ugyanakkor, hogy sokszor oda is pénzt juttatnak, ahová semmi nem indokolja. Mert hogyan van az, hogy nagy propagandával folyó beharangozás után gyermekgondozási segélyt adunk annak az anyának, aki teljes munkaidőben dolgozik, és gyermekét a bölcsődében látják el? Ilyen gazdagok vagyunk?

Nem, szegény a költségvetés - szól ismét a válasz. Nosza, elvonnak a bölcsődei ellátás normatívájától 10 százalékot, ugyanakkor a dolgozó, gyermekét bölcsődével gondoztató anyának gondozási segélyt biztosítanak. Aki ezt a szociálpolitikai filozófiát megérti, az közgazdasági Nobel-díj várományosa lehet, de mi ezt nem tudjuk támogatni.

Igaz, emelik a családi pótlékot. Ez helyes, sokan örülnek is neki, mindaddig, amíg rá nem jönnek, hogy nem az eddigi ellátások mellett, hanem ahelyett. Megszűnik a 13. havi családi pótlék, a rendszeres gyermekvédelmi támogatás, a gyermekek utáni adókedvezmény. Mindaz, amihez a családok eddig hozzájutottak. Most mire utánaszámolnak, hogy mit kapnak és mit veszítenek el, az öröm sok családnál ürömbe csap át, mert vesztesei lesznek az átalakításnak. Ez pedig egy csökkenő lélekszámú országban nagyon rossz üzenet. Ki fog merni gyermeket vállalni, ha azt látja, hogy egyik napról a másikra megváltoznak az ellátási formák és összegek?

A 2006-os költségvetés egyik legszomorúbb ténye, hogy az intézményi ellátórendszer is jelentősen sérül. 2006-ban a szociális és gyermekvédelmi fejlesztési források 30 százaléka elvonásra kerül. Mára ez a forrás a 2002-es szint 60 százaléka alá süllyed. A polgári kormány által beindult programok, melyre méltán lehetünk büszkék, hiszen közelítették intézményrendszerünket az uniós normákhoz, most leállnak vagy megtorpannak. Például a szociális alap- és szakellátás fejlesztési előirányzatát a 2002-es 1 milliárd forintról 2006-ban mindössze 540 millióra tervezték. Ez 50 százalékos csökkenés.

A gyermekjóléti alap- és szakellátás fejlesztése, a már önök által 2003-ban meghatározott 812 millió forintról 2006-ra mindösszesen 285 millió forintra csökken. A hajléktalanellátás fejlesztése 2006-ban 600 millió forintot kap ugyan, de az utóbbi évek elvonása miatt ez is csak szinten tartásra elég, jelentős fejlesztésre nem. Ugyanakkor szomorú tény, ahogy Firtl képviselőtársam is említette, hogy az önkormányzati szférában a szociális intézményeink 60 százalékának csak ideiglenes működési engedélye van, nincs végleges, mert nem felel meg az előírásoknak. Különösen igaz ez az idősellátás területén, akkor, amikor idősödő nemzet vagyunk. Ez nem helyes irány, kár volt leállítani a polgári kormány által öt éve indított és tíz évre tervezett önkormányzati és egyházi intézmények felújítását szolgáló programot, mert így az intézmények végleges működési engedélyének megszerzése a távoli jövő ködébe vész. Ez akkor is szomorú tény, ha most okként azt akarják sugallni, hogy az elfogadható körülményeket nyújtó intézmények működtetése ma luxus. Boszorkányüldözést folytatnak, és meg akarják sarcolni azokat, akik a megfelelő körülményeket intézményükben megteremtették.

Tisztelt Képviselőtársak! Ma itt már többen elmondták önöknek, hogy mit jelent az emelt szintű ellátás. Azt jelenti, hogy egy parányi szobában, a saját bútorai között él valaki házastársával vagy egyedül, és saját vécéje és zuhanyozója van. Ha ez ma luxus, luxus az, hogy nem kell éjjelente ötven méterre elbotorkálni egy idős, rokkant vagy mozgássérült embernek, akkor az nagyon szomorú. De gondoljanak arra, hogy ezt a luxussá való minősítést az önök gyermekei is hallják, és talán ilyen jövőt szánnak önöknek is, hogyha érzéketlenek maradnak, és nem támogatják módosításunkat, legalább olyan szintig, hogy a 2005-ös normatívák értéke megmaradjon.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)