Felszólalás adatai

BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Elöljáróban szeretném megjegyezni, hogy a 16. ponthoz fogok hozzászólni, csak egy kicsit messzebbről fogom kezdeni. Amikor létrehoztuk ezt a bizottságot, akkor a parlament valamennyi frakciója azért döntött a bizottság létrehozása mellett, mert egy hatalmas társadalmi igény fogalmazódott meg az elmúlt 12 év ügyeinek tisztázására. Ez a társadalmi igény ma is megvan, sőt, a nyári botrányok miatt egyre nagyobb ez a társadalmi igény.

Ezt az igényt a magyar parlamentnek és a vizsgálóbizottságnak is figyelembe kell vennie, és megnyugtatóan le kell zárni, eredményt kell produkálni, akár tetszik nekünk, akár nem. Ez közös felelősségünk, és egyetértek azzal az előttem szólóval, aki azt mondta, ebből az ügyből politikai tőkét kovácsolni nem lehet, ebből csak veszteséget lehet kovácsolni saját magunknak, ha nem megnyugtatóan zárjuk le.

Én, aki részt vettem a bizottság valamennyi ülésén, nyugodt szívvel mondhatom azt, hogy a bizottság a parlamenttől kapott felhatalmazást és feladatot meg tudná oldani. A bizottság le tudna ülni, és egy bizottsági ülésnap alatt ezt a jelentést, hangsúlyozom, azt a jelentést, amelyre a parlamenttől kapta a felhatalmazást, le tudná tenni. Volt is erre egy kísérlet, épp a Szocialista Párt egyik képviselője a bizottságban beterjesztett körülbelül három hónappal ezelőtt egy írásos javaslatot a bizottsági munka befejezésére. Tehát még egyszer mondom és hangsúlyozom, hogy azokat a feladatokat, amelyeket a parlamenttől kaptunk, le tudnánk zárni, viszont megnyugtatóan nem tudnánk eleget tenni a társadalmi elvárásoknak. Én el tudom fogadni az október 30-ai dátumot a parlamenti feladatok elvégzésére.

Viszont szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a bizottsági munka során a számtalan információnak, amely bejött a bizottsághoz, és tornyosul az előbb említettek szerint a bizottság irattárában, ennek az anyagnak a feldolgozása csak elkezdődött, de azt, hogy befejeződjön, akár ebben a hónapban, akár a jövő hónapban, vagy akár ebben az évben, nem tudom elképzelni. Tehát én kettéválasztanám az ügyeket. Nyilván a politikai felelősség megállapítására az eddig elvégzett munka alkalmas. A büntetőjogi felelősség megállapítására nem alkalmas. Ott meg kell és meg kellene várnunk az ügyészségi vizsgálatok befejezését. Viszont félő, hogy minden egyes újabb meghallgatás során újabb ügyészségi anyagok keletkeznek, amely ügyészségi anyagokat újra meg kell vizsgálni, és belátható időn belül újra a bizottság elé kell hozni.

Tehát én azt javaslom, hogy mindenféleképpen a bizottsági munka egyik részére egy lezárási határidőt meg kellene hogy fogalmazzunk, mert amennyiben ezt nem tesszük meg, azok a nagyotmondók, akik eddig is vakvágányra vitték a bizottság munkáját, folyamatosan jelentkeznek, és újra és újra eljönnek; most már rutinosabb a bizottság, és ha a bizottság nem hallgatja meg őket, akkor ezek a nagyotmondók elmennek, és sajtótájékoztatókon mondják el, vagy kiszivárogtatják, vagy egyszerűen egy-egy televízióban riportként hangoznak el ezek az állítások. Tehát én úgy látom, hogy vannak olyan erők, amit az előző alkalommal idéztem is, amely erőknek az a célja ma Magyarországon, hogy ez a bizottság érdemben ne tudja befejezni a munkáját, az a célja, hogy minél hosszabbra széthúzzuk ezt a vizsgálati szakaszt, és ennek a vizsgálati szakasznak az én elképzeléseim szerint pozitív eredménye nem születhet, ha ezt a forgatókönyvet hajtjuk végre.

(16.50)

Tehát egy ésszerű időpont számomra megfelel. Ugyanakkor a társadalom számára viszont lehetőséget kellene hagyni arra, hogy az ügyészi vizsgálatok befejezésével ezeknek az ügyeknek egy megnyugtató lezárása történjen meg.

Hangsúlyozom, hogy én kettősséget látok. Látom annak a csoportnak a tevékenységét - nem látom, mert ha látnám, akkor sokkal jobban érezném magam -, érzem, akik Nógrádi mögött állnak, ülnek. Az ő érdekük az, hogy újabb és újabb botrányok szülessenek, amelyeket nem lehet lezárni. Ugyanakkor mi ezt nem tehetjük meg a politikai felelősségünk és a saját presztízsünk szempontjából sem. Tehát én támogatom egy olyan időpont meghatározását, amelyben érdemileg le lehet zárni a munkát a parlamenttől kapott felhatalmazás alapján.

Ugyanakkor egyetértek azzal, hogy az ügyészség számára átadott anyagok sürgősen kerüljenek vissza a bizottsághoz. Egyébként a legfőbb ügyész úr ígéretet tett arra, és most már minden bizottsági ülésünk úgy kezdődik, hogy vagy ő, vagy a megbízottja tájékoztatja a bizottságot, és a náluk lévő anyag alapján ő is azt saccolta, hogy egy-másfél hónap múlva ez részükről is lezárható. Ha viszont tovább húzzuk a bizottsági meghallgatásokat, akkor meggyőződésem, hogy nem fogunk eljutni semeddig, és csak egy olyan képet fogunk tudni kiállítani magunkról - most már nemcsak a bizottság, hanem maga a parlament is -, amely képet sajnos a nyáron kiállítottunk saját magunkról és kiállítottak rólunk.

Köszönöm szépen.