Felszólalás adatai

KÉKKŐI ZOLTÁN (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A harmadik témakörnek, amit a mai napon tárgyalunk, része a T/2977. számú törvényjavaslat IV. fejezete, amely a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény módosítása. Hozzászólásomban ennek is csak egy részéről szeretnék beszélni, mégpedig a borra vonatkozó jövedéki szabályozásról.

A miniszteri expozéban Varga Mihály államtitkár úr a következőket mondta: "A borra vonatkozóan a jövedéki szabályozás csak augusztus 1-jétől indult, így úgy ítéljük meg, hogy a kialakított szabályozás - azáltal, hogy az alapanyag a szőlő előállításától kezdve a késztermék fogyasztóhoz való eljutásáig a termékpályát teljes keresztmetszetében lefedi - zárt rendszert teremtett, amelyben a vámhatóság az ellenőrzéseit, a bor eredetének vizsgálatát hatékonyan tudja végezni, és felderíthető lesz a szőlőt nem látott hamis borok forgalmazása."

A Független Kisgazdapárt elfogadja, hogy a borpiacon a nagy mennyiségű hamis bor forgalomba kerülése óriási kárt okozott és talán még okoz is a magyar bor jó hírének. Valóban, teljes egyetértés volt abban a szőlőtermelők, bortermelők és a kormányzat képviselői között, hogy erre a helyzetre valamilyen megoldást kell találni - így került sor a bor jövedéki adó alá vonására. A bor augusztus 1-jétől jövedéki termék, ennek megfelelően kezdődtek el az idei szüretek és feldolgozások. Több mint egy hónap telt el azóta, így van már valamilyen rálátásunk a dologra.

Nézzük meg, hogy az első és talán legfontosabb feladatának, a borhamisítás visszaszorításának hogyan felelt meg! Konkrét, tanulságos példát szeretnék ismertetni, ennek megfelelően egy, a vámhivatal által törvénysértési ügyben hozott határozatból idézek: "Az illetékes vámhivatal járőrei jövedéki ellenőrzést tartottak 2000. augusztus 4-én a fent nevezett vállalkozás X. elnevezésű egyéb vendéglátó-ipari üzletében. Megállapítást nyert, hogy az üzlet érvényes működési engedéllyel rendelkezik, benne APEH által hitelesített pénztárgép üzemel.

Az ellenőrzést végző pénzügyőrök átvizsgálták az üzlet raktárhelyiségét, adójegy nélküli, illetve zárjegy nélküli jövedéki terméket nem találtak. A jövedéki termékek származásának igazolása céljából bemutatásra került Y. egyszerűsített bor adóraktár által 2000. VIII. 2-án kiállított N. sorszámú készpénzfizetési számla, mely a jövedékiadó-törvény előírásainak megfelelő, » Továbbértékesítés esetén a számla a jövedéki termék származásának igazolására nem alkalmas« záradékszöveggel volt ellátva. Ebben az esetben a számlán szereplő 20 liter olaszrizling és az 5 liter kékoportó beszerzése nem a jövedéki adótörvény előírásainak megfelelően történt, mivel nem jövedéki engedélyes kereskedelmi egységtől történt a vásárlás továbbértékesítési céllal. A jövedéki törvény 72. § (8) bekezdése alapján nem jövedéki engedélyes kereskedő jövedéki terméket csak adóraktárból, jövedéki engedéllyel rendelkező kereskedőtől és importálótól, valamint a 70. § (2) bekezdése rendelkezésének értelemszerű alkalmazásával, továbbá kizárólag a 68. § (3) bekezdése szerinti esetben nem jövedéki engedélyes kereskedőtől is beszerezhet."

Értelmezzük eddig a határozatot! A 72. § (8) bekezdése értelmében - mint azt már idéztem - nem jövedéki engedélyes kereskedő egyszerűsített adóraktárból nem szerezhet be bort továbbértékesítésre, ha viszont a törvény 54/E. § (2) bekezdésének b) pontját tekintjük, amelyik az egyszerűsített adóraktár értékesítési lehetőségeit szabályozza, akkor arra a következtetésre jutunk, hogy egyszerűsített adóraktár nem jövedéki engedélyes kereskedőnek kannás vagy palackozott kiszerelésben is értékesíthet. Érdekes! Az egyszerűsített adóraktár jogosan, a nem jövedéki engedélyes kereskedő jogtalanul járt el ugyanannál az adás-vételnél.

Olvassuk tovább a határozatot! "A fent leírtak alapján egyértelműen bizonyítható, hogy X. a jövedékiadó-törvény rendelkezéseinek megsértésével szerezte be a készleten lévő jövedéki terméket, így cselekedetével jövedékitörvény-sértést követett el. Ez után jövedéki bírságot szabtam ki. A mérlegelési jogkörömön belül a bírság összegét 20 ezer forintban állapítottam meg. A bírság kiszabásánál enyhítő körülményként vettem figyelembe, hogy a törvénysértés első alkalommal került megállapításra a jövedéki alosztály által." - hát 4-éig csak négyszer lehetett volna... - "Súlyosbító tényt nem vettem figyelembe." - a lefejezés elmaradt.

Ami érdekes az üggyel kapcsolatban, hogy újsághírek alapján állítólag egy központi határozat - belátva, hogy az átállás nem lesz problémamentes - több mint egy hónapos türelmi időt adott a tulajdonosoknak. A fent említett példában egy augusztus 2-án történt beszerzéssel kapcsolatban már 4-én büntettek. Talán még érdekesebb a büntetés mértéke: 4250 forint értékű bor esetében 20 ezer forint, ami ugyan kiszabható minimális összeg, mégis a bor értékének csaknem ötszöröse. "X. a határozat ellen a közléstől számított 15 napon belül 3000 forint értékű illetékköteles halasztó hatályú fellebbezéssel élhet." Hát ezután elmondhatjuk, hogy elkaptak egy maffiózót... Megjegyzem, hogy a borkísérő okmány és a készpénzfizetési számla is rendben volt.

X. kereskedő azóta csak sört forgalmaz. Véleménye szerint a sörrel, noha az is jövedéki termék, jóval kevesebb adminisztráció van, és annak ellenére, hogy azt régóta forgalmazza, nem került összeütközésbe a vámhivatallal.

Felvetődik a kérdés, hogy az említett, nem jövedéki engedélyes kereskedő helyett nem mi, törvényalkotók, illetve a vámhivatal hibáztunk-e.

Mielőtt rátérnék a módosítások értékelésére, egy másik jelenségre is szeretném felhívni a figyelmet. A jövedéki törvény 54/E. § (2) bekezdésének b) pontja értelmében "Az egyszerűsített adóraktári engedélyre jogosult személy az előállított szőlőbort 2 liternél nagyobb, de 25 litert meg nem haladó kiszerelésben - továbbiakban kannás kiszerelésben - is értékesíthet." A bortörvény engedélyezi az asztali bor kannás kiszerelésben történő értékesítését, ugyanakkor a kannás bor töltésére az engedélykérési kötelezettséget - érthető okok miatt - 2003-ig elhalasztották. Például nagyon sok borospince távol van a településtől, így oda a víz és az elektromos áram kivezetése igen költséges.

(9.30)

Ezt kihasználva egyesek mobil palackozóval műanyag palackba - értelmezésünk szerint kannába - töltik az asztali bort. A törvény ugyanis 2 literig ír elő üveg- vagy kerámiapalackot, ezek az úgynevezett PET-palackok pedig 2,25 literesek. Az egyszerűsített adóraktárral rendelkezőknek ilyen palackozásra tesznek ajánlatot, kihasználva a törvény adta lehetőséget.

Ha az üveges és a PET-palackozás költségeit nézzük, akkor látható, hogy óriási a különbség. Egy PET-palack körülbelül 20-25 forint, ugyanakkor egy 0,5 literes üveg 80 forint, amihez még 30 forintért dugót is kell vásárolni. Már előre látom, hogy a PET-palackos borokon is olvasható lesz: plusz 10 százalék ingyen. Az az érzésem, hogy ez a megoldás nem fogja alátámasztani azt, amit Varga Mihály államtitkár úr mondott, hogy a bor jövedéki adó alá vonása megőrzi a magyar bor jó hírét. Gondolom, nem a PET-palackozásra gondolt.

Ennyi bevezető után rátérek a jövedéki törvény bort érintő módosításaira. A T/2977. számon benyújtott javaslat IV. fejezetének a borral kapcsolatos részei tartalmaznak elfogadható és módosításra szoruló elemeket. Továbbra is problémát okoz, hogy nem különíti el teljesen a szőlőt mint jövedéki terméket és a bort mint jövedéki terméket. A szőlő mértékegysége a kilogramm és a terület négyzetméterben, amin megtermeljük; a bor esetében mértékegység a liter.

A törvény külön tárgyalja a szőlőtermelő bejelentkezési és elszámolási kötelezettségét és a szőlő szállítását, külön tárgyalja a bor előállítását. Mindkét esetben azonban a bejelentési kötelezettséggel kapcsolatban felesleges átfedések vannak. Erre példa az 54/D. §, amelyik a bor előállítását szabályozza. Ennek következménye a 21/2000. FM-PM együttes rendelet 3. §-ának (4) bekezdése: "Aki 1500 négyzetmétert meg nem haladó szőlőterületet művel, szőlőjéből előállított borát 30 liternél nagyobb mennyiségben a lakóhely szerint illetékes vámhivatalhoz, a szállítás napját megelőző 5 munkanapon belül tett előzetes bejelentése alapján kiadott vámhivatali igazolással szállítja, a bejelentésben meg kell adni a szállításra került mennyiséget, az induló és a végpontot, valamint a szállítás útvonalát."

Most én nem ezt akarom magyarázni, hanem egy másik érdekességre szeretném felhívni a figyelmet. Ez csak azokat kötelezi bejelentésre, akiknek 1500 négyzetméter alatt van területük, azokat viszont nem, akiknek 1500 négyzetméternél nagyobb területük van, de 1000 liternél kevesebb bort állítanak elő. Tehát itt is van egy kiskapu.

Zsikla Győző képviselőtársam 2000. március 17-én adott be egy képviselői önálló indítványt, amiben kezdeményezte, hogy a szőlő ne legyen jövedéki termék, és ne kelljen adóraktári engedélyt kiváltani azoknak, akik nem hoznak forgalomba közvetlenül bort. Ezek a módosítások csökkenthették volna azt az óriási adminisztrációt, ami jelenleg is terheli a szőlőtermelőket és a kisebb bortermelőket. Javaslatának másik része, ami a borturizmust és az őstermelőket illeti, a jövedéki törvény jelenlegi módosításában már szerepel. Annak idején, a bizottsági ülésen sem a kormánypárti, sem az ellenzéki képviselők nem támogatták ezt a képviselői önálló indítványt.

A törvényjavaslat 72. §-ának (3) bekezdése a szabad forgalomba bocsátás fogalmába beveszi a termelői borkimérés céljára történő felhasználást. Ez a bor végső fogyasztó részére a pincéből történő értékesítésével van összefüggésben. Jó lett volna az értelmező rendelkezésben pontosan meghatározni a termelői borkimérés fogalmát.

A javaslat 105. §-ában lévő módosítás egyértelművé teszi, hogy a termelői borkimérés esetében nem érvényesül a hordóból való értékesítésre vonatkozó korlátozás, és nem kell a borról a nem jövedéki engedélyes kereskedőkre előírt külön nyilvántartást vezetni.

A 108. § módosítja a jövedéki bírsággal kapcsolatos részt. A felvásárlási jegy beiktatásával lehetővé teszi az őstermelői értékesítést, mivel az áfatörvény szerint bizonyos összeghatárig az őstermelőt nem terheli számlaadási kötelezettség. Ehhez szükségszerűen módosításra került az 5. számú mellékletben az őstermelői tevékenység fogalma, ide sorolja a saját gazdaságban termelt szőlőből a saját gazdaságban készített szőlőmust, sűrített szőlőmust és szőlőbor termelői borkimérésben történő értékesítését is.

Az államtitkár úr expozéjában elmondta, annak érdekében, hogy az 1500 négyzetméter területnagyságra vonatkozó rendelkezést a szőlőterület szétírásával ne lehessen kijátszani, szükséges a szőlőtermelők regisztrációjának előírása a művelt szőlőterület nagyságától függetlenül, amennyiben szőlőtermésüket borelőállítás céljára értékesítik.

Ezzel kapcsolatos a törvényjavaslat 93. §-ának (1) bekezdése. E törvény alkalmazásában szőlőtermelőnek minősül továbbá az a személy is, aki/amely, függetlenül az általa művelt szőlőterület nagyságától, szőlőtermését részben vagy teljes egészében egyszerűsített vagy bor adóraktár részére értékesíti. Ez a kiegészítés nem rendelkezik a szőlő felvásárlónak történő értékesítéséről, kiskaput hagyva nekik arra az esetre, ha 1500 négyzetméter alatti területről vásárolják a szőlőt.

Úgy gondolom, hogy az ilyen szigorítás értelmetlenné teszi az 1500 négyzetméteres korlát használatát. Egyértelműbb lenne, ha az minősülne szőlőtermelőnek, aki szőlőt értékesít, bortermelőnek viszont az, aki feldolgozza a szőlőt. Az adókedvezmény pedig háztartásonként 1000 liter. Előbb-utóbb a törvény a módosításokkal valóban szét fogja választani a bort és a szőlőt mint jövedéki terméket.

A 93. § (2) bekezdése a szőlőtermelők nyilvántartásba vételét szigorítja, ugyanis kimondja, hogy a szőlőtermelőknek a hegyközség, a hegyközségi törvény hatálya alá nem tartozó szőlőterület esetén a helyi önkormányzat jegyzője által hitelesített pincekönyvet kell vezetnie. Ez a szigorítás támogatható.

A 94. § törli a jövedéki törvény 54/D. § (2) bekezdésének b) pontját, amely szerint nem kell adóraktári engedéllyel rendelkeznie annak a természetes személynek, aki a saját termésű vagy vásárolt szőlőből az 54/B. § (3) bekezdésében meghatározott adómentes mennyiséget meg nem haladó mennyiségben állít elő szőlőbort, és helyébe a következő rendelkezés lép: "Az 1500 négyzetmétert meghaladó szőlőterületen termelt szőlőből az 54/B. § (3) bekezdésében meghatározott adómentes mennyiséget meg nem haladó mennyiségben állít elő szőlőbort." E módosítással eltörölte az 1500 négyzetméter alatti szőlőterülettel rendelkezők szőlővásárlási lehetőségét, és így korlátozza a fajtaválasztékot.

Ismét visszatérek az államtitkár úr expozéjához, amikor azt mondta, hogy a jelen javaslat a bor termékkörében csak néhány kisebb pontosító jellegű, illetve visszaélések ellen ható változást tartalmaz. A Független Kisgazdapárt részéről ezt kevésnek tartjuk. Több mint egy hónap telt el a bor jövedéki törvény bevezetése óta. Lett volna mód a törvényt olyan formában módosítani, hogy az érthetőbb és alkalmazhatóbb legyen. Módosító javaslatokkal megpróbáljuk pótolni az említett hiányosságokat.

Az említett észrevételekkel egyébként a törvényjavaslatot támogatja a Független Kisgazdapárt frakciója.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.)