Felszólalás adatai

DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Miniszter Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Mindig nagy érdeklődéssel és élvezettel hallgatom Kis Zoltán - előttem az utódom - államtitkár úr parlamenti felszólalásait, mert szellemes, közérthető, életszerű. De arra gondoltam az első mondata után: hogyan fog itt 20 percig beszélni a törvényjavaslatról, és déj vu érzésem volt, hogy a tizenkettedik percben kezdett a monitoringról beszélni. Tehát, ő is beleesett abba a hibába, amibe én is bele fogok most esni (Derültség.), hogy általános érvényű dolgokról beszélünk, mert miniszter úr megadta ehhez az alaphangot.

Ilyen alapon már azt mondhatom, hogy Turi-Kovács Béla képviselő úr napirend előtti felszólalása is idetartozik. Én a végét kaptam csak el, és különösen tetszett az a harcos kiállás, amellyel a szövetkezések, a kisemberek mellett, 500 ezer ember mellett állt. Életem legnagyobb kudarca, hogy amikor nagyobb lehetőségem volt, amikor még a szövetkezet szitokszó volt '93-ban, akkor nem tudtam tenni az újra kialakuló gazdálkodók szövetkezéséért többet, és nem tudtam többet tenni ezért akkor, amikor kormányon voltunk. Pedig már Giesswein Sándor, a keresztényszociális eszme legnagyobb magyar képviselője száz évvel ezelőtt erről beszélt.

Száz éve beszélünk Magyarországon ezek szerint a szövetkezésről, és mi most megint ott tartunk, hogy termelői csoportok néven kell kiharcolnunk a támogatásukat, és nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire fontos ez az uniós támogatások igénybevételével is. Tíz éve próbálom elmondani, hogy nincs 80 esztendőnk, nincs időnk arra, hogy a magyar gazdák önszerveződéssel érjék el azt a dán típusú szövetkezést, és nem elég csak az egyes csoportok létrehozása, az országos rendszer is kell. Kérem, nem kell szégyellni, volt előttünk magyar példa, a MOSZ. Megszervezték az egész országos hálózatot, tudjuk, a mi ősz hajú időnkben ez így működött. Amikor a TOT-os Szabó Pista bácsi fölment a Központi Bizottságba, és az asztalra vert, annak volt súlya. Persze, most más időket élünk, természetes, de a szövetkezés időszerűsége ma is itt van.

Nem győzöm hangsúlyozni, és ezt tíz vagy tizenöt éve fújom, amióta a közéletben vagyok, hogy enélkül az a sok kisember elveszik, és akkor a dél-amerikai típusú latifundiumok irányába megyünk el, és ebbe az irányba haladunk ma is. Én mindig is nagybirtokellenes voltam, és ha már a jövőről beszélünk, nagyon szeretném, ha nagyobb támogatást kapnának azok a picik, akiket összefogva igenis piacképessé tudunk tenni. Éppen ezért, mivel mindig ezeket az elveket vallottam - talán zárójelben jegyzem meg -, nem volt nehéz elfogadnom a Kereszténydemokrata Néppárt meghívását, hogy jöjjek a parlamentbe képviselni nevükben az agrárügyeket.

Rátérve a miniszter úr expozéjára néhány szóval: azt tetszett mondani, hogy ez egy látszólag száraz jogszabály, de ami mögötte van, igen, ami mögötte van, ez a lényeg. Igen, mögötte van például a sertés-, a baromfi- és a tejágazat tönkremenetele. Mögötte van az a mulasztás, amit elkövettünk 2003-2004-ben, amikor, emlékszem, a miniszter úr a bizottságban nagyon hasonló elveket vallott, mint én, és amikor arról beszéltünk, hogy tőkejuttatás kell a mezőgazdaságnak az utolsó pillanatban. Ezeket a mulasztásokat most már nagyon nehéz bepótolni, és most már kapkodunk vagy nem kapkodunk, hanem közösen gondolkozhatunk azon, hogy mit tegyünk az állattenyésztésért, azért az állattenyésztésért, amely már nem a béka bizonyos szintje alatt van, hanem még lejjebb van, és emberek százait, talán ezreit tette lehetetlen helyzetbe vidéken. Mert azért sose felejtsük el, hogy valahol azért vagyunk itt, hogy a törvények mögött lévő emberek, a törvények hatálya alá eső emberek sorsát vegyük figyelembe, és nézzük azt, hogy mi van a törvények mögött, milyen emberi sorsokat fog az eredményezni.

Beszámolt miniszter úr néhány eredményről, hogy eddig milyen támogatási célokat fogadott el Brüsszel. Ez nagyon dicsérendő, hogy ilyen komoly tárgyalások folynak, csak a dicséretünket csökkenti az a tény, ha tudjuk, hogy tudomásom szerint - ha tévedek, akkor tessék kijavítani - az Unió 23 tagországából 21 tagország eddig elfogadtatta Brüsszellel a hétéves stratégiai programját, és lengyel barátainkkal vagyunk abban a helyzetben még, hogy küzdenünk kell a különféle célok elfogadásáért. Ha tévedtem, tessék kijavítani, de én úgy tudom, hogy ez így van.

Ha ez tényszerűen így van, és nem tévedek, akkor megint azt kell mondanom, nem demagóg módon, hanem tényszerűen, hogy bizony megint hátrányba kerültünk azokkal szemben, akik már írják a pályázatot. Mert igaz, hogy a kormány kockázatot vállal, hogy kiírja a pályázatokat olyan célokra is, és beszél arról, ami cél, és reméljük, hogy Brüsszel el fogja fogadni ezeket a célokat, de más országokban ma már nem célokért pályáznak, hanem konkrét elfogadott stratégiai céloknak a megvalósításáért tudnak már pályázni.

Aztán az is nagy kérdés számomra, és tessék erre nekem megnyugtató választ adni, hogy a jelenlegi állapotunkban el tudjuk-e költeni 2007. éves lehetőségeinket, elvi pénzügyi lehetőségeinket, amit az Uniótól támogatásként kaphatunk.

(11.40)

Azután arról is kell egy-két szót szólnom, hogy ezekről a szép tervekről bizottságban is, országjáráson több helyen hallunk, hogy milyen elképzeléseket kell megvalósítanunk, vagy milyen lehetőségeik lesznek a gazdáknak. Szeretném megkérdezni, hogy hogyan állunk az akkreditációval, hiszen az MVH akkreditált az eddigi támogatásokra. De vajon ha továbbra is ő lesz a kifizető ügynökség, akkor ez az akkreditáció rendben van-e a 2007-2013. évi célok vonatkozásában? Mert ha nincs akkreditált ügynökség, akkor pályázhatunk, ha időarányosan az akkreditációt nem töltenék meg, akkor nagy bajba kerülhetünk. Tehát felhívnám a figyelmet erre, hogy ez szinkronban legyen a támogatási lehetőségekkel.

A másik kérdés ugyanezzel kapcsolatban, hogy ha megtörténik az akkreditáció folyamatosan, meglesznek-e a személyi feltételek a teljesítésre. A másik törvényünk kapcsán, az erdőgazdasági módosításokat helyeselvén tettem fel a kérdést a személyi feltételekről, hogy ember kell hozzá, hogy megvalósuljon egy törvény vagy megvalósításra kerüljön. Tudomásom szerint az MVH-ból 72 embert kell elbocsátani napjainkban. Az már csak hab a tortán, hogy ebből 60 fő a vidéki, ez 7 százalékot jelent, és a központból 12 fő, bizonyára a központ is nagyon fontos, ott 2 százaléknyi a létszámcsökkentés. Nem tudom, hogy akkor, amikor a feladatok sűrűsödnek, egy új eljárásra térünk rá, egy új pályázati rendszerre térünk rá, akkor helyes-e a várhatóan kifizető ügynökségnek maradó hivatalnak a létszámcsökkentése.

Beszélt a miniszter úr az SPS-re való áttérésről, meg mindenki erről beszél ma, és ennek a problémáiról. Valóban, ez egy nagyon problémás kérdés. Szerintem az egyik leglényegesebb kérdés ebben a tárgykörben, hogy hogyan alakul a területalapú támogatás. Ez farmtámogatás-alapú, de hogyan, ennyi pénz, mi lesz ebből. Kezemben van egy kimutatás, amely arról tanúskodik, hogy az elmúlt években területalapú támogatást hogy fizetett az Unió, és hogy fizetett a top-up, tehát a nemzeti támogatási kiegészítés mennyi volt. Mint tudjuk, nem ismétlem meg, hogy milyen megállapodás született 2004-ben, ez a plusz 30 százalék kiegészítés milyen lehetőséget adott a kormánynak. Sőt, országgyűlési határozat született 2004-ben arról, hogy a mindenkori kormánynak biztosítani kell ezt a 30 százalékos kiegészítést. Én még akkor mosolyogtam is magamban, hogy a szocialista képviselők ilyen jól ismerik a kormányukat, nehogy véletlenül baj legyen, országgyűlési határozatban kötelezik arra, hogy meg is történjen, amit ígér a kormány. Na, aztán hogy történt ez meg? 2004-ben már eleve az Uniótól kaptunk hektáronként 17 993 forintot, a kifizetett magyar támogatás 8 ezer forint volt hektáronként, pedig 11 ezer forintnak kellett volna lenni. Tehát már ott kevesebbet kapott.

Igaz, hozzá kell tennem, hogy természetesen a fennmaradó rész más célokra szolgált, éppen, mondjuk, az állattenyésztéssel kapcsolatos támogatásokra. Ezt így korrekten el kell mondanom. De azért mégiscsak úgy történt, hogy ha továbbnézem ezt a táblázatot - most az uniós támogatást nem olvasom föl, az mindig növekedett arányosan, ahogy azt előírja az uniós szabályzat -, a magyar nemzeti támogatás 2005-ben 19 420 forint volt, nagyon szép, és 2006-ban 12 765 forintra csökkent. Nos, akárhogy is nézem, ez egy 23,4 milliárd forintnyi elvonást jelent 3,5 millió hektár esetén.

Az a kérdés, hogy ezt megkapta-e más ágazat. Erre nincs adatom. Én nagyon örülnék annak, ha a kormány elszámolna a 23,4 milliárddal, hogy az milyen célokat szolgált, milyen mezőgazdasági agrárcélokat szolgált. Lehet, hogy az én informatikai képességemnek a hiánya az, hogy ezt nem láttam vagy nem néztem meg, lehet, hogy ez valahol számítógépen megvan, de a szakembereim, szakértőim sem tudtak nekem ebben segítséget adni.

Miért probléma ez? Miért emelem ezt ki? Mert a nemzeti lehetőségek ki nem használása jelent nagy problémát az SPS-támogatásra való áttéréskor, ami tudomásom szerint 2009-ben kötelező lesz számunkra is, de már 2007-ben - az államtitkár úrhoz azért mentem oda beszélgetni, hogy erősítsen meg ebben - a nemzeti támogatásokat már ezek szerint az elvek szerint kell, körülbelül már ebben az évben ezek szerint május 1-jétől alkalmazni. (Gráf József és Gőgös Zoltán bólint.)

Mi lesz a bázis? 2006 lesz a bázis? Amikor a nemzeti támogatás csökkent? Hogyan fogjuk ezt a gazdáknak megmagyarázni? Hogy tudjuk kiválasztani azt a legkedvezőbb bázisévet, amikor a nemzeti támogatás is akkora volt, hogy ezt a beszámítható összértéket megfelelő mértékre emelte? Ezek a sajnos bőrünkön érezhető megszorító... Na, hogy nagyon ne legyek ellenzéki, túlzottan ellenzéki, szelíden fogalmazok, tehát a szükségszerű költségvetési problémák miatti megszorítás az ágazatban hosszú távra okozhat komoly gondot. Hosszú távra okozhat komoly gondot, amikor már nem is a mi pénzünket, hanem esetleg az uniós támogatásokat használjuk az agrártámogatásra, és ez kevesebb lesz, mert most szűkmarkúak voltunk a saját gazdáinkkal, vagy kénytelen volt a kormány - amit én persze nem tartok helyesnek és nem fogadok el - szűkmarkúnak lenni.

Tisztelt Ház! Akkor néhány dolgot a törvénnyel kapcsolatban is szeretnék mondani, bár minden mindennel összefügg, amiről beszéltem, a jövő összefügg a törvényjavaslattal. Ángyán professzor úr, képviselő úr már a kisebbségi véleményében és a felszólalásában elmondott néhány lényeges kifogást, és én tulajdonképpen néhány dologra csak erősíteni szeretnék, és ismételni tudok.

Valóban, mintha fordítva ülnénk a lovon. Szakmámból, illetve hivatásomból állat-egészségügyi törvénnyel kapcsolatban tudok jó példát mondani: akkor tudtuk, merre van a ló feje. Hoztunk egy törvényt, egy állat-egészségügyi törvényt. Az államtitkár úr emlékszik, mit hadakoztunk ott '96-ban, '97-98-ban, nem a mostani államtitkárra gondolok (Gőgös Zoltán: Tudom!), hanem még az előttem az utódomra, hogy akkor tényleg volt egy többpárti egyeztetés, és kemény viták és szakmai viták voltak. Jó is lett a törvény, most nem azért, mert akkor ellenzékből meghallgattak és elfogadták, hanem azért, mert szakemberek ültek ott, szakpolitikusok, ha annak nevezhető egy állatorvos, mondjuk, állat-egészségügyi törvénynél talán igen.

No, ez a törvény megszületett. Utána jöttek a végrehajtási utasítások... Végrehajtási utasítás? Látszik, hogy milyen rendszerben éltem, ugye, a felnőtt koromat, akkor még végrehajtási utasítás volt, most miniszteri rendelet, kormányrendelet. Tehát ha összefogom az állat-egészségügyi törvény után született különféle rendeleteket, az kiadja azt a régi állat-egészségügyi szabályzatot, amelyet anno dacumál kidolgoztunk, amely tartalmazta a végrehajtást, a módját, hogy hogyan kell végrehajtani a törvényben lefektetett alapelveket. Hát valóban, most ez a törvény egy eljárási törvény.

Nekem semmi kifogásom nincs az ellen, hogyha egy ilyen nagyon komoly eljárási rendet törvényben szabályozunk, csak nem tudom, hogy nem fölösleges-e akkor, amikor ez a törvényjavaslat 99 százalékban - lehet, hogy túlzok - olyan intézményekre vonatkozik, amelyek az FVM hatáskörébe tartoznak. Van aztán Állami Számvevőszék, meg vámhatóság is benne, lenne olyan rész, amit kormányrendelettel lehet szabályozni, lenne olyan részt, amit miniszteri rendelettel. De üsse kő, legyen törvény, csak ha már törvény, akkor legyen korrekt törvény. És a már említett Ángyán professzort hadd idézzem, egyetértek ezzel a kifogással, hogy elfogadhatatlan, hogy a tényleges tartalmi döntéseket a kormány a törvényhozás megkerülésével akarja létrehozni. Tehát a rendeleti kormányzás, ezt a történelemből ismerjük, hogy történt valamikor, az abszolutizmus idején is volt már rendeleti úton történő kormányzás, tehát itt nem kerül a parlament elé az a lényeg, amiről itt többen beszéltek már. Ezt nem akarom ismételni, főleg amiről Ángyán professzor beszélt.

Persze, a mezőgazdasági bizottság beszámoltathatja a miniszter urat. Tehát nem mondhatjuk azt, hogy a parlamentnek semmilyen szerve nem képes rálátni a folyamatokra, hiszen a miniszter úr a bizottság előtt megjelenik, és akkor amióta ő a miniszter, azért meg kell hogy mondjam, meg vagyok... Elég baj az nekünk, hogy elég jó miniszter, mert tényleg jó miniszter ez a Gráf... (Taps a kormánypárti padsorokban. - Dr. Magda Sándor: Tapsoljatok, gyerekek!) Amilyen államtitkár én voltam annak idején. Most tessék tapsolni! (Taps a kormánypárti padsorokban.) Öndicséret, ugye tudjuk, hogy milyen... (Derültség, közbeszólások.)

De azt kell mondjam, hogy az előzőekhez képest mindenképpen jobb, bár azért vannak nézetkülönbségeink (Gőgös Zoltán: Lesznek is.), bizonyára, ha a birtokviszonyokról kezdenénk beszélni, akkor a nagybirtokrendszer és a kisbirtokrendszer, na, majd arra is egyszer sor kerül, de arról van szó, hogy az ellenzék mindig csak szidja a kormányt, hát most legyen egy miniszter, akit most itt a parlament előtt is dicsérő szóval illettem. Bár a bizottságban is a múltkor egyszer hasonlót tettem, aztán vissza kellett vonnom, mert a miniszter a következő szavával egy kicsit másképp nyilatkozott, mint ahogyan az első szavával. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Az a régi miniszter volt...)

Komolyra fordítva a szót, kedves képviselőtársaim, mert azért mégiscsak egy ország néz bennünket... - de az sem baj, hogyha az ország ezt látja, hogy lehet így is vitatkozni. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Így van!)

(11.50)

A következő, amire szeretnék ráerősíteni - és itt valóban a miniszter úrra is hivatkozom, azt hiszem, már Ángyán professzor hivatkozott rá, hogy a bizottság előtt mit mondott -, az a nyilvánosság. Nagyon örülök annak, hogy Kis Zoltánnak is ez a véleménye, mert itt nincs mellébeszélés. A 24. §-ban a nyilvánosságról van szó, amelyben leírják, hogy nyilvánosságra kell hozni bizonyos adatokat, de egyedi igény alapján. Ezt hagyjuk el, kötelező legyen, kérem! Azt javaslom, hogy a pénzügyi év lezárását követően egy hivatalos közlönyben és egy szakmai lapban, ahogy általában szokás az állami pénzekről való elszámolásnál, legalább úgy - most nem olvasom fel a paragrafust -, a 2. pontban meghatározott adatokat külön igény nélkül tessék nyilvánosságra hozni. Valamelyik évben, most nem emlékszem, hogy 2004-ben vagy 2005-ben mi kértük azt a kormányzattól rengetegszer, hogy mondják el, hová kerültek állami pénzek. Aztán kaptunk egy ilyen táblázatot, hogy nagyüzem meg kisüzem, de tételesen még ma sem tudom, hogy kik kapták akkor azt a támogatást. Igen, ki kell mondani, hogy Kis Péter Kiskunlacházáról vagy ilyen és ilyen részvénytársaság. Tessék ezt nyilvánosságra hozni, nem lehet ezeket elodázni, az állami pénzeket pontosan nyilvánosságra kell hozni.

Aztán vannak olyan megemlítendők, amelyek talán már a részletes vitához tartoznának, de azért mégiscsak úgy gondolom, hogy itt is előhozom. A 29. §-nál jegyeztem meg valamit, hogy itt mulasztási bírság fizetésére kötelezett a felszámoló. Ha ez egy eljárási törvény, akkor talán benne kellene lennie annak, hogy milyen összeget, milyen határidővel, tehát egy kicsit pontosabban kell fogalmazni, ha már egyszer törvényben szabályozzuk az eljárást.

Ugyanez vonatkozik a 31. § 3. pontjának azon passzusára, ahol a változásvezetési eljárás kérelemre vagy hivatalból indítható. Nagyon fontos, hogy bekerült a törvénybe, hogy a MePAR-ral kapcsolatban ezt a változásvezetést lehet kérni és indítani. Igen, csak hol lesz szabályozva, hogy meddig kell benyújtani ezt a kérelmet, ha nem hivatalból indítják? Mennyi az elbírálási ideje? Mi a jogorvoslat? Hiszen nagyon sajnálatosan kell mondanom, hogy van tudomásom olyan esetről, amit a tavalyi évben nyújtottak be, és ma sem bírálták még el, aztán elbírálják egy ilyen légi felvétellel újra és újra. Majd a módosító indítványokkal próbáljuk ezt gyomlálni, szabályozni kellene pontosan. Talán elfogadható lenne, ha a területalapú támogatás igényével egyidejűleg kellene benyújtani ezt a változtatást, ha valaki változtatni akar, és az elbírálásnak adjunk egy határidőt a FÖMI részére, mondjuk, kilencven nap, mert akkor még van ideje abban az évben a korrigált MePAR szerint területalapú támogatást igényelni, ameddig egyáltalán van ez a támogatás. És ha elutasítják, akkor milyen jogorvoslat van? Van-e jogorvoslat? S ha nem tudunk a légi felvételek alapján igazságot tenni, akkor ott van a helyszíni bejárás, azt talán érti a gazda, ott lemérik azt a területet, és akkor így tudják kiigazítani. Tehát a lényeg az, hogy ameddig ez az egész területalapú támogatás él, addig is ezeket az eljárásokat így a gazdák érdekében pontosítsuk, ha már egyszer törvény írja elő ezeket az eljárásokat.

Beszélhetnék még az iratbetekintésről, van sok apróbb dolog még a törvényben, amit meg kell említeni, de ezek már valóban a részletes vita témáját jelentik. Remélem, hogy majd akkor is lesz módunk erről még beszélni.

Tisztelt Ház! Még egy dologra reagálnék. Kis Zoltán beszélt az informatikáról, a miniszter úr is beszélt róla, valóban, ez egy nagyon fontos dolog. Bevallom őszintén, férfiasan, én azok közé tartozom, akik nagyon nehezen boldogulnak ezzel a számítógéppel, mert elég lusta voltam, nemcsak gyerekkoromban, amikor kellett volna németül tanulni, hanem most is, amikor tanulni kell a számítógépet. De tényleg gondoljunk bele a gazdák helyzetébe! Nem véletlen, hogy a falugazdászokért annyit küzdöttünk, és Magda professzor urat szeretném megdicsérni - látják, csupa dicsérettel vagyok önök iránt -, ő mentette meg a falugazdászokat akkor, amikor meg akarták szégyenletes módon szüntetni; csak kevesen vannak. Ki fog adni segítséget a gazdáknak ezen a téren? Itt megint oda jutunk vissza - és ezzel zárom a felszólalásomat -, hogy nemcsak szép elképzeléseket kell a falra festeni és elmondani, hanem biztosítani kell hozzá a feltételeket.

Beszélhettem volna még a vidékfejlesztésről - csak már elbeszéltem az időmet -, mennyire fontos, hogy a vidék nemcsak mezőgazdaságból áll, és mennyire fontos, hogy a vidékfejlesztéssel kapcsolatos pénzeket jó arányokban csoportosítsuk; sok ilyen téma lenne. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Befejezem rögtön, egy mondat.

A lényeg az, hogy pénzt, paripát, fegyvert, tehát biztosítani kell a pénzt, kell biztosítani a személyi feltételt és a személyes meggyőzést, és szíveskedjenek figyelembe venni - ha azt akarják, hogy konszenzus legyen -, tessék figyelembe venni azt, amit Ángyán professzor úr elmondott, amit én elmondtam, és amit írásban beadunk. Akkor példázhatjuk azt, amit próbáltunk már többször a mezőgazdaság területén, hogy konszenzust tudunk teremteni, de tessék elfogadni a mi véleményünket és javaslatainkat.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)