Felszólalás adatai

ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Tisztelettel köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy három tekintetben is hozzászóljak ehhez a határozati javaslathoz, de mielőtt megtenném az eredeti hozzászólásomat, hogy kíméljem képviselőtársaim idejét, és ne kelljen külön kétperces hozzászólásban reagálnom az SZDSZ imént hallott hozzászólására, engedjenek meg nekem egy gondolatot. Nagyon örülök annak, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége is úgy gondolja, változtatnia kell azon a magatartáson, ahogyan eddig ehhez a kérdéshez hozzáállt. Nagyon örülök, hogy ez volt az utolsó - ha jól vettem ki Gusztos Péter szavaiból - hasonló hozzászólása, amelyben saját magával keveredett ellentétbe. Hiszen egyrészt azt mondta, hogy erről a területről ki kell vonulnia a politikának, amennyire csak megteheti, nem szabad a politikának azt a magatartást tanúsítania, amelyet eddig tett, amellyel ijesztgeti a szülőket és a nagyszülőket. S azt is mondta, hogy tárgyilagosan kell erről a kérdésről beszélni. No hát akkor belátta az SZDSZ is, hogy az, ami 1998 őszén elkezdődött a büntető törvénykönyv módosításával, amikor a Szabad Demokraták Szövetsége egy utcai tüntetésen ijesztgette a szülőket, az valóban helytelen magatartás volt. Köszönöm szépen ezt a beismerést.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A Fidesz fontosnak tartja, hogy ez az eseti bizottság létrejöjjön, részt kíván venni annak munkájában. Az eseti bizottságon belül a tapasztalatainkkal szeretnénk elősegíteni azt a munkát, azoknak a céloknak a megvalósulását, amelyeket a határozati javaslat tartalmaz. Azonban van ennek egy fontos feltétele, az pedig arról szól, hogy végre ne csak beszéljen ez a kormány a kábítószer-megelőzésről, hanem valóban történjenek fontos dolgok is, végezzük el azt a munkát, amit ezen a területen el kell végeznünk, s ne csak beszélgessünk, hanem tegyünk is azért, hogy jobb legyen a helyzet.

S hogy nehogy az a vád érjen, hogy a határozati javaslatról nem beszélek, tisztelt hölgyeim és uraim: egyetlen problémája ennek a határozati javaslatnak, hogy kissé elavult. A kormány mostanra beismerte, hogy valóban komolyabban kellene vennie ezt a témát. Például a 3. pontban lévő dátum arról szól, hogy az eseti bizottságnak 2004. december 13-ig be kell terjesztenie a jelentését. Nos, erről egy kicsit már lemaradtunk, de módosító javaslatokkal ezen nyilván lehet majd változtatni. Azt is ajánlom - ha már az indokolásban jól szerepel -, hogy ne csak a rövid távú célokkal foglalkozzon az eseti bizottság, hanem tekintse át a rövid, közép- és hosszú távú célok megvalósulását is, és ne csak arról szóljon ennek a bizottságnak a munkája, hogy áttekinti azt, miről volt szó ezen a területen, hanem arról is, hogy mi történt ezen a területen, milyen valós intézkedések történtek.

Néhány jóindulatú tárgyi tévedésre is szeretném felhívni a határozati javaslat készítőinek a figyelmét. Az egyik: egy félmondat úgy szól, hogy a nemzeti stratégiáról beszéljünk, mely a későbbiekben - már hogy az elfogadását követően - kivívta a szakma széles körű és osztatlan elismerését. Tisztelt kormánypárti képviselők, talán ez volt az első olyan dokumentum, amelyet egyrészt három tartózkodással, tehát majdnem egyhangúlag fogadott el az Országgyűlés 2000. december 5-én, másrészt amelyet megelőzött egy széles körű társadalmi és szakmai vita, amely 2000 februárjában kezdődött. Tehát nem utána, hanem előtte vívta ki ez az anyag a szakma és a politika elismerését.

Nagyon fontosnak tartom azt is, hogy hazánk drogstratégiája már a kialakítás idején harmonizáljon az Európai Unió drogstratégiájával. Már csak azt kell elérnünk, hogy a hazai droghelyzettel is harmonizáljon az a kormányzati munka, amelynek ezen a területen folynia kéne.

A harmadik mondat pedig úgy szól, hogy most, a teljes időszak közepén már elegendő adattal és tapasztalattal rendelkezünk a stratégia működését és hatékonyságát illetően. Tisztelt hölgyeim és uraim, anélkül, hogy belemennék a büntető törvénykönyv vitájába, 2002-ben azt mondtuk - ahogy a stratégia is tartalmazza -, hogy át kell tekinteni a büntetőjogi szabályozást, de akkor még nem rendelkeztünk ehhez megfelelő tapasztalattal. Ezt ez az anyag is elismeri, így aztán nehezen értem, hogy miért volt szükség olyan gyorsan a változásokra.

Hadd említsek meg még néhány gondolatot az 1998 óta eltelt időszakból. Azóta eltelt egy teljes kormányzati ciklus és egy háromnegyed. Abban az időben mindenki úgy gondolta - nem a politikusokra gondolok csak és kizárólag -, valóban nagyon fontos az, hogy létrejöjjön az Ifjúsági és Sportminisztérium. Létrejött egy helyettes államtitkárság, valamint létrejött a parlamenten belül az ifjúsági és sportbizottság. Elkezdődtek azok a pályázatok, amelyek segítették a helyi szakembereket, a helyi közösségeket abban, hogy pénzhez, anyagi és erkölcsi támogatáshoz jussanak terveik megvalósítása érdekében. Elkezdődött a kábítószerügyi egyeztető fórumokban a munka, és nagyon sokan úgy érezték, elérkezett az a pillanat, amikor valóban van esély arra, hogy erre a problémára valós megoldásokat találjunk. 2002 óta viszont nagyon sokan úgy érzik - s ezt nem politikai szlogennek szánom -, helyben szakemberek is azt mondják, mintha megtört volna a folyamat és a lendület. Ma már nem beszélünk Ifjúsági és Sportminisztériumról, nem beszélünk államtitkárságról. Nagyon nehéz megmondani, hogy mi is történik, hiszen egyre kevesebb a pénz, kevesebb a figyelem és a segítség, s az embereknek - a szakembereknek is, azoknak is, akik érintve vannak - szükségük van összefogásra. Ezért is fontos ez a bizottság.

Végezetül csak azt tudom mondani az elmúlt hároméves munkáról, amit Juhász Gábor 2002. február 4-én mondott itt a parlamentben - sajnálom, hogy államtitkár úr már elment -, mert, az ő szavait idézve, úgy tűnik, hogy az elmúlt három esztendő mintha egy kicsit sikerszagú lenne, kicsit nagy lenne a késlekedés.

(14.20)

Azt mondta Juhász Gábor - és ezzel az elmúlt hároméves munkára is utal -, nem lehet tisztán látni a pályázati források ügyében, a stratégia megvan, a végrehajtáshoz szükséges pénz nincsen. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ha ezen a területen a hároméves munkát próbálnánk értékelni, akkor szintén Juhász Gábor akkori szavaival azt tudom mondani, hogy úgy ítéljük meg, hogy a tevékenység lassú, az iránya csak részben jó, az eredményeket pedig keveselljük, vagyis azt a fajta összefogást, ami azt jelentené, hogy az önök tevékenységét csak dicsérjük, erre mi sajnos nem vagyunk képesek.

Ettől függetlenül remélem, hogy az eseti bizottság eredményesen tudja elvégezni a munkáját, és ebben a munkában mi is tisztelettel ajánljuk a tapasztalatainkat.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Pettkó András tapsol.)