Felszólalás adatai

Ezért mondom én azt némi iróniával, hogy ez a törvényjavaslat nem más, mint egy nagyszerű PR-trükk, merthogy események vannak, történések vannak, zavarok vannak a közszolgáltatásban, a kulturális javakban. Nem tudom, megfigyelték-e, hogy miniszter úr expozéja idejének a nagyobbik felét ezeknek az eseményeknek a felsorolására fordította, és nem azokról az intézkedésekről beszélt, amelyeket tartalmaz ez a jelentés. Ennek szerintem több oka van, mert ez nem egyértelműen abba az irányba mutat, amiről önök beszélnek. Nem akartam újabb kétpercest nyomni, amikor az exportra hivatkoztam, csak az az érdekes, ha a világpiaci ár változott, akkor a behozatal miért nem változott. Miért csak az export? Ha azonos volument feltételezek növekvő árak mellett, akkor ennek tükröződni kellett volna ebben is.

Az egyik olyan gondolatom, amit remélem, hogy Varga Mihály miniszter úr komolyan vesz és feljegyezte magának, a lefoglalás körüli kérdés. Nem látok semmilyen okot arra, hogy enyhítsék a most szigorú törvénybeli lefoglalás jogintézményét, mert azt, aki ezt illegálisan teszi és az eszközét lefoglalják, legalább egy időre, ha nem is véglegesen, megakadályozzuk, hogy ezt a tevékenységet végezze.

De továbbmegyek, feltennék egy pikírt kérdést. Ha már a fogalmakat ilyen nagy terjedelemben újrafogalmazták - erre még külön visszatérek -, miért nem tüntetjük el a rendszerből a begyűjtést mint intézményt, vagy ezt miért nem regulázzuk? Hiszem, hogy önök is látták, ma egy kis faluban óriási riadalmat kelt, ha a másnapi lomtalanítás előtt három autó pásztázza egész nap a falut utánfutóval, és látszólag a lomok közt kutatva, de a lakók ezt úgy élik meg, hogy most mérik fel, hogy holnap meg holnapután majd miért kell eljönni. A begyűjtést mint olyat - legyen az a NAV vámrésze vagy a rendőrség - a legegyszerűbb, a legkönnyebb a hatóságnak tetten érni, egészen odáig, amikor a fémkereskedőnél az úton több száz méter hosszúságban állnak. Ehhez hadd tegyem hozzá, megint csak erősítem és ismétlem, amit Józsa képviselő úr mondott, de én reményeket fűzök ahhoz, hogy Aradszki képviselő úr azt ígérte, hogy a fenntartható fejlődés bizottsága nyújt be indítványt a 3 köbméter csökkentésére. (Dr. Aradszki András: Nem ezt mondtam.) Én így értettem, de ezek szerint rosszul értettem. Akkor viszont még szomorúbb vagyok, mert gondolják végig, azok, akik így begyűjtenek, naponta és naponta elzarándokolnak egy kereskedőhöz, annak a telephelyén, de ez nem telephely, hanem az ingatlanán soha nem lesz 3 köbméternyi fémhulladék. Tehát egy üres halmazt tetszettek beépíteni ebbe a törvénybe, ami alá bárki bebújhat, bárki bármit tehet, és egyszerűen nem lesz tetten érhető, nem lesz kézzelfogható. Tehát itt már még jobban érvényesülhetne az, hogy azoknak az eszközöknek a lefoglalása, amelyekkel illegális körülmények között történik nem egészen tiszta úton megszerzett fémhulladékok szállítása, és majd valamilyen vagy legális, vagy illegális kereskedőhöz való eljutása.

Ezért érdekes ez a törvényjavaslat, és ennyiben el lehetne fogadni azt, amit miniszter úr mondott, hogy a legális kereskedők számára teremtsünk lehetőséget. Ez így igaz. De az illegális az, amit nem látunk, azért illegális, tehát azt kellene üldözni, annak a tettenérését, annak a körülményeit kellene befagyasztani, erről viszont ez a törvényjavaslat semmit nem mond. És itt jön magyar szokás szerint az általánosítás, hogy így aztán a legálisan és a pályán tisztességesen focizó kereskedők is kénytelenek elviselni az illegálisok miatti akár szankciókat, akár többlet bürokráciát.

A következő dolog, amiről szeretnék beszélni: azzal, hogy a vámhatóság a NAV része lett, és most már a határon való tevékenykedés egyre kisebb energiát és időt vesz igénybe, ezért az ország belsejében egyre többször lehetne ellenőrizni azt, hogy ki mit és hova szállít. Azok, akik ezeket a fémeket szállítják, általában utánfutóval közlekednek. Hiszem, hogy önök ugyanúgy vannak, mint én, hogy messziről felismerhetők, messziről láthatók, hogy kik ezek, s a gépjárművek is azonosíthatók. Nem kell mást tenni, csak naponta el kell menni egy legális kereskedő előtt, és felírni a naponta ott sorban állók gépkocsijainak a rendszámát. Tehát létezik a jelenség, van a jelenség, aki ellene tenni akar, annak valójában ezt kéne mérlegelni és erre intézkedést hozni.

(15.30)

Nem ismétlem, csak erősítem azt, amiről Józsa képviselő úr beszélt, hogy indokolatlan, egyszerűen megmagyarázhatatlan az ilyen megfogalmazás, hogy "túlzott érdeksérelmet nem okoz". Ki fogja ezt eldönteni? Tehát bármennyire nem tetszik ez önöknek, az intézményesített mutyi belekerül a jogrendbe, mert ezt fogja mérlegelni.

Államtitkár úr, látom, hogy széttárta karját, akkor most átlépek oda. A következő példát mondom önnek. A fogalmak között az van, hogy igazolt kár, okirattal. Tessék elgondolni, amikor a magánembertől elviszik a több éve használatban lévő kapálógépét! Az értéke már nulla, de még használható, neki még nagyon fontos. Annak, aki elvitte, ez néhány kiló hulladék, neki viszont pénz. Úgy, ahogy a miniszter úr elmondta, bizony érdekes értékarányok vannak, mert ha ez egy közszolgáltató és kábelekről van szó, amiket pótolni kell, ugyanolyan mint a magánembernél, sokkal többe kerül, mert neki újat kell vásárolni. Viszont a kárértéket a használt eszköz alapján állapítják meg, így nincs bűncselekmény, csak egyszerűen szabálysértés van, viszont a magánembernek az eszköze eltűnt. Nem merítette ki senki a 3 köbméter telken tároltat és más egyebet. Így tűnhetnek el gépi eszközök, kézi-, munkaszerszámok minden további nélkül, csak azért, mert van egy rossz fogalom, amely azt mondja, hogy az igazolt anyagi kár, különös tekintettel még azután az okiratra. Tessék belegondolni, hogy ha van egy öt vagy tíz évvel ezelőtt megvásárolt eszköz, amire már nincs garancia, kötelezettség sem, annak a dokumentumait ki őrzi. De hiába is őrzi meg, mert a kár az újrapótlás.

A végére hagytam még egy kérdést. Óvatosan, de érinti a törvényjavaslat a gépjármű-alkatrészekkel kapcsolatos részt. Tisztelt képviselőtársaim, a miniszter úr akár meg is tehette volna, de ő most a kulturális javakra és a közszolgáltató cégekre fokuszált. Egyre többször a sajtóban ezt lehet tapasztalni, hogy a gépjárműveket már nem azért lopják, hogy kiszállítsák az országból, hanem azért, hogy alkatrészként értékesítsék. Ha ezt ebben a törvényjavaslatban szereplő formában hagyjuk, akkor azt jelenti, hogy hatalmas zöld táblát mutatott a Magyar Országgyűlés azoknak, akik lopott gépjárműveket szétszednek és azt követően még legálisan értékesíthetik is. Ezért számunkra tényleg nagyon kérdéses, miközben elfogadjuk és sokszor hangsúlyoztuk, hogy fontos kérdés, de a benne szereplő gondolatok miatt számunkra nagyon kérdéses, hogy egyáltalán támogatható-e ez az indítvány. Kíváncsian várjuk a módosító indítványokat. Mi magunk is nyújtunk be hozzá, és bízunk abban, hogy az általános vita kapcsán a kapcsolódó módosító indítványok jó irányba mozdítják el ezt a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Dr. Józsa István tapsol.)