Felszólalás adatai

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Kedves Horváth Képviselő Úr! Korábban is kezdtem egyszer így a reagálásomat. Amikor szakmai tételekről beszél, egyszerűen nem lehet nem egyetérteni. Csak úgy, ahogy Tardos vagy Kertész képviselő úr már említette: ha megnézzük ezt az anyagot, ezek rövid, alig tízsoros, a fülünknek rettentően jól hangzó dolgok, csak ami történik, ami ezzel szemben a valóságban van - az a nagyon kis számú melléklet, amit megnézünk -, ezt nem támasztják alá.

Ezért kellene hogy ezekről vitatkozzunk, mert azzal, hogy az elvonások, juttatások mértéke hogy változik és az arányuk milyen legyen, hogy az elvonások csökkenjenek, egyet lehet érteni. De ha csak azt az apró kis játékot nézzük meg, ahogy csúfot űztek a költségvetésből az 1998. év végén, hogy egy indokolatlanul magas növekedéssel meg lehetett kerülni azt, hogy a kiadásokat csökkentsék, lefaragják - most ugyanez a dolog történik, tehát ez a szűkszavú bevezető, ami ehhez a törvényhez készült, ahhoz nem elég, hogy azt lehessen mondani, hogy a kormány eltökélte magát abban, hogy fölvállalja a kiadások drasztikus csökkentését.

Ebben mi partnerek is lennénk. Úgy, ahogy Tardos képviselő úr mondta, erről lehetne érdemben vitatkozni. De úgy néz ki, hitem szerint erről nem is fogunk tudni beszélni, mert mire a költségvetés egyáltalán a kezünkbe kerül, addigra ezen már régen túl leszünk. Akkor ezt már úgy kezeljük, hogy a bevételek ex ante, kész, annyi-amennyi, és osztani kell! Nem akarom a tegnapi viccet visszaidézni, ami elhangzott az emelvényről. Nálunk mindig az elosztással volt a baj, és most is ezzel van a baj. Egyszer kellene, hogy a kormányzó többségnek legyen kellő bátorsága ahhoz - amikor a feltételek is megvannak hozzá -, hogy a kiadásokhoz nyúljon hozzá. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)