Felszólalás adatai

LÉVAI FERENC (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A jogállamiság egyik alappillére a személyhez fűződő jogok szabályozottsága és tiszteletben tartása. Ezek között igen jelentős szerepet foglal el a szerzői jogok kérdése.

Fontosnak tartom, hogy egyensúly legyen egy oldalról a szerző és más jogosultak, másfelől a felhasználók és fogyasztók érdekei között azért, hogy az alkotások hozzáférhetők legyen, és ugyanakkor az alkotónak, a jog birtokosának érdekei se sérüljenek. Ez az egyensúly teremtheti meg a törvény betarthatóságát is. A most beterjesztett törvény elfogadásával olyan területeken is mértékadó szabályozás alakulhat ki, amely a technikai, technológiai fejlődés által indukált kérdéseket országunkban is kezeli. Az új adathordozók rohamos fejlődése miatt keletkezett problémák mellett az évszázados hagyományokkal rendelkező alkotói technikák is új gondokat vetnek fel.

Jelen törvényi szabályozás egyik ilyen területével, a nyomdai és sokszorosítási úton előállított termékekről szóló szabályozási részek pontosításával szeretnék részletesebben foglalkozni. A nyomdászat évszázadokon át a jól ellenőrizhető sokszorosító eljárások közé tartozott, akár politikai, akár szerzői jogi meggondolások vezették a hatalmat. A technológia sajátossága miatt a nyomatról szinte azonnal felismerhető volt az előállító. A fényképezés korlátozott lehetőséget jelentett a többszörözésre. A néhány évtizede megjelent technikák gyorsan és szinte tökéletes másolatot biztosítanak. Az egyszínű, majd színes másolatra is alkalmas berendezések kifejlesztése egy sor új problémát vetett fel. Nemcsak a hatalom tűrőképességét tették próbára, hanem a hamisítási, szerzői jogi konfliktusok miatt a bűnüldözés számára is rendszeres feladatot adtak. Érthető tehát, hogy a törvénytervezetben a szerzői jogok védelmében újra megjelenik a sokszorosító gépek, berendezések nyilvántartási rendszerének körvonala.

Helyes törekvésnek tartom, hogy a védett alkotások reprográfiai eszközökkel történő sokszorosítása esetén az alkotó is részesüljön díjazásban. A lakossági szolgáltatásokat végző vállalkozások ilyen irányú tevékenysége ma szabályozatlan és ellenőrizetlen. A törvény ezt a helyzetet két csatornán kívánja kezelni. Díjat szed a berendezés gyártójától, importőrétől, illetve a másolat előállítójától. A konfliktus feloldása látszólag megoldott lenne, ha nem szerepelne az a kitétel, amely szerint a felügyeletet ellátó miniszter alkot majd jogszabályt a reprográfiát szolgáló berendezések minősítéséről. Nos, kíváncsian várom, hogy milyen rendező elvek alapján történik meg ez a definiálás. Ma ugyanis számtalan olyan berendezés létezik, amelyről nehezen dönthető el, hogy fénymásoló-e vagy nyomdagép.

A digitális technika rohamos térnyerésének eredményeként a nagy sebességű másológépek nemcsak a reprodukció, hanem eredeti alkotás előállítását is szolgálják. Ugyanennek a technológiának az eredménye, hogy egy kisebb szekrény nagyságú berendezés színes nyomatot - nem fénymásolatot - készít a számítógéppel elkészített alkotásról, amelyhez esetleg egy digitális fotoberendezés képét is fel lehet használni. Ember, vagyis miniszter legyen a talpán, aki meghatározza, hogy mi a nyomda és a fénymásolás határa! Remélem, hogy a megoldás nem az lesz, hogy minden, másolat készítésére alkalmas berendezés árába és a rajta létrehozott nyomat árába beépítik a jogdíjat, hiszen ez az egyszerű irodai levelezést, dokumentálást is szerzői jogvédelem alá vonná. Ez jelentős áremelést jelentene, amely a kiadókat, terjesztőket és fogyasztókat is kellemetlen helyzetbe hozná. Helyesebbnek tartanám, ha nem a berendezést, hanem a felhasználás jogcímét, a tevékenységet vennék figyelembe a jogdíj meghatározásakor.

(16.10)

Hasonló dilemmával találkozhatunk a létrehozott termék árába történő jogdíj beépítésénél.

A törvény tételesen sorolja a szabad felhasználás eseteit. Az egyébként döntően egyértelmű kategóriákat tartalmazó törvénytervezet itt bizonytalanná válik. Nehezen értelmezhető, hogy mit jelentenek a szabad felhasználás szempontjából "a könyvként kiadott mű egyes részei", az "egy-egy iskolai osztály létszámának megfelelő" vagy "a vizsgákhoz szükséges példányszám" kifejezések. Az utóbbi azt is jelentheti, hogy a nagyobb egyetemi évfolyamok létszámát figyelembe véve akár többszázas másolat is készíthető jogdíj-kötelezettség nélkül. Célszerűnek látszik egy ilyen liberális megfogalmazás esetén, hogy a 34. § (2) bekezdésében megjelölt átvevő mű többszörözéséhez ne járuljon vagyoni jog, hiszen az iskolai oktatási célt szolgál.

A szerzői joggal szomszédos jogok védik az előadóművészeknek, a hangfelvételek előállítóinak, a rádiós és televíziós szervezeteknek, a filmek előállítóinak jogait. Hasonló védelmet érdemelnének a nyomtatott művek, a könyvek, folyóiratok, napilapok előállítói, illetve illusztrátorai, mint a grafikusok, a fotósok is. A felhasználási engedélyek jogutódlása a törvény szerint nem beleegyezéshez kötött. Nem szól azonban a jogszabály arról, hogy mi történik akkor, ha a gazdálkodó szervezet jogutód nélkül szűnik meg, például felszámolással vagy végelszámolással. Ezt a vagyoni értékű jogot vajon értékesítheti-e a felszámoló a szerző beleegyezése nélkül?

A hatálybaléptetési és átmeneti rendelkezések frappánsan emelik meg a védelmi időt. A védelem visszamenőleges kiterjesztése azonban alkotmányossági problémákat is felvet, hiszen a szerzett jogokat nem lehet elvenni, mint ahogy azt annak idején a Bokros-csomag kapcsán az Alkotmánybíróság kimondta. Így például az a kiadó, amely a korábbi védelmi idő lejártával ad ki műveket, nem kötelezhető jogdíjfizetésre azért, mert a kiadott mű az újonnan meghatározott védelmi idő alá esik.

A törvény részletesen tartalmazza a közös jogkezelési tevékenységet is. Jelenleg három szervezet foglalkozik e területtel. A törvény öt részterületet jelöl meg a jogkezelői egyesület létrehozására, tehát bővülhet a kör. Ugyanakkor a tevékenység koncentráltságot és összehangolt nyilvántartást, valamint ellenőrzést kíván. Meggondolandó, hogy célszerű-e a terület további felosztása és ezzel együtt a kontroll-lehetőség gyengítése. Ne feledjük, hogy a szerzői jogok megsértése ma még országunkban állampolgári szinten a bocsánatos bűnök kategóriájába tartozik.

A jogszerű magatartás elfogadott normává fejlődéséig nagyobb szerepe lesz a jogsértés szankcionálásának. Ehhez viszont minden vonatkozásban egyértelmű, kifejezéseiben egyként értelmezhető törvény kell. Ebben a tekintetben több helyen pontosítás szükséges a tervezetben. Reményeim szerint azonban nemcsak a létrejövő törvény, de az egymás tulajdona iránti tisztelet növekedése is segíti az emberi alkotáshoz fűződő személyiségi jog tiszteletét is.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)