Felszólalás adatai

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Én valóban nem akarom megismételni azt, ami az általános vitában elhangzott, bár fenntartom magam is, hogy igazán méltatlan körülmények között vitatkoztunk: késő éjszaka, néhányan. Jelenleg is három kormánypárti képviselő vállalja ezt a vitát, s tíznél több ellenzéki képviselő ül itt, és mondjuk a magunkét ebben a tárgykörből.

Az, hogy a tartósan munkanélküliek belesüllyednek egy passzív állapotba, amiből nagyon nehéz kimozdítani őket, ez valóság, ez ténykörülmény. Őszintén szólva örülök neki, hogy az előbb olyan hangot ütött meg Babák képviselőtársam, ahogy fogalmazott a problémával kapcsolatban. Tény, az előző kormány is kínlódott vele, mert nagyon nehéz, nagyon súlyos gondról van szó, amit nem könnyű kezelni. Nincsenek olyan ötletek, amik egy csapásra megoldanák és humánusak is lennének. Azért tiltakozunk az ellen, és én azért használom következetesen a "kényszermunka" kifejezést, mert a feltételéül szabják a segélynek, a rendszeres szociális segélynek, s ha nem tudja ezt teljesíteni - mindegy, hogy milyen okból kifolyólag -, elveszíti a szociális segélyt is! S akkor is fel kell tenni a kérdést, hogy hogyan tovább! Miből fognak élni azok az emberek, akik tényleg alkalmatlanok arra, hogy vissza lehessen őket forgatni a munkaerőpiacra?

De nagyobb problémám a javaslattal az, hogy akiket még lehet visszaforgatni, azokat sem az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök intenzív alkalmazásával próbálja olyan jövedelemhez juttatni a rendszer, amely kiemelkedést, kiugrást, visszatérést jelenthetne számukra. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Elnézést, elnök úr, olyan nehéz röviden fogalmazni ebben a tárgyban. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)

(22.00)