Felszólalás adatai

Ennek ellenére az ellenzéki bizottsági véleményeket hallgatva egyik ámulatból a másik ámulatba esik az ember, hiszen a megállapításaik köszönő viszonyban sincsenek ezekkel a tényszámokkal, az ezekből kiolvasandó gondolatok pedig köszönő viszonyban sincsenek azzal a folyamattal, amely a 2011. évben zajlott Magyarországon. Ezt már csak azért is merem mondani, mivel az Állami Számvevőszék elnöke egyrészt a jelentésében, másrészt pedig a hozzászólásában világossá és egyértelművé tette, hogy valós képet, megbízható képet mutat a 2011. évről szóló zárszámadás. Tehát az, aki ezt megkérdőjelezi, vagy nem olvasta el az ÁSZ jelentését, vagy pedig csak egyszerűen rosszindulatú szemüveget vett fel a mai napra.

Úgy gondolom, hogy nem kételkedhetünk az Állami Számvevőszék jelentésében, már csak azért sem, hiszen azokat a folyamatokat és tendenciákat, amelyeket megállapított, és elsősorban itt arra gondolok, hogy az elmúlt évekhez viszonyítva jelentősen javult azon fejezetek és címe átláthatósága és valós kép bemutatása, amely sajnos 2010 előtt nem volt jellemző, ez is azt mondatja és mutatja, hogy megbízható és valós kép áll fenn a 2011. évi beszámolóról, a költségvetési törvényjavaslatról. E vonatkozásban úgy gondolom, hogy semmi akadálya annak, hogy ezt tárgyaljuk.

Ez azért is örvendetes, hiszen több éven keresztül volt alkalmam és módom értékelni és olvasni az Állami Számvevőszék zárszámadásokról szóló jelentéseit, és bizony hemzsegett azon fejezetek értékelése, amelyekben azt az álláspontot kellett hogy kialakítsa az Állami Számvevőszék, mely arra utalt, hogy bizony-bizony nem volt elfogadható vagy csak korlátozottan volt elfogadható az adott fejezet beszámolója. Ez lényegesen javult, nagyon sokat javult, ez pedig - ha bent lenne Vágó képviselő úr, talán hallaná is - azt mondatja, hogy az átláthatóság növekedett a 2011. évben. Tehát amit itt próbált igen hangzatosan elmondani, az sem állja meg a helyét.

Ezek után úgy gondolom, érdemes azt is végignéznünk, hogy melyek azok a kérdések, amelyek mindenképpen a '11. év értékelésében meghatározóak. Talán 2012 októberében már-már lassan elfelejtjük, hogy mi is történt 2011-ben, és csak a jelenre koncentrálunk, de úgy gondolom, hogy ahhoz, hogy a jelen folyamatait és adott esetben a 2013. évet is részben megértsük, nem elhanyagolható és nem utolsó dolog az, hogy a '11. év tényszámait is értékelés, górcső alá vesszük.

Úgy is fogalmazhatnánk, hogy egy speciális év volt a 2011. év. Ebből kifolyólag speciális megoldások is kellettek. Azok a legfőbb makrogazdasági számok, amelyek jellemezték a 2011. évet, beleilleszkednek a Széll Kálmán-terv által megfogalmazottakba, amelynek talán a legfontosabb kritériumai az államadósság rátájának fokozatos visszaszorítása, illetve a munkaerő-piaci aktivitás növelése, a krónikusan alacsony szint megemelése volt.

De ebbe a körbe tartozott az is, hogy összpontosítsunk a legfontosabb alrendszerekre, így a munkaerőpiacra, a nyugdíjrendszerre, a közösségi közlekedésre, a felsőoktatásra, a gyógyszerár-támogatási rendszerre és az önkormányzatokat, valamint a vállalatokat terhelő adminisztrációs költségek csökkentésére. Ez határozta meg a 2011. év keretét, ez alkotta meg azokat az elgondolásokat, azt is mondhatnám, gazdaságpolitikát, amely gyakorlatilag leképeződik a 2011. évi költségvetés zárszámadása során.

Talán a legfontosabb mutatószámok bár ma már többször elhangoztak, de úgy gondolom, hogy helyes és valós értékelése egy vezérszónoklatban is elengedhetetlen. A legfontosabb mutatószámok közé természetesen beletartozik a bruttó hazai termék, azaz a GDP alakulása. Ez a 2011. évben 1,6 százalékos pozitív tartományú növekedést mutat, ami azt jelenti, hogy sok-sok országhoz képest - már az Európai Unióra gondolok - a magyar gazdaság viszonylag relatíve jól teljesített, hiszen ezzel a felső harmadba kerültünk a gazdasági növekedést illetően, és nagyon sok ország ilyen értelemben alulteljesített a magyar gazdasághoz képest. Tehát azt mondom, hogy bár nem lehetünk elégedettek a tervezett 3 százalékos növekedéshez képest, de a valós és reális folyamatokat értékelve úgy gondolom, hogy a 2011. évben a magyar gazdaság alapvetően a GDP szemszögéből elfogadható mértékű teljesítményt hozott. Nyilván azt is ki kell emelni, hogy a két leginkább jól teljesítő rész az exportorientált gépipar, illetve a mezőgazdaság is a 2011. évben egy kimagaslóan jó évet tudott maga mögött.

Emellett szólnunk kell a munkanélküliség alakulásáról is. Annak ellenére, hogy a tervezetthez képest nem értük el a gazdasági növekedés ütemét, hosszú-hosszú évek után a munkanélküliség rátája csökkent. Körülbelül 7 ezer fővel növekedett azon magyar lakosok száma, akik munkából tudták eltartani a családjukat. Ez azért is fontos, mert a környezetünkben, az Európai Unió országaiban nem ez volt a tendencia a 2011. évben. Egyrészt a közfoglalkoztatás kiterjesztése, másrészt pedig a valós munkaerő-piaci helyzet is jelentősen vagy kicsit jelentősebben növekedett, javult. Ennek is köszönhető ez a szám, amely, bizakodunk abban, hogy a 2012. évben, ahogy látszik is a tendenciából, még jobb képet fog mutatni.

Szólni kell a hiányszámokról. Mindenféle számháború alakult ki a kisebbségi vélemények kapcsán, hogy ténylegesen milyen hiány is volt Magyarországon. Nyilvánvaló, hogy amikor hiányról beszélünk, többféle hiányt lehet használni és alkalmazni. A közgazdaságtan ezt meg is teszi. Egyrészt nyilván az államháztartás hiányáról beszélhetünk, amelynek része a központi költségvetés hiánya természetesen, és nyilván beszélhetünk pénzforgalmi szemléletű hiány számbevételéről, és beszélhetünk arról is, amely alapján megítélik az országot, az eredményszemléletű hiány mértékéről.

(12.00)

Ez mind-mind különböző képet mutat a matematikai számok nyelvén, de valóságosan gyakorlatilag azért ezek összefüggnek egymással.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Ennek alapján azt tudjuk mondani, hogy pénzforgalmi szemléletben egész más hiányszám alakul ki, mind eredményszemléletben, mind pénzforgalmi szemlélet vonatkozásában, és államháztartási szempontból is érthető módon más hiányszámok jellemzőek. Ennek ellenére azt kell mondani, hogy valamennyi hiányszám a maga értékelési rendszerében, a maga számviteli nyilvántartásában valós és megbízható képet mutat a magyar államháztartásról, illetve a költségvetés alakulásáról.

Ha így tekintjük, akkor azt láthatjuk, hogy hosszú-hosszú éveket figyelembe véve, talán nem emlékszik senki már itt ebben a teremben, hogy mikor volt utoljára a magyar államháztartásnak pozitív szaldója, azaz nem hiánya, hanem többlete. 4,3 százalékos többletet mutat az államháztartás eredményszemléletben, ahogy az Európai Unió is ezt értékeli. Még egyszer mondom, ilyen hosszú-hosszú éveken keresztül nem volt Magyarországon.

Természetesen az is a tényekhez tartozik, és az is valós folyamat, valóban 2,94 százalékos költségvetési hiány volt tervezve, amely 2,43 százalékos mértékben teljesült. Tehát e vonatkozásban az egyszeri tételek figyelembevételével van eltérés, illetve a tekintetben, hogy államháztartásról vagy költségvetésről beszélünk-e. Az egyszeri tételekre természetesen majd még kitérek, mint ahogy képviselőtársaim is kitértek.

Szólni kell az államadósság alakulásáról. Kicsit furcsán kaptam fel a fejemet, amikor Szekeres képviselő úr arról beszélt, hogy micsoda szörnyűség, csaknem az államadósság fele devizaalapon van számon tartva, úgy lett fölvéve.

Kedves Képviselő Úr! Kérdezem én: ki döntött erről 2002-2010 között, hogy ez a folyamat elinduljon és megtörténjen? Ki döntött arról? (Dr. Józsa István közbeszól.) Ki döntött arról, képviselő úr? Úgy gondolom, hogy a Magyar Szocialista Párt kormányon lévő képviselői, mint ahogy ön is, Szekeres képviselő úr. (Babák Mihály: Elfelejtetted? Vagy hazudsz?) Önök döntöttek arról, hogy így alakuljon az államadósság, és ilyen alapon legyen ez fölvéve.

Nincs ezzel gond, képviselő úr, ilyen szempontból, csak a tényekhez kellene ragaszkodni, és elmondani, hogy igen, a Szocialista Párt úgy gondolta és úgy döntött, hogy az a helyes Magyarországnak, hogy ha devizaalapra helyezik az államadósság alakulását, a hiteleket ezen az alapon veszik föl (Göndör István: Most nem!), és nyilvánvalóan így kell nyilvántartani és így kell számba venni. (Göndör István: És az árfolyam?) Nyilvánvaló, hogy az árfolyamnál pedig minél nagyobb a deviza-államadósság mértéke, annál kitettebbé válik a gazdaság, hiszen az árfolyam e vonatkozásban ehhez kapcsolódik. Ennek ellenére azt látjuk, hogy pár tized százalékkal csökkent a magyar államadósság, még ha 2011. december 31-ei árfolyam alkalmazásával is vesszük számba az államadósságot, tehát még így is csökkent az államadósság, nem kis erőfeszítései árán a magyar gazdaságnak, a magyar nemzetnek.

Valóban az látszik, hogy az elkövetkezendő időszak, az elkövetkezendő évek legnagyobb feladata lesz az, hogy ezt az államadósságot kézben tartsuk, megtaláljuk azokat a pénzügyi technikákat, amelyek révén a kitettségünk az árfolyamok változékonyságának csökkenthető, és nyilván magának az állagnak, az állapotnak is, a nagyságrendnek a mértéke is csökkenthetővé válik. Ez gyakorlatilag az elkövetkezendő évek legfontosabb feladata, legnagyobb kihívása, hogy egy általános válságban, egy általános pénzügyi bizalmi válságban hogyan lehet ezt a folyamatot erősíteni, felgyorsítani annak érdekében, hogy az új alaptörvényben megfogalmazott célok teljesüljenek.

Nagyon komoly erőfeszítésekre lesz szükség ebben az évben is, a 2013-as évben is, de hosszú-hosszú éveken keresztül még, hogy a magyar adósság, Magyarország adóssága kezelhető tartományba kerüljön. Természetesen a makrofolyamatok értékelésében itt a költségvetés zárszámadásánál elsősorban a fiskális folyamatokra kell koncentrálnunk, hiszen ez a mi számbavételeinknek a legfontosabb alapinformációja.

A hiány alakulásáról már szóltam, annak speciális helyzetéről és speciális alakulásáról is. Természetesen azt látjuk, hogy a központi költségvetés bevételei és kiadásai részben a tervezettekhez mérten alakultak, részben pedig eltérések is álltak be. Ennek érdekében a 2011. évben - folyamatosan figyelve a gazdasági folyamatokra - a kormány, illetve a parlament meghozta azokat a szükséges intézkedéseket, amelyek révén a konvergenciaprogramban, illetve a költségvetésről szóló törvényben vállalt különböző mutatók teljesülése bekövetkezik; folyamatosan meghoztuk azokat a döntéseket, amelyek révén ezek a folyamatok kézben voltak tarthatóak a 2011. évben is. Lehet persze azt mondani arra, hogy ez helytelen dolog, mert sokszor kellett módosítani, mondjuk, a költségvetést, a kormánynak többször kellett zárolási és többletbevételi előírásokat, előirányzatokat meghatározni. Lehet azt mondani, hogy ez hiba, képviselőtársaim, ezt elfogadom, ez egyfajta vélemény, és úgy gondolom, ezt tiszteletben is lehet tartani.

A másik oldalról viszont a felelősségünk, a kormányzó többség felelőssége abban áll, hogy azokat a vállalásokat, amelyeket nemzetközi szervezetek felé, az Európai Unió felé, az Európai Bizottság felé tettünk épp a hitelességünk megőrzése végett, meg kell őrizni, meg kell tartani. Ezért hogyha a folyamatok - hiszen egy rendkívül változékony környezetben kellett dolgozni a 2011. évben - azt eredményezték és azt idézték elő, akkor bizony volt bátorságunk és volt elszánásunk arra, hogy a költségvetési törvényen, az aktuális, hatályban lévő költségvetési törvényen módosítsunk, vagy adott esetben a kormány saját jogkörében meghozza azokat az intézkedéseket, amelyek révén, ahogy mondottam, a költségvetési folyamatok kordában és kézben tarthatóak voltak az elmúlt év során.

Tudjuk jól, hogy a 2011. év is jelentős változásokat hozott. Utaltak már képviselőtársaim, különösen Puskás Imre képviselő úr arra, hogy új adórendszer lépett életbe 2011. január 1-jétől, amely egyrészt személyi jövedelemadózásban jelentett változásokat, másrészt pedig a társasági adózás egyszerűsítése felé mutatott.

Jelentős változások történtek valóban a személyi jövedelemadózás területén, hiszen részben egykulcsossá, részben pedig úgynevezett félszuperbruttóvá vált ez az adózási forma. Lehet ezt szidalmazni, lehet ezzel nem egyetérteni; viszont megítélésem szerint jelentősen hozzájárult ez a személyi jövedelemadózási rendszer ahhoz, hogy a gazdasági visszaesés, a fogyasztás visszaesése ne legyen olyan drámai, mint ahogy sokan gondolták, hiszen jelentősen, csaknem 400 milliárd forinttal több maradt a háztartások pénztárcájában. Ez megteremtette nagyon sok háztartás esetében azt, hogy lehetőségük adódott arra, hogy a megnövekedett devizaadósság kamatait, illetve törlesztőrészletét tudják fizetni, és nem kellett olyan jelentős mértékű fogyasztási csökkenést elszenvedni sem. Sőt, azt figyelhettük meg, hogy a 2011. évben sok-sok év után először jelentősen növekedett a magyar háztartások megtakarítása, ami úgy gondolom, hogy egy kedvező folyamat, hiszen a hazai megtakarítások nélkül nem lehet sem a vállalati, sem adott esetben az állami túlköltekezést finanszírozni.

Tehát véleményem szerint ez az intézkedés jelentősen hozzájárult ahhoz, még egyszer mondom, hogy a hazai fogyasztás, különösen a lakossági fogyasztás ne szenvedjen akkora kárt, mint ahogyan sokan gondolták.

(12.10)

Látszik ez már a kiskereskedelmi forgalom alakulásában is, hiszen gyakorlatilag egy minimális elmozdulás volt tapasztalható pozitív irányba. Természetesen ehhez hozzájárult még az, hogy jelentős összegű, több 10 milliárd, illetve 100 milliárd forintot is meghaladó reálhozam került kifizetésre a nyugdíjpénztári vagyon után, amely szintén a magyar háztartások lehetőségeit javította.

Természetesen szólni kell a 2011. év kapcsán a magán-nyugdíjpénztári rendszer átalakulásáról. Gyakorlatilag mi sem bizonyítja jobban azt, hogy a lakosság azon része, amely magán-nyugdíjpénztári tag volt, egyértelműen az állami nyugdíjszolgáltatást választotta, hiszen a magán-nyugdíjpénztári tagok 97 százaléka átlépett az állami gondoskodás körébe, ami, úgy gondolom, egyértelmű és világos válasz mindenféle einstandolásra és egyéb furcsa kifejezések használatára. Egyértelmű és világos az üzenet, hogy Magyarországon azok, akik így döntöttek, döntő többségükben sokkal jobban bíztak, bíznak az állami nyugdíjrendszerben, mint a magán-nyugdíjpénztári rendszerben. Az ő megtakarításaik gyakorlatilag a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapba kerültek, amely révén természetesen jelentős intézkedések is meghozhatóak voltak a 2011. évben, ami miatt mondtam azt a vezérszónoklat elején, hogy speciális megoldások születtek ebben a bizonyos értelemben speciálisnak tekinthető évben.

Amennyiben az alrendszerekre tekintünk, azt látjuk, hogy az államháztartás különböző alrendszerei vonatkozásában a folyamatok, gondolok itt a társadalombiztosítás pénzügyi alapjaira, gondolok itt a Munkaerő-piaci Alapra, a Központi Nukleáris Pénzügyi Alapra, a Kutatási és Technológiai Innovációs Alapra, a Bethlen Gábor Alapra vagy a Szülőföld Alapra, gyakorlatilag kézben tartott folyamatok voltak. Talán egyedül a társadalombiztosítás alapjai kapcsán az Egészségbiztosítási Alapnál képződött jelentősebb hiány, amely mutatja azt, hogy ezen ágazat jelentős forrásproblémákkal, forráshiánnyal küszködött a 2011. évben is.

Ami pedig a Nyugdíj-biztosítási Alapot illeti, az a döntés, amellyel világossá és egyértelművé tettük, hogy a Nyugdíj-biztosítási Alapból kerüljenek kifizetésre az öregségi nyugdíjak, és ennek a forrása teremtődjön meg, az a 2011. évben egyensúlyban volt, megteremtődött. Tehát riogatni akár a nyugdíjasokat, akár a következő években nyugdíjas korúvá válókat felesleges és értelmetlen, hiszen látszik ebből a zárszámadásból is, hogy kettőzött figyelemmel fordul a kormány, illetve a parlament többsége az irányba, hogy a nyugdíjalapban mindig legyen kellő mennyiségű pénzeszköz arra, hogy az aktuális nyugdíjakat, az adott évben jelentkező nyugdíjakat, ahogy az államtitkár úr jelezte, a nyugdíjemelés törvényben meghatározott rendjét mindig teljesítse a kormány. És úgy gondolom, hogy ezzel a prioritással az elkövetkezendőkben is nyugodtan lehet kalkulálni, nyugodtan lehet erre számítani.

A helyi önkormányzatokról is kell szólni, mint az államháztartás egyik rendkívül fontos alrendszeréről. Azt lehet mondani, hogy a tervezetthez képest jelentős többlet alakult ki ebben az alrendszerben a 2011. évben. Bár az látszik, hogy ennek az alapja épp az a pluszforrás, amit át kellett ide csoportosítani amiatt, mert a megyei önkormányzatoktól és részben a Fővárosi Önkormányzattól átvett egészségügyi ellátórendszer, illetve a megyei önkormányzatoknál más ellátórendszerek tekintetében olyan mértékű adósság halmozódott fel épp az elmúlt időszak szocialista tevékenysége miatt, amely miatt már kezelhetetlenné vált ez a szegmens, és gyakorlatilag egy utolsó mentőövet kellett már odadobnunk, hogy a fuldoklót megmentsük. Ez, úgy gondolom, a 2011. évben sikeres volt, hiszen az az intézményrendszer, amely megyei önkormányzati fenntartásban működött, konszolidálódott, és újra normális ütemben, normális módon tudja ellátni azokat a szolgáltatásokat, amelyeket az azokat igénybe vevők jogosan elvárnak.

Ennek ellenére nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, és nem szabad elhallgatni azt a tényt, hogy emellett az önkormányzati rendszer jelentős terheket vállalt a 2011. évben, jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy Magyarországon egyfajta normalitás és normakövetés legyen. Az önkormányzatok szerepét e vonatkozásban, úgy gondolom, ki kell emelni, hiszen ők biztosítják azokat a közösségi szolgáltatásokat, amelyek az emberek mindennapjait meghatározzák, a mindennapi életminőséget biztosítják.

Ezért is kell felhívni a figyelmet e helyről is, hogy a 2011. évben már komoly nehézségek voltak, a 2012. év sem egyszerű, de a 2013. évben is rendkívül nagy odafigyelést igényel ez a szféra, az ilyen mértékű teherviselést nyilván csak egy darabig tudja elviselni az önkormányzati alrendszer, még akkor is, ha jelentős és nagy ívű változások fognak bekövetkezni 2013-ban.

Szólni kell még azokról az egyedi intézkedésekről, amelyek meghatározták a 2011. évet, hiszen ez adta a specialitását, és az, hogy ilyen jelentős eltérések voltak a különböző módszertanban számolt hiányszámok között. Egyrészt sokan ostorozták, ostorozzák a mai napon is azt, hogy a MOL-részvények megvásárlása mellett döntött a kormány a 2011. évben. Kérdezem én, hogy Magyarország legnagyobb vállalatcsoportját, amely önmagában is egy multinacionális cégcsoport, a legnagyobb kapitalizációjú cég Magyarországon, nem célszerű-e és nem helyes dolog-e minél inkább hazai, adott esetben állami tulajdonban is tartani. (Göndör István közbeszólása.) Az itt megtermelt profit, akár az árfolyamok vonatkozásában, akár pedig az osztalék vonatkozásában nem jobb-e, hogyha a magyar költségvetést, a magyar állampolgárokat gazdagítja? Vagy pedig gazdagítsa az orosz befektetőket, az orosz államot? Nagy kérdés, amelyet el kell dönteni. Úgy gondolom, hogy nem nehéz eldönteni, és ez a döntés azt eredményezte, hogy a magyar állam több mint 20 százalékos részarányt szerzett e vonatkozásban is a legnagyobb cégben Magyarországon. Úgy gondolom, ez stratégiai szempontból is helyes lépés volt, hiszen az látható, hogy az energiaszektor az ellátás biztonsága szempontjából is még inkább fel fog értékelődni az elkövetkezendő években.

Ilyen egyszeri tétel volt, amint utaltam is rá, a megyei önkormányzatok felé teljesített konszolidáció, a megyei önkormányzatok által felhalmozott adósság átvállalása, amely a megyei önkormányzati szektorban és így az egész önkormányzati szektorban nyilván pluszbevételt jelentett.

De e körbe tartozik a MÁV adósságainak részleges átvállalása is, ez 50 milliárd forintos összegben valósult meg. Kérdezem én, hogy az a cég, amelyben körülbelül 40 ezer ember dolgozik, kiemelt jelentőségű-e Magyarországon. Úgy gondolom, hogy igen. Figyelembe kell venni az ott foglalkoztatottak érdekeit, és nyilvánvalóan arra kell ösztökélni a MÁV-ot, hogy hatékonyságjavulással, az erőforrások jobb kihasználásával ilyenfajta konszolidációra ne kerüljön sor. De azt láttuk, azt látjuk, hogy sok-sok éven keresztül erre szükség volt, és 2011-ben is, ahhoz, hogy a likviditását megőrizze a cég, lépni kellett.

Ugyanilyen egyszeri tétel volt a Fejlesztési Banknak két ütemben biztosított 120 milliárd forintos tőkeemelés, amely elsősorban azt szolgálta, hogy a kis- és középvállalkozások, illetve egyéb cégfinanszírozás vonatkozásában a Magyar Fejlesztési Bank az alapító okiratában foglaltakat teljesíteni tudja. Én úgy gondolom, ez is egy helyes lépés volt.

És nem utolsósorban volt egy 25 és egy 27 milliárdos tétel, amely egyrészt a központi költségvetéshez kapcsolódó intézményekben felhalmozódott régi szállítói állományoknak a csökkentésére vonatkozott, másrészt pedig az egészségügyi rendszerben keletkezett szállítói állományok csökkentésére utalt. Ez mind-mind azt a célt szolgálta, hogy ezen szektor működőképessége, likviditása biztosítva legyen.

Megítélésem szerint ez is egy fontos és hasznos lépés volt annak érdekében, hogy a megszokott ellátást, a megszokott színvonalat biztosítani tudják ezek a szektorok.

(12.20)

Összességében ezek az egyszeri és speciális tételek eredményezték azt, hogy a 2011. év ilyen sok szemüvegen, ilyen sok megítélés alapján kerülhet értékelésre. Úgy gondolom, hogy a 2011. évi teljesítményadatok mind a gazdasági növekedés vonatkozásában, mind az államháztartás egyenlegének, mind a központi költségvetés egyenlegének vonatkozásában kézben tartható volt, az adott körülmények között és az adott lehetőségekhez képest egy jó teljesítményt, jó számokat tudott produkálni. Úgy gondolom, hogy Magyarország teljesítménye hűen tükröződött a 2011. évi zárszámadási beszámolóban is, nagyon sok erőfeszítéssel, nagyon sok korrekcióval, adott esetben újnak tűnő intézkedésekkel a folyamatokat a kormány jól kézben tartotta. A parlament ehhez, úgy gondolom, partner volt, hiszen a módosítási lehetőségeket azonnal meglépte annak érdekében, hogy a vállalásaink, amelyeket a nemzetközi szervezetek felé tettünk az ország hitelképessége és szavahihetősége végett, megvalósuljanak. Úgy gondolom, ezt a zárszámadás hűen tükrözi, ezért is kérem képviselőtársaimat a költségvetés zárszámadásának elfogadására.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)