Felszólalás adatai

DR. CZOMBA SÁNDOR nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Engedje meg, hogy a választ egy kérdéssel kezdjem. 2002 és 2010 között 300 ezer fővel nőtt a nyilvántartott munkanélküliek száma, figyelembe véve a közfoglalkoztatásban lévőket is. Az "Út a munkához" program csak mintegy 100 ezer főnek biztosított átmeneti munkalehetőséget. Felmerül a kérdés, hogy miért nem történt semmi az újonnan munkanélkülivé válók nagyobb hányadával, miért nem kerültek be a közfoglalkoztatásba. Önök 200 ezer embernek egyetlen napra sem adtak munkalehetőséget.

Az ön által említett számadatok is problémásak, ugyanis a KSH utolsó jelentése szerint 2010. december és 2011. február között a munkanélküliek száma nem 100 ezerrel, hanem 8100 fővel emelkedett az egy évvel korábbi szinthez képest, miközben a foglalkoztatottak száma 16 300 fővel nőtt. Március végéig mintegy 68 ezer ember került be a közfoglalkoztatásba, ez pedig nem sokkal marad el a tavalyitól; az érintett létszám azonban lényegesen magasabb lesz, reményeink szerint a 200 ezer főt is meghaladja. A közfoglalkoztatásra tervezett források sem csökkentek, hanem 10 milliárd forinttal nőttek, kedves képviselőtársaim (Közbeszólások az MSZP soraiból.), tavaly 54 milliárd forint volt, az idén 64 milliárd forint áll rendelkezésre. Más kérdés, hogy a normatív utólagos finanszírozásnak az a korábbi gyakorlata, amelynek során a MÁK mérlegelés nélkül fizette ki az önkormányzatoknak a költségek 95 százalékát, a tényleges kiadásokat valóban jelentősen megemelte.

Tisztelt Képviselő Úr! A korábbi időszak foglalkoztatáspolitikája gyakorlatilag egyetlen domináns aktív eszközre, a közfoglalkoztatásra redukálta az aktív munkaerő-piaci intézkedések körét. A kihatások nagyobb hányadát egy olyan programra fordították, amely csak átmenetileg és rövid távon alkalmas a munkaerő-piaci feszültségek csökkentésére, hosszú távú megoldást nem jelent a foglalkoztatás bővítése szempontjából. Különösen érvényes ez a fővárosra, ahol nem a közfoglalkoztatás, hanem a munkára ösztönzés a leghatékonyabb megoldás. A közfoglalkoztatás szükségességével egyetértünk, a megvalósítás módjával azonban nem. Az ÁSZ két alkalommal, 2002-ben és 2007-ben vizsgálta a közfoglalkoztatásra fordított kiadások hasznosulását, és megállapította, hogy a háromféle közfoglalkoztatási forma nem működik összehangoltan. 2011-ben összességében több ember számára válik lehetővé a közfoglalkoztatásba történő bekapcsolódás, mint egy évvel korábban, a célcsoport ugyanakkor változó időtartamig vesz részt a közfoglalkoztatás különböző formáiban, amely egyúttal nagyobb ösztönzést is jelent a versenyszférában adódó munkalehetőségek elfogadására.

Ami pedig az ön által vezetett kerület problémáit illeti, képviselő úr, nem igaz, hogy az első közmunkások csak február közepén állhattak munkába, ekkorra már 36 ezren dolgoztak Magyarországon közfoglalkoztatás keretében. (Dr. Vadai Ágnes közbeszólása.) A MÁK információi szerint az ön kerületében tavaly 316 fő közcélú és 2 fő közhasznú munkást foglalkoztattak, 2011-ben rövid időtartamú közfoglalkoztatás keretében 456 fő, hosszabb keretében 32 fő, tehát összesen 488 fő foglalkoztatására kaptak lehetőséget, tisztelt képviselő úr.

Végezetül, hadd reflektáljak arra a kijelentésre, hogy a négyórás munkavégzés után járó jövedelem megalázó mértékű - szeretném jelezni, hogy ezek az emberek részmunkaidős foglalkoztatásban dolgoznak, és nem a 28 500 forint és a 33 000 forintnyi segély különbségét kell nézni, hanem azt, hogy az egyik szolgálati viszonynak, munkaviszonynak számít, a másik pedig segély. A célunk az, hogy minél több ember Magyarországon segély helyett munkát, munkalehetőséget kapjon.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. Kérem a válaszom elfogadását. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(14.10)