Felszólalás adatai

A dolog másik része, hogy elhangzott a Jobbik képviselői részéről, hogy rászabadítottuk a devizahitelezést a hitelintézeti törvény módosításával az országra. Kérem tisztelettel, valóban, a hitelintézeti törvénynek azon módosítását, amely megengedte a pénzintézetek számára a devizahitelek kihelyezését, tényleg '98 és 2002 között fogadta el az Országgyűlés, de nem minden előzmény nélkül. Ez törvényszerű lépése volt annak, hogy azt megelőzően, egyébként szerintem nagyon helyesen, a magyar gazdaság fejlődése és a piacgazdaság kiépítése érdekében megszűnt a Magyar Nemzeti Bank devizahatósági jogköre. Ha ez megszűnt, akkor milyen jogon és címen akadályoztuk volna meg a piaci szereplő bankok devizahitelezését?

A baj nem azzal volt, hogy ezt a törvényt meghoztuk, hanem az volt a baj, hogy a lakosság számára a kedvező hitelezést - értem ezalatt a kamattámogatott lakáscélú hitelezést - a szocialista kormány 2003. december 15-ével megszüntette. Közben dübörgött a pannon puma, ösztönözte a szabad, könnyű préda, a könnyű pénz bejövetele az országba az embereket arra, hogy devizában adósodjanak el.

(19.20)

És itt van a bankoknak bizonyos felelőssége, nem is bizonyos felelőssége, egyértelmű felelőssége, hogy ebben az időszakban nem figyelmeztették a polgárokat kellő mélységgel, kellő részletességgel arra, hogy ez egy kockázatos termék, ezen nagyot lehet bukni. Ez sajnos bekövetkezett, köszönhető a Gyurcsány-Bajnai-kettős tevékenységének. Mondom, 2009 februárjában 330 forint volt az euró árfolyama.

De, tisztelt képviselőtársaim, azért a tényekhez az is hozzátartozik, ebben is megegyeznek a hozzáértők, hogy nem is igazán az árfolyammozgás az alapvető oka ennek az áldatlan állapotnak, mert ha megnézzük ugyanezen időszak alatt a forint, a zloty és a korona - cseh koronáról beszélek - árfolyammozgását, akkor az látható, hogy ugyanolyan módon lengett ki mindegyiknél a svájci frankhoz viszonyított árfolyam. A baj ott volt, hogy míg Lengyelország... - Csehországban meg sem engedték, Lengyelországban meg korlátozták az ilyen lakossági célú, lakossági felhasználású devizaeladósodás lehetőségét. Egy gyenge állam ezt nem merte megtenni. Ez a gyenge állam a szocialisták által vezetett állam volt, amelynek elemi érdeke lett volna, hogy megvédje a lakosságát, de tudjuk, hogy a baloldali kormányzásnál ez nem volt elvárható.

Tisztelt Képviselőtársaim! Még annyit szeretnék elmondani, van abban közmegegyezés, hogy a banki hitelezésnek eme formája és az egyoldalú szerződésmódosítás lehetősége, a nem kellő tájékoztatás hiánya egy hibás terméket eredményezett. De azt is el lehet mondani itt, a Parlament falai között, hogy ez egy tisztességtelen szerződéses feltétel volt. Hozzá kell tennem, hogy ma e tekintetben, hogy mi a tisztességtelen szerződés, egy magánjogi ügylet szempontjából, ezt a parlament nem mondhatja ki. (Dr. Staudt Gábor: Miért?) Kimondhatja, de annak nem lehet jogkövetkezménye. Ezt jogkövetkezményekkel, a konkrét szerződés semmisségére kiható hatállyal a magyar bíróság, a magyar bírói kar mondhatja ki. Pont azért kezdtem el ezt mondani, mert abból lehet látni, ennek az axiómának, ennek a tényhelyzetnek a figyelembevételével lehet azt látni, hogy a magyar parlament által alkalmazott eszközök korlátosak. Korlátosak abból a szempontból, hogy nem nyúlhat bele magánjogi aktusokba úgynevezett visszamenőleges jogalkotással. Ennek már a keserű tapasztalatait leszűrtük, lásd a túlzott végkielégítésekkel kapcsolatos alkotmánybírósági határozatokat, valamint az ezt Nyugat-Európában, az Európai Unióba kivivő szocialista, baloldali lázadásokat, lázongásokat. Tehát ehhez az eszközhöz e tekintetben jogszerűen, jogállami keretek között nem lehet nyúlni.

Viszont a mostani lehetőség az adott keretrendszerben, amit most ez a törvényjavaslat megnyit, lehetőséget biztosít, szélesebbre tárja az áldatlan, többségében tisztességtelen állapotnak valamilyen szintű orvoslása előtt a kaput, és remélhető, és nem is remélhető, hanem biztos vagyok abban, hogy ezt a hiányosságot, hogy nincs egységes bírói gyakorlat jelen pillanatban Magyarországon a szerződések tisztességtelenségével kapcsolatban, azt belátható időn belül, rövid úton a Kúria megfelelő döntéssel orvosolni tudja. Már csak azért is rá van kényszerítve, tisztelt képviselőtársaim, mert ez év márciusában az Európai Bíróság fogyasztóvédelmi irányelv hatályosulását vizsgálva több olyan ítéletet hozott fogyasztóvédelmi szempontból, amely a pénzintézeti termék, azaz a hitelterméknek a tisztességességét vizsgálta meg, hasonlóan több fogyasztóvédelmi üggyel kapcsolatban.

Ebből az következik, tisztelt képviselőtársaim, hogy ezt a gyakorlatot a magyar bíróságoknak is át kell venni, nem lehet olyan az Európai Bíróság gyakorlata értelmében, hogy a bíróság ne vizsgálja hivatalból az adott hitelszerződés tisztességtelenségét. Márpedig ugyancsak az európai bírósági gyakorlat azt mondja ki, hogy az egyoldalú szerződésmódosítás, a terheknek a teljes körű áthárítása, a harmadik tétel: a nem kellő és nem mély tájékoztatás hiánya, az mind összességében tisztességtelen, mind összességében azt jelenti, hogy egyébként az a konkrét szerződés semmis, illetve azt a bíróság az ügyfél javára megfelelően tudja orvosolni. Amikor ilyen megfelelő jogi alap lesz a bírósági oldalról nézve, akkor eljön az ideje, hogy ennek megfelelően megalkossuk azt a jogszabályi feltételt a Ptk. keretein belül, hogy a tisztességtelenség kötelező vizsgálatának az adaptálásával maga az ügyfél, azaz a szerződő fél is kezdeményezhesse ezeknek a kérdéseknek a tisztázását a bíróság előtt.

Tehát úgy látom, hogy jó úton vagyunk, és ha megnézzük ezeket az elemeket, amiket eddig elértünk, a végtörlesztés, az árfolyamgát, illetve most annak a kiterjesztése, valamint a fedezetkezelő alkalmazása, a jogállami keretek között, megfelelő fokozatossággal képesek leszünk arra, hogy belátható időn belül nyugvópontra kerüljön a devizaadósok helyzete.

Azt azért hozzá kell tennem - rátérve még egyszer a konkrét javaslatra -, hogy minden esetben abban is közmegegyezés volt, tisztelt képviselőtársaim, hogy ennek a helyzetnek, ami kialakult, három szereplője van: az ügyfél, a pénzintézet és a szocialisták alatt legyengített, ellenőrzését, funkcióit nem gyakorló állam. Sajnos, ebben az államban élünk mi is, illetve szerencsére, de ennek a következményeit sajnos most is kell viselnünk, annak ellenére, hogy célunk egy erős, hatékony és az emberek érdekeit védő államszervezet kialakítása és megerősítése. Ha ezt a hármas felelősségi kört nézzük, és azt az elvet is nézzük, amit egyébként a Fidesz-KDNP képviselői következetesen képviseltek, hogy a devizaadósok összességében a devizaadós probléma rendezésekor nem járhatnak rosszabbul, mintha forinthitelt vettek volna fel, akkor azt lehet látni, hogy mind az árfolyamgát esetében az árfolyam mértéke, a későbbi kamatterheknek az áthárítása, amely az árfolyamgát kapcsán keletkezett tőkének a kamatát jelenti, ezt a szempontot, hogy háromszereplős a dolog és nem járhatnak jobban, mint akik forintot vettek fel, ezt tudja ez a rendszer közvetíteni a devizaadósok felé úgy, hogy ez könnyebbséget jelent számukra.

Azt is hozzá kell tennem, hogy a tőkét, ami az árfolyamgát során felhalmozódik a gyűjtőszámlán, azt nem az állam vállalja kizárólag, hanem a bankok is tettek ilyen vállalást e tekintetben. Ilyen szempontból jelen pillanatban közvetlenül költségvetési pénz a devizaadósok megsegítése során nem merül fel, ennek a finanszírozásához az állam mindannyiunk pénzéből jelenleg nem járul hozzá.

Úgy gondolom, hogy ha ezeket a fokozatokat, ezeket a körülményeket értékeljük, és várjuk azt, hogy a magyar bíróság tényleg egy kicsit, nem akarom, hogy ebből... - de azért kimondom, szembenézzen azzal, hogy a korábbi bírói gyakorlatoknál nem volt elég óvatos, minden egyes bírói döntés - és erre adataim vannak, tisztelt képviselőtársaim - abba az irányba ment el 2003-tól kezdve, hogy ha volt egy kényes megközelítése vagy egy problémafelvetés, mondjuk, a vételi jog biztosítékként történő alkalmazása során, akkor az újabb bírói jogértelmezés, a bírói gyakorlat minden esetben a bankok javára engedte, tette szabadabban használhatóvá ezt a jogintézményt, mármint a vételi jogra gondolok, amelynek eredeti célja nem a biztosíték jellegű felhasználás.

(19.30)

Tehát ha a bíróságok figyelemmel lesznek az Európai Bíróság gyakorlatára, és felül fogják vizsgálni, ki fogják alakítani sok más biztosítékelemnek a használhatóságát a jövőre nézve, akkor erre alapozva be fogjuk tudni nyújtani azt a törvényjavaslatot, amely egyébként reményeink szerint hosszú távon és megnyugtatóan tudja rendezni a devizaadósok sorsát.

Mindezek előrebocsátása és elmondása mellett úgy gondolom, hogy helyes úton vagyunk, amikor ezt a törvényjavaslatot a parlamentben ülő frakciók mindegyike támogatja.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)