A felszólalás szövege:

LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Szanyi Tibor képviselőtársam fölszólalására vagyok kénytelen a távhőáfa ügyében pár gondolatot mondani. A távfűtés egy olyan rendszer, amely másutt, jobb sorsú országokban bizony rengetegféle energiát képes befogadni, hiszen éppen Bécs példája vagy skandináv példák vannak arra, hogy még a szennyvíznek az enyhe melegét is képesek városméretű fűtésre alkalmazni. Ezzel szemben Magyarországon, Budapesten szinte kizárólag gázenergiára alapozott a távfűtés rendszere.

Most Szanyi Tibor képviselő úr két olyan rendszert próbál azonos szintre hozni, amelyeknek semmi közük nincs egymáshoz, csak akkor van közük, ha ezt egy rendszerben egyesítjük. Tudniillik miről van szó? Arról van szó, hogy a távfűtés rendszere Magyarországon 650 ezer lakást érint, míg ez a rendszer, amiről Szanyi Tibor beszél, minimális jelenleg. Mi úgy gondoljuk, hogy a mi javaslatunkban, amit tegnap önök elutasítottak, szerepel Szanyi Tibor javaslata, abban az esetben, hogyha a távfűtés rendszerén belül használjuk az alternatív energiaforrásokat.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz és a KDNP padsoraiból.)

LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Ház! Egy Ady idézet: "Nagy, súlyos álmok kiterítve lenn / Fenn zűrös, olcsó, kis komédiák". Ez zajlik. Először kiürítik a falvakat, majd konstatálják, hogy nincsen utas, és 40 milliárdot elvesznek a közösségi közlekedésből. Megnyirbálják a szociális kiadásokat, majd átterelik a megnövekedett szociális feladatokat az önkormányzatokra, akiktől elvesznek 120 milliárd forintot. Tizedére csökkentik a gáz- és távhőtámogatást, és negyedszeri javaslatunk alapján valószínű, hogy 5 százalékra csökkentik az áfát. Ez történik, kérem, ez zajlik.

(A jegyzői székben V. Németh Zsoltot
Móring József Attila váltja fel.)

A lakótelepen élők helyzete egyébként válságos. Az energiabomba felrobbanása után - ami ellen önök semmit sem tettek - a szociális bomba ketyeg. A panelprogram messze nem hozta meg az elvárható eredményt. Semmit nem tett az MSZP-SZDSZ-kormány a távfűtés okozta kiszolgáltatottság ellen, a távfűtés rendszerébe nem vontak be alternatív megújuló energiaforrásokat, most erőlködnek kétciklusnyi semmittevés után.

A panelprogram kapcsán egy most szerdai tanácskozáson a XV. kerületi lakásszövetkezetek szövetségének az elnöke - tízezer lakást képvisel - azt nyilatkozta, hogy a jelenlegi panelprogramot azonnal le kell állítani. Az illető nem vádolható Fidesz-szimpátiával, viszont mélységesen igaza van.

A módosító indítványaim jó része a lakótelepekkel kapcsolatos. Végre típusterveket kellene készíttetni a teljes értéknövelő és energetikai felújításokra, amelyekben a tűzvédelem és az akadálymentesítés is szerepel. Javaslatot tettünk a meglévő lakótelepi intézmények értéknövelő rekonstrukciójára. De a lakótelepek telep jellegének oldására jelentős intézményi fejlesztésekre is szükség van, hiszen a közösségi infrastruktúra hiánya a lakótelepeken égető.

Újpalotán, amely a budapesti presztízsrangsorban a Havanna után az utolsó előtti helyet foglalja el, a közösségi ház egy darab 80 és egy darab 40 négyzetméteres helyiséget tartalmaz, 40 ezer lakos számára. A lakótelepi ifjúságnak olyan közösségi házakat kell létesíteni, aminek már a tervezésébe is bevonják a gazdátlan és elveszettségtudattal rendelkező lakótelepi ifjúságot. Óriási probléma a Városliget nagyságú parkok fenntartása, nincsen már például locsolóhálózat, nyáron a parkok sivataggá válnak. A parkolás megoldatlan és így tovább.

Ez egy átfogó csomag, ami az alapja lehet a valódi lakótelepi megújulásnak. Nincsenek illúzióink. A lakótelepen élők az önök számára csak szavazóbázist jelentenek, egyébként rájuk néhány tíz milliárdos alamizsnán kívül, egy beépített rendszerszerű korrupcióval sújtott programmal gondolnak csak. A Palota-csomag, aminek részeleme a lakótelepekkel kapcsolatos számos módosító indítvány, tartalmaz a közbiztonsággal, közlekedéssel, környezetvédelemmel, egészségüggyel kapcsolatos indítványokat.

(15.20)

Mind olyan kérdés, amit a kerületi MSZP-s vezetésnek már régen fel kellett volna karolni.

Az immár 19 milliárdos kerületi költségvetésből új intézményre, valódi lakótelepi rekonstrukcióra nem futotta, csak 5-7 centiméteres hőszigetelésre a házakon. Az egészségüggyel kapcsolatos javaslatunk, az Észak-pesti Kórház ügye, ami a kerület legértékesebb ingatlana - most az utolsó lépéseket követi el a két tulajdonos a nagy értékű ingatlan fillérekért való elkótyavetyélésére -, erre vonatkozóan van egy jövőbe mutató javaslatunk, amivel szembe a kerületi MSZP csak a sokmilliárdos értékvesztést és a rombolás lehetővé tételét állítja.

Mindegyik javaslathoz megvan a másik láb, hogy honnan, miből kell elvenni és átcsoportosítani.

De mit mondanak Újpalotán forrásként a piacon, két káromkodás között az emberek? Az utóbbi évtizedben különös pénzegységek jelentek meg a piacon, a tocsik 800 millió, a zuschlag 75-80 millió, a sukoró 600 millió, a bkv legalább félmilliárd. Mekkora összegre rúg a Palota-csomag a XV. kerület érdekében? Nem egészen 3,7 milliárdra. Ez 4-5 tocsik, 45-50 zuschlag, 6-7 sukoró, 7-8 bkv, és még egy mértékegység: mindössze kétnapi államadósság-növekmény.

Miért nem fogja megszavazni valószínűleg Hajdu László MSZP-s polgármester és országgyűlési képviselő mégsem ezt a csomagot? Mert amint a minap nyilatkozta: a helyi üzleti körök átpártoltak pártbeli riválisaihoz. Hogy is van ez? Őt is ezek a helyi üzleti körök mozgatták? Innen már érthető a XV. kerület évtizedes stagnálása, a pénzköltés helyi művészete. Mert egyébként az egész országban az igazi tartalékok itt vannak, a láthatatlan szektorban, bár a függöny és a szőnyeg púposodik.

Befejezésül ismét Ady: "Nagy, súlyos álmok kiterítve lenn" - ez a mi módosító Palota-csomagunk a XV. kerület 83 ezer lakója számára - "Fenn zűrös, olcsó, kis komédiák." És egy másik versből: "Kis mulatságok, óh, hirtelen be csúfra nőttök". Ez az önök kétciklusos regnálása.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban. - Dr. Józsa István: A vers szép volt! - Babák Mihály: Ez irodalmi előképző is volt!)

LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Az indítványom az, hogy a rendelkezésre álló 63 perces, adásidőn kívüli időkeretet áthozhassuk, mivel még adásidő bőven van. (Derültség az MSZP padsoraiból.) Már csak azért is, mert nagyon rosszul néz ki, hogy az MSZP, mondjuk, csak saját magával vitatkozna. (Török Zsolt: Reggel is így volt, nem voltatok itt. Reggel se voltatok itt.) Tehát az indokolásom az, hogy ezt az adásidőt hozzuk át erre az időszakra is.

Köszönöm szépen.

LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Reagálnom kell arra, amit itt Hajdu László polgármester és országgyűlési képviselő kapcsán két MSZP-s képviselő is mondott. A helyzet a következő.

Számomra természetesen "óriási meglepetés" volt, hogy az MSZP-n belül óriási belharc dúl a XV. kerületben, ennek hangot is adtam, de teljesen világosan kiderült, hogy valóban, itt valami egészen rendkívüli feszültség van, ami Hajdu Lászlónak egy Magyar Hírlap-beli cikkében testesült meg, ahol ő pontosan ezt nyilatkozta, hogy bizonyos üzleti körök átálltak az ellenfél oldalára. Ennek kapcsán jegyeztem én azt meg, hogy ezek szerint az MSZP-képviselőket üzleti körök irányítják - és ezek szerint Hajdu László képviselő urat is korábban ugyanezek az üzleti körök irányították? Számomra ez rendkívüli mértékben aggasztó, hogy a gazdaság világa ilyen mértékben behatol a politika világába (Göndör István: Melyik módosítóról tetszik beszélni, képviselő úr?), sőt ráadásul a foglya ennek.

Köszönöm szépen a szót. (Szórványos taps a Fidesz padsoraiból.)

LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A távfűtés áfacsökkentésének témájában szeretnék néhány gondolatot mondani. Talán a közvéleményhez nem jutott el eléggé, hogy önök itt ugyan megújuló energiaforrásokról beszélnek, de tegnap egy olyan döntés született az önök részéről, az önök jóvoltából vagy rosszvoltából, ami a geotermális energiahasznosítás megújuló voltát gyakorlatilag megszüntette azzal, hogy nem kell visszasajtolni a kinyert melegvizet.

Az MSZP azt szeretné, ha ezt a bizonyos áfacsökkentési javaslatot hozzá lehetne kötni. Mi ezzel szemben négyszer terjesztettük ezt a gondolatot be, és önök négyszer elutasították, és mi azt szeretnénk, ha ezt a 650 ezer családhoz lehetne kötni, tehát ez a mi alapvető törekvésünk.

Önökhöz köthető viszont a lakótelepen élők nehéz helyzete, a háromszoros versenyhátrány miatt, ami az egyedi fűtéssel szemben áll fenn. Ennek a leküzdésére önök semmit nem tettek az elmúlt időszakban. Önökhöz köthető a lakótelepek szegregálódása. Önökhöz köthető az önök regnálása alatti négyszeres energiaár-emelkedés. Önökhöz köthető a két-háromszoros távfűtési díjemelkedés. Ugyanakkor elképesztő az önök javaslatában az, hogy közös nevezőre hoznak egy 650 ezer fogyasztót érintő távfűtési rendszert és a megújuló energiák rendszerét. Ez rengeteg definíciós problémát is fölvet.

Ha ezt önök a távfűtési rendszerbe építve, abba integrálva gondolják, az a mi javaslatunkban is benne van, hiszen ez a megoldás a távfűtés eszméjével egybevág, mert a világon mindenütt azok a sikeres és olcsó távfűtési rendszerek, amelyekbe a helyi alternatív és megújuló energiaforrások bekapcsolhatók.

Az egyéb, nehezen definiálható alternatív, de nem megújuló energiák a hatalmas távfűtési rendszerrel nem összevethetők. Nevetséges az, hogy most kezdenek ezzel foglalkozni, illetve félő, hogy itt is, mint olyan sok témában, a lobbiérdekek vagy az önök személyes elkötelezettsége inspirálják ezt a javaslatot.

Köszönöm szépen.

LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A XV. kerület, ahonnan én jövök, különösen szerencsés helyzetben van, mert hat országgyűlési képviselő vagy él itt, vagy kellene szolgálja az itteni közösséget.

Már az első menetben módosító indítványként közel 30 indítványt csatoltunk be, módosító indítványt csatoltunk be, amit Palota-csomagnak neveztünk, és a kerületnek olyan problémáival foglalkozott ez a csomag, amelyek valóban az itt élők számára egészen húsba vágó, azonnal megoldandó kérdések, amelyekkel a helyi önkormányzat, a helyi országgyűlési képviselők nem foglalkoztak kellő erővel, kellő eréllyel.

(11.50)

Ezek mind olyan indítványok, amelyek érintik a közbiztonság kérdését. A statisztikákat nem akarom itt idézgetni, a lényeg az, hogy Újpalotán fényes nappal le lehet ütni embereket, a kertvárosi részeken egész utcasorokat rabolnak végig, különösebb következmény nélkül. Az ilyen indítványainkat mind leszavazták, a hat országgyűlési képviselő közül a többség. Érintette az indítványcsomagunk a lakótelepek valódi rehabilitációját, amely arról szólt, hogy végre ezzel a kérdéssel érdemben kellene foglalkozni, olyan követelményekkel, olyan módszerekkel, amelyek valódi és gyökeres változást hoznak a lakótelepen élők számára. Érintett intézményfejlesztési kérdéseket. Egy olyan kerületben, ahol Újpalota 40 ezer lakója számára a közösségi ház, a közösségi terem összevissza egy darab 80 és egy darab 40 négyzetméteres helyiséget tartalmaz. Ez egy olyan örökség, ami egy Cegléd nagyságú város számára, úgy gondolom, végre valamilyen megoldást kéne nyerjen. Ilyen típusú intézményfejlesztési javaslataink voltak.

Úgy gondoljuk, hogy a peremkerületekben, ahol az átmenő forgalom, az agglomeráció és a city közötti forgalom elsősorban csak a nehézségeket fokozza, olyan környezeti ártalmakat okoz, ami az itt élőket rendkívüli mértékben terheli, a közösségi közlekedés fejlesztését állandóan, folyamatosan napirenden kellett volna tartani. Olyan indítványaink voltak, amelyek a zöld felületek fejlesztését, környezetvédelmi ügyeket érintettek. A zöld felületeknek, természetesen egy peremkerület esetében, ahol kertvárosok vannak, és mi az újpalotai lakótelepre is, a lakótelepekre is zöld városként tekintünk, az erdősítésnek és hasonló gondolatoknak rendkívüli tere kellett volna legyen; ezeket a javaslatainkat szintén leszavazták.

A mostani indítványaink, amelyek már kapcsolódó módosító indítványként szerepelnek, valójában jelképi erejűek, olyan jelképes, viszonylag kis összegű dolgokról szólnak, amelyeknek a jóváhagyása a kormánypárti képviselők érdeke is lenne. Ezek közül a legnagyobb összegű a 4-es metróval kapcsolatos. A 4-es metró, amelynek a tervezésével kapcsolatban a XV. kerületnek folyamatosan kiabálnia kellett volna, folyamatosan azt kellett volna mondani, hogy kérném szépen, nem ilyen módon kell a metrót építeni, hanem kintről befelé, meg kell állítani azonnal a város határán a bezúduló forgalmat. Ma az M3-ason naponta közel százezer jármű halad té és tova, hihetetlen mértékben megnehezítve az itt élők életét. Ezt azonnal meg lehetett volna állítani a város határán. Ráadásul a 4-es metró olyan számok alapján születik, hihetetlen költséggel és korrupciógyanús ügyletekkel, egyebekkel, ami azt mutatja, hogy ezt másképpen kellett volna kezdeni. A kezdeti számításokhoz képest 400 ezerrel kevesebb ember él Budapesten, akik ingáznak be a városba. Ezt az egész helyzetet át kellett volna értékelni, és másképpen kellett volna tervezni.

A módosító indítványunk arról szól, hogy a 4-es metró meghosszabbítása a Bosnyák tér és Újpalota között ne metróként, ne földalattiként készüljön, hanem villamosként vagy emelt szintű pályán vezetett villamosként, ami lényegesen olcsóbb megoldás. Erre Budapest 2020-ig terjedő közlekedésfejlesztési tervében szerepel 200 milliárd forintos költséggel 3 vagy 4 állomásnyi hosszban egy metróépítés. Ugye, már látjuk, hogy hogyan lesz 100 milliárdos metróépítésből 500-600 milliárdos költség. Éppen ezért javasoljuk, hogy itt egy olyan indítványt fogadjanak el, amelyik arról szól, hogy tervezésre, terület-előkészítésre, összehasonlító vizsgálatokra, villamosként és nem metróként való vezetésre készüljenek tervek. Hiszen elképesztő az, hogy amikor elkezdődött a metróépítés, még a tervek sem álltak rendelkezésre, akkor kezdtek engedélyezési és kiviteli terveket készíteni. Nem csoda, hogy a metró ilyen mértékben túllépi azokat az eredeti előirányzatokat, amivel a kezdet kezdetén számoltak.

Egy második, szintén emblematikus javaslatunk egy kerékpárút. Egy kerékpárút nem egy jelentős dolog. Valójában, amikor ilyen óriási tételekről van szó, mint árvízvédelem, vasútfejlesztés és hasonló kérdések, akkor ez nevetséges tételként hangzik. Valóban, az összegszerűsége mindössze egy 75 millió forintos tétel, ami a Szilas-patak mentén a rákospalotai Határ úr és a régi Fóti út között vezetendő kerékpárút kiépítéséről szólna. A XV. kerületnek ezen a részén csupa olyan fejlesztés, olyan dolog épül, ami rendkívüli mértékben csak gerjeszti a forgalmat, plazák, spekulációs építkezések, kisvárosi lakóparkok és hasonló dolgok, olyan forgalomgerjesztő hatással ott, ahol a forgalom már most olyan minőségű, hogy gyakorlatilag az itt élők nem tudnak közlekedni. Ez egy zöld gondolat volna, ami éppen a kerület alapvető értékeire hívná fel a figyelmet. Itt erdőt kéne telepíteni, nem plazákat és újabb lakóparkokat kellene építeni. Budapest frisslevegő-ellátottsága ezt igényelné. Még ahol a tervek szerint is eredetileg erdősítés lett volna, ott is újabb és újabb hatalmas méretű lakóparkok és hasonlók jelennek meg. Ebben a helyzetben ez egy figyelemfelkeltés, hogy olyan útvonalon, ahol a rekreációs és hivatásforgalom, a lakások-munkahelyek közötti forgalom számára egy nagyon kellemes, szép vezetésű kerékpárutat lehetne építeni, ezt végre támogatni kellene. Csodálkozunk azon, hogy ez a gondolat a mai napig nem tudott teret kapni.

A harmadik gondolat szintén a külvárosi jellegünkből adódik. Ez a Pestújhelyi út revitalizációja. A XV. kerület hajdan két településből állt, ehhez csatlakozott a harmadik, Újpalota. Ez egy jelképes dolog. Budapest sok száz kisvárosnyi, kisközségnyi közösségből áll, ezek egyike Pestújhely. Antall József élt itt, Szűcs István, Gerecze Péter, az első műemlékvédő régészünk, alapították ezt a körzetet. Ez a településrész éppen most 100 éves. A Pestújhelyi út hajdanában rengeteg olyan üzlettel rendelkezett, ami miatt nem véletlenül mondták azt, hogy ez egy olyan utca, ahol bolt hátán bolt van. Eredetileg ezt Andrássy útnak hívták, ugyanúgy három tér tagolja, mint a nagy Andrássy utat. Ma teljesen eljelentéktelenedett ez a körzet, lehúzott redőnyök, befalazott üzletek vannak. Ez a globalizáció következménye. Viszont azt látjuk, hogy a világon mindenütt hatalmas lokalizációs programok indultak be, amelyek célja nem elsősorban az, hogy aszfalt helyett, mondjuk, Viacolort telepítsenek, hanem kereskedelemfejlesztéssel foglalkozzanak. Ez a harmadik javaslatunk, úgy gondoljuk, a XV. kerületiek számára nagyon fontos lépés volna, egy olyan revitalizációs törekvés, amit feltétlenül érdemes támogatni. Itt is csak tervezésről és terület-előkészítésről lenne szó, viszonylag kis összeggel.

Azt gondoljuk, hogy a XV. kerület sok-sok képviselője, akiknek ezt kormánypárti képviselőként tulajdonképpen indítványozni kellett volna, nem tették meg, de most lehetőséget nyújtunk arra, hogy ezeket az indítványokat támogassák.

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Úgy látom, hogy abszolút szemléleti ellentét van a kormánypárt és az ellenzék között ebben a kérdésben. Nagyon nehéz lenne az elmúlt 20 évben a pénzügyi szektorban történt olyan nagyságrendű szabályozásváltozást említeni, ami csak megközelítené ennek a tervezett törvénynek a hatását a magán-nyugdíjpénztári rendszerre.

Keller László képviselőtársunk két kockázatról beszélt: az intézményrendszer kockázatáról az intézmények felől vizsgálva, a járadékbefizetési időszak kockázatát megint csak az intézmény felől vizsgálva. Csak a helyzet az, hogy itt van 3 millió tag - a 3 millió tag felől kellene nekünk vizsgálni ezt az egész kérdést. És azt mondja Keller László, hogy a tagok nem tőkeerősek. De, a tagok hihetetlen mértékben tőkeerősek: ez a 3 millió ember fizetett be 2000 milliárd forintot. Tehát az egész erről szól, ennek a 2000 milliárd forintnak a mainál lényegesen szabadabb, banki jellegű használatáról szól.

Mi azt látjuk, hogy ez az átalakítás egészen elképesztő mértékű és súlyos károkat okozhat a rendszerben. Itt egy paradigmaváltásról van szó, méghozzá egy negatív paradigmaváltásról van szó, az valósul meg, ha átlépünk a nonprofit jellegből a profitorientált jellegbe. Ez egy egészen alapvető változás, olyan alapvető változás, amiről mi úgy látjuk, hogy a nyugdíjpénztári tagokat, ezt a 3 millió embert önök nem kérdezték meg, és nem képviselik igazán.

Az intézményi átalakulás kötelező jellege mit jelent? Minden magánnyugdíjpénztárnak biztosítóvá kell alakulnia kötelezően. Itt is azt vizsgálják önök, hogy a nagyobb magánnyugdíjpénztárak részéről fogalmazódik meg a panasz, hogy ezeknek a jelenlegi intézményi formája nem kielégítő az ő számukra. Vagy amikor azt kérdeztük a szociális bizottság ülésén, hogy ki rendelte meg ezt a törvényt - mondjuk, ez egy meglepő kérdés volt a jelen lévő kormányképviselő számára -, akkor két dolgot mondott, hogy a megrendelők a pénzintézetek voltak és a munkavállalók. Úgy gondoljuk, hogy a munkavállalók nemigen lehettek, mert a munkavállaló ilyen módon nem jelenik meg, de a pénzintézetek megjelennek ebben a kérdésben.

A magánnyugdíjpénztárak jelenlegi formájukban önkormányzati elven működnek. Kékesi Tibor képviselő úr leszólta egy kicsit ezt az önkormányzati jelleget, holott mi azt mondjuk, hogy ezeknek a nonprofit szervezeteknek nemcsak hogy létjogosultságuk van, de ezt kellett volna tűzön-vízen keresztül megerősíteni. Belátható, hogy a nonprofit szervezet jelleg nincsen összhangban sem a pénzügyi csoportok profitorientált üzleti magatartásával, valójában sem a tagokéval. Ezt egyébként helyesen mondja Kékesi Tibor képviselő úr, hogy a pénztártagok is inkább ügyfélnek érzik magukat ebben a rendszerben, semmint tulajdonosnak. Ugyanakkor nem igaz ez azokra a kis szervezetekre, a munkáltatói vagy ágazati hátterű nyugdíjpénztárakra, mert itt valóban működik az önkormányzati szervezet, van valamiféle ágazati összetartozás, és a valóban nonprofit működés a cél.

Mi azt gondoljuk, hogy ha tovább kellett volna fejleszteni, amit ön fikcióként mond - tehát önök 1997-ben ezeknek a pénztáraknak a létrehozásával egy fikciót hoztak létre, ezt ön vallotta be teljesen világosan -, mi azt gondoljuk, hogy ezt a nonprofit jelleget, az önkormányzati elvet kellett volna továbbfejleszteni és erősíteni, átláthatóvá tenni, hitelesebbé tenni. Tehát a valódi nonprofit szervezetek érdekeit ez az átalakulás egyáltalán nem veszi figyelembe. Annak a néhány, igen nagy banki hátterű biztosítónak az igényeit viszont abszolút mértékben igen. Tehát könnyű belátni azt, hogy a kötelező jelleggel a kisebb vagy közepes méretű magánnyugdíjpénztárak két-három éven belül beolvadásra, végelszámolásra kényszerülnek, mert az előírt feltételeket, a szavatoló tőkét nem tudják majd biztosítani, és ez a beolvadás kódolva benne van ebben a rendszerben.

Miért akarják önök ellehetetleníteni ezeket a szervezeteket? Ez azért is érthetetlen, különösen azért érthetetlen, mert a nagy pénzügyi csoportokhoz tartozó magánnyugdíjpénztárak éves vagyonarányos díjterhelése 1,72 százalék, míg ugyanaz az ágazati, munkahelyi magánnyugdíjpénztáraknál csak 1,08 százalék. Tehát 60-70 százalékos az eltérés a kicsik javára. Ebből is látható, hogy érthetetlen ez az egész gondolatmenet, és azt látjuk, bizony, hogy azzal, hogy limitálják a költségeket, a jelenlegi költségeket viszik föl egy lényegesen magasabb szintre. Tehát itt valójában nem limitálásról van szó, hanem egy emelésről van szó. Mi úgy látjuk, hogy a kisebb, eltűnésre ítélt pénztárak működtek olcsóbban, és ott az önkormányzati jelleg létezik, a nonprofit jelleg működik, és azt kellene megerősíteni. Kinek az érdeke ez? Teljesen világos, hogy a nagy és a drágábban működő intézményekbe tereli ez a törvény a biztosítottakat.

Érdekes kérdéseket tettünk föl a bizottsági ülésen. Az első kérdésünk az volt, például egy ilyen kérdés, hogy azzal, hogy 2007-től az APEH szedi be a befizetéseket, kialakul - különböző rendetlenségekből adódóan - egy úgynevezett függő számla. Ez 82 milliárd forintot tartalmaz, ez egy néhány hónappal ezelőtti adat. Mi azt kérdeztük, hogy akkor ennek a haszna kié lesz: a pénzintézeté vagy az egyéné? Mi úgy látjuk, hogy a pénzintézet hasznát biztosítják, az egyén hasznát nem biztosítják; például ebben a vonatkozásban is kellett volna valamit mondani.

(10.30)

Arra a kérdésre, hogy mi garantálja a lehető legmagasabb nyugdíjszolgáltatást, semmilyen választ nem tudott adni a kormány képviselője. De amikor azt kérdeztük - és ez talán a legfontosabb dolog, és erre se Keller László, se Kékesi Tibor nem tért ki -, hogy mi volt az egésznek a múltja, tehát '97-től a máig terjedő időszakig mi történt ezekkel a befizetésekkel, ezekre szeretnék világos számokat látni, szeretnék világosan látni, hogy ezek miért nem érik el olykor még az infláció szintjét sem, azok a növekmények, amelyeket egyébként a nagy híradásokban és a reklámokban, amelyekkel beterelték ezt a 3 millió embert ebbe a rendszerbe, megígértek, mi azt kérdeztük, hogyan néznek ki ezek a múltbeli és a jelenlegi helyzetre vonatkozó számítások, nagyon-nagyon érdekes anyagot kaptunk. Ott nyomban megígérte a kormány képviselője, hogy át fognak küldeni mindenféle anyagot, háttérszámítást.

Ehhez képest egy olyan anyagot küldtek át, amiből csak egy részletet emelek ki, hogy lehessen látni, körülbelül mi a kormány gondolkodásmódja ezzel kapcsolatban. A 4. számú melléklet a mortalitási kockázat nagyságának becsléséről szól. Csak egyetlen mondatot olvasok fel ebből és elemzem. Azt mondja: a várható élettartam előre nem várt növekedése jelentős többletkiadást, mortalitási veszteséget okozhat a járadékszolgáltatónak. Kérem szépen, ha ennek a társadalomnak nem az a célja, hogy tovább éljenek az emberek, biztonságban éljenek, és az általuk befizetett összegekből hosszú ideig tudják biztosítani az életük nívós fenntartását, akkor nem tudom, miről beszélünk.

Tehát az egésznek ez volna a célja, nem az, hogy azt vizsgálgassuk, vajon a várható élettartam előre nem várt növekedése milyen többletkiadást - még ilyen szót is kitalálnak, hogy mortalitási veszteséget - okoz a pénzintézetnek. Nem, kérem! Az önkormányzat és a nonprofit jelleg ezeket a szempontokat abszolút mértékben figyelembe tudja venni. A banki magatartás és az a terelés, amilyen irányban önök a magánnyugdíjpénztárak világát el akarják tolni, ezt nem veszi figyelembe. Önök kizárólag cost-benefit vizsgálatot végeznek, csak arról szól az egész, hogy vajon a pénzintézetnek mikor éri meg, hogyan éri meg. Itt valójában nem erről van szó; itt alapvetően egy társadalmi vizsgálatot kellett volna csinálni, és a befizetők, a 3 millió tag részéről kellett volna kezelni ezt az egész ügyet, ilyen irányba kellett volna továbbfejleszteni.

Önök az intézményrendszer kockázatát vizsgálják. Mi ezzel szemben a pénztártagok kockázatát vizsgáljuk, és azt gondoljuk, hogy ha ezt a törvényt elfogadják, akkor ezzel egy olyan aknát rejtenek el, amely 2013 után fog majd a 3 millió ember számára felrobbanni. Mi úgy gondoljuk, hogy ez nagyon helytelen irány. A nonprofit jelleget, az önkormányzati jelleget kellene megerősíteni, és nem a nagy intézményi kockázatokat figyelembe venni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiból.)

LÁSZLÓ TAMÁS, az ifjúsági, szociális és családügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Két javaslatnak az együttes általános vitája folyik. Az egyik a polgári törvénykönyv hatálybalépésével kapcsolatban egyes szociális és munkaügyi tárgyú törvényeknek az elfogadása.

A mi szakértőink és képviselőink általános vitára azért is alkalmatlannak tartottuk a benyújtott javaslatot, mert az alapját képező új polgári törvénykönyvet sem tudtuk elfogadni. A bizottsági ülésen tartózkodtunk azért, mert ebben a javaslatcsomagban azért sok pozitív elem is van. Ezek közül talán a legfontosabb ez a bizonyos örökbefogadást követő gondozás jogintézmény, és egyáltalán az örökbefogadással kapcsolatos jogintézmények körüli új rendelkezések.

Többet beszélnék a támogatott döntéshozatal intézményéről. Itt rengeteg kérdést nem vizsgáltak, és azt gondoljuk, hogy éppen ezért ez egy aggályos dolog, és ezzel kapcsolatban is tartózkodtunk az általános vitára bocsátással kapcsolatosan. A magyarországi viszonyra történő adaptálás körülményeit, lehetőségeit, feltételeit, mindennek a forrásigényét nem vizsgálták. Számtalan kérdés merül fel ezzel a jogintézménnyel kapcsolatban: milyen már meglévő intézmény van ezzel kapcsolatban? Mi úgy látjuk, hogy van ilyen, ez a gondnokság intézménye.

Egy második ilyen kérdés, ami fölmerül, hogy hogyan lehet az érintettek jogainak a védelmét a magyar viszonyok közepette a legjobban védeni. Ezzel kapcsolatban sem láttunk semmilyen vizsgálatot. A harmadik: melyik megoldás fenntartható, illetve költségvetési szempontból melyik új kezdeményezés lehet időtálló? A negyedik kérdés, hogy melyik megoldás komplementer jellegű, azaz nem okoz párhuzamosságot. Itt az állami feladatok felülvizsgálatát is el kellett volna végezni. Az ötödik kérdés, hogy hogyan lehet megfelelően bevezetni a jogbiztonság elvének figyelembevételével a támogatott döntéshozatal intézményét.

Azt látjuk, hogy egy kockázatelemzés sem történt meg, amikor egy olyan intézményt akarnak bevezetni, amelynek sem a pénzügyi, költségvetési vonzatait nem tárták fel, a rendszer működtetésének formáiról történő egyeztetés nem történik meg. A szakmai feltételrendszerek megismerése hiányzik. A várható jogvédelem minőségi változásával kapcsolatos becslés sem történt meg.

Úgy látjuk, hogy nem biztos, hogy jó lenne a már meglévő gondnokok mellé egy újabb független szakember megjelenése, amikor a gondnokoknak kell főszabály szerint ismerni a gondnokoltak jogait és helyzetét. Nem látni, hogy a hatáskörök hogyan és milyen mértékben válnának el a két szereplőtől. Nem ismeretes, hogy a gondnokság intézményrendszere önmagában reformálhatatlan-e, illetve, hogy egy újszereplős jogintézmény mennyiben lesz hatékonyabb annál és így tovább.

Rengeteg kérdés merül fel a támogatott döntéshozatal intézményével kapcsolatban, mi éppen ezért ezzel kapcsolatban tartózkodtunk az általános vitára bocsátásnál.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Van Magyarországon kétmillió ember, akinek az életét alapvetően meghatározzák a lakásviszonyai, különösen a lakásuk fűtése. Ők kényszerfogyasztók, nem választhatnak mást, nem tudnak védekezni az ellen, hogy 2002 óta 265 százalékkal nőtt a fűtés költsége. Ugyanakkor a földszinten fáznak, a tizediken pedig megsülnek, ezért télen is kinyitják az ablakot.

Ők a paneles lakótelepen élők, akik távhővel nyerik a fűtést és a meleg vizet. Kétszer annyit fizetnek, mint Bécsben. Eladnák a lakásaikat, de a távfűtéses lakásokért nem kapkodnak. Kiszolgáltatott helyzetükben belekapaszkodnának minden szalmaszálba. Részt vesznek a panelprogramban, amelyben nem kapnak elég tájékoztatást, az állam sem áll mellettük a maga törvényeivel, világos és egyértelmű, távlatos szabályok meghatározásával. Így fordulhat elő az, hogy megsülnek a lakók néhány frissen hőszigetelt szegedi panelházban, mert a panelprogrammal hőszigetelt lakásaikban megmaradt a korszerűtlen fűtési rendszer. A hőszigetelés és a nyílászárócsere után 28 fok van a lakásokban akkor, amikor egész nap nyitva vannak az ablakok. Itt hét panelépületnek van egy fűtésrendszere, közülük kettőt szigeteltek, a többiben csak 23 fok van. Az egészben a legfelháborítóbb az, hogy a hőszigetelt épületekben lakók a sok pénzért felújított házaikban többet fizetnek az átgondolatlan program miatt, mint azok, akik egyelőre nem vettek részt semmilyen felújítási programban.

Tisztelt Államtitkár Úr! Mit szól ön ehhez a szegedi esethez, amelyik véleményünk szerint az egész program fonákságát mutatja, ahol a frissen felújított lakásban élők változatlanul az utcát kénytelenek fűteni, és többet fizetnek, mint azok, akik nem újították föl a lakásaikat.

Várom megtisztelő válaszát.

LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Államtitkár úr, sejtettem, hogy ez lesz a válasza, és folytatódik a propaganda: egy olyan állami program, amelyben plakátok azt hirdetik, hogy 2 millió ember élhet vele. Ezzel szemben mi azt látjuk, hogy sokkal több bosszúságot, felesleges vitát és bizonytalanságot okozott ez a program azzal, hogy először a lakókat szolgáló követelmények nélkül írták ki a pályázatokat, majd a legnagyobb szükség idején, 2007-ben, amikor 50 százalékot meghaladó mértékű volt helyenként a távfűtés díjemelése, akkor nem írtak ki pályázatot. A 2008-ban kiírt pályázatokat 2009. év második felében bírálták el. A mai napig egy csomó pályázat még elbírálás nélkül van.

A lakóközösségeknek nem nyújtottak szakmai segítséget. Bizony a XV. kerületben van olyan lakásszövetkezeti vezető - nem vádolható jobboldali szimpátiával -, aki azt mondta, hogy le kellett volna állítani régen ezt a panelprogramot. Ez az egész program egy gyenge állam gyenge programja, ami vajmi keveset segít kiszolgáltatott családok százezrein, és ezen a helyzeten, úgy gondolom, a látványos propaganda sem segít.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)