Felszólalás adatai

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Köszönöm szépen a szót, tisztelt elnök úr. Engedjék meg, hogy először is azt a különbséget rögzítsem, ami önök között és miközöttünk a demokráciáról való gondolkodásban van. Úgy látom, ha önök bármihez hozzászólnak, akkor csak velünk foglalkoznak és csak bennünket látnak - mi viszont csak az országgal foglalkozunk és az embereket látjuk. (Taps a kormánypártok soraiban.) Ezért köszönjük szépen az észrevételeiket, de nem osztozunk abban a rossz politikai hagyományban, amit most önök itt folytatnak.

Van valaki, van egy politikai erő, amelyik csinál valamit, nem is igen megkérdőjelezhető, hogy jó szándékkal, jó irányban és jó motivációkkal. Mert be akar vonni embereket a demokrácia működésébe. Mielőtt megszületnek azok a történelmi törvények a tisztelt Házban, amelyek a munkáról lebeszélő szociális rendszer helyett egy munkába visszavezető szociális rendszert építenek majd fel, előtte meg akarjuk tudni, vajon támogatnak-e ebben bennünket az emberek. Mi megkérdezzük őket. És akkor vannak olyanok, akik bár életükben nem csináltak még szociális konzultációt, eszükbe sem jutott, pedig voltak kormányon eleget, hogy akár meg is kérdezhetnék az embereket arról, hogy milyen irányt válasszanak, ők leszólják azt az embert, aki dolgozik. Régi magyar hagyomány ez, a politikában is ismert: van, aki dolgozik, van, aki leszólja. Így vagyunk mi is, tisztelt hölgyeim és uraim. Azt kell mondanom tehát, hogy bár az észrevételeiket tisztelettel megköszönöm, de nem tudjuk beépíteni őket abba a munkába, amit most éppen végzünk. (Derültség és taps a kormánypártok soraiban.)

Engedjék meg, hogy abban a gyermekded játékban, amely azt találgatja, vajon mit gondolnak azok, akik nem válaszolnak a kérdésekre, ne társuljunk önökhöz. Felnőtt emberek vagyunk mi is, és felnőtt emberek a magyar állampolgárok is. Majd eldöntik, hogy akarnak vagy nem akarnak válaszolni. Azt is pontosan tudják, hogy a dolognak mi a tétje. Azt is pontosan tudják, hogy lesz következménye annak - mint ahogy a magyar alkotmánynál is volt következménye -, hogy mit válaszolnak, mi az, amit nem akarnak látni, és mi az, amit feltétlenül látni szeretnének egy új szociális rendszerben, vagy éppen látni szerettek volna, vagy nem akartak látni a magyar alkotmányban. Tehát majd ők eldöntik, hogy el akarják-e mondani a véleményüket. Nekünk egy dolgunk van: mi csak azok véleményét tudjuk beépíteni a munkánkba, akik elmondják a véleményüket. És abból kell kiindulnunk, minden felelős vezető csak abból indulhat ki, hogy aki nem mondja el a véleményét, az a demokratikusan megválasztott magyar parlamentre és az általa megválasztott kormányra bízta, hogy az adott ügyet a legjobb tudása és belátása szerint rendezze el. Ez az egyetlen helyes, felnőtthöz méltó, az embereket tisztelő magatartás, kedves szocialisták és kedves LMP-sek. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Történelmi alkalom ez a mai, először fordult elő a magyar parlamentben, hogy a Jobbik szónoka józanságot ajánlott a kormánynak. (Zaj, közbeszólások.) Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ugyanakkor szeretném az igyekvő és szorgalmas jobbikos képviselőket arra biztatni, hogy csak azért, hogy ellentmondjanak nekünk, ne kérjenek szót - ennek sok értelme nincs. Ha megnézik azokat a javaslatokat, amelyeket korábban - igaz, önök mindenféle konzultáció nélkül - megfogalmaztak, hogy hogyan kellene a szociális rendszert átalakítani, akkor láthatják, most olyan pontokat is támadnak, amiket egyébként korábban önök képviseltek. Tudom, hogy nem azért, mert megváltoztatták az álláspontjukat, hanem mert parlamenti párt lettek, és azt gondolják, egy parlamenti pártban az a normális viselkedés, ha az ellenzék akkor is megtámadja a kormányt, ha egyetért azzal, amit az képvisel. Én mégis azt kérem önöktől, hogy gondolják ezt át. Nem biztos, hogy ez az egyetlen lehetséges ellenzéki magatartás. (Novák Előd: Halljunk példát is!)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A nemzeti vagyonról szóló törvény az ősszel szintén a tisztelt Ház elé kerül, és akinek kétségei vannak, az akkor majd láthatja, hogy a magyar termőföld alkotmányos védelem alatt áll. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(14.00)

Ugyanakkor, tisztelt hölgyeim és uraim, bár az ember igyekszik, de nehezen tud az ellenzék elvárásainak megfelelni, mert egyfelől egyik nap az a baj, hogy túl gyorsan, túl sokat és túl nagy lépésekkel haladunk, a másik nap meg az a baj, hogy túlságosan sokat keresgéljük a helyes válaszokat, és lassan születtek meg a döntések.

Ami a szociális kártya, a gyermekvállalás és a nyugdíj összefüggését illeti, ezek azok a nagyon fontos részletkérdések, amelyeket ősszel meg fogunk vitatni itt a tisztelt Házban, hiszen az emberek a szociális konzultáció során kijelölték az irányt, és ebbe az irányba, amit kijelöltek, ezek a konkrét megoldások akár bele is férhettek. Úgyhogy ellenkezés helyett arra szeretném kérni önöket, hogy amikor eljön a lehetősége, akkor vegyenek majd részt az ezekről a kérdésekről szóló érdemi parlamenti munkában; higgyék el, mindenki jobban jár, önök is, mi is és az egész ország.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Végezetül szeretném emlékeztetni önöket arra, hogy ennek a szociális konzultációnak, amelyet ma gyakran fogok még emlegetni a tisztelt Házban, ennek a jelentősége sokkal nagyobb annál, mint azt itt néhány ellenzéki, elsősorban oldalvágásokat tartalmazó hozzászólásból kihüvelyezhetnénk. A helyzet az úgy áll, hogy mindannyian látjuk, hogy a magyar szociális rendszer ebben a formájában senkinek az igényeit nem elégíti ki; azoknak az igényeit sem, akik részesülnek benne, azokét sem, akiknek részesülniük kellene, de nem tudnak, és azokét az emberekét sem, akik adófizetőként finanszírozzák egyébként ezt a szociális rendszert. Itt egy nagy jelentőségű átalakítás előtt áll Magyarország, és én igenis, tulajdonítok annak nagyon komoly, súlyos - nem akarom a szót elkoptatni, ezért kisbetűvel mondom - történelmi jelentőséget, hogy módja nyílott Magyarország minden felnőtt emberének arra, hogy a munka és a segély, a munka és a nyugdíj, a szociális rendszer és a munkaviszony újraszabályozásának kérdéseit átgondolja, és ha bele akart szólni a követendő irányok kijelölésébe, akkor azt megtehette.

Ezért én még egyszer szeretnék köszönetet mondani annak a több mint 1 millió embernek, és sokat ismerek közülük - sajnos nem mindet, ahogyan szeretné az ember -, akik nem egyszerűen csak visszaküldték ezeket a kérdőíveket, hanem alapos, komoly és fontos beszélgetéseket folytattak, mielőtt kitöltötték volna ezeket a kérdőíveket. Gondolkodó emberek küldték vissza ezeket a kérdőíveket, akik nem egyszerű, hanem a politika időnként legnehezebb kérdését tették föl maguk számára, hogy hogyan legyen az adórendszer, a szociális rendszer, a munka, a segély, és választ adtak a számunkra.

Én szeretném még egyszer a magyar parlament képviselői nevében megköszönni Magyarország polgárainak, hogy nem a korábbi hagyományokat követve otthon várják mindösszesen, esetleg imádkoznak is, hogy jó vagy rossz döntéseket hoznak az ország vezetői, a parlamenti képviselők, hanem amikor mód és lehetőség nyílik rá, akkor igenis hallatni akarják a hangjukat, és ezzel nemcsak az adott konkrét kérdés eldöntésében segítenek, hanem a magyar demokráciát is erősítik.

Nem tudom elfogadni azt a baloldali gondolkodásmódot, amely a demokráciát arra az egyszerű kérdésre csupaszítja le, hogy ha önökre szavaznak és önök alakítanak kormányt, akkor van demokrácia, ha nem önökre szavaznak és nem önök alakítanak kormányt, akkor meg nincsen demokrácia. A demokrácia ennél azért egy kicsit gazdagabb világ, kedves barátaim, tisztelt hölgyeim és uraim! (Taps a kormánypártok soraiban.)

Végezetül szeretném a mondandómat azzal zárni, hogy mindannyian tudjuk, Magyarország helyzete rendkívül nehéz. Ezeket a kérdőíveket többségükben nagyon nehéz helyzetben lévő emberek töltötték ki és küldték vissza. (Zaj, derültség az ellenzék soraiban.) Mindannyian tudjuk, hogy Magyarország európai összevetésben egy rendkívül szegény ország. Mindenkinek szeretném viccelődés helyett a figyelmébe ajánlani, egy olyan hazában élünk, ahol a magyar átlagkereset valahol a 600-700 euró között mozog havonta, ahol a nyugdíj valahol a 250 euró körül van havonta; egy olyan országban élünk, ahol gyerekek éheznek; egy olyan országot vettünk át, ahol emberek százezreinek esélyük sincs a munkára; olyan országot vettünk át az előző kormánytól, ahol emberek képtelenek egyáltalán megközelíteni az országnak azokat a részeit, ahol esélyük lenne munkát szerezni; egy olyan országot örökölt meg a mostani kormányzat, amelynek olyan oktatási rendszere van, amely olyan szakmákra képezi az embereket, a fiatalokat, amivel nem lehet utána semmit sem kezdeni, és nem lehet elhelyezkedni. A helyzet tehát Magyarországon, tisztelt hölgyeim és uraim, rendkívül nehéz, súlyos és nehéz.

Azt kell mondanom, a mai parlamenti vita arról győzött meg, hogy ezekkel a nehézségekkel megküzdeni ma Magyarországon egyedül a Fidesz-Kereszténydemokrata Néppárt szövetségének van esélye.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Nagy taps a kormánypártok soraiban.)