A felszólalás szövege:

DR. GRÚBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Az egyik siófoki újság a következőt írja: “Igazából örömünnep volt október 21-én délután, amikor is dr. Csillag István miniszter átadta rendeltetésének a 65-ös út négysávos szakaszát. Az örömbe azonban üröm is vegyült. Az ürömöt nem miniszter úr szokásos népmesei példázatának elmaradása okozta, hanem a GKM által elvégeztetett, célforgalmi adatokból levont következtetés, azaz, hogy miniszter úr szerint semmi nem indokolja a Siófok-kelet és Siófok-nyugat közötti M7-es autópálya ingyenes használatát.ö

Miniszter Úr! Az M7-es autópálya fizetőssé tételét követő héten ön azt ígérte ország-világ előtt, hogy Siófok város önkormányzatával együtt végeznek el több forgalomszámlálást, környezetvédelmi méréseket. Az ígéret azonban csak ígéret maradt; a minisztérium által felkért cég megszámlálgatta ugyan a járműveket, de csak olyan helyeken, ahol a mért adatok sem a haránt, sem pedig a hurok irányú forgalomra nem terjedtek ki. Siófok város, tapasztalván a GMK együttműködési készségének hiányát, megbízott egy másik céget, hogy végezzen forgalomszámlálást. A két méréssorozat igen eltérő adatokkal szolgált, a végkövetkeztetései is különbözőek. A minisztérium szerint a forgalomnövekedés oka az ugrásszerűen megnőtt idegenforgalom volt, amit sem a balatoni, sem a siófoki tényszámok nem támasztanak alá. Sőt 12 százalékkal csökkent a külföldi vendégéjszakák száma, sőt 7,2 százalékkal a belföldieké.

Külön gond a zaj- és légszennyezettség értékeinek növekedése, ami bizony nincs jó hatással az idegenforgalomra, de legfőképpen a városban élők, dolgozók egészségét károsítja. Ugyancsak megdöbbentő egy esetleges közúti balesetben részt vevő veszélyes szállítmány sérüléséhez kötött katasztrófahelyzet elhárításának megoldhatatlansága, amit a Somogy Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság határozottan és írásban is megerősített.

Miniszter Úr! A tanulmányok egybevetése után továbbra is eltökélten ragaszkodik-e a miniszter úr a Siófok-kelet és Siófok-nyugat lehajtó között az M7-es autópálya díjfizetésének fenntartásához? Milyen forgalom- és biztonságtechnikai eszközökkel kívánja a tárca segíteni a városban élők egészségének megóvását és biztonságos közlekedését? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Támogatja-e ön egy új Sió-híd megépítését a hozzá kapcsolódó tehermentesítő úttal?

Köszönöm. Várom válaszát. (Taps a Fidesz soraiban.)

(16.30)

DR. GRUBER ATTILA, a külügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A külügyi bizottság mai ülésén megtárgyalta a törvényjavaslatot, és azt vita nélkül egyhangúlag támogatta.

Köszönöm szépen. (Taps.)

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Keller államtitkár úr némi maliciózus megjegyzést tett a Széchenyi-tervvel kapcsolatban. Nagyon szomorú vagyok, államtitkár úr, hogy az ön miniszterelnöke, Medgyessy úr pedig nagy buzgóságot tanúsított ezen nem létező és felesleges Széchenyi-tervi beruházások avatási ünnepségein történő részvételben. Így hadd mondjam el, hogy néhány hete Siófokon az Azúr hotelt és konferencia-központot avatta föl Medgyessy úr, elismerve ennek a komplexumnak a térségben a turizmus érdekében betöltött szerepét.

A Residence hotel ugyancsak Széchenyi-tervből épült, amelynek a kihasználtsága az egész szezonban 90 százalék feletti volt, és majdnem 60 munkahelyet tudott biztosítani, miközben a turizmus mutatószámai jelentősen csökkentek. Tehát úgy vélem, hogy nemcsak akkor kell mosolyogni, amikor a szalagot vágjuk, hanem el is kellene ismerni, hogy milyen szalagot vágunk át.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A 2003. évi zárszámadás tárgyalásakor szembesülhettünk a megvalósíthatatlan álmok és a teljesíthetetlen ígéretek tömegével. A hiteltelen és sodródó gazdaságirányítás, a túlköltekezés és a hibás szakmai döntések sorozata vezetett ahhoz, hogy kilyukadt az ország 2003-as költségvetése. Az előző időszakban képviselőtársaim jelezték ezeket az ágazatonkénti problémákat.

De hogy ne csak ellenzéki képviselők megfogalmazásával szembesüljünk, hadd olvassak fel két rövid idézetet. Az elsőt Lengyel László “2003ö című írásából, egyetlenegy mondat: “2003 lehetett volna a fordulat éve - nem volt az -, a nagy munkálkodás éve - nem volt az -, a reformok éve - nem volt az -; 2003 elvesztegetett év.ö Vagy hadd idézzem Kéri László és Petschnig Mária, “A botrányok éveö című írását, amelyben szó szerint ez áll: “Mélyrepülést mutatott be 2003-ban a politika és a gazdaság is Magyarországon, közeledés helyett távolodás, kibékülés helyett acsarkodás, lendületesebb növekedés helyett lassulás, egyensúlyjavulás helyett további acsarkodás. Botrány botrányt követett a politikában, valutaválság valutaválságot a gazdaságban. 2003 rossz örökséget hagy maga után.ö

Ezek után nem is csodálkoztam, amikor Szili Katalin házelnök a minap egy gyönyörű bőr aktatáskát adott át Draskovics pénzügyminiszter úrnak, mire a pénzügyminiszter úr azt mondta, hogy “látják, milyen kicsi ez a táska, ebben csak kis hiány fér elö. Talán azért nem szerencséltet bennünket pénzügyminiszter úr, hiszen az erre a költségvetési évre, a 2003-as költségvetési évre vonatkozó hiány nagy hajókofferét még most is a parlament ajtajában próbálja betuszakolni.

Átláthatatlanság - átláthatatlanságról beszélt Kosztolányi Dénes képviselőtársam az imént a Belügyminisztérium tekintetében. Ugyancsak átláthatatlanság jellemzi a Külügyminisztérium működését is, hiszen akár az igazgatási alcím esetében, akár a fejezeti kezelésű előirányzatok esetében sajnos nem változott az a korábbi években megtörtént gyakorlat, hogy az utalványozás, illetőleg az engedélyezés ellenjegyzés nélkül történik meg. E tekintetben természetesen hibádzik, és kevésbé látható át ezeknek az összegekben a felhasználása, az ellenőrzése.

Nagyon érdekes lehet, ha a külügyminisztériumi beszerzéseket nézzük, különös tekintettel a külföldi beruházásokra. Nagyon nehéz megállapítani, hogy mi tartozott a közbeszerzési eljárás alapján meghirdetendő és a közbeszerzési eljárás nélkül meghirdetendő különféle fejlesztésekbe; nem tudjuk tételesen, hogy mi tartozott és mi alapján tartozott egyik vagy másik. Hadd utaljak arra a bizonytalanságra, amely a brüsszeli misszió épületének a felújításával kapcsolatosan máig aggályokat szül.

(19.20)

A Határon Túli Magyarok Hivatalánál is érdekesség, hogy a koordinációs keret átcsoportosításában - az IHM-től történő 200 millió forint átcsoportosításánál - például Románia esetében 97 millió forint. És nem lehet tudni, hogy az átcsoportosításnak milyen oka volt, nem lehet tudni a miniszteri utasítás tartalmát, az indokot, és hogy miért pont ehhez a kerethez csoportosították akkor, amikor a Határon Túli Magyarok Hivatala számos önálló előirányzatot felügyel, és nem tudjuk, hogy volt-e erre külön pályázat kiírva.

Ugyancsak nem tudjuk, hogy a szabadkai magyar ház eredetileg 154 millió forintos előirányzatával kapcsolatosan milyen felhasználás történt, hiszen a házat mind a mai napig nem adták át. Nem tudjuk, hogy hol tart az ügy, ehhez képest nem átlátható ez a gazdálkodási része sem.

A státustörvény oktatási-nevelési támogatási elemeivel kapcsolatban csak egy példát említek meg: az Illyés Közalapítvány két kuratóriumi ülést tartott, VII. 10-én és VII. 17-én. Ezen a két kuratóriumi ülésen 46 330 pályázatról döntött, összesen 1569 millió forint értékben. Nem tudjuk, hogy ezek után volt-e további döntés, miért nem bíráltak el további pályázatokat, és ha ez nem történt meg, akkor miről beszél a kormány akkor, amikor azt mondja, hogy zajlik a státustörvény korrekt végrehajtása.

Hadd mondjak egy nagyon érdekes adatot, amely korábban már a mezőgazdaság tekintetében felmerült, de egy másik érdekesség a költségvetés, illetőleg a költségvetésben meghatározott keretek felhasználására. A határon átnyúló együttműködés keretében, tehát a magyar-osztrák, a magyar-szlovén, magyar-szlovák, magyar-román, illetőleg magyar-ukrán relációkban a korábbiakban a PHARE-program keretében zajlottak ezek az együttműködések, és ebben a keretben támogatta a központi költségvetés. Bizonyára önök is találkoztak már a CBC, Cross-Border, illetőleg az Interreg III. programokkal kapcsolatban önkormányzatokat érintő fejlesztésekkel is. A csatlakozási folyamatban az előirányzatok és a 2003. évre jutó felhasználás úgy alakult, hogy a PHARE CBC HU 00X.-programban az előirányzat 6070 millió forint volt, a felhasználás 2797 millió forint volt. A HU 01-esben 7454 millió forint volt, a felhasználás 1027 millió forint volt. A következő programban 3241-gyel szemben a felhasználás 3,9 millió. A HU 03XX-asban 1404 millió volt az előirányzat, egyetlen fillér nem volt felhasználva. Az Interreg III.-ban a HU 02XX-asban 861 millió forint volt az előirányzat, a felhasználás 69 millió forint volt. A HU 03XX-asban 590 millió forint volt az előirányzat, 3,3 millió forint volt a felhasználás.

Tehát egészen pontosan az előirányzat ebben a két programban 19 030,9 millió forint volt, a felhasználás 3898,3 millió forint volt. Tudják önök, hogy a felhasználási hatékonyság mennyi volt? 20,1 százalék. Ez különösen akkor érdekes, ha az európai uniós pályázati pénzeszközök felhasználását fogjuk majd nyomon kísérni jövő ilyenkor. Egy 20,1 százalékos felhasználás már most előrevetíti a következő évi zárszámadásnál ennek a kérdésnek a még erőteljesebb hangsúlyozását.

Hadd mondjak valamit a Honvédelmi Minisztérium fejezetről is, hiszen önök is tudják, hogy a szocialista kormány programjában meghirdette - ez még nem ez a rövidített változat, hanem az eredeti -, hogy a honvédelmi költségvetést a ciklus alatt a GDP 1,6 százalékáról 1,81 százalékra emeli. Ez évenkénti félezrelékes növekményt jelent, és ennek megfelelően a 2003. évi költségvetésben a tervezett GDP 1,65 százalékát irányozták elő. Ez valójában akkor sem igaz, ha ezt a százalékot megkapta volna a tárca, hiszen jellemzően alultervezett a GDP. Ezt akkor lehetne igazándiból összevetni, amikor az év végén meglátjuk, hogy a megvalósult GDP-hez képest milyen ez a szám.

A kormány ebben következetes volt: nem csak most, a tárgyalt időszakban, azt megelőzően is elvont jelentős összegeket. Megállapítható ennek ellenére, hogy nem csak az elvonásokkal volt gond, hanem a tervezési tevékenység is sok esetben megalapozatlan volt. Pontosan ezt mutatja, hogy részben a többletfelhasználás, részben az általános megszorítás ellenére pedig megtakarítás is maradt. Ez sajnos beigazolódott a későbbiekben is, akkor, amikor jelentős számban jelentkeztek a problémák a tárcánál.

Aggasztó, hogy a HM igazgatási összes kiadásai több mint 50 százalékát a személyi juttatások teszik ki. Gond, hogy az elengedhetetlenül szükséges fejlesztések forrásai nem állnak rendelkezésre, ezért a beszerzések egy jelentős részét halasztott fizetésű szerződésekkel oldják meg. Ez azt mutatja, hogy a probléma tovább görgetődik, anélkül, hogy bármiféle megoldás mutatkozna.

A professzionális haderő infrastrukturális feltételeinek hiánya olyan magas fluktuációt idézett elő, ami az elvileg olcsóbb szerződéses állományt a folyamatos beöltöztetések, alapkiképzések miatt drágábbá teszi, mint ha csak sorozott állomány lenne. Tudják jól, mekkora a fluktuáció ebben a kérdésben.

S hogy mekkora butaságok terhelik a költségvetést, hadd idézzek a Magyar Honvéd 58. számából, ahol Lamos Imre alezredessel van egy riport a szentkirályszabadjai harcihelikopter-bázis áttelepítésével kapcsolatban: “Az már tudható most, hogy a közeli lőtéren (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) irányított rakétával nem tudnak lövészetet végrehajtani, ezért vissza kell majd mennünk Veszprém mellé.ö Ugyanez a probléma Nagyorosziban, a Mistral-2 rakétákat nem lehet másutt próbálni, illetőleg a hadgyakorlaton részt venni, és ugyanez a gond Taszár fejlesztésével kapcsolatban is.

Köszönöm szépen a türelmet, elnök úr. (Taps a Fidesz soraiból.)

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen. Képviselőtársam, önnek csak annyit szeretnék mondani, hogy természetesen sokkal bölcsebbek leszünk egy év múlva, de azért hadd mondjam el, hogy mind a PHARE CBC, mind az Interreg III. nem ilyen gyors, nem ilyen előzmény nélküli vagy történelem nélküli, mint az uniós pályázati pénzek lehívásának lehetősége.

(19.30)

Amíg Lévai Katalin a 168 Órában “A Mickey Mouse kávézóö címmel ír nagyívű tudósítást, hogy mennyire nem lehet kiismerni a képviselő asszonynak magát az Európai Parlament két helyszínén, addig engedtessék meg nekem, hogy továbbra is fenntartsam aggályaimat.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A mai vita során sokan társították már képzetüket egy költségvetéshez és valami máshoz. Amikor a költségvetést tanulmányoztam, és szakértőkkel egyeztettem, akkor nekem Robert Merle Madrapur című regénye jutott eszembe, ahol egy kimerítő repülés után a gép leszáll, az utasok elhagyják a repülőgépet, és egy átláthatatlan ködben nem látják sem a leszállópályát, sem a repülőteret, azt sem tudják, hol vannak, és a végén kiderül, hogy a pilótakabinban sincs senki, nincs kapitány, csak a hangszóróból bömböl a hangja.

A költségvetési vitának, úgy vélem, akkor van értelme, akkor van súlya, ha készítése során átlátható, valós, megalapozott adatokból indulnak ki, és ez alapján ilyen irányú a költségvetés egésze. Tudjuk jól, hogy nincs így, sőt, öregecskedő képviselőtársaim figyelmét felhíva, azt hiszem, hogy nemcsak ebben az évben, hanem az elmúlt évben is jártunk már így, éreztünk már ilyet.

Nincs így általában, és nincs így részleteiben, tárcánként sem. Ennek oka kettős. Az ÁSZ jelentésében megjelölt túlzó, megalapozatlan bevételek tervezése már determinálja azt, hogy ez az anyag, amit tárgyalunk, nem lehet megfelelő alapja a jövő évi költségvetésnek. Másrészt a tervezési módszerek újszerűsége nem találkozott, sőt, híján volt annak a feladatokhoz kapcsolódó, következetes feladat-végrehajtáshoz szükséges irányítási, jogi eszközök biztosításának, ami ilyen esetben elengedhetetlenül szükséges az eredményes munka érdekében. Hiszen mit is ír az ÁSZ-jelentés? „ A kormány által elindított tervezési modell gyakorlati alkalmazása során a tárcák továbbra sem gondoskodtak a feladatok átgondoltabb rangsorolásáról, az adott mozgástéren belül az igények reálisabb megítéléséről.ö

(17.10)

Ez súlyos kritika, és itt nem apróságról van szó, hanem ez a gondatlanság áthatja az egész következő évi költségvetés anyagát. Itt érintőlegesen hadd emlékeztessek egy önkormányzatokat érintő háttérhiányra. Ennek a választási ciklusnak immár második kormánya próbál az önkormányzatokkal egyezkedni, próbálja az önkormányzatokat helyzetbe hozni, úgy azonban, hogy a bátran meghirdetett, de egy jottányit, egy lépést ennek az érdekében nem tevő kormányzati magatartásnak az okán a közigazgatási reform elmaradt. A közigazgatási reform hiánya okán pedig látjuk a következményeket, látjuk a kistelepülések elsorvadását, látjuk a közepes vagy nagyobb méretű településeket feszítő gondok halmazát. (Varga László: Ti akadályozzátok meg folyamatosan.) Az elkövetkezendő napokban, azt hiszem, hogy ez az önkormányzati segélykiáltás egyre inkább hallatja majd a hangját a vita során a továbbiakban is.

Nemcsak arról van szó tehát, hogy kevés a pénz, de nincs mögötte szakmai háttér, nincs mögötte elvi megalapozottság. Úgy vélem, alapvetően ez is oka annak, hogy nem tudjuk elfogadni ennek a költségvetésnek az anyagát. Márpedig ugyanolyan meglepő, mint ahogy a tisztelt kormánypárti képviselők a bizottsági üléseken, anélkül, hogy a vita megkezdődött volna, már előre jelezték, hogy feltétel és mindenféle aggály nélkül el fogják fogadni, és tárgyalásra alkalmasnak ítélik. Természetesen ez az önök felelőssége lesz a továbbiakban is.

A Külügyminisztériumnál hasonló gondok jelentkeznek, mint valamennyi tárcánál. A határon túli magyar programok támogatása átláthatatlan, és véleményünk szerint jelentős összegek hiányoznak ehhez. A délelőtti vita során a külügyi kommunikáció már említésre került képviselőtársam szájából, és meg kell mondjam, hogy ennek hatékonysága az egész külügyi tevékenységet, sőt, ezen túlmutatóan az egész magyarországi megítélést fogja sújtani. Ugyanúgy gond van az elvi megalapozottság hiányával a Külügyminisztérium szakmai munkájában. Hiszen az elkövetkezendő napokban mintegy kétszáz külügyi dolgozó kerül elbocsátásra, és ennek az elvi okait, a rendező elvét a mai miniszteri meghallgatáson sem sikerült megtudnunk. Úgy vélem tehát, hogy azok a takarékossági és át nem gondolt, úgynevezett fejlesztési gondok és feladatok mind a határon inneni, mind a határon túli magyarokat fogják sújtani.

Az elmúlt egy évben, egy évvel ezelőtt képviselőtársaimat óvtuk, hogy a költségvetés általános vitája során az elvtelen támogatást nem kellene, nem lenne szükséges tartani. Ma délelőtt ülésezett a külügyi bizottság, ahol lassan már hagyományossá válik a háromhetenkénti külügyminiszter-jelölti meghallgatás. Kérem, ne vegyük át ezt a gyakorlatot, ne kelljen háromhavonta egy új költségvetést módosítani!

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

DR. GRUBER ATTILA, a külügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A külügyi bizottság mai ülésén megtárgyalta az előterjesztést, és egyhangú döntéssel javasolja az általános vitára bocsátását. Köszönöm szépen. (Taps.)

DR. GRUBER ATTILA, a külügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Hárs képviselőtársam a bizottsági véleményt azzal kezdte, hogy csakúgy, mint a bizottságban, most is más-más számarányban vannak jelen kormánypárti és ellenzéki képviselők.

Én úgy vélem, hogy nem a darab számít, hiszen hadd idézzem az egyik kormánypárti képviselő véleményét a mai bizottsági ülésről, ami szó szerint így hangzott el: “Amit mi itt csinálunk, az felesleges cirkusz.ö A képviselőtársam arra utalt, hogy próbáltuk megvitatni ennek a határozati javaslatnak pontosan részben a szakmai, katonai kérdéseit, részben próbáltuk megvitatni magát a határozati javaslat szövegét, és próbáltuk beágyazni az alkotmány és a korábbi, illetőleg a jelen határozati módosító javaslat jogi, alkotmányossági problémáit.

Számomra nagy öröm volt, hogy a magyar kontingens ez év december 31-éig látja el feladatát Irakban. Az erről szóló, az ezt megalapozó 65/2003-as országgyűlési határozat, vagyis ezen határozat és az alkotmányunk rendelkezései között, jelesül a már idézett 19. § (3) bekezdés j) pontjában foglaltakat... - a külügyi bizottság ülésén jogi, alkotmányossági aggály épp a kormánypárti képviselők részéről fogalmazódott meg, és ha a végső elemzés kapcsán nem is, de jogi, alkotmányossági kérdésekben egyet tudtunk érteni.

(20.30)

Ha megnézzük, és ez valóban egy más sík, nem a megfelelés, nem a partnereink, a segítséget kérő iraki nép, hanem egyszerűen a saját, belső jogi kereteinket nézzük, akkor ez az alkotmányossági aggály továbbvonul ebben a módosításban, hiszen “a március 31-éig terjedő időszakban láthatja elö kifejezés ugyanazt a bizonytalanságot, értelmezési problémát tartja meg, mint ami az alkotmány idézett szakasza és a korábbi országgyűlési határozat között megvan.

Juhász miniszter úr említette “a korlátlan idejű jelenlétö - hogy szó szerint idézzem - problémáját. Valóban, az alkotmányunk megfogalmazása, illetőleg a jelenleg hatályos országgyűlési határozat és a most módosításra kerülő határozat közötti probléma fennmarad, hiszen - mint ahogy ez a szakma, a Honvédelmi Minisztérium részéről is felmerült - tájékoztatást kaptunk arról, hogy a képviselők szerint a kontingens feladatának teljesítését követő hazaérkezés időpontja nem meghatározható. Nem meghatározható pontos időben részben a jelenlegi válság okán, és nem meghatározható azért sem, mert nincs a Magyar Honvédségnek olyan szállítókapacitása, amivel saját maga meg tudja oldani a hazatelepülés kérdéseit. Vagyis a mostani országgyűlési határozat elfogadása - szeretném felhívni valamennyi képviselőtársunk figyelmét - nem jelenti azt, hogy március 31-e után másnap már itthon vannak a katonáink, hanem legalább június közepe, június vége optimális esetben, mire hazakerülnek. Ezt a Honvédelmi Minisztérium jelen lévő képviselői kérdésre többszörösen is megerősítették, vagyis nem három hónapról, hanem féléves külső tartózkodásról lehet szó.

Nem beszéltünk akkor még az országban, Irakban lévő helyzetről, hiszen a napokban is látjuk, hogy a biztonsági helyzet nem javul, sőt, éppen hogy a napokban vezettek be rendkívüli állapotot, és az iraki kormány az országos választások biztonsága érdekében kérte a meghosszabbítást. S hadd hivatkozzam a korábban jelzettekre, az ENSZ főtitkára is elismerte: egyelőre képtelen országos választást tartani. (Közbeszólások a kormánypártok padsoraiból: Idő! Idő!)

Ezért és a korábban említett alkotmányossági okokból sem tudjuk támogatni. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

DR. GRUBER ATTILA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban, a mai napon már foglalkoztunk egy hasonló, ámde elemeiben és jelentőségében talán más kérdés kapcsán magyar csapatok külföldi állomásoztatásával.

Ennek a műveletnek már az elnevezése is mutatja, hogy talán egy kevésbé kemény, sokkal inkább a közös európai érdekhez fűződik, hiszen az althea fehér gyopárt jelent. Az Európai Unió az Európa Tanács 2002. évi koppenhágai ülése során jelezte, hogy egy későbbi időpontban kész lesz a bosznia-hercegovinai NATO-misszió átvételére. Nos, végül a 2004. július 12-i Európa tanácsi határozat hozta meg ezt a döntést, hiszen az SFOR mandátuma a 2004. év végén lejár, és annak befejezéséről, meghosszabbításáról a NATO isztambuli csúcstalálkozóján döntést kellett hozni, és a NATO részéről ez a döntés az ez évi július 28-29-i csúcson megszületett, így kellő idejük és lehetőségük volt az arra illetékes kormányzati szerveknek erre a döntésre a megfelelő választ megtalálni és előkészíteni.

Tekintettel arra, hogy amerikai részről jelezték, hogy az SFOR tevékenységét sikeresnek ítélik meg, és azt hiszem, ebben a kérdésben nemcsak amerikai álláspontról, hanem egységes európai álláspontról is beszélhetünk, nincs ellenükre az SFOR befejezése 2004 végén, és hallgatólagos egyetértés alakult ki, hogy a 2004. év végén a Berlin plusz művelet keretében az Európai Unió átveszi a műveletet. Brit részről hangsúlyozottan jelezték, készek a műveletek keret nemzeti feladatait átvenni, vinni tovább.

Egyetértés alakult ki a tárgyalások során arról is, hogy ennek az új kontingensnek, tehát az EUFOR-erők nagyságának illeszkednie kell a korábban, azaz ez év végéig az SFOR-erők nagyságához, méreteihez, és tekintettel arra, hogy azért adódhatnak problémák, az elrettentő erejének ugyanilyen erősnek és hatékonynak kell maradnia. Egyetértés alakult ki a két szervezet között az erről történő kommunikációban is.

Itt és most ki kell jelentenünk, hogy alapvető érdekünk a magyar hozzájárulás szintjének a fenntartása. Amit a miniszter úr mondott a művelettel kapcsolatban, az politikailag illeszkedik a magyar külpolitikai törekvésekhez, a balkáni stabilizációhoz, a szomszédi viszonyokhoz, egyúttal az Európai Unió önálló védelmi, biztonságpolitikai elképzeléseihez is.

Az ALTHEA-ban való részvételben tehát nem az a kérdés, nem az a probléma - hiszen korábban Nyitray András képviselőtársam is jelezte -, hogy a kormánypárti, ellenzéki frakciók egymásnak feszülnek, hiszen úgy vélem, a parlament valamennyi frakciója ezt a kérdést ugyanazon hangsúlyok mentén, ugyanúgy ítéli meg, tehát a Fidesz részéről is támogatjuk az ALTHEA-ban való részvételt.

Helyes a miniszter úr azon felvetése, hogy alkotmányossági szempontból is célszerű volt ezt a kérdést megvizsgálni, és úgy vélem, nem volt hiábavaló a jogászok megkérdezése. Bízom benne, hogy egy jogi szakmai háttér mellett nem csúszhatunk bele olyan értelmezési, alkotmányossági problémákba, amint azt néhány napirendi ponttal ezelőtt már a korábbi vita során érintettük.

Összefoglalva: tehát a Fidesz frakciója támogatja, mert ez egyaránt fontos az Európai Unió tagjainak, egyaránt fontos nekünk, és végezetül, de nem utolsósorban egy főpróba lehet a későbbi európai közös haderő és közös biztonságpolitikai tézisek napi megvalósítására.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Ott folytatnám, ahol Hadházy képviselő úr abbahagyta. Nemcsak Sármellék, hanem az országban valamennyi regionális repülőtér helyzete teljesen kilátástalan. Talán emlékszünk arra, hogy ebben az évben a költségvetés először 600, majd némi kiigazítás után 300 millió forinttal támogatta a sármelléki repülőtér fejlesztését, amiből egyetlenegy forintot nem sikerült elkölteni, és ez nem az érintett önkormányzatok, nem a sármelléki repülőteret üzemeltető cég hibája, hanem egyszerűen egy koncepciótlan és kellő segítség nélküli támogatásról volt szó. Tartok tőle, hogy ez a tendencia a következő évben is ugyanígy fog fejlődni. (Göndör István: Nincs kinek odaadják a pénzt! - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Tessék gombot nyomni!) Azt hiszem, hogy én nem szoktam a képviselő úr mondókájába belekiabálni, nagyon megköszönöm, ha ön sem teszi ezt.

Siófoki képviselőként szeretném felhívni a figyelmet, hogy néhány nappal ezelőtt a szakma krémje a Széchenyi-terv keretében utolsó ilyen segítséggel megépített szállodában tartotta ülését, ahol részt vett frakcióktól függetlenül szinte valamennyi érintett szakmai bizottság, az idegenforgalmi bizottság képviselői. Szembe kellett nézni azokkal a gondokkal, amelyeket a szakma fontosnak tartott, és nemcsak a Balaton északi partján, nemcsak a Dunakanyarban, nemcsak a Tiszánál, hanem közvetlenül a Balaton-parton is még mindig olyan gondok vannak, hogy képtelen az önkormányzat - pedig nem is a legszegényebbek közül való - egyedül a szennyvízcsatornázást megoldani. Az elmúlt 15 évben folyamatosan vállaltuk ennek a munkának az oroszlánrészét, kérem tehát, hogy a jövőben is biztosítsanak és segítsenek abban, hogy az általam benyújtott módosító indítvány alapján a szennyvízcsatornázás megvalósulhasson közvetlenül a Balaton-parti területeken.

Ugyancsak fontos az idegenforgalmi szakma részéről, hogy olyan közlekedési műtárgyak, mint az új Sió-híd, illetőleg a jelentősen megnövekedett közlekedési terhelés okán a mentesítő utak is elkészüljenek.

Köszönöm szépen, lejárt az időm. (Taps a Fidesz soraiban.)

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A Magyar Köztársaság külkapcsolatai hál' istennek az elmúlt időszakban egyre sokszínűbbek, szerteágazóbbak, és különösen fontos, különösen meghatározó elem a határon túl élő magyarsággal való kapcsolattartás.

A tisztelt Házban ma már képviselőtársam említette néhány elemét az ezzel a kapcsolattartással kapcsolatos, költségvetést érintő gondoknak. Úgy vélem, hogy a közelgő népszavazással kapcsolatos magas hőfokon zajló viták fényében különösen fontos a Németh Zsolt és Balla Mihály képviselőtársaimmal közösen beadott módosító javaslataim sorsa.

(18.20)

A mai nap során már szó esett az Ady-ösztöndíj hányattatott sorsáról, ami, legyünk korrektek és ismerjük el, hogy a Medgyessy-kormány bölcs és előrelátó kezdeményezése során kezdődött el. És ennek az ösztöndíjnak a sorsa a kormányváltással, úgy tűnik, hogy eltűnik a süllyesztőben, hiszen a jelenlegi, általunk ismert javaslat szerint ebben a költségvetésben ez az ösztöndíj-támogatás már nem szerepel.

Lényeges kérdés, hogy az Oktatási Minisztérium által biztosítandó 730 millió forintos keret mire elég. Tudjuk jól, hogy a hazai oktatás is kínokkal küszködik, több egyetem oktatói már hónapok óta nem kapnak fizetést, majdhogynem szerelemből tanítanak, de úgy véljük (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Ez nem igaz!), hogy az Oktatási Minisztérium által ebben a költségvetésben meghatározott tétel messze nem elég.

Alapvetően nemcsak az előbb említett Ady-ösztöndíj, de a többi jól bejáratott és megfelelő módon működő alapítvány eltüntetése, nevesítetlensége is átláthatatlanná teszi a költségvetésnek ezt a részét. A kulturális tárcánál minden nevesített támogatás megszűnt. Nem látjuk az Új Kézfogás Közalapítvány nevesítését sem ebben a költségvetésben, csakúgy, mint a Pro Hungaris Alapítványt sem.

A kisebbségi koordinációs keret nulla forinttal szerepel. Akik más forrásból más ösztöndíjas vagy alapítványi támogatásban nem részesülhetnek, ez a lehetőségük egy ilyen közbenső megoldás eltűnésével teljességgel elveszik.

A határon túli magyarok oktatási és kulturális programjának támogatását mindenképpen növelni kell, hiszen ez is egy olyan meghatározó elem, ami a kettős állampolgárság bevezetése körüli vitában is felerősödött, és egy eredményes népszavazás esetén a parlament által meghozandó törvények esetében fontos alapja és háttere lenne ennek.

Természetesen, amint említettem, a külkapcsolataink jelentős növekedése okán mindenképpen szükség lenne a külképviseletek működésére több pénzt áldozni, és hadd utaljak itt az európai uniós tagságunkkal kapcsolatos kötelezettségeinkre is.

Úgy tűnik, hogy ez a része a költségvetésnek mintha egy kicsit szándékosan kendőzné el a szűkös keretek elosztásának módját, és emlékezzünk vissza az ÁSZ tavalyi évi jelentésére is, amikor átláthatatlanságot állapított meg. Úgy véljük, hogy ez az átláthatatlanság egy szabadabb pénzátcsoportosítást fed le. Természetesen az Állami Számvevőszék hivatkozott rá, és az államtitkár úr is hivatkozott arra, hogy az ÁSZ megdicsérte az új típusú költségvetés készítését. De ha tovább olvassuk, akkor ott jelezte is ezeket a hiányosságokat, hogy a szándék nagyszerű volt, csak a megvalósításba csúszott néha-néha egy-egy apró hiba.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz padsoraiból.)

DR. GRUBER ATTILA, a külügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim határon innen és határon túl! Véleményünk a szülőföldprogramról és programcsomagról, erről az elkésett és lépéskényszer szülte előterjesztésről a következő. A Fidesz korábban is és most is minden olyan előterjesztést támogat, amely érdemben és valóban hozzájárul a határon túli magyarok szülőföldön történő megmaradásához. A legújabb kormányzati ötletekkel is így vagyunk, bár ismételten hangsúlyoznunk kell, hogy azokat megkésett és egyfajta elterelő hadműveletként értékeljük, hiszen valamit ki kellett találni a népszavazás nemre történő buzdítása közepette a tisztességes baloldali polgárok lelkiismereti dilemmájának a feloldása érdekében. Nem jó, nem teljesen átgondolt ez, és nem lenne szabad ilyenekkel játszadozni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt időben az élet arra tanított bennünket, hogy a szocialista pénzügyi ígéreteket csak akkor érdemes valójában is és képletesen is készpénznek venni, ha az a pénz már az érintettek zsebében van. De valóban, tisztázzuk: az új nemzetpolitikai ötletek nem szerepelnek a költségvetésben. Egy dolog kezd kirajzolódni ebből: a kormány azt tervezi, hogy a már meglévő támogatásokat átcsoportosítja, és új köntösbe bújtatja. Csak hogy tisztán lásson mindenki: álláspontunk szerint egyetlen fillérrel nincs több a szülőföldön való maradáshoz, viszont veszélybe kerülnek a mostani támogatások.

Az elmúlt napokban több helyen jártunk például Füle képviselőtársammal, aki a szocialista oldalon foglal helyet. Kárpátaljai polgármesterek folyamatosan jelezték, hogy az elmúlt két évben megnehezedett a kárpátaljai fiatalok Magyarországon történő iskoláztatása, mert egyre több és több pénzbe kerül. A napokban Szili Katalin elnök asszonnyal közösen voltunk Lendván. S mit mondtak a lendvai magyarok? Azt mondták, hogy bizony az elmúlt időszakban a hat felsőfokú és a nyolc középfokú oktatási pályázati ösztöndíj megszűnt. Köszönik szépen Magyar Bálint miniszter úrnak.

S hadd mondjak még példákat! A testvérvárosok az elmúlt időszakban - nyilván a népszavazással kapcsolatban - folyamatosan keresték meg a magyar településeket, például Siófokot is erdélyi testvérvárosunk, és jelezték, hogy egyre nehezebb hozzájutni azokhoz a támogatásokhoz, azokhoz az ösztöndíjakhoz, azokhoz az alapokhoz, amelyek az ottani megmaradást segítik.

S valóban, az átláthatatlan pénzmozgásokat lefedő és irányító, még veszélyesebb ötletek szerepelnek ebben az anyagban. A Szülőföld Alap élén egy olyan tanács állna, amelyet a kormány nevez ki. Vagyis a mostani rendszer - amikor a határon túli magyarok és a magyar parlamenti pártok érdemben beleszólhatnak a támogatás szétosztásába - megszűnne. Ez kifejezetten egy rövid pórázon működő kormányzati technika. A Fidesz mindaddig, amíg a Szülőföld Alap nem ad egyértelmű garanciát arra, hogy az eddigi támogatások összege nem csökken, továbbá hogy a pénzek elosztásában továbbra is érvényesül a demokratikus kontroll elve, az átláthatóság, az érintettek általi elosztás lehetősége, addig ezt szemfényvesztésnek tekinti.

(16.20)

Ezért javasoljuk, hogy a kormány vonja vissza az előterjesztést, folytassa le a szükséges egyeztetéseket a MÁÉRT tagszervezeteivel, és ezután terjessze a parlament elé. Ezért nem tudtuk támogatni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Gyanútlanul én is azt hittem, hogy ma a szülőföld-programcsomagról fogunk vitatkozni, és még akkor is egy kicsit bíztam benne, hogy erről szól a ma este, amikor Eörsi Mátyás képviselőtársam egy vízióról, egy nagy európai vízióról beszélt. Aztán ehhez a nagy vízióhoz Balogh József konkrét számokat is csatolt, és Vastagh Pál úr is ebben az európai nagy vízióban gondolkodott.

Azt hiszem, hogy a szülőföldprogram helyett most már arról szól a vita, hogy hogyan nyúljuk le az európai uniós büdzsét, hogyan lehet felelősség helyett európai uniós pénzek után matatni. Azt hiszem, hogy akkor, amikor a PHARE CBC-programjai voltak soron, akkor soha nem arról szólt a történet, hogy az Ausztriában élő magyar kisebbség hogyan támogatja a magyar többséget, egészen más logikája volt annak. Azt a felelősséget, amit a népszavazás, azt a felelősséget, amit a szülőföldprogram kötelez számunkra, ne próbáljuk európai uniós pénzforrások felhasználásával megspékelni!

Úgy hiszem, hogy aki volt Kisszelmenc és Nagyszelmenc határán - a kis telefonomban most is őrzöm ezt a képet erről a településről (Felmutat egy mobiltelefont.) -, azt tudja, hogy a szlovákiai uniós tag szelmenci rész, meg az ukrajnai, jó ideig nem uniós tag - mind a két településrész magyar lakta - miként vélekedik erről a vízióról. Azt hiszem, hogy egyelőre rémálom számukra.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban. - Gőgös Zoltán: Ne mondjál már ilyet!)

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! A módosító javaslat egyik előterjesztőjeként szeretnék hozzászólni, és nem ismételném meg az előttem szólók sok értelmes és értékes gondolatát. Szeretném azonban idézni az alkotmányos szerződés preambulumának egy mondatát, amelyik így hangzik: “Attól a meggyőződéstől vezérelve, hogy Európa népei - miközben büszkék maradnak saját nemzeti identitásukra - elhatározták, hogy felülemelkednek ősi megosztottságaikon, és egy közös jövő kialakítása érdekében egymással minden eddiginél szorosabb egységre lépnek.ö

Úgy vélem, hogy a módosító javaslatunk, amely a 2. ponttal történő kiegészítésben szerencsére támogatást nyert nemcsak az aláírók, hanem valamennyi oldal részéről, egy olyan előmunkálat végét jelentheti, amelyik egy új gondolkodás első lépését is jelenti egyben, hiszen az alkotmány szövegének megalkotása idején, ezen hosszú és igen kemény, küzdelmes folyamat ideje alatt az alkotmány szövegébe, mondhatnám, a legkisebb közös többszörös került bele. Ennek a legkisebb közös többszörösnek, amit már a preambulum is megerősít, és az alkotmány szövegében is kellő módon nyer értelmezést és megfogalmazást, azt a speciális, bennünket, magyarokat - határon innen és határon túl - érintő nagy kérdését tudjuk ezzel talán egy kicsit megfoghatóbbá, értelmezhetőbbé tenni, ami szükséges mind számunkra, mind pedig Európa polgárai számára is.

Ebben a kiegészítő pontban egyfajta üzenet rejlik, üzenet magunk számára; és azt hiszem, hogy a tegnapi nap után ez az üzenet igen erős, és első lépésként értelmezhető egy felelős - és a tegnapi nappal remélhetőleg lezárult értelmezési és nyilatkozatháborúk után egy haszonelvűséget kiiktató - döntés meghozatalára.

Ami Eörsi és Körömi képviselőtársaim megnyilatkozását illeti: valóban egy felelősség a népszavazás, hiszen a népszavazáson részt vevőknek egy ilyen vastag anyagot (Felmutatja.) kellene ismerniük legalább címszavakban, legalább elvekben, hogy a népszavazás valóban véleményalkotás legyen az alkotmányról, és ha cinikus akarnék lenni, akkor azt kell mondanom, a népszavazás előfeltétele, hogy legalább egy kis átfogó ismeretet nyerjen valamennyi szavazó az európai alkotmányról szóló szerződéstervezetről. Úgy vélem, hogy ez nem biztosítható, viszont ettől kezdve ismételten csak a közös felelősségünkre szeretnék utalni, közös felelősség e Ház valamennyi frakciója, valamennyi képviselője, képviselőcsoportja számára.

Meg kell ismerni, meg kell ismertetni az új európai alkotmány rendelkezéseit, és úgy vélem, ebben a munkában az első lehetőség az, hogy ezeket a módosító javaslatokat megvitatva, egymás értelmes és előrevivő gondolatait elfogadva megtegyük ezt az első lépést. Tegyük meg ezt az első lépést valamennyien!

Köszönöm szépen. (Taps.)

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Elnézést kérek, elnök úr, de bizonyára technikai tudásom csekélysége miatt késtem le ezt a gombnyomást.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ott folytatnám, ahol Nagy Gábor Tamás a gondolatait befejezte. Valóban, aggodalmat lehet érezni - és talán az aggodalom nem alaptalan - egyfajta kormányhű határon túliak társaságának a kialakításával kapcsolatban. Ugyanis, amikor a költségvetés tárgyalása során a határon túli szervezetek támogatását, a határon túli magyarokra vonatkozó közalapítványok támogatását, nevesítését szorgalmaztuk, akkor ez sajnos nem járt sikerrel, így ez az összeg egyfajta bűvészkalapba fog kerülni, és ugyanúgy aggályos ennek a javaslatnak alapján is, hogy mennyire lesz átlátható, milyen elvek alapján, milyen konszenzus alapján lehet majd ezeket a támogatásokat biztosítani. Így, azt hiszem, a kormány bújik inkább a Katona államtitkár úr által szemfényvesztésnek aposztrofált, de mégis inkább a kormányra jellemző ügyetlen bűvészinas köpönyegébe.

Úgy vélem, hogy a módosító indítványok sorában - akárcsak a korábbi, a költségvetési vita során elhangzott módosító indítványok sorában - szerettünk volna egyfajta garanciát az átlátható, a határon túli magyarok valamennyi képviselője részéről befolyásolható döntések biztosítására, és ugyanúgy szerettük volna, hogy ez az alap egy értékálló alap legyen. Sajnos, amikor a módosító indítványainkat előterjesztettük, ez sem kapott kellő megerősítést.

Köszönöm szépen.

(17.40)

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én meg vagyok győződve, hogy Szabó Vilmos képviselőtársam szavaiból valóban a jó szándék, az aggodalom és a törvény féltése szólott ki. De ha már a transzparenciát, az átláthatóságot mindkét hozzászóló, Katona államtitkár úr és Szabó képviselőtársam is jelezte, akkor hadd tegyem fel azt a kérdést, hogy a kormány miért nem támogatta, a külügyi bizottság szocialista képviselői miért nem támogatták Eörsi Mátyás módosító javaslatát, amelyik pontosan az átláthatóságot, a tisztább oszthatóságot próbálta biztosítani.

Köszönöm.

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A vita ilyen mederbe terelése okán hadd idézzek egy olyan publicisztának a munkájából, akit, azt hiszem, hogy dőreség lenne Fidesz-szimpatizánsnak nevezni, és azt hiszem, hogy az összes mostani aggályunkat is felveti, rámutat arra a sok hiányosságra, ami ebben a jogszabályban, jogszabály-tervezetben szerepel.

Tóta W. Árpád azt írja 2004. december 6-án megjelent anyagában: “Homlokára is csapott a balközép MSZP, hogy tényleg, vannak ezek a határon túli magyarok. Nosza, félredobták gyorsan a magyar munkásmozgalom képes krónikáját - Ságvárihoz már korábban beragasztottak egy trendi post-it cédulát -, és utánanéztek ennek a jelenségnek. ... Jobb lesz nekünk, ha maradnak, ahol vannak. De hogy egy ujjunkkal a revizionista húron is játsszunk, találjunk ki valamit, ami jól hangzik, de nem engedi be őket. Legyen egy ilyen szülőföldprogram, aztán majd a Mikulás-munkacsoport megtölti valami értelemmel. Szülőföld, érted, ott születtél Romániában, ott is maradsz, az a szülőfölded. Befelé viszont ravaszul, hogy a határon túliak ne vegyék észre, hintsük el az éceszt, hogy nagyon sokba fog kerülni nekünk, ha ez a 23 milliós sáskahad rátör az országra. Hogy mi segíteni akarunk, csak nem így, és persze pont most jutott eszünkbe nekünk is, hogy jé, vagytok. Olyannyira lobogtatja a trikolórt a hagyományosan balközép párt, hogy soraiban feltűnik egy aszott jobb kéz, de mivel Szent Istváné már foglalt, hát Antall Józsefét hordják körbe: Gyurcsány Ferenc tizenötmillió magyar miniszterelnökévé koronázza magát. Szóban.ö

Erről szólnak a mi aggályaink, hogy pontosan ez az egész jogszabály az utolsó pillanatban egy nagyon gyors munka eredménye, és ez látszik a jogszabály belső szerkezetében is. A vita negyedik szakaszában nagyon röviden példával is fogom igazolni, hogy mennyire kapkodó, mennyire át nem gondolt az egész anyag.

Köszönöm.

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! A vita e kései szakaszában nem kívánom a teljes öt percet kitölteni, de mint az imént már szóba hoztam az alapos meggondolás, a hosszas előkészítés és a kitűnő szakmai munka hiányát, nos, hadd mondjam el, és hadd idézzem a teremben jelen levőknek, hogy dr. Vastagh Pál módosító javaslatot adott be, ami nem másról szól, mint alapvető nyelvtani hibák kiküszöböléséről. Ő egyedül hat „ egybeírjuk vagy különírjukö problémát vetett fel, és kétszer „ nagy betű-kis betűö helyesírási hibát talált ebben az anyagban.

Ezek után azt hiszem, nem vitatható, hogy ha már alapvető nyelvtani hibákat vét az előterjesztő, és nyilván a minisztériumban a törvény-előkészítéssel foglalkozók nem az elemi iskola 1-4. osztályának a tanulói, hanem kicsit talán már magasabb létrán járnak a tudás fokán, ehhez képest ez is azt mutatja, hogy ez a törvényjavaslat egy sebtiben összetákolt, egy, a tisztelt kormánypárti padsorokban ülő némely képviselőtársam lelkiismeretét megnyugtató vagy megnyugtatni próbáló törvényjavaslat lehet csak. Hiszen azért én vitatkoznék Szabó képviselőtársammal abban, hogy itt ebben a kérdésben és nyilván az ehhez kapcsolódó előzményekben itt ellenzéki-kormánypárti szakadás van.

Én úgy érzem, hogy a kormánypárti padsorokban is volt némi ellentét, hogy vajon az alapkérdés tekintetében, az alapkérdést kiválthatja-e egy ilyen szülőföldprogram, amire korábban a kitűnő publicisztának az írásából idéztem.

Tehát én azt mondom, hogy a vita negyedik szakaszában emlegetett rengeteg nyelvtani hiba is azt mutatja, hogy mennyire silány, mennyire kapkodó, mennyire át nem gondolt az egész törvényjavaslat.

Köszönöm szépen.

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt kisebbségi Vezetők! Korábban egy képviselőtársam már jelezte, és hasonló cipőben vagyok én is, hiszen siófoki önkormányzati képviselőként magam is együtt dolgozom a városban a cigány, illetőleg az örmény kisebbségi önkormányzattal, azok képviselőivel, és elmondhatom, igen jó munkakapcsolatban.

A mai és a következő időszakban, remélem, ez olyan fontos kérdés, amely minél hamarabb felelősségteljes döntéshez fog vezetni, és a tavalyi bizottsági munkák, a tavalyi bizottsági jegyzőkönyvek, amelyeket áttanulmányoztam, mutatják azt, hogy a parlamentben részt vevő valamennyi frakció képviselője felelősségteljesen áll hozzá ehhez a kérdéshez.

Tulajdonképpen a törvényjavaslat két elemével szeretnék a rendelkezésre álló időben foglalkozni. Az egyik - és talán rögtön az elején szükségeltetik ezt elmondani - egyfajta jogalkotási hiba, hiszen jogalkotási hibának tartjuk, hogy a kormány egy csomagban terjesztette elő a kisebbségi törvény módosítását, amelyben nagyfokú egyetértés van, valamint a kisebbségi önkormányzatok megválasztásáról szóló módosítást, amelyben az egyetértés jelenleg meglehetősen csekély. A kormány saját négypárti egyeztetésre előterjesztett koncepciója szerint is külön törvényben kellene szabályozni a kisebbségek önkormányzatának választását.

Hadd utaljak a parlament önkormányzati bizottságának tavaly március 18-án tartott ülésére, ahol dr. Mester László, az MSZP képviseletében szó szerint mondja, idézem: “Azt vetem fel, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvénymódosításban olyan új, kifejezetten a választással összefüggő rendelkezések és módosítások szerepelnek, amelyeket célszerű volna a kisebbségi önkormányzati képviselők választásáról szóló törvényben szabályozni, nem együtt, hanem külön-külön.ö Úgy vélem, ezzel is jelentős időveszteséget sprórolnánk, takarítanánk meg, ha ezt a két témát külön és nyilván más-más politikai, szakmai érvek mentén vitatnánk meg.

A másik kérdés, amely, azt hiszem, nagyon fontos, a személyi hatály kérdése. Többfajta vélemény, többfajta szakmai nézet alakult ki ebben a kérdésben, de úgy véljük, az Európai Unió jogharmonizációjára való hivatkozás téves. Semmiféle uniós jogszabály nem teszi kötelezővé, nem ajánlja a joghatály kiterjesztését, ellenkezőleg: az Európai Unió azon államaiban, amelyekben van hatékony kisebbségvédelem, élesen megkülönböztetik az autochthon, azaz őslakos - vagy másképp mondva: történelmi - kisebbségeket az új bevándorlóktól. Az Európai Tanács és az EBESZ kisebbségvédelmi rendszere ezen a különbségtételen alapul. A Kisebbségvédelmi Keretegyezmény és a nyelvi charta ezt jogilag is rögzíti.

Nem arról van szó tehát, hogy csak a magyar állampolgárok élveznének jogi védelmet. A letelepedettek, a menekültek jogait más törvények, más jogszabályok biztosítják, ügyük egyszerűen nem a kisebbségi jog területére vonatkozik. A helyi választásokon nem mint kisebbségek, hanem mint a településen élő, letelepedett polgárok vesznek részt, Csapody úr is utalt erre a korábbi felszólalásában. Lehet szó a jogaik szélesítéséről, de nem így, nem ebben a keretben.

A kisebbségekkel azonos nemzetiségű, Magyarországon élő európai uniós állampolgárok sokféleképpen részt vehetnek a kisebbségi közéletben: egyesületek tagjai, vezetői lehetnek, alapítványokhoz csatlakozhatnak vagy hozhatnak létre, sőt az önkormányzatok nem választott funkciókhoz kötött tevékenységében is részt vehetnek.

Itt hadd említsek egy szintén Balaton-parti példát. A Balatoni Német Üdülőtulajdonosok Egyesülete alapvetően a baráti rendezvények hangulatában, egyfajta Standtisch kialakításával, jogi tanácsadás kérdésében olyan egyszerű, mindennapi kérdésekkel foglalkozik, hogy a környéken ki a legjobb vízvezeték-szerelő, vagy például milyen települési önkormányzati rendeletek vonatkoznak rájuk, milyen rendeletmódosítások voltak, amelyek esetleg az ottani adózás szempontjából őket érintik. Ezekre szerveznek egyesületet, ezekben az egyesületekben élik az aktív társadalmi életüket, és eszükbe nem jut például a szomszédos településen lévő svábokkal bármiféle kapcsolatba kerülni. Ez tehát azt mutatja, hogy egyszerre két különféle érdek, két különféle megnyilvánulás mutatkozik az országban.

A volt magyar állampolgárok, például a kitelepített németek természetesen gyorsított eljárással kaphatják meg az állampolgárságot. Az Európai Unió államaiban, ahol van igazi kisebbségvédelem, nincs is hasonló megoldás. Ott kezelik együttesen az autochthon és az új bevándorló kisebbségeket, ahol nemzetállami berendezkedés van, és az autochthon kisebbségeknek sincsenek különleges jogaik, például Franciaországban. Németországban kisebbségként ismerik el a dánokat és a szorbokat, de például a csaknem százezer, jórészt német állampolgársággal rendelkező magyart már nem. Ausztriában őslakos kisebbség a burgenlandi magyar, és néhány évtizedes politikai harc után csatlakozhattak hozzájuk a Burgenlandon kívül élő osztrák állampolgár magyarok, szó sincs azonban arról, hogy az ott letelepedett magyarokat kisebbségként ismernék el.

Szlovéniában kisebbségként ismerik el a magyarokat és az olaszokat, de a létszámukat többszörösen meghaladó újonnan betelepült szerbeket, horvátokat, albánokat már nem.

És egyáltalán: a személyi hatály ilyen jellegű kiterjesztését kérte-e, igényelte-e valaki? Erről nem tudunk, nem tudjuk, hogy maguk az érintettek kérték volna. Tudomásom szerint az Európai Uniótól sincs ilyen konkrét, meghatározott igény, az anyaországok kormányai sem jelezték ezen szándékukat és igényüket. Ez tipikusan olyan téma, amellyel meg kell várni az Unió általános rendezését vagy pedig az anyaországokkal való egyeztetést bilaterális egyezmény keretében, az egyeztetés során pedig a kölcsönös érdekeknek kell az asztalra kerülni. Ezzel az önkéntes felajánlással a jövő magyar diplomáciájának a mozgásterét is csökkenthetjük.

Miért van az, hogy a magyar diplomáciának eszébe sem jut az Európai Unió államaiban például a Németországban élő magyaroknak kisebbségi státust követelni, miközben mi kéretlenül is rájuk akarjuk tukmálni ezt az ide letelepültekre?

Az autochthon koncepció kinyitása az eddigi egész magyar kisebbségi rendszer felbomlását is eredményezheti, de egy újabb kérdés vetődik fel: miért csak egyes európai uniós állampolgárok számára nyitjuk meg a rendszert? Miért ne lehetne akkor már például a nagy létszámú kínai közösség számára is ezt a rendszert biztosítani? Ha a privilegizált autochthon kisebbségek zárt klubja kinyílik, akkor előbb-utóbb át kell szervezni a kisebbségi közéletet és az egész finanszírozási rendszert, a mai pozitív diszkrimináción alapuló állami garanciális rendszert nem lehet majd így fenntartani.

Úgy vélem, ez a két felvetés is mutatja, hogy a hosszú és alapos viták után a valamennyi frakció által kellőképpen mélyen megismert és jó szándékú viták során is akad még ellentét, ezeknek az ellentéteknek a feloldására a frakciónk mindig is nyitottnak, késznek mutatkozik.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Két egészen rövid megjegyzés Mesterházy államtitkár úrnak. Azt hiszem, hogy túl vagyunk az oda-vissza csapkodáson, és ha az államtitkár úr azt mondja, 48 darab módosító indítványt adott be az MSZP-frakció, akkor azt hiszem, ugyanott állunk: mi sem ismerjük még ezt a 48 darab módosító indítványt, önök is megismerkedhetnek a Fidesz módosító indítványaival, és azt hiszem, mint ahogy Németh Zsolt hangsúlyozta, a kompromisszumkészség a Fidesz oldalán is megvan.

A másik pedig, amit elkezdett az államtitkár úr egy nagyon szép és megható példán bemutatni: a Fidesz nem a családi tűzhely melegét óvó házastárs lelki békéjét akarja megbontani azzal a javaslattal, hanem azt hiszem, ha visszatekintünk egy kicsit, talán nem is oly távolra, volt egyszer egy híres kinyilatkoztatás, amely 23 milliónyi reménybeli uniós állampolgár átköltözéséről próbált hasonlóképpen érzékletes képet festeni. Nagyon kíváncsi vagyok, ha adott esetben bármelyik kisebbség, bármelyik kisebbségi csoport azzal találja szembe magát, hogy jelentős számban egy korábban nem a magyarországi kisebbségekhez tartozó embercsoport fogja meghatározni a helyi képviseletet akár helyi, akár közép-, akár az országos szinten.

Köszönöm szépen.

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egyre többek számára világos, hogy az ország dolgai rosszabbul mennek. Óriásira duzzadt az államadósság, és egyre kevesebb pénz jut a munkahelyteremtésre. A rossz gazdálkodás miatt a költségvetés hiánya is felduzzadt. Sajnos úgy tűnik, az MSZP-SZDSZ-kormány továbbra sem tud más módszert találni a gondok átmeneti enyhítésére, mint elődjei, Horn Gyula és Medgyessy Péter, azaz mindent eladni, akár még áron alul is.

Ez a vagyonfelélési politika áll a mögött a szándék mögött is, amely kivételesen az állami tulajdonú Balatoni Halászati Rt. balatoni ingatlanait akarja eladni. A pályázatok bontásának időpontja április 18-a volt. A szóban forgó két ingatlan nem más, mint a cég központja és a balatoni halászat hajóinak kikötője; bizony, újra jó alkalom a kormánynak ahhoz, hogy az adókon felül még több pénzhez jusson, és ragyogó alkalom a jókor jó helyen lévőknek, hogy rendkívül előnyös körülmények között balatoni ingatlanokhoz jussanak.

Nem kell aggódniuk az ügylet szorgalmazóinak, a Balaton Szövetség, amelynek valamennyi parti falu és város tagja, labdába sem rúghat az ingatlanértékesítésekkel kapcsolatban, annak ellenére, hogy kinyilvánította, felelős tulajdonosként szerepet vállalna a halászati rt. működtetésében.

(14.10)

Mert bizony sok feladatot kell ellátnia a halászati rt.-nek ahhoz, hogy a Balatonhoz látogató több millió család zavartalanul pihenhessen: fenn kell tartania a tó természetes egyensúlyát, ügyelnie kell a víz minőségére és mindarra, ami garantálja a Balaton élővilágának és az ott nyaralóknak az egészségügyi biztonságát.

Ezen feladatok ellátásához komoly infrastruktúra szükséges. Kérdem, miniszter úr, ön szerint a halászflottát kiszolgáló, karbantartó, javító műhelyek nélkül hogyan kívánják működtetni a halászatot. Igaz-e az, hogy a vevőtől vissza kívánják bérelni az ingatlanokat?

Miniszterelnök úr ebben a visszabérlési üzletben korábban a balatonőszödi ingatlanügy kapcsán jelentős gyakorlatra tett szert. Csak nem miniszterelnök úr vagy valamelyik üzleti jó barátja áll az ingatlanspekuláció mögött?

Őszinte érdeklődéssel várom a miniszter úr válaszát, és várják ezt a választ a Balatonért aggódó emberek, a családok és a pihenni vágyók.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiból.)

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Egy másfajta ajánlatot teszek, miniszter úr: ajánlom, hogy kövesse figyelemmel az önkormányzatok és az ön által említett ajánlattevők közötti viszonyt, ugyanis itt ül mellettem Bóka István, a Balaton Szövetség elnöke, aki megerősíti: mind a mai napig egyetlenegy önkormányzat nem kapott érdemi választ a tőkeemeléssel kapcsolatban, egyetlenegy Balaton-parti önkormányzat nem kapott tájékoztatást, nem konzultáltak az érintett ingatlanok eladásával kapcsolatban. Az eset arra világít rá, tisztelt miniszter úr és tisztelt kormány, hogy mennyire nem tekintik önök partnernek az önkormányzatokat, csak szavakban - szó, szó, szó!

Alig néhány hónapja volt ugyanilyen probléma a balatoni viharjelző szolgálattal. Ott is a nyilvánosság segített, hogy ne kerüljön értékesítésre egy jelentős Balaton-parti érték.

Önök száz lépésről fecsegtek az elmúlt hétvégén, százlépésnyi tétova tántorgásnak tűnik ez, és lám, voltak miniszterek, akik már az első tétova lépések után elhasaltak. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét. - Közbeszólások az MSZP soraiból: Idő!) Miniszter úr, legyen partner az önkormányzatok felé!

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A Gyurcsány-Kuncze-kormány tétlenül nézi, hogy áprilisban hatéves csúcsára ért a munkanélküliségi ráta. Hosszú idő óta újra több mint 300 ezer a magyarországi állástalanok száma. És a legnagyobb gond az, hogy a foglalkoztatottak száma is csökken. Figyelmükbe ajánlom a Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb adatait, mely szerint egy újabb városnyi település lakói váltak munkanélkülivé, azaz a foglalkoztatottak száma 16 ezer fővel csökkent az egy évvel korábbihoz képest.

A Gyurcsány-Kuncze-kormány tehetetlensége ellenére igen nagy tartalékok lennének a munkaerőpiac bővítésére: több százezer inaktív szeretne munkához jutni, s nem munkakereséssel tengetni átlagosan 16 hónapot. Mintegy 550 ezer fő úgy marad távol a munkaerőpiactól, hogy közben nem nyugdíjas, nem tanuló, és nem nevel gyermeket. Többségük visszatéríthető lenne a munkaerőpiacra megfelelő ösztönzők esetén. De a Gyurcsány-Kuncze-kormány nem tesz semmit. Az eredménytelenül munkát keresők számának növekedése gyakorlatilag 2003 eleje óta tart. Elértük azt is, hogy a pályakezdő fiatalok körében most már minden ötödik munkanélküli. Gondoljon bele, miniszter úr, milyen lelkesedéssel tanuljon egy egyetemista, főiskolás, szakmunkás annak tudatában, hogyha nem ő a szerencsés ötödik, 16 hónap reménytelen munkakeresés vár rá!

Természetesen a Gyurcsány-Kuncze-kormány továbbra is elutasítja a Fidesz-frakció munkabarát, adócsökkentő javaslatát, amely gyógyírt jelenthetne a halmozódó problémák megoldására. A koncepciónk 40 ezer új munkahely teremtését tenné lehetővé, de a Gyurcsány-Kuncze-kormányt ez nem érdekli. Tovább kísérletezget, tovább próbálkozik, azonban továbbra sem teremti meg a 400 ezer új munkahelyet, és az egyre növekvő munkanélküliség ellen sem tesz semmit. Milyen érdekes, a polgári kormány idején, amikor csökkent a munkanélküliség, azt hangoztatták, hogy milyen rossz az ország helyzete. A jelenlegi kormány idején, amikor mást sem hallunk, mint hogy évről évre rosszabb a helyzet, önök azt hangoztatják, hogy nagy a jólét. Hogy lehet ez?

Kérdéseim a miniszter úrhoz: a Gyurcsány-Kuncze-kormány milyen ösztönzőkkel csalogatja vissza az inaktívakat a munkaerőpiacra? Hol vannak a beígért új munkahelyek? Mit üzen a fiataloknak, érdemes-e továbbtanulni?

Érdeklődéssel várom a választ. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen. Igaza van, tisztelt miniszter úr, nézzük a kategóriákat, nézzük a számokat!

Bizonyára, minden bizonnyal ön is olvassa a KSH gyorstájékoztatóját, amit a napokban tettek közzé. (Felmutat egy papírt.) A május 26-ai gyorsjelentésből mondok fogalmakat és a fogalmakhoz tartozó konkrét számadatokat.

A foglalkoztatottak száma 2003. február-április között 3 millió 883 ezer volt. 2004-ben ugyanezen időszakban 3 millió 890 ezer, 2005-ben február-április között 3 millió 874 ezer. Hol van a 400 ezer új munkahely?

A munkanélküliek száma 2004 február-áprilisában 248 ezer, most 300 ezer! Mi a különbség? Bizony, van különbség!

Ha megnézzük a munkanélküliségi rátát, tavaly ilyenkor 6 százalékos volt, idén 7,2 százalékos! A munkanélküliek száma egy év alatt 15,2 százalékkal, a munkanélküliségi ráta pedig 6-ról 6,9 százalékra emelkedett. A fiatalok munkanélküliségi rátája az előző év azonos időszaki…

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr.

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): …13 százalékról 19 százalékra nőtt. (Az elnök kikapcsolja a mikrofont.) Ez KSH-adat! (Zaj. - Közbeszólások az MSZP soraiból: Ülj le!)

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Köszönettel, de megvárnánk a miniszterelnök úr személyes jelenlétét.

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Vendégek! Az ajánlás 45. pontjában meghatározottakhoz szeretnék alapvetően hozzászólni, ami összecseng a Németh Zsolt által, a Mesterházy államtitkár úr által korábban hivatkozott nyilatkozat egyes elemeivel.

Miről is van szó? A nyilatkozatban, amit valóban szinte minden kisebbségi önkormányzat aláírt, ez az egyetlenegy mondat szerepel, hogy rendkívül aggályosnak tartjuk, hogy a települési önkormányzati testületekbe való bejutás lehetősége lényegesen nehezebbé vált és aránytalanul hátrányos helyzetbe hozza a kisebb településen élő közösségeket. Nem tudom, hogy az önkormányzatok nevében aláírók vajon végeztek-e valamilyen próbaszámítást, megnéztek-e konkrét választási eredményeket, mert ha ezt megtették volna, akkor attól tartok, hogy ez az aggály, ez az érv nem kerül bele ebbe a nyilatkozatba. Miről is van szó?

A jelenleg hatályos önkormányzati törvény 21/A. §-a az ajánlás szerinti kiegészítés során úgy módosul - és ez módosítást jelent az eredeti javaslathoz képest is -, hogy nemcsak a 10 ezer fő fölötti települések kerülnek megbontásra, hanem javaslatunkra a 10 ezer fős vagy annál kisebb lakosú településeken a következő három csoport kerül kialakításra: 600 vagy annál kevesebb lakosú település, az 5 ezer vagy annál kevesebb lakosú település és az 5-10 ezer közötti lakosú települések.

Amikor a kormányzati szakemberekkel, szakértőkkel egyeztettünk, és próbáltuk a lehető legjobbat a politikai kompromisszum mentén - szakmai kompromisszumokat is keresve - kialakítani, akkor itt valóban végeztünk konkrét, településsel kapcsolatos számításokat, és valóban szükség volt, különösen a kistelepülések érdekében ezeknek a bontásoknak a kialakítására.

Így tehát úgy vélem, hogy ez is olyan jó eleme a szabályozásnak, a jogszabálynak, ami nemhogy hátráltatja, nemhogy csökkenti, nemhogy elnehezíti, hanem inkább nagyobb lehetőséget teremt arra, hogy tényleg a kistelepüléseken történjenek ezek a módosulások. Hiszen ha belegondolunk, az egész vita folyamán sorozatosan felmerültek azok az aggályok, hogy vajon a módosítással ki tudjuk-e küszöbölni, gátat tudunk-e szabni a nagyon csúnya és egyáltalán nem magyar szóval jelzett etnobiznisz problémájának.

Úgy vélem, a kistelepüléseken soha nem volt jellemző az ilyen típusú álságos és a jogszabály szellemiségét kikacagó mód és eszköz, egy kistelepülésen meg kell nézni - jómagam is voltam egy 500 lelkes település polgármestere -, hogy ebben nem partner sem a többségi, sem a kisebbségi lakosság. Éppen ezért egy kicsit talán markánsan fogalmazva, de igaztalannak tartom ezt a vádat a nyilatkozatban.

Itt hadd térjek ki a megyei önkormányzattal történő együttműködésre. Bevallom őszintén, hogy amikor azt a módosítást javasoltam, amivel az önkormányzati törvény 62. § (9) bekezdése, illetőleg a 70. § (5) bekezdése egészülne ki, akkor egy saját példámmal, egy megélt példámmal éltem, hiszen jómagam 12 évig a Somogy megyei önkormányzat képviselője voltam, és ebben az önkormányzatban a megalakulástól kezdve működött a kisebbségi bizottság. Ez a bizottság nemcsak egyszerűen teret adott a kisebbségi ügyekkel történő foglalatoskodásnak, hanem egyúttal egy kiképzőhelye volt azoknak a kisebbségek ügyeit felvállaló kisebbségi politikusoknak, helyi, megyei politikusoknak, akik így tudtak belépni, így tudtak szakmai rutint szerezni abban, hogy most valamennyi, a parlamentben ülő és a parlamenten kívüli pártok segítségére tudjanak sietni, és értelmes, életszerű javaslatokat tudjanak számunkra biztosítani.

Államtitkár úr talán megerősít, amikor azt mondom, hogy a Somogy megyében élő cigány kisebbségi önkormányzatok - legyen az települési, illetőleg legyen az megyei önkormányzat - mind ebből a lehetőségből éltek, és gondoljanak bele, hogy itt nem egyszerűen arról van szó, hogy ebben a megyei vagy fővárosi önkormányzatban a kisebbségi önkormányzat elnöke tanácskozási joggal vesz részt, hiszen ez is nagyszerű dolog az előzőekhez képest. De gondoljanak bele, hogy az Ötv. hatályos rendelkezései szerint, és megnéztem, nincs olyan önkormányzat, ahol kilenc főnél kisebb legyen egy bizottság, a kisebbségi bizottságban a külső tagok minden bizonnyal - és ez legalább négy fő - a megyében, illetőleg a fővárosban élő kisebbségek részéről kerülnek ki. Természetesen ez nincs deklarálva jogszabályilag, de nincs olyan politikai szervezet, amelyik ezeket a helyeket ne a kisebbségek képviselői részére adná meg. Tehát úgy vélem, hogy ez a két eredmény, részben a településnagyság ilyen bőséges, széles körű bontása és a megyei önkormányzati lehetőségek, illetőleg a fővárosi önkormányzati lehetőségek nem a kisebbségek javára változott volna.

A kisebbségi választói névjegyzékkel kapcsolatban magam is úgy vélem, hogy amennyiben ez a kompromisszum eredményeképpen ilyen módon kerül szabályozásra, mindenképpen biztosítani kell, hogy képviselőtársam korábban elmondott aggályai ne oly módon csapódjanak le, hogy bizalmatlanság keletkezzen a névjegyzékek sorsával kapcsolatban. Nem véletlenül vitatkoztunk nagyon sokat, hogy a jogszabályba milyen kifejezéssel kerüljön meghatározásra a megsemmisítés idejének kötelezettsége.

Hadd reagáljak egy félmondatnyit talán még a személyi hatály kérdésére. Itt valóban vitának, érveknek, évrendszereknek vagyunk tanúi, de úgy vélem, hogy ezek az érvek a személyi hatály kiterjesztése, szűkítése tekintetében valóban egy egységes egészet képeznek, és emiatt tulajdonképpen az érvrendszerek egészével kell hogy vitatkozzunk, nem egyes szövegelemekkel.

Úgy vélem, hogy ez a jogszabály nem az európai uniós állampolgárok többletlehetőségeinek biztosítására van hivatva, ez a jogszabálytervezet attól erősebb… - és itt természetesen az alapelvi kérdésekben, koncepcionális kérdésekben lehet különbség azok között, akik mást mondanak e tekintetben, úgy vélem, hogy így teljes egész és így tudunk egy plusz lehetőséget biztosítani a magyarországi magyar állampolgároknak, akik kisebbséghez tartozónak vallják magukat.

(16.00)

Természetesen ennek a kérdésnek van egy másik vetülete is: hogy vajon a jövőben a kisebbségek milyen módon tudnak majd részt venni, milyen erős önkormányzatokat tudnak létrehozni. Nos, ebben nekik is van felelősségük. Munka és felelősség az ő részük is: szervezni és felelősséget kell vállalni a választások előkészítésében, megnyerésében. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzéki oldalon.)

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Az elmúlt három év tökéletesen mutatja, hogyan működik a jelenlegi kormánykoalíció, és hogyan működik a Gyurcsány-Kuncze-kormány. Nézzük sorjában a működési elveket!

Első számú parancsolat: ha nem tudsz megoldani egy problémát, mondd azt, hogy már régen megoldottad. A második: ha kiderül, hogy mégsem oldottad meg, húzd az időt a végtelenségig, és kend rá valakire az egészet. A harmadik elv: ha már nem tudod húzni az időt, és nincs kire kenni a dolgot, akkor fogadkozz, hogy most már majd tényleg jó lesz. A négyes számú elv: hogy fogadkozásod hitelesnek hasson, hirdess új programokat - száz nap, száz lépés, a lényeg az, hogy százzal kezdődjön. Az ötös számú parancsolat: ha végül minden lufi kipukkad, csapd el a lufiárust.

A Gyurcsány-Kuncze-kormány ezúttal a fuvarozókat szemelte ki magának. Nem elég, hogy drasztikusan megnövelte a fuvarozók adóterheit, az áfavisszatartással tovább növelte a fuvarozók amúgy is nehéz életét. A Gyurcsány-Kuncze-kormány legújabb húzása a fuvarozókkal való egyezkedés elhúzása. A Gyurcsány-Kuncze-kormány legutolsó, a fuvarozó vállalkozók versenyképessége növelésére vonatkozó javaslataiból például érthetetlen okból kimaradtak a közúti személyszállító vállalkozások, és a kormány mindezek után még csodálkozik, hogy a fuvarozók nem hajlandók a kompromisszumra. A legsúlyosabb probléma továbbra is a magas üzemanyagár, mivel a költségek felét a tankolás teszi ki. Az árverseny a kisvállalkozásokat viszi a leghamarabb csődbe. Ebben az összefüggésben cinikusan hangzik a kormányprogramban ígért hangzatos szlogen, amely szerint a kormány segíti a vállalkozások fejlődését.

Nagy a ködösítés az üzemanyag jövedéki adójának csökkentése körül is. A tárca hol azt jelenti be, hogy lesz csökkentés, hol azt, hogy nem.

A kérdéseim a következők a miniszter úrhoz. Kérem, öntsön tiszta vizet a pohárba: csökkentik a benzin, illetve a gázolaj jövedéki adóját vagy sem? Tervezik-e a benzin, illetőleg a gázolaj más adókulcsba való besorolását? Hogyan, milyen eszközökkel kívánják támogatni a fuvarozókat? Tervezik-e, hogy a javaslatok közé bekerüljenek a közúti személyszállító vállalkozások?

Válaszát köszönöm. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Már aggódtam, hogy Gyurcsány miniszterelnök úr után ön is valamelyik környező országgal vagy netán valami harmadik világbeli problémával kapcsolja össze ezt a kérdést. De hadd emlékeztessem önt, hogy a jövedéki adó emelését az önök kormánya a kormányra lépés kezdetén szinte az elsők között tette meg. És ne fogjunk mindent az Unióra; a magyar kormánynak igenis a magyar vállalkozók helyzetével kell foglalkoznia.

A hét végén a sajtó vezető híre volt, miszerint a miniszter úr megállapodott a MOL-lal arról, hogy majd a MOL tulajdonképpen kifizeti vagy finanszírozza a fuvarozókat. Kiderült, hogy erről az érintett fuvarozók nem is hallottak; és aztán kiderült az is, hogy a MOL sem tud ilyen megállapodásról. Én úgy vélem, hogy az ezen válaszban megállapított tények kapcsán - az első száz lépés valahányadik lépésénél talán majd visszatérhetünk ezekre a kérdésekre - nem fogadható el a válasz. Nem tudom elfogadni ezt a semmitmondó választ.

Köszönöm. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

DR. GRUBER ATTILA, a külügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A külügyi bizottság mai ülésén meghallgatta az előterjesztő képviselőjének szóbeli kiegészítését, és mind a T/16856., mind pedig a T/16857. számon előterjesztett határozati javaslatot támogatólag, egyhangúlag a tisztelt parlament elé javasolja.

Köszönöm. (Szórványos taps.)

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Tekintettel arra, hogy miniszterelnök úr egyszer már kínos magyarázkodásra késztette a pekingi nagykövetünket, és kínos magyarázkodásra kényszerült a külügyminiszter úr, én megvárnám miniszterelnök urat, és megköszönöm, hogy lehetőséget ad majd erre.

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Biztonság! Bátorság! Igazságosság! (Hosszan tartó taps az MSZP soraiban.) Ezt ordítják ránk az MSZP óriásplakátjai; plakátok, a választópolgárok becserkészése nagy testvér módjára, amit még az ombudsman sem nézhet tétlenül. Kormányzati reklám, hadjárat az adófizetők pénzén, hetente több millió forintért. Nos, ez a Medgyessy-Gyurcsány-Kuncze-kormány százlépésnyi tétova tántorgásának eredménye.

Biztonság? Erről azok a munkanélküliek tudnának beszélni, akik még mindig várják azt a 400 ezer munkahelyet, amit három éve ígérnek önök. Bátorság? Valóban az leterroristázni néhány maroknyi focistát. (Moraj az MSZP soraiban.) Igazságosság? Az lenne adóprésbe szorítani a családok tízezreit? És most egy újabb, sokadik pofon, ezúttal az önkormányzatoknak. A kormány az Orpheusz-program önrészének felfüggesztését tervezi 2006 márciusáig. Tudják önök, mit jelent ez? 49 önkormányzati pályázat, 54 millió euró megszerzése, 43 millió euró hazai társfinanszírozás, azaz majd’ 25 milliárd forintot veszthetnek el településeink. Szarvas, Orosháza, Szeged, Dunaföldvár, Szekszárd, Siófok, Hajdúszoboszló, Eger, Szolnok, Miskolc, Enying, Budapest, és még sorolhatnám sokszor három percen keresztül a kárvallott településeket.

Bátorság? Valóban nagy bátorság bolondját járatni falvakkal, városokkal, az Európai Unióval. Ki kárpótolja e bátor tett következményeiért őket? Azt a sok százezer lakost, akik a kormány kárvallott településein élnek? Hány ilyen bátor elvonási trükk lapul még a kormány tarsolyában? Egy felelős kormányzati alkalmasság egyik legfontosabb erénye az őszinteség.

Őszinteség az örömben, őszinteség a bajban. Amikor az újabb és újabb terhek, elvonások súlya alatt kórházak, könyvtárak, közintézmények, vállalatok, vállalkozók és munkájukat elvesztő munkavállalók ezrei és százezrei kénytelenek szembenézni a létbizonytalansággal, nos, egy ilyen helyzetben biztonságról beszélni gátlástalan arcátlanság.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)