Felszólalás adatai

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés az igazságszolgáltatás reformjának keretében tavaly decemberben több feladatot szabott a kormánynak. A jogállamiság, az alkotmányos jogok védelme, a jogviták független és pártatlan elbírálása, nos ezek voltak a vezérlő alapelvei a rendszerváltást követően az igazságszolgáltatás rendszerét érintő jogalkotási folyamatnak. Ez a törekvés nemzetközileg is elismert eredményekkel zárult.

Az is megállapítható azonban, hogy az említett alapelveket az igazságszolgáltatás valamennyi területén ötvözni kell a hatékonyság és az időszerűség követelményével. Ezáltal érezheti ugyanis minden jogkereső az átalakulás célkitűzéseit. Ebbe a folyamatba illeszkedik mind célját, mind eszközeit tekintve a bírósági végrehajtásról szóló jogszabályok módosítása is. A most tárgyalásra kerülő törvényjavaslat benyújtásával a kormány eleget tesz az Országgyűlés tavalyi felkérésének és annak az igénynek is, hogy a jogalkotó a végrehajtással kapcsolatban felmerült gyakorlati tapasztalatok következményeit levonja.

A bírósági végrehajtásról szóló törvényt - röviden a Vht.-t - az Országgyűlés 1994 májusában fogadta el, és a törvény, bátran mondhatjuk, több évszázados jogfejlődés eredményeit ötvözte.

(17.40)

A római jogban ismert, személy elleni végrehajtástól ugyanis hosszú út vezetett az áru- és pénzviszonyok fejlődése következtében dominánssá váló vagyoni végrehajtásig. Hazánkról elmondható, hogy a XIX. században már modern magánjogi szabályozással és az ehhez mérhetően is korszerű, a mai szabályozás csíráit már magában rejtő bírósági végrehajtási intézményekkel rendelkezett. Hadd emlékeztessem önöket arra, hogy az 1871. évi LI. törvénycikk már létrehozta az önálló bírósági végrehajtói szervezetet, a végrehajtási eljárásról szóló 1881. évi LX. törvénycikk - az úgynevezett régi Vht. - pedig több módosítással lényegében egészen 1955-ig volt érvényben, vagyis több mint hetven évig.

A hatályos végrehajtási törvény életbe lépését követő időszakban, tehát az elmúlt öt évben felszínre kerültek azok a jogértelmezési kérdések, amelyek alapvetően csak jogszabály-módosítással nyerhetnek rendezést, másrészt megoldásra érettek a gyakorlat által felvetett igények is. Nyilvánvaló, hogy mind a jogalkalmazók, mind az állampolgárok azt várják a végrehajtási törvénytől, hogy az gyors és átlátható eljárással biztosítsa a végrehajtandó követelések minél teljesebb kielégítését, azaz a sikeres behajtást. Az állampolgár ugyanis akkor érzi, hogy az állam garantálja a jogérvényesítés lehetőségét, ha nemcsak a követelése jogosságát mondja ki, hanem minden rendelkezésre álló alkotmányos eszközzel biztosítja a kötelezettség teljesítését. Lényegében ezt a vezérlő elvet fogalmazta meg Frank Ignác 1846-ban, amikor a bírósági végrehajtás intézményének jelentőségéről röviden, de velősen a következőképpen szólt: "Hiában volna törvényszéket tartani, ha az ítélet végrehajtása nem következne."

A bírósági végrehajtás a gyakorlatban az ügyek összetételéből adódóan legnagyobbrészt pénzkövetelések behajtását jelenti, vagyis azt, hogy az adós vagyonát kell az eljárás során végrehajtás alá vonni, évente közel 200 ezer ügyben. Ezen eljárások eredményessége, vagy mondhatjuk inkább: eredménytelensége azonban arra utal, hogy a jogalkotónak immár olyan megoldásokat kell keresnie, amelyek következtében minimalizálható a sikertelen eljárások száma. Ha azt vesszük, hogy a megyei bírósági végrehajtók által lefolytatott eljárásokban a behajtási hatékonyság, vagyis a behajtott összegeknek a követelésekhez viszonyított aránya csupán az elmúlt évben - hosszas javulási tendencia eredményeképpen - közelítette meg a 10 százalékot, az önálló bírósági végrehajtóknál pedig a 40 százalékot, úgy mindenki számára nyilvánvalóvá válik a törvénymódosítás szükségessége és aktualitása. Ugyancsak ezt támasztják alá az eljárások időtartamára vonatkozó adatok, hiszen ezek szerint a végrehajtások minden esetben több hónapot, adott esetben éveket is igénybe vesznek.

A kormánynak az igazságszolgáltatás működésére vonatkozó koncepciója értelmében a bírósági eljárásoknak időben és eredményesen kell lezajlaniuk, minden állampolgár számára elérhető szolgáltatássá téve a jogérvényesítést. Ennek megfelelően a kormány a tavalyi évben az Országgyűlés elé terjesztette az igazságszolgáltatás működését érintő törvények módosításáról szóló javaslatát, amelyben kiemelt szerepet kapott a polgári perrendtartásról szóló törvény módosítása. Ezek a rendelkezések alapvetően pergyorsító hatásúak, az eljárások mielőbbi befejezését segítik elő. Nincs azonban az állampolgár számára is valóban érzékelhető hatása a módosításoknak, ha az igény elbírálását követően annak kikényszerítése, vagyis a követelés teljesítése érdekében indított bírósági végrehajtási eljárás lassú és eredménytelen marad.

Az eredményesség területén két kulcsfontosságú kérdés vetődik fel. Először, hogy hogyan lehet minél gyorsabban és eredményesebben felkutatni az adóst és az ő vagyonát. Másodszor, hogy a lefoglalt vagyonból milyen eljárással lehet olyan, kellően magas felosztható összeghez jutni, amely a végrehajtást kérő részére a követelése megtérülését eredményezi, az adós részére pedig azt, hogy vagyonának elvonása csakis a méltányosság és az igazságosság keretein belül történik, s annak során az állam ne feledkezzék meg valamennyi polgár emberi méltósághoz való jogának érvényesüléséért vállalt alkotmányos kötelezettségéről.

Tisztelt Ház! Az önök előtt fekvő mintegy kétszáz szakaszból álló törvényjavaslat - nagyrészt a végrehajtási törvény, kisebb részben a hozzá kapcsolódó egyéb jogszabályok módosítását tartalmazza - ezekre a kérdésekre kíván választ adni. A javaslat számos rendelkezése koncentrál arra, hogy a végrehajtásra kényszerülő állampolgárok az eljárás kezdetén, illetve már az eljárás kezdeményezése előtt tisztában legyenek azzal, hogy milyen lehetőségeket kínál számukra az eljárás, illetve a sikeres behajtás érdekében milyen közreműködést kívánnak meg tőlük a hatóságok.

Kiemelt kérdés a javaslatban a végrehajtást végző hatóságok, a bíróság és a bírósági végrehajtók információbeszerzési lehetősége. A törvény ennek érdekében általános jelleggel és lehetőség szerint teljeskörűen biztosítja részükre a legmodernebb számítógépes adattovábbítást is. Előtérbe helyezi azokhoz a nyilvántartásokhoz való hozzáférést, amelyek megismerésével megállapítható az adós tartózkodási helye és vagyona, ingóságai, értékpapírjai, bankszámlái, továbbá ingatlanvagyona is. Ehhez kapcsolódóan szigorú szankciók kilátásba helyezésével írja elő a javaslat, hogy mind a kötelezettek, mind pedig az eljárásban közreműködésre köteles személyek és szervezetek együtt kell hogy működjenek a végrehajtó hatóságokkal.

Ellenkező esetben akár 500 ezer forintig terjedő rendbírsággal is sújthatók - megjegyzem, hogy korábban 100 ezer forint volt e bírság maximuma -, továbbá további szankcióként a végrehajtást akadályozó magatartásuk következményeként ki is zárhatók a törvény által biztosított egyes kedvezményekből.

A rendbírság bevezetése mellett tervezzük, hogy - a büntető törvénykönyv módosításával - a jogszerű hatósági tevékenységgel szembeszegülő, ám eredménytelenül bírságolt személyeket a büntetőjogi felelősségrevonás kilátásba helyezésével is rászorítsuk a hatóságokkal való együttműködésre, és ezáltal természetesen a végrehajtandó követelés teljesítésére is. Az említettekkel összhangban egyébként szigorodnak a meghatározott cselekmények végrehajtására vonatkozó szabályok is, például a cselekmény kikényszerítésére szolgáló pénzbírság összege ugyancsak 100 ezer forintról 500 ezer forintra emelkedik.

A bírósági végrehajtásnak a közvéleményt is erősen foglalkoztató kérdése az ingatlanok végrehajtás alá vonása. A javaslat az ingatlan-végrehajtás terén úgy kíván megnyugtató megoldást adni a végrehajtással szembeni jogos igényekre, hogy megakadályozandó az ingatlanok végrehajtás alóli elvonását, biztosítja a végrehajtási jog ingatlan-nyilvántartásba történő soron kívüli bejegyzését, valamint a foglalásról az ingatlanon fennálló zálogjog jogosultjainak értesítését.

A tervezet másrészt a végrehajtási értékesítést széles körű, így valódi keresletet és ezért valódi árversenyt biztosító tulajdonszerzési formává kívánja tenni. Nem elegendő a rendelkezésemre álló idő arra, hogy részletesen ismertessem az említett célokat szolgáló összes rendelkezést, de szeretném megnyugtatni önöket, a javaslat az ingatlan-végrehajtás folyamatának valamennyi mozzanatát érinti és megreformálja annak érdekében, hogy megszűnjenek a végrehajtási árverések körül egyes esetekben tapasztalt visszásságok, valamint hogy orvoslódjék a kereslet sokszor nagyon gyakran tapasztalt hiánya.

Koncepcionálisan új szabályozás érvényesül az adósnak az értékesítést követően az ingatlanon fennálló jogosultságai tekintetében. Egyszerűbben megfogalmazva: igen kevés és pontosan körülírt kivételtől eltekintve megszűnik az a lehetőség, hogy az ingatlanokat a jövőben lakottan árverezzék el. A gyakorlati tapasztalatok szerint ez a jogintézmény több szempontból sem állta meg a helyét. Egyrészt rendkívül alacsony vételárat eredményez az árverés során, hiszen a lakott ingatlanok becsértéke sokkal alacsonyabb a beköltözhetőekénél, és a lakottság ténye miatt valódi kereslet sem mutatkozik az ilyen ingatlanokra. Másrészt nem szolgálja az adós érdekeit sem, hiszen az ingatlanban maradó adós számára sem nyújt védelmet, hisz több esetben a tapasztalat azt mutatta, hogy az ingatlanból végül is, nem ritkán önkényes és erőszakos módszerek hatására, ki kellett költözniük az adósoknak, miközben a lakásért kapott vételár a töredékét sem fedezte tartozásaiknak, nemhogy fedezetet nyújtott volna lakhatásuk jövőbeni megoldására; és akkor nem is beszéltünk a jogosultakat ért érdeksérelemről, hiszen tipikusan az ő követelésük sem nyert kielégítést.

(17.50)

A jövőben tehát a beköltözhető értékesítés lesz a fő szabály. A kiköltözési kötelezettség szigorú előírásának hatását enyhítendő azonban, a javaslat számos olyan rendelkezést tartalmaz, amely az adósok lakhatását szolgáló ingatlanok lakás funkciójára tekintettel segíti a kiköltözni kénytelen adósok gondjának a megoldását. Így lehetőség nyílik a kiköltözés ideiglenes és egyszeri, határozott időre, legfeljebb hat hónapra történő elhalasztására, másrészt pedig az ilyen lakóingatlanok kikiáltási árát az árverésen csak 30 százalékkal lehet leszállítani a korábbi 50 százalékkal szemben.

A javaslat új értékesítési formát is bevezet az ingatlanok tekintetében, ez az úgynevezett nyilvános pályázat, amelynek esetében írásban történik a licitálás, és alapvetően a becsértéktől magasabb tétek fejében szerezhető meg az ingatlan. Ez az új jogintézmény természetesen szolgálhatja és szolgálnia kell azt a célt is, hogy a nyilvános árveréseken gyakran tapasztalható különféle manipulációk, illetve megfélemlítések ne tudjanak érvényesülni, és nyugodtan, mindenfajta nyomástól mentesen tehesse meg mindenki az ajánlatát.

A javaslat a végrehajtási szervezetrendszer tekintetében is tartalmaz változásokat, megtartva a Vht. modern és időtálló vívmányait. Teszi ezt annak érdekében, hogy mind a végrehajtás elrendelésében, mind pedig foganatosításában gyakorlott, tapasztalt, arra minden szempontból alkalmas szakemberek vegyenek részt. Munkájukat korszerű infrastruktúra segítse, tevékenységüket pedig az ahhoz értők rendszeresen, pontosan és következetesen felügyeljék.

A javaslat az önálló bírósági végrehajtói szervezet működtetésében és ellenőrzésében új feladatokkal ruházza fel a végrehajtók önkormányzati szervét, vagyis az igazságügy-miniszter törvényességi felügyelete alatt működő Magyar Bírósági Végrehajtói Kamarát.

Tisztelt Országgyűlés! Összességében elmondható, hogy a javaslattal módosított végrehajtási törvény világos, szigorú és következetes szankciórendszerével, az eljárásban részt vevő felek és jogalkalmazók jogosultságainak és kötelezettségeinek egyértelmű megfogalmazásával elő fogja segíteni, hogy a polgárok és a gazdálkodó szervezetek a jövőben nagyobb eredményességgel juthassanak jogos követeléseikhez. A törvényhozó a végrehajtási joganyag és szervezetrendszer modernizálásával ezért azt segíti elő, hogy az állam hatékonyabban lássa el a társadalmi konfliktusok megelőzésének és kezelésének feladatát. Megjegyzem, hogy a Vht.-nak a végrehajtás foganatosítására vonatkozó rendelkezései irányadók a közigazgatási végrehajtási eljárás során is. Ezért pedig e területen is - kiemelem az adóhatóság behajtási tevékenységét - érzékelhetjük majd a javaslatban foglalt szabályozás pozitív hatásait.

Tisztelt Országgyűlés! Kérem, hogy a törvényjavaslatot támogatni szíveskedjenek. Megtisztelő figyelmüket köszönöm, és a javaslatot tárgyaló parlamenti munkához sok sikert kívánok. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)