Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

NACSA LŐRINC (KDNP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Sok minden elhangzott itt az elmúlt egy órában, olyan szavak, mint hogy mi emberek, családos emberek a szemétdombra kell hogy kerüljünk, Varga képviselő úrtól, amik szerintem nem biztos, hogy ide a vitába valóak.De önök tényleg azt gondolják, hogy egy, a mostani tudománypolitikáért felelős miniszternek, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjának, egyetemi tanárnak az a kifejezett célja, hogy ő tönkrevágja a magyar tudományt, a magyar kutatókat elüldözze itthonról, hogy ezeket a hálózatokat egyébként a földig rombolja, és a helyüket sóval hintse be? Mert önök most ilyen vészmadárként egy ilyen apokaliptikus képet festettek le itt a felszólalásukban, mintha itt a végét jelentené ez a törvényjavaslat meg a korábban a témában elfogadott törvényjavaslatok a magyar kutatásoknak, hogy Palkovics miniszter úr nem szeretne alapkutatásokat, nem szeretne alkalmazott kutatásokat, nem szeretne versenyeredményeket, nem szeretne publikációkat, nem szeretne szabadalmakat, innovációkat, ő ezeket mind nem szeretné.

Azért nagyon humoros a példa, amit Szabó képviselő úr idehozott, a rohanó autóban a fék megszerelése, mert pont Palkovics miniszter… (Szabó Szabolcs: Azt az akadémiai dolgozók mondták…!  Az elnök csenget.) Én is meghallgattam önt.

ELNÖK: Képviselő úr, arra kérem önt, bármilyen késő van, eddig tisztességgel meghallgattuk egymást, azt gondolom, tegyük ezután is. Legyen kedves, ne haragudjon, szót adok, nyomjon gombot, és megkapja a lehetőséget! Parancsoljon!

NACSA LŐRINC (KDNP): Azért humoros, mert Palkovics miniszter úr pont a fékekhez ért az egyik legjobban (sic!), tehát lehet, hogy még ő meg is tudná szerelni a fékeket útközben, de ezt csak a humor kedvéért hozom ide a késői órán. De az, hogy önök azt állítják, hogy az erőforrást von el, ezt is ön mondta, erőforrást von el a területtől vagy a kutatói hálózattól a minisztérium, az, hogy egyébként ez az apokaliptikus kép, amit itt lefestenek, bármilyen módon igaz lenne…Én is készültem Pósán képviselőtársamhoz hasonlóan nemzetközi példákkal. Akkor miért van az, hogy például Angliában, ami nem mondható, hogy mondjam, kutató nélküli országnak és egyébként a tudomány teljes mellőzésével létező országnak, az Egyesült Királyságban folyamatosan azon dolgoznak, hogy minél kevesebb állami kutatóintézet legyen, hogy minél kevesebb közalkalmazotti státuszban. Ha valaki nyugdíjba megy, mindig munkaviszonnyal; a munka törvénykönyve alapján feltöltött munkaviszonnyal vesznek föl oda újabb kutatókat. Belgiumban ugyanúgy, a régiók finanszírozzák a kutatásokat, ők mondják meg a kutatási irányokat, és munkaviszonyban töltenek... A többit, Ausztriát, Németországot, Lengyelországot, Írországot, számtalan olyan országot, amely egyébként sok esetben sok tudományterületen, alkalmazott kutatásban előttünk is járhat, elmondták a képviselőtársaim.

Igaza van alelnök úrnak, van ilyen példa is, és van olyan példa is. De az nem mondható ki, hogy ebben a sok, egyébként innovatív és a tudományban is elöl járó országban ez rosszul működne, vagy ez a rendszer eleve halálra lenne ítélve, vagy alapvetően nem is tudna működni, hiszen tény, hogy vannak erre is példák, tény, hogy vannak arra is példák; vagy éppen Csehország.

És például ott van Dánia, ahol közalkalmazottak, igen, van ellenpélda is. De nem jelenthető ki, hogy Ausztriától Csehországon keresztül az Egyesült Királyságon át Írországban, mindenhol rosszul működne azért, mert nem közalkalmazotti státuszban vannak. Ott is van egy előmeneteli rendszer, sőt egyébként van, ahol ténylegesen teljesítmény alapján  például egyébként talán az Egyesült Királyságban – vezetnek be innovációs pótlékokat. Nagyon sok helyen van nagyon sokféle példa a világban.

Ne mondják már azt, hogy az lenne a mi célunk, hogy ne legyen kutatóhálózat, vagy rosszul működjön a kutatóhálózat, hogy ne legyenek itt kutatók, hogy ne legyenek eredmények! Abszolút nem erről van szó. Egyébként pontosan arról szól ez a törvényjavaslat is, és pontosan arról szól a rendszer átalakítása, hogy ha van egy történész kutató, aki egyébként tíz napig nem jut előre, vagy fél évig nem jut előre a munkájában, az is ezt a munkát, ezt a kutatást egyébként ugyanolyan versenyképes bérért végezhesse majd el abban a lépcsőzetes elemében pár év múlva, ahogy mondjuk, a német kollégája vagy éppen az osztrák kollégája, vagy éppen az angol kollégája csinálja ezt.

Itt nem arról van szó, nem tudom, hogy kódex/perc kvótát határoz meg az ITM, hogy egyébként hány kódexet kell lefordítani hány perc alatt ólatinról nem tudom, milyen nyelvre, és egyébként hogyan működjön a teljesítmény ilyen módú értékelése. De abban már egyébként a tavalyi évben meg a tavaszi vitákon is mindannyian, a patkó mindkét oldalán megállapodtunk, hogy szükséges kimozdítani a holtpontról az alapkutatásokat, az alkalmazott kutatásokat, hogy olyan irányba menjenek tovább, ami egyébként részben szolgálja és igenis szolgálja a magyar gazdaság érdekeit, és igenis szolgálja a magyar innovációt, és egyébként emellett pedig tartsunk meg mindent, ami érték. Ez a rendszer nem arról szól, hogy mindent lenyesegetünk a fatörzsről, mindenféle ágakat és mindenféle leveleket, és csak a fatörzs maradjon ott. Arról szól, hogy egyébként átültetjük ezt a fát, hogy sokkal több gyümölcsöt hozzon, hogy sokkal több virágot hozzon, hogy sokkal több termést hozzon, arról szól.

Az a teljesen világvége-hangulat, amit önök itt most lefestenek, egész egyszerűen nem igaz. Erre egyébként nemcsak miniszter úr személye a garancia, nemcsak a projektben, az átalakításban, a munkában, egyébként az ELKH irányító testületében részt vevő, nagyrészt akadémikus emberek a garancia, hanem az, hogy egyébként így tényleg azt szeretnénk elérni, hogy egy innovatívabb, egy versenyképesebb, egy XXI. századi, egy modernebb, egy jobban fizetett, egy erősebb kutatói hálózat jöjjön létre, ami egyébként a méltán világhírű magyar alapkutatásban, például matematikában méltán világhírű magyar tudósok örökségéhez méltó és azt tovább tudja vinni, mert most  mindannyian ebben egyetértettünk  az elmúlt 15-20 évben ez egy kicsit megrekedt. Tovább kellett lendíteni, kellett egy pluszlendület, ami továbbvigye. Ez a pluszlendületnek most a modellje.

És ha nem jön be 1, 2, 5, 8, 10 év múlva, és azt gondolom, hogy szerintem rövid táv az a másfél év, amit alelnök úr a ’22-es választásig mondott, hogy egy ilyen modell bejáratódjon, lehet, hogy ennek több idő kell, hogy lássuk meg, hogy hogyan működik ez, hogy milyen eredményekkel működik, hogy milyen nemzetközi elismertséggel működik, hogy milyen publikációk, hogy milyen különböző szakmai sikerek keverednek ki ebből a rendszerből, de ki fogja állni szerintünk az idő próbáját. Ha nem, akkor természetesen lefolytatjuk majd azt a vitát, hogy mit lehetett volna másképp csinálni. Mi most azt gondoljuk, hogy ki fogja állni az idő próbáját, ezért támogatjuk a törvényjavaslatot, és ezért kérem önöket, hogy a világvége-hangulat helyett… Például a kérdések, amiket föltettek, lehet, hogy legitim kérdések, de a világvége-hangulat semmiképpen nem indokolt. Köszönöm szépen. (Dr. Pósán László tapsol.)