Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

VARGA ZOLTÁN, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hát, nehéz Hiller István után megszólalni, az a helyzet. Már csak azért is, mert én nem vagyok történész, sőt őszinte, beismerő vallomást teszek: végeztem ugyan egyetemet, de én egy melós vagyok. Viszont én azt látom, hogy akik most itt ülünk, mi valójában nem a tudományról vagy a tudomány jövőjéről, vagy a tudományos életről vitázunk, hanem valami sokkal szörnyűbbről: ez egy hitvita, amit én itt most látok, és megélek önökkel együtt.

Az a baj, hogy mi a magyar társadalom jövőjéről vitázunk. Az a baj, tisztelt kormánypárti képviselők, hogy ha önöknek ez lenne az egyetlen olyan törvényjavaslata, ami most itt van előttünk, akkor még akár azt is lehetne erre mondani, hogy van benne ráció. De az a baj, hogy ez egy a sok közül. Alapvetően nem is értem, hogy minek cizellálnak ennyire. Ezt meg lehetne oldani úgy is, hogy egy-egy levágott lófejet felszegeznek időnként az egyik egyetem kapujára, időnként az MTA kapujára, időnként a kulturális szféra kapujára vagy az SZFE-ére, vagy valakiére.

Tehát az a legnagyobb baj, tisztelt kormánypárt, hogy azt látom, és valójában nemcsak én látom, hanem mindenki ezt látja lassan  én nem tudom, önök ezt hogy nem látják, hogy ezt mi látjuk , hogy önök üldöznek mindent, ami művészet, ami gondolat, ami tudás.

(19.30)

És ha a mélyére nézünk, hogy miért üldöznek minden ilyesmit, akkor rá kell jönni, azért, mert ezt szabad, mert ezt nem tudják uralni, mert ezt nem tudják befolyásolni, mert nincs az a propagandahadjárat, az a százmilliárdos biznisz, amivel a szabad gondolatokat egyszerűen el lehet tiporni.

Az a baj, hogy ez közöttünk itt most egy nagyon erős hitvita. Egy olyan világnézeti vita, ami feloldhatatlan. Önök egy nemzetiszín mázzal leöntött, cukorszirupos, múltba révedő, böfögő, lábszagú, rengő tokájú, urambátyám világot álmodtak meg maguknak. Tudják, ezzel nem lenne baj, ha ezt csak maguknak álmodnák meg. De az a baj, hogy 10 millió magyarnak akarják ugyanezt. Az a baj, hogy azoknak az embereknek a torkán akarják ezt most leerőltetni, akik nem így gondolkodnak, akik a tudományban látják a jövőt, akik a gondolkodásban, a művészetben, és ez önöknek nagyon nem tetszik. S persze beszélhetnénk itt mindenről. Beszélhetnénk itt az Eötvös Loránd Kutatási Hálózatról, és arról, hogy akkor most önök ezt hogy is képzelik. Persze, beszéljünk róla. De valójában, amit látunk, egy hatalomgyakorlási szituáció. Önök egyszerűen nem tudják elképzelni azt, hogy létezhet olyan szabadság, amit önök nem tudnak uralni. Ez, a szónak nem a politikai, hanem a társadalmi értelmében a liberalizmus és az illiberalizmus közötti harc. De van egy rossz hírem, ezt önök nem tudják megnyerni. Ebben önök veszíteni fognak. Mindent el fognak veszíteni, mert nem lehet egy rámáscsizmás, pántlikás, bokacsattogtatós urambátyám világot jövőnek tekinteni. Lehet, hogy ez maguknak tetszik, lehet, hogy a maguk vezetőjének tetszik, de ez nem tetszik azoknak a fiataloknak, akiknek most önök a szabadságát próbálják bármilyen módon sárba tiporni.

Nem tudom, mi lesz akár egy év múlva vagy másfél múlva, kettő múlva a választásokon. Én csak azt tudom, hogy ha önöknek semmi más bűne nem lenne, mint amit itt most látunk, ami ebből a törvényjavaslatból kiolvasható, önöknek akkor is a történelem szemétdombján lenne a helye. Csak ott a baj  már amennyiben ez bajnak tekinthető, de a magyar társadalom tekintetében mindenképpen , hogy tíz éve önök szisztematikusan gyilkolnak mindent, ami a szabad gondolatot jellemzi és hordozza.

Ennek a dolognak egyszer vége lesz, és én nagyon bízom benne Hiller Istvánnal együtt, hogy ennek rövidesen vége lesz, mert ezt nem lehet sokáig így csinálni. Persze mi azt mondjuk a Demokratikus Koalícióban, hogy önök, az Orbán-kormány egyszerűen rátapostak a tudományra, a tudományos élet minden területére. De ugyanezt tették különben a kulturális élettel és a szakképzésben dolgozókkal is. Úgy csinálnak, mintha ez nem egy nagy dolog lenne. Ugyan már, hát átminősítik őket! De tudjuk, hogy ez mit jelent. Látjuk, hogy ez csak az első lépés, hogy ezt fogja követni majd a következő. Hogy ez semmi más különben, mint egy sunyi kis propaganda, egy álca, amivel a valós céljaikat próbálják elleplezni. Csak egy baj van, hogy átlátszóak már, mint egy ablaküveg. Ez a legnagyobb baj.

És mi most azt látjuk, igen, hogy a Magyar Tudományos Akadémia mellett az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat esetében is majd a miniszterelnök kegyeltjei és kinevezettjei dönthetnek minden pénzről és a kutatások fő irányáról is, súlyosan sértve ezzel persze a kutatás befolyásolástól mentes, független szabadságát.

Ezért most  hogy mondjam szépen?  kérjük, követeljük, adják vissza a magyar tudományos életnek, a Magyar Tudományos Akadémiának az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramot, és a kimagasló teljesítményű fiatal kutatók számára létrehozott Lendület-programot, a következő lépésben pedig a Magyar Tudományos Akadémia támogatott kutatóhelyeit, és biztosítsák a független, politikai befolyásolástól mentes működést. Vegyék már végre észre, hogy nem lehet ezt csinálni a végtelenségig, hogy itt ebben csak megbukni lehet, és önök ebbe bele fognak bukni!

Nem akarom szaporítani a szót, hiszen lassan fél nyolc elmúlt. Azt tudom mondani, egyszer nagyon fogják szégyellni magukat, hogy önök ezt próbálták tenni 10 millió magyarral, és 10 millió magyar pedig ki fogja nyitni előbb-utóbb a szemét, és azt fogja mondani, hogy köszönjük szépen, de magukból többet nem kérünk. Köszönöm szépen.