Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ANDER BALÁZS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, ha közlekedésről beszélünk, mindig meg kell említeni, hogy ez az az ágazat, amely a hazai GDP több mint 5 százalékáért felel. Több tízezer ember boldogulását szolgálja olyan módon is, hogy itt teremtik meg számukra a munkahelyet, családok tízezreinek biztosítva ezáltal tényleges megélhetést. Ha csak az elfuvarozott, éves viszonylatban elszállításra került 300 millió tonna árura gondolunk, akkor tényleg be kell látni, hogy ez az a terület, amely tűnhet úgy sok esetben, hogy nagyon egyszerű és igazándiból senkit nem érintő dolog, amikor idekerül elénk egyfajta törvénymódosítás formájában, azonban ez még sincs így, ha alaposabban belegondolunk ennek a fontosságába, jelentőségébe, akkor ezt be kell látni. Ha erről a törvényjavaslatról beszélünk, amely egyébként hét korábbi törvényt kíván módosítani, engedtessék majd meg, hogy bizonyos hiányosságokra is rávilágítsunk, és kérem, hogy ezt a kormánypárti padsorokban se vegyék majd zokon. Ha Ovádi képviselőtársam a Fidesz részéről arról beszélhetett, hogy itt milyen csodálatos fejlesztések történnek  már ha ez valóban megtörténik, átlátható módon történik meg, nem túlárazva történik meg, nem „Pénztáros” Lőrincet, illetve az ő famíliáját gyarapítva történik meg, hanem valóban a magyar emberek érdekét szolgálja , akkor, még egyszer szeretném kérni, ne vegyék zokon azt, ha mi viszont az ellenzéki padsorokból rávilágítunk majd bizonyos hiányosságokra ennek kapcsán.

Nos, ha az első pontját nézzük a törvénymódosítási javaslatnak, akkor ez a közúti közlekedésről szóló 1988-as I. törvényt érinti, teljes mértékben egyet tudunk érteni azzal, hogy a közúti közlekedési ellenőrzést adott esetben szigorítani kell. Szigorítani kell, mert a közlekedésbiztonság elsőrendű dolog kell hogy legyen minden felelősen gondolkodó ember számára. Hasonlítsuk össze azokat a statisztikákat, amelyek mondjuk, Svédországot jellemzik, és nézzük meg a hazai közúti balesetekről szóló adatsorokat. Ez azt jelenti, hogy Magyarországon közúti balesetek kapcsán körülbelül 15 ezer személyi sérüléses baleset történik évente, ami megdöbbentően sok, és ha az egymillió főre vetített halálos áldozatok számát nézzük, akkor azt látjuk, hogy ez a svédországi színvonalnak csaknem háromszorosa. Ott egymillió lakosra 22 halálos áldozat jut, Magyarországon pedig 62.

Feltehetik azt a kérdést, hogy hogy a fenébe’ keveri ide ezt a dolgot ez az ellenzéki képviselő ennek kapcsán. Csak úgy, hogy ha mondjuk, önök ebben a törvénymódosításban túlsúlyos járművekről írnak, azok fokozott ellenőrzéséről, illetve a jogszabálykövető magatartás kikényszerítéséről, nagyon helyesen, teszem hozzá, akkor azt is meg kell nézni, hogy ezek az utak itt, Magyarországon, amelyek a magyar adófizetők pénzéből épülnek, milyen állapotba kerülnek a nehéz tehergépjárművek által okozott negatív externáliáknak betudhatóan.

A Levegő Munkacsoport sok évvel ezelőtti tanulmánya azt mondja, hogy körülbelül 3 milliárd eurós összegről van szó éves viszonylatban, ami, akárhogy is számoljuk, mostanra, a történelmi mélypontját elérő forint állását nézve, elérte a legalább ezermilliárd forintos szintet évente. Ennek 40 százalékáért felel egyébként a tranzitforgalom, a nehéz gépjárművek hazánkon keresztüldübörgő tranzitforgalma. Ha ezt az ilyesféle szabályokkal kicsit is vissza lehet szorítani, akkor azt tudjuk mondani a Jobbik padsoraiból, hogy ehhez a szavazatunkat tudjuk adni, mert ez egy nemes és jó cél. Adott esetben azonban nemcsak a külföldi nehéz tehergépjárművek, az ilyen túlméretes, túlsúlyos járművek kártételére kell gondolni, hanem  mint például szűkebb pátriámban, Dél-Somogyban  a több ezer hektáron terpeszkedő, és mondjuk, a földalapú támogatások milliárdjaival megtámogatott és különféle állami milliárdokkal még pluszban dotált Döbrögikre, illetve az ő, adott esetben harminctonnányi trágyát is elszállító nehéz tehergépjárműveikre, amelyek széttapossák adott esetben a falvak közötti utakat. Azt tudnám kérni államtitkár úrtól, hogy ha ilyen jelzések érkeznek önökhöz, márpedig érkeznek, mert engem is megtalálnak ezekkel a teljesen jogos panaszokkal, akkor tessenek már fellépni, és ne csukják be a szemüket, ezeket a panaszokat ne kenjék el, hanem, ha kell, lépjenek oda, mert ezek a többezer hektáros latifundiumokon terpeszkedő Döbrögik ne csak az utakat tapossák szét, hanem arra is figyelmeztetni kell őket, hogy bizony az általuk bezsebelt földalapú meg ilyen-olyan támogatások milliárdjain kívül lenne azért még olyan kötelezettség is, amire oda kellene figyelni. Mi ebből a törvénymódosítási javaslatból ezt is ki tudjuk egyébként olvasni. Tehát mutatom akkor a konstruktivitásunkat a kormánypárti szándék felé, csak kéretik ezeket a hangokat meghallani.

A törvénymódosítási javaslat szól a díjfizetéssel érintett szakaszokról, azok időtartamáról, illetve a használati díjakról is, illetve arról, hogy ez miniszteri rendelet lesz. Kérem szépen, a Jobbiknak évek óta megvan az a javaslata, amit önök rendre lesöpörnek az asztalról, hogy a mostani tíznapos autópálya-matrica helyett vezessék be az egynapos autópálya-matricát. Azt hiszem, tényleg nonszensz állapot az, hogy amikor megnézzük az egyes európai uniós országokban fizetendő díjtételeket, és összehasonlítjuk a hazai e-matricák árával, akkor azt kell látni, hogy mondjuk itt, Magyarországon az éves autópálya-bérlet is milyen drága, és különösen ha ezt az itteni bérekhez viszonyítjuk, akkor valóságos túladóztatását, sarcoltatását látjuk a magyar állampolgároknak. Ha ehhez kapcsolódóan még egyszer államtitkár úr figyelmébe is tudom ajánlani ezt a javaslatot, amely véleményünk szerint a magyar emberek, a magyar családok érdekét szolgálná, hiszen miért is kellene, mondjuk, tíznapos e-matrica megvételére kötelezni azokat, akik adott esetben csak egy félnapos ügyintézésre jönnek fel úgymond vidékről Budapestre, akkor kéretik ezen elgondolkodni.

A 2., illetve az azt eggyel követő ponttal kapcsolatban, igazándiból a légi közlekedéssel és a vízi közlekedéssel kapcsolatban itt most olyan sok mondanivalónk nincs.

(17.30)

Támogatni tudjuk azokat az elképzeléseket, amelyeket megfogalmaztak. Illetve csak egyetlenegy elvi hozzátételem lenne: Magyarországon valóban növelni kellene  erről sajnos nem szól a módosítási javaslat  a vízi áruszállítási módozatnak a részarányát az összáruszállítási volumenen belül, hiszen, ha van környezetbarát szállítási módozat Magyarországon, akkor az a vízi közlekedés lehet. És ha megnézzük ezeket a részarányokat, akkor a mostani 3 százaléknyi arányt bizony nagyobb odafigyeléssel és ennek megfelelő közlekedéspolitikával akár 10 százalék közelébe is fel lehetne tornázni, ami a már korábban általam említett negatív externáliákat, ami a közúti áruszállítást érinti, jelentősen csökkenteni tudná. Ily módon pedig komoly adófizetői milliárdokat tudnának megspórolni a magyar emberek számára.

A 4. pont, ugye, az a közúti közlekedési nyilvántartásról szóló 1999. évi LXXXIV. törvényt érinti. Igazándiból ez lehet az a pont ebben a kisebb törvénymódosítási salátacsomagban, amit elénk hoztak, amivel komolyabban vitatkozni tudnánk.

Miről is szól a történet? 2013-ig a gépjárműadó teljes mértékben az önkormányzatokat illette meg. Éppen ezért a települési jegyzőnek volt ahhoz joga, hogy a nyilvántartási adatokat átlássa, azokat lekérje, hiszen a települési adóhatóság volt az, amelyik ezzel a bevétellel gazdálkodott. Aztán jött a koronavírus-járvány, illetve 2013, bocsánat, amikor önök ezt olyanformán osztották meg, hogy az ilyen bevételek 60 százalékát a magyar állam elvitte, 40 százalék maradt ott az önkormányzatoknál. És most, amikor jött a koronavírus-járvány, akkor első körben még csak időleges jelleggel elvitték a maradékot is, ment a járványügyi alapba. Most azonban azt látjuk, hogy ez véglegesen megvonásra kerül az önkormányzatoktól.

Igaz, hogy lehet azzal védekezni, hogy ez összességében nem nagy tétel, tehát egy-egy egész néhány tized százalékát érinti a települési büdzsének, viszont erre  Nacsa képviselőtársam, látom, hogy bólintott  azt is mondhatjuk, és ezzel érvelnek egyébként az érintett önkormányzatok, amelyeket ilyen formában megsarcolnak, hogy ez egy viszonylag szabadon felhasználható összeg volt. Elméletileg ugyan a saját kezelésben lévő utak felújítására, karbantartására kellett költeni, de azért másra is tudták használni, és adott esetben ezek a viszonylag kicsinek tűnő összegek is hiányozhatnak a települések életéből  ez az egyik.

A másik pedig az elvi, mondjuk úgy, hogy fenntartásunk ezzel az egésszel kapcsolatosan, hiszen nem azért történt itt egy rendszerváltás az önkormányzatiság területén sem, hogy önök kvázi visszaállítsák a tanácsrendszert, és mindent elvonjanak az önkormányzatoktól. Ez teljes mértékben ellentmond a demokráciafelfogásunknak. Az, hogy önök milyen demokráciaképben gondolkodnak, és az önkormányzatoknak milyen feladatot, szerepkört szánnak, az viszont egy másik kérdés, ezt mi egyáltalán nem tudjuk támogatni.

Ugye, azt láttuk egyébként, hogy 2012-13-ra mintegy 1300 milliárd forint lett a települések adósságállománya, akkor ez, hívjuk úgy, hogy konszolidálásra került. Viszont az a helyzet, hogy azóta ez az adósságállomány újra felszaporodott, és ha önök most még adott esetben kormánypárti padsorból ilyen csip-csupnak nevezett, kicsi részarányt képviselő összegeket, de mégiscsak elvonnak, és megsarcolják támogatás helyett az önkormányzatokat, akkor azoknak a feladatoknak, amelyeket egyébként otthagynak az önkormányzatnál, ezek a települések egyre nehezebben tudnak majd eleget tenni. A jövő évre vonatkoztatva összességében egyébként ez a kérdés mintegy 87 milliárd forintos összeget érint. Véleményünk szerint tényleg jobb helyen lenne az önkormányzatoknál.

A vasúti közlekedésről szóló 5. pont; nagy az inger bennem is arra, hogy akkor most olyan dolgokat hozzak elő… Egyébként nyilvánvaló módon a Budapest-Belgrád vasút teljesen őrült és 1000 milliárd forintot felemésztő, végletekig elhibázott  és akkor nagyon finoman fogalmaztam  projektjéről lenne szó. (Nacsa Lőrinc dr. Keresztes László Lóránt felé: Majd az ügyeletes!) Viszont szeretnék rávilágítani akkor arra, hogy Nacsa képviselőtársam is egy kicsit megnyugodjon, és lássa bizony azt a konstruktivitást, hogy a vasúti egyeskocsi-fuvarozással kapcsolatban azt tudjuk mondani, hogy ez egy teljesen jó javaslat. Környezetvédelmi szempontból ez nagyon fontos lenne.

És ezeknek a kivételes szabályoknak, illetve az állami támogatás rendszerének a megteremtése teljes mértékben támogatandó innét, a Jobbik padsoraiból. Viszont akkor megint csak elő kell hoznom azt az 1000 milliárdos tételt, ami összességében ki fog menni erre a 160 kilométer hosszúságú szakaszra. Ugye, a Budapest-Belgrád vasútvonal hazai szakaszáról beszélek, kilométerenként most már legkevesebb ilyen 6 milliárdos összegről beszélhetünk, amiből egy hatalmas részt az önök házi pénztárnoka is szakított a családi cégének.

Szóval, az a helyzet, hogy ha az itt elfecsérelt, elherdált, elfüstölt  és sokkal súlyosabb jelzőket is használhatnék  pénzekre gondolunk, akkor azt kell mondani, hogy ezeknek az összegeknek sokkal jobb megtérülése lenne, mondjuk, az ilyen területen, mint amiről néhány sorban ebben a törvénymódosításban önök beszélnek.

Nos, a következő, a személyszállítási szolgáltatásokról szóló 2012. évi XLI. törvény: ez is egy jó dolog lehet. Ugye, amikor az országos, regionális vagy éppen az elővárosi közlekedést kívánják összehangolni és ezt az egységes egyeztetési eljárást bevezetni, és kötelezővé teszik a helyi sajátosságoknak a figyelembevételét, akkor azt tudjuk mondani, hogy ha ez valóban megtörténik, és nem csak elvi szinten beszélnek róla  tudniillik hiányoljuk a konkrét felelősséget a törvényjavaslatból , akkor azt tudjuk mondani, hogy ez a vidék szempontjából, a vidéki megmaradás szempontjából egy jó javaslat, amit szintén csak támogatni lehet.

Tisztelt kormánypárti urak, akkor annyit kérünk önöktől, hogy ez, amit oda leírtak, ne maradjon egy írott malaszt, ezt a gyakorlatban is vegyék komolyan, és hallják meg azoknak a településeknek a panaszát, amelyek minket egyébként megtalálnak, és próbáljuk is közvetíteni önök számára; amikor egészen egyszerűen nem lehet bejárni a közeli városba, mert a menetrendeket olyanformán nem hangolták össze, hogy egy átlagpolgár számára bizony a vidéki lét sok esetben magává válik az átokká. Mi ezt nem szeretnénk.

Mi nemzeti alapokon állva, konzervatív alapokon állva azt mondjuk, hogy a vidék Magyarországa érték, azt meg kell őrizni ilyenformán is, hogy ezekre a kérdésekre odafigyelnek. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiból.)