Készült: 2024.09.20.01:56:45 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

199. ülésnap (2005.02.15.), 36. felszólalás
Felszólaló Dr. Gál Zoltán (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 18:08


Felszólalások:  Előző  36  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. GÁL ZOLTÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tegnap Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr beszédében többek között arról is szólt, hogy a rendszerváltozás után 15 esztendővel vannak olyan társadalmi jelenségek, ügyek, amelyekben a vitáinkat meg kellene próbálni olyan mederben tartani, ahová azok valójában tartoznak. Ő is említette, és én magam is ilyen dolognak tekintem a közbiztonság és általában a bűnözés ügyét.

Úgy veszem észre, mintha az utóbbi időben egy egészséges kijózanodás menne végbe a politikai közbeszédben. Kijózanodás abban az értelemben, hogy a bűnügyi statisztika 1-2 százalékos növekedése vagy csökkenése mintha nem váltana ki már olyan hisztérikus reakciót, mint ahogy ez korábban volt, vagyis nem vált ki melldöngetést sem. Kezdjük úgy tekinteni ezt a világot, ahogy tekinteni kell, nevezetesen, hogy a bűnözés és a közbiztonság egy összetett társadalmi jelenség, és ahol az állam eszközei szükségképpen korlátozottak, és olyan jelenségnek, amellyel szemben eredményesen fellépni csak társadalmi öntevékenység, a társadalom önvédelmének készsége és képessége nélkül nem lehet.

Körülbelül azt hiszem, ez az a kiindulási pont, ahová el kell helyeznünk azt a törvényjavaslatot, amelyet a kormány benyújtott, de főleg azt a világot, amely itt a személy- és vagyonvédelem, magánnyomozás körében kialakult. Tudniillik azt hiszem, tényleg a rendszerváltozás egy termékének tekinthetjük ezt a tevékenységet vagy ezt a szakmát, hiszen kevesen vannak talán, akik 15 esztendővel ezelőtt biztosra vették volna, hogy több tízezernyi ember próbál megélni a személy- és vagyonvédelemből. Felfoghatjuk ezt a tevékenységet a társadalom egyfajta önvédelmi reakciójának is, és kétségtelenül igaz, ahogy az államtitkár úr említette, hogy e szakma és e tevékenység nélkül a közbiztonság, a bűnmegelőzés, a bűnözés elleni harc sokkal nagyobb megrázkódtatásokkal járna. De tény az is - és azt hiszem, ez is egy olyan felismerés, amely kezd általánossá válni -, hogy a biztonságnak ára van az állam részéről is, de ára van az egyén részéről, ára van a tulajdonos részéről is.

 

(11.30)

S aminek ára van, az a piacgazdaságban megjelenik, és a piacgazdaság szabályai vonatkoznak rá. És ez igaz erre az úgynevezett biztonsági piacra is, ahol tehát egyszerre van együtt egyfajta társadalmi önvédelmi reakció, és egyszerre van egy vállalkozási piaci magatartás.

Ezt azért kell hangsúlyoznunk, mert ugyanakkor ez a piac, ez a szakma sok sajátossággal rendelkezik. Mindenekelőtt sajátossága, hogy a bizalmi elem sokkal erősebb benne, mint más áruviszonyban - ha ezt a kifejezést lehet használni -, hiszen itt arról van szó, hogy a tulajdonos másokat hozzáenged tulajdonához - annak védelme érdekében beengedjük a riasztórendszert beszerelő szerelőt a lakásunkba -, és azt is tudjuk, hogy ebben a szakmában az alapvetően pozitív tevékenység mellett a bűnözés bizonyos elemei is megjelennek.

Ez a bizalmi jellege ennek a tevékenységnek azt hiszem, bizonyos értelemben sajátos megközelítést és sajátos szabályozást igényel. Sajátos ez a szakma vagy piac abban az értelemben is, hogy rendkívül nagy a vállalkozások száma. Olvastam valahol, hogy a korábbi, a tizenötök Európai Uniójában, tehát egy háromszáz-valahány milliós népesség körében 12 ezer vállalkozás mozog, és Magyarországon jelen pillanatban körülbelül 4000 vállalkozás van bejegyezve, mint amelyik biztonságvédelmi ügyekkel foglalkozik.

Ha ezt a két számot - a népességet és a piac nagyságát - összehasonlítjuk, akkor azt hiszem, joggal állapíthatjuk meg, hogy Magyarországon valami sajátos helyzet alakult ki. Arról is őszintén beszélni kell, hogy a piac törvényszerűségei itt is megjelentek abban az értelemben is, hogy megjelentek a nagyvállalkozók, megjelentek a multinacionális cégek is, megindult egyfajta koncentrálódás a piacon, és ez természetesen egy sor érdekkonfliktussal jár, és tapasztalhatjuk, hogy ez az érdekkonfliktus megjelenik bizonyos fajta szervezeti megoldásokban is egészen odáig, hogy a piacon lévő egyes vállalkozások, egyes érdekszövetségek egészen odáig elmennek, hogy nincs szükség szakmai kamarára.

Sajátossága ennek a piacnak az is - és ez is több veszély forrása -, hogy az állam elég markáns megrendelőként van jelen ezen a piacon, hiszen hogy szélsőséges példát mondjak, már bizonyos honvédségi létesítményeket is magánvállalkozások őriznek. (Dr. Kontrát Károly: Meg rendőrségi!) Nem mindet.

Ahol az állam megrendelőként jelenik meg, a szolgáltatás igénybe vevőjeként, ott fennáll esetenként olyan jelenség előfordulása is, ami nem minden tekintetben felel meg a tisztességes piaci szabályoknak. Érdekessége még ennek a piacnak - szerencsére ez ma már kisebb mértékben jelenik meg -, hogy a rendvédelem is megjelent a piacon mint kínáló. Van egy jogszabályunk, amely lehetővé teszi, hogy a rendőrség a szabad kapacitását ezen a piacon megjelenítse. Nagyon remélem, hogy ezt a jogszabályt hamarosan hatályon kívül fogják helyezni.

Sajátossága ennek a piacnak továbbá, hogy az elmúlt időszakban eléggé átszőtte a politika is. Csak hadd utaljak az úgynevezett megfigyelési ügyre, amikor is egy állami tisztviselő megbízásából egy vagyonvédelmi cég egy magánnyomozótól információt vásárolt. Azt is tudjuk, hogy az elmúlt években elég sok vállalkozást soroltak ilyen-olyan politikai táborhoz tartozónak. Manapság is folyik arról a szó, hogy ki irányítja a rendőrséget. Valóban kétségtelen sajátossága ennek a piacnak, hogy nagyon sokan vannak a piacon olyan személyek, akik korábban a rendvédelmi szerveknél dolgoztak, és nyilvánvalóan az emberek gondolkoznak, és ha leszerel valaki a rendőrségtől, azt hiszem, szívesen mutat lojalitást olyan személyek iránt, akik neki később ezen a piacon megélhetést biztosítanak.

Mindezt csak azért említem meg, hogy tisztában legyünk azzal, hogy ez egy nagyon bonyolult piac, bonyolult szakma, és a szakma és a piac minden problémáját, azt hiszem, törvénnyel, törvényekkel és még ezzel a törvénnyel sem lehet igazándiból megoldani. De meg kell próbálni átláthatóvá tenni, és amennyire az állam ezt megteheti, akkor tegye meg. Mindjárt hozzáteszem, hogy az egész tevékenység és piac sajátos abban az értelemben is, hogy a piac más szegmenseihez képest az állam ellenőrző, felügyeleti, hatósági szerepe éppen a piac és a tevékenység sajátosságai miatt sokkal erőteljesebb kell hogy legyen. Itt egyfajta fogyasztóvédelmi szerepet kell betöltenie az államnak, többek között az állampolgár személyiségi jogai védelme érdekében is.

Tehát ez az a viszonyrendszer, amiben ezt a törvényt meg kell ítélnünk, hogy jó vagy nem jó, megfelel-e azoknak a célkitűzéseknek, amelyeket maga elé állított, és egyáltalán milyen célkitűzéseket állíthat ebben a sajátos világban a jogalkotó maga elé.

Az államtitkár úr összefoglalta ennek a törvénynek a sajátosságait. Ezek közül csak azt emelném ki, hogy valóban rendkívül fontos, hogy ezt a láncszerződéses rendszert megpróbálja átláthatóvá tenni, rendkívül fontosnak tartom, hogy megpróbálja a tevékenységet végzők, a lánc végén lévők emberi és munkajogi, vállalkozói kiszolgáltatottságát csökkenteni - és ez egy nagyon fontos dolog -, és megpróbál néhány új jelenségre is reagálni. Ilyen az, hogy ezen a piacon is megjelennek az európai gazdasági térség országai, és erre vonatkozólag is megfelelő szabályokat kell hozni.

Azt hiszem, hozzátartozik még - és ugyancsak említette az államtitkár úr, de érdemes megemlíteni -, hogy a törvényjavaslat egyértelműen erős szakmai kamara léte mellett teszi le a voksot, és ezt messzemenően támogatjuk. Ugyanakkor mi sem állítjuk azt, hogy ez a törvény tökéletes - már abba a keretbe helyezve, amit megpróbáltam fölvázolni -, és módosításra szorul.

Az egyik ilyen, amit ugyancsak említett az államtitkár úr, a hivatásos állományra vonatkozó szabályok. Úgy hiszem, hogy itt valamifajta cizelláltabb szabályozásra van szükség, hangsúlyozva, hogy senki nem támogathatja azt, hogy a rendőr szabadidejében valamifajta kidobóemberként szolgáljon.

(11.40)

De azt hiszem, azt sem lenne célszerű megtiltani, hogy önkormányzatok által létrehozott elektronikus megfigyelőrendszert - amit mondjuk egy, az önkormányzat tulajdonában lévő kht. működtet - a rendőr ne működtethetné, ne figyelhetné. Tehát itt egy cizelláltabb szabályozásra van szükség. Azt hiszem, hogy bizonyos értelemben jogosak azok az észrevételek, amelyek egyes, a szakmában az utóbbi időben megszerveződő szervezetektől érkeztek, ez pedig - mondjuk így, nem egészen pontosan - az európai uniós országokban bejegyzett szervezetek és a magyar piacon bejegyzett szervezetek között van. Szerintem meg kell és meg lehet találni azt a szabályozást, amely nem tesz különbséget a két helyen bejegyzett szervezetek között, és ebben az értelemben egyforma versenyhelyzetbe hozza ezeket a cégeket. Nem hiszem, hogy uniós szabályok megtiltanák azt, hogy Magyarországon csak a magyar törvények szerint bejegyzett, ellenőrzött és működő szervezetek működhetnek, függetlenül attól, hogy melyik országban vannak bejegyezve.

Letettük vagy letesszük a voksunkat az erős szakmai kamara mellett, ugyanakkor azonban úgy vélem, hogy a törvényben alaposan felül kell vizsgálni a kamara tevékenységére vonatkozó szabályokat, különösen abban a tekintetben, hogy ne legyen tere bizonyos vállalkozások közötti versenynek, tehát erősíteni kell azokat a garanciális szabályokat, ahol a kamara valóban a közjó érdekében lép föl, valóban a törvényesség, a szakma tekintélye érdekében lép föl, gondolok itt arra, hogy az etikai szabályoknak talán egy részletesebb skáláját kellene magában a törvényben rögzíteni, és az etikai eljárás bizonyos szabályait, mint ahogy a ma hatályos törvényben volt, magába a törvénybe beépíteni. Gondolok arra is, hogy ezeket az etikai szabályokat esetleg külön jóváhagyásként kellene a belügyminiszter hatáskörébe utalni, mert ez az a pont, ahol valóban megjelenhet az az ellentmondás, ami a szakma tekintélye és a vállalkozók közötti verseny miatt a szereplők között feszül. Tehát úgy gondolom, érdemes azon gondolkozni, hogy ebben a tekintetben a törvényben jelenjenek meg azok a normák, amelyek a törvényes működés és a szakma tekintélyét a kamara munkáján keresztül biztosítják. Azt hiszem, a törvény egyik-másik pontjának megfogalmazásában, bizonyos értelemben a szerkezetén is érdemes lenne változtatni.

Tehát a szocialista frakció összességében támogatja ezt a törvényjavaslatot, szükségesnek tart egy erős szakmai kamarát, szükségesnek tartja, hogy ez a világ a piacgazdaság körülményei, törvényei és szabályai között is azért átlátható és ellenőrizhető legyen, és nyitottak vagyunk - mi magunk is fogunk beadni módosító javaslatot - minden olyan kezdeményezésre és módosításra, amely ebbe a körbe illik, hiszen azt hiszem, valóban egy közös dologról van szó, közel 100 ezer ember tisztességes megélhetéséről és valahol mindnyájunk nagyobb biztonságáról.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)




Felszólalások:  Előző  36  Következő    Ülésnap adatai