Felszólalás adatai

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A Házszabály értelmében a határozathozatal előtt képviselőcsoportonként legfeljebb egy képviselő felszólalhat. Megkérdezem, hogy a képviselőcsoportok kívánnak-e a felszólalási lehetőségükkel élni. (Nincs ilyen jelzés.) Nem jelentkezett senki sem. Akkor a határozathozatal következik.

Felhívom a tisztelt Országgyűlés figyelmét, hogy a Házszabálytól való eltéréshez a jelen lévő képviselők négyötödének szavazata szükséges. Kérdezem tehát a tisztelt Országgyűlést, hogy az imént ismertetett javaslatnak megfelelően eltér-e a Házszabálytól. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 170 igen szavazattal, 115 nem ellenében, 29 tartózkodás mellett a Házszabálytól való eltérést nem fogadta el.

Tisztelt Országgyűlés! Miután ez a házbizottságban előzetesen elhangzott nyilatkozatok alapján nem volt váratlan fejlemény, a kiküldött napirendben már eleve két lehetőséget jeleztünk. Az egyik lehetőség az volt, ha az Országgyűlés elfogadja a Házszabálytól való eltérést, a másik lehetőség pedig az volt, ha az Országgyűlés a Házszabálytól való eltérést nem fogadja el. Tehát az elfogadott napirendünk keretében már döntöttünk arról, hogy most a B-változat szerinti tárgyalást fogja alkalmazni az Országgyűlés. Annak érdekében, hogy az előterjesztésről az Országgyűlés legkésőbb a következő ülésen dönteni tudjon, a benyújtott módosító javaslatokról a kijelölt bizottság állást foglal még ezen a héten, a részletes vitára pedig a szerdai ülésnapon kerül sor.

 

(16.30)

 

Tisztelt Országgyűlés! A mai napon tehát az általános vitára kerül sor. A kijelölt bizottság a mai napon fog majd ülésezni. (Jelentős számú képviselő készül elhagyni a termet. - Nagy zaj.)

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az adókra, a járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. Az előterjesztést (Csenget.) T/2977. számon, a bizottsági ajánlásokat pedig T/2977/1-10. számokon kapták kézhez.

Felhívom figyelmüket, hogy a mai napon csak a miniszteri expozéra és a bizottsági előadók felszólalására kerül sor. (Csenget.) - Egy kis figyelmet kérnék! Szeretném megadni a szót Varga Mihály államtitkár úrnak. Azt kérem, hogy akik elhagyják a termet, csendben tegyék meg.

Most a miniszteri expozéra, egészen pontosan az államtitkári expozéra kerül sor, 40 perces időkeretben. Megadom a szót Varga Mihály államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának.

 

VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar gazdaság az elmúlt két esztendőben stabil növekedési pályára került. (Bauer Tamás: Az elmúlt négy!) Természeti katasztrófák, ár- és belvizek, külső bizonytalanságok ellenére a növekedés tartósan a 4-5 százalékos tartományba került, sőt erre az évre már az 5-6 százalékos zóna sem lehetetlen, hiszen a gazdasági növekedés 2000 első negyedévében 6,6 százalék, a második negyedévben 5,9 százalékos volt. Összességében az első fél évben 6,2 százalékos növekedési átlagot ért el a gazdaság bővülése.

A kormányprogram sarkalatos eleme, hogy a többletforrásokból egyrészt a gazdasági növekedést kell bővíteni - beruházásokkal, fejlesztésekkel -, másrészt a lakosság életszínvonalát kell növelni, javítani az életminőség kereteit. A kormány ezt valósította meg az elmúlt két évben, és erre fog törekedni a következő években is. Ennek megfelelően került sor az adótörvények változtatásaira is, és ez a szándék vezet bennünket most is.

Tisztelt Ház! Immáron második alkalommal kerül az Országgyűlés elé az adó- és járuléktörvények módosítására vonatkozó törvényjavaslat úgy, hogy a javasolt módosítások egységes szerkezete pontos képet rajzolhasson önöknek arról a gazdaságpolitikáról, amelyet a kormányprogram meghatározott. Itt kell önöktől elnézést kérnem, hogy ezt a mai expozét nem a pénzügyminiszter úr tartja meg, de ő a - több országbeli - pénzügyminiszterek találkozóján vesz részt Szlovéniában, ezért kell államtitkári expozéval beérniük.

Kétségtelen tény, hogy a módosítandó törvények száma nem csökkent számottevően a tavalyi évhez képest, ellenben nem szabad elfelejteni azt, hogy mindezek együttesen határozzák meg azokat a forrásokat, amelyekből a költségvetés kiadásai fedezhetők.

Az egyes törvények egymástól elkülönült módosításával is teljesítené az Országgyűlés éves jogalkotási kötelezettségét, ez azonban olyan adórendszer légvára lenne, amelyben az egyes jogszabályokat mint építőkockákat csak a törvénytisztelő adózók jóindulata tartaná össze. A kormány egyértelművé kívánja tenni mindenki számára, hogy miért indokolt a változtatás megtétele, hogyan és milyen módon függnek egymástól a költségvetési tervezés kiadási és bevételi számai, hiszen csak így kérhető számon a kormányon az, vajon jól gazdálkodott-e azokkal az adóforintokkal, amelyekkel az adózók az államháztartás működtetéséhez hozzájárultak.

 

(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem tudom önöknek azt ígérni, hogy egy könnyed, olvasmányos törvényjavaslatot tartanak a kezükben. A szakaszok sokasága, az anyag terjedelme, az adópolitika egész területét átfogó szabályok összessége egyértelművé teszi, hogy csak egy nagyon pontos, alapos, minden részletre kiterjedő bizottsági és plenáris munka árán juthatunk el oda, hogy a javaslatok törvénnyé formálódjanak.

Tudom, sok kérdésben nem fogunk egyetérteni, számos javaslat vitát vált majd ki, és tudom azt is, hogy a dolog tárgya természetéből adódóan a végül elfogadásra kerülő törvény nem tud majd minden elképzelésnek megfelelni. De a kormánynak a törvényjavaslat benyújtásakor döntenie kellett. A kormány pedig döntött abban, hogy véget kell vetni annak a gyakorlatnak, amely évről évre újragondoltatta az adózókkal a családi háztartások működését. Szakítani kell azzal a gazdaságpolitikával, amely a vállalkozás szabadságának meghirdetése mellett csak arra tudott ösztönzést adni, hogy tervezd újra a vállalkozásodat a következő év adójogszabályainak megfelelően úgy, hogy a jogszabálykövetés minden költsége az adózókat terheli.

Tisztelt Ház! Az adókodifikációhoz mindenki ért. Ha nincs is tisztában a számok mögött meghúzódó közgazdasági összefüggésekkel, egyvalamit tud: az adózás számára teher. De az adórendszer évtizedes működése azt is megértette az adózókkal, hogy ez az a megkerülhetetlen kötelezettség, amely biztosítja egy ország gazdaságának működését és fejlődését. Egyvalami azonban hiányzott. Ha azt várjuk el, hogy a törvények megtartása ne csak a kikényszeríthetőség pillérein nyugodjon, biztosítanunk kell az adózók számára azt, hogy az adórendszer működését annak folyamatosságában értsék meg, kiszámíthatósága biztosítsa a tervezhetőséget, és stabilitása legyen alapja a fejlődésnek.

Folyamatosság, stabilitás, kiszámíthatóság - a kormány ezek mellett döntött. A korábbi évek tapasztalatai, bizottsági javaslatai, parlamenti vitái alapján nagy bizonyossággal remélhetem, hogy alaposan át fogják tanulmányozni ezt a törvényjavaslatot. Mégis engedjék meg, hogy a legfontosabb elemek kiemelésével segítséget nyújtsak munkájukhoz, amit előre is megköszönök önöknek.

Tisztelt Ház! A kormányprogramnak megfelelően az adórendszer változtatására vonatkozó javaslatok kiemelt adópolitikai célként kezelik a 2001. esztendőre vonatkozóan is a családok támogatását, valamint a kis- és középvállalkozások működési feltételeinek javítását.

A tavalyi évben is a személyi jövedelemadózás változtatásait kísérte a legnagyobb figyelem. A kormány következetes abban a kérdésben, hogy indokolatlanul nem terheli az adózókat gyakori jogszabály-módosításokkal. A gazdaság eredményei nem indokolják, hogy a kormány ebben az évben eltérő álláspontra helyezkedjen, ezért a jövedelmek értékének megőrzése érdekében csak az adótábla kiigazítására kerül sor. A kormány javaslata szerint az adótáblában az adókulcsok nem, csak az adósávok változnak. Az alsó sávhatár 20 százalékkal, a felső sávhatár 5 százalékkal nő, és bár az adójóváírás rendszere nem változik, az adójóváírásra való jogosultság is az adótábla felső sávjához igazodik.

Mindez összességében azt eredményezi, hogy elsősorban az átlag alatti jövedelemmel rendelkezők adóterhelése enyhül. Az átlag alatti jövedelmek adócsökkentése - párosulva a minimálbér összegének növelésével - jelentős mértékben javítja a több százezer kis keresetű helyzetét.

Tisztelt Ház! Tudom, hogy a gazdaságpolitikai mutatók böngészése nem tartozik a családok mindennapi elfoglaltságaihoz - és így van ez rendjén. De azt is tudom, hogy a mindennapokban ott van az a kemény munka, amivel a családokat összetartjuk, gyermekeinket neveljük, és ennek terhei nem mérhetők a költségvetés, a költségek számaival. A kormány nem tehet úgy, mintha nem tudná azt, vannak olyanok, akik ezen költségeiket autók, irodák, reprezentációs kiadások erdejében rejtik el. Vannak ellenben olyanok, akik nem kívánnak ebben az erdőben barangolni. Közöttük van az a több mint egymillió család, akik helyzetét a családi adókedvezmény rendszerének továbbfejlesztése az elkövetkezendő esztendőben is javítja.

A kormány a személyi jövedelemadó területén összességében mintegy 63 milliárd forintot javasol felhasználni a gyermekes családok támogatására, az adótábla módosítására, és ezek együttes hatásaként az adóterhelés csökkentésére. A javaslat szerinti intézkedések együttes hatásaként 2001-re csökken az átlagos adóterhelés: egész pontosan 20,7 százalékra.

A gyermekvállalás segítése érdekében a kormány a kedvezmény mértékének emelését gyermekszámtól függően differenciáltan javasolja emelni. A kormány javaslata szerint a gyermeket nevelő családok támogatása a személyi jövedelemadó rendszerében 2001-ben 32 milliárd forinttal nő, így összességében 80,8 milliárd kerül az adórendszeren keresztül a gyermekes családokhoz. Ennek több mint harmadát, közel 30 milliárd forintot a gyermekes családok 10 százalékát kitevő, legalább három gyermeket nevelő családok kapják, aminek következtében az átlagkereset szintjén a háromgyermekes adózó adóterhelése több mint 11 százalékponttal csökken - ennyivel fizet majd kevesebb adót.

 

 

(16.40)

 

A tárgyalás előtt álló javaslat szerint az egygyermekes családokban 400 ezer forintig, a kétgyermekes családokban közel 650 ezer forintig nem fizetnek adót, a háromgyermekes családokban 1 millió 350 ezer forint az adóterhet nem viselő jövedelem. Ez utóbbi mentesség a 2000. évinek több mint kétszerese. A háromnál több gyermekes családokban az adó alól mentesített jövedelem gyermekenként legalább további 300-300 ezer forint.

A családi kedvezmény házastársak közötti megosztása egyszerűsödik, ezáltal jelentősen növelhető az adó alól mentesített családi jövedelem. Ha például egy háromgyermekes házaspár fele-fele arányban veszi igénybe a kedvezményt, akkor az adóterhet nem viselő családi jövedelem 1 millió 885 ezer forintig jár. Fontos változás, hogy a többgyermekes családokban a kedvezmény összegének megállapításánál a nevelési ellátásból kikerülő gyermek is figyelembe vehető. Így például, ha egy családban két egyetemista és egy középiskolás gyermek van, akkor 2000-ben az egygyermekeseknek járó havi 2200 forint adókedvezmény érvényesíthető, míg 2001-ben a középiskolás gyermek után a háromgyermekeseknek járó havi 10 ezer forintot veheti igénybe a család kedvezményként.

A családi kedvezményre jogosultak köre is bővül 2001-ben. A kormány szándékai szerint a kedvezményt a megszületett gyermekkel azonos mértékben igénybe veheti a várandós nő is a magzat fogantatásának 91. napjától kezdődően.

Tisztelt Országgyűlés! Az arányos közteherviselés fokozottabb érvényesítésének szándéka tükröződik azokban a módosításokban, amelyek a tőkejövedelmek körében megjelenő különféle ügyletekre adnak az eddiginél részletesebb, egységesebb szabályokat. Az elmúlt években kialakított normák hatására már megszűnt e körben néhány adóelkerülési lehetőség. Azonban a nemzetközi gyakorlatból átvett ügyletek új alkalmat teremthetnek, ami a jelenleg hatályosnál részletesebb, tételes szabályozást követel mind a nyilvános, mind a zárt ügyletek esetére.

A javaslat egységesíti az árfolyamnyereség típusú jövedelmek adóztatását azáltal, hogy megszünteti a tőkeszámlára helyezhető értékpapírok árfolyamnyeresége utáni 0 százalékos adókulcsot, ugyanakkor a kamat típusú jövedelmekkel azonosan meghagyja azt a befizetési jegyek hozamánál.

Az adóelkerülések szűkítése érdekében a kormány javasolja a reprezentációs költségek elszámolásának módosítását. A javaslat szerint megszűnne a reprezentációs költségek elszámolhatóságára vonatkozó korlátozás, ugyanakkor az üzleti, diplomáciai, hivatali esemény alkalmával magánszemélynek nyújtott reprezentáció adómentessége helyett ezek a juttatások a valódi tartalmuknak megfelelően mint természetbeni juttatások adóznának majd.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mint azt önök is tudják, a kormány kiemelten fontos területként kezeli az egyéni vállalkozók adózási feltételeinek javítását, adminisztrációjuk egyszerűsítését. Annak érdekében, hogy az egyszerűbb adminisztrációt jelentő átalányadózást többen választhassák, a vélelmezett költséghányad a nem meghatározott tevékenységet végző főfoglalkozású egyéni vállalkozók esetében a jelenlegi 35 százalék helyett 40 százalékra, a kiegészítő tevékenységet végzőknél pedig 17 százalékról 25 százalékra módosulna. A kiskereskedők esetében az átalányadózás választhatóságának bevételi határa 18 millió forintra emelkedik.

Jelentős könnyítést jelent, hogy több ponton enyhülnek a nyilvántartásokra vonatkozó előírások, és az egyéni vállalkozókra is kiterjednek a társaságiadó-alanyokra vonatkozó kedvezmények; például a beruházási hitelre fizetett kamat utáni adókedvezmény, a K+F tevékenység címén felmerült költségek kétszeresének elszámolása.

Tisztelt Országgyűlés! Ahogyan az önök előtt nyilvánvalóan ismert, alapos előkészítő munka eredményeként befejeződött a számviteli törvény újrakodifikálása. Mindezt azért fontos megemlíteni, mert ezzel összefüggésben a társasági adóban és az osztalékadóban számos változtatás vált indokolttá. A számvitelről szóló új törvény több ponton megváltoztatja a számviteli elszámolások jelenlegi rendjét, és ez a két törvény közötti összhang biztosítása érdekében szükségessé teszi egyes adóalap-korrekciók módosítását.

A gazdasági környezet változása, valamint az adótörvény alkalmazása során szerzett végrehajtási és ellenőrzési tapasztalatok szintén indokolttá teszik néhány előírás megszüntetését, módosítását. E változtatások jellemzően egyszerűsítést, könnyítést jelentenek. Így például a számviteli elszámolások és az adószabályozás közelítését eredményezi, hogy a törvényjavaslat szerint megszűnik az egyszeres könyvvitelt vezetőknél az általuk kapott, illetve fizetett előleghez kapcsolódó korrekció.

Az Európai Unióhoz való csatlakozás előkészítése ugyancsak szükségessé teszi egyes adóalap-korrekciós tételek módosítását. Ennek megfelelően a törvényjavaslatban megjelenik a társasági adóra, illetve az osztalékadóra vonatkozó közösségi szabályozásnak megfelelő változtatások többsége. A társasági adózás révén megvalósuló, nemzetközi összehasonlításban alacsony átlagos elvonási szint indokolttá teszi az adóelkerülés lehetőségeinek szűkítését, ezért néhány változtatás az adóalap szélesítését eredményezi. E változtatások közül a legjelentősebb az alultőkésítésre, vagyis a saját forrás helyett nyújtott hitel kamatára vonatkozó szabály szigorítása.

A törvényjavaslat elfogadása esetén a gazdálkodó szervezeteknél és a pénzügyi tevékenységet folytatóknál egyaránt tehercsökkenéssel lehet számolni. Számításaink szerint a törvényjavaslatban megfogalmazott módosítások révén a hatályos szabályozáshoz képest mintegy 16 milliárd forint többletforrás áll majd a vállalkozói szféra rendelkezésére. E többletforrás jelentős részének, majdnem kétharmadának kedvezményezettjei a kis- és középvállalkozások lehetnek.

Kifejezetten a kis- és középvállalkozások számára biztosított adókedvezmény révén a törvényjavaslat deklarálja, hogy a kormány kiemelt figyelmet fordít e vállalkozói kör működési feltételeinek javítására. Az adókedvezmény megfelel a közösségi szabályozásnak is, ugyanakkor éppen a forráshiánnyal küszködő, de potenciálisan eredményes vállalkozások számára jelenthet érdemi segítséget. Az adókedvezményt ugyanis a kis- és középvállalkozások az általuk 2001. december 31-ét követően megkötött szerződés alapján igénybe vett beruházási hitelre fizetett kamat után érvényesíthetnék. Az adókedvezmény általános mértéke az adóévben fizetett kamat 20 százaléka. Ha a vállalkozás a beruházást valamely kedvezményezett térségben valósítja meg, akkor az adókedvezmény az adóévben fizetett kamat 40 százaléka lehet.

Szintén jelentős könnyítést eredményez, hogy a készletek, befektetések és értékpapírok esetében a jövőben a számviteli szabályok szerint elszámolt értékvesztés már az elszámoláskor teljes egészében érvényesíthető lesz az adóalap megállapítása során. A változtatás jelentős mértékben egyszerűsíti az adózással összefüggő adminisztrációt, és tehercsökkenést eredményez a gazdálkodók, elsősorban a kis- és középvállalkozások számára. A hatályos szabályok szerint a 2000-ig felhalmozott, az adóalapnál el nem ismert értékvesztés érvényesítésére az egyszeri, jelentősebb összegű bevételkiesés elkerülése érdekében a törvényjavaslat öt adóéves átmenetet ír elő.

Az értékcsökkenésre vonatkozó módosítási javaslatok túlnyomó többsége szintén az egyszerűsített adminisztrációt, illetve a vállalkozások forrásképzésének segítését szolgálja. Ilyen módosításnak minősül az egyösszegű leírás értékhatárának 50 ezer forintra emelése, valamint azon eszközök körének bővítése, amelyeknél az adóalapnál és a számviteli szabályok szerint meghatározott terv szerinti értékcsökkenés érvényesíthető. Így például a kizárólag a K+F tevékenység érdekében használt tárgyi eszközöknél a jövőben az adózó maga határozhatja meg az adóalapnál érvényesíthető értékcsökkenési leírást. Az értékcsökkenésre vonatkozó módosítások mintegy 5,8 milliárd forintos többletforrást biztosíthatnak a gazdálkodók részére.

Tisztelt Ház! A K+F tevékenység fokozott ösztönzését szolgálja, hogy a törvényjavaslat szerint e tevékenység költségeit az adózók kétszeresen számolhatják el az adóalap megállapítása során. A környezet állapotát javító erdősítés támogatása érdekében az adóalapnál elismert lenne az erdőgazdálkodó által az erdőfelújítási kötelezettség fedezetére az adóévben képzett céltartalék. Ez a változtatás biztosítja az ilyen célú kiadások kétszeres költségelszámolását.

A kortárs képzőművészet támogatásának ösztönzése érdekében növekszik a képzőművészeti alkotás beszerzéséhez kapcsolódó adóalap-kedvezmény. Jelenleg az érvényesíthető kedvezmény felső határa az adóévi beruházások értékének 2 ezreléke, amely a törvényjavaslat szerint a jövőben 1 százalékra emelkedne.

 

 

(16.50)

 

A kisebb vállalkozások pénzügyi helyzetének javítása érdekében a törvényjavaslat szerint kedvezőbbé válnának a társaságiadó-előleg fizetésének szabályai is. A törvényjavaslat szerint ugyanis az adózó a jelenlegi 3 millió forint helyett 5 millió forint előző évi fizetendő adó esetén lesz kötelezett havonta adóelőleg fizetésére.

Tisztelt Országgyűlés! Az általános forgalmi adó alapvető szabályai, az adózás technikája, az adókulcsok, az áfa-visszatérítés módszere, továbbá az alapvető besorolások nem változnak; néhány szabályozásbeli változtatástól eltekintve - például az ingyenesen nyújtott szolgáltatásokhoz, illetve az államháztartási támogatásokhoz fűződő áfakötelezettség megítélése - a törvénymódosítás pontosításokat tartalmaz.

A kis- és középvállalkozók finanszírozási helyzetén segít az a módosítás, mely szerint azok az adózók, akiknek az éves bevétele a 8 millió forintot nem éri el, a tárgyévet megelőző év utolsó adómegállapítási időszakáról benyújtott bevallásukkal egyidejűleg nyilatkozhatnak arról, hogy az éves bevallás helyett a tárgyévben negyedéves bevallási rendszert választanak.

A törvénymódosítás alkalmával figyelemmel voltunk a jogos adózói észrevételekre, az ésszerűsítési javaslatokra is. Így került sor az elkésett számla tárgyidőszakban történő elszámolási lehetőségének biztosítására, továbbá a számla kiállításának egyszerűsítésére vonatkozó módosító javaslat kidolgozására. A hatályos szabályozás szerint készpénzzel történő fizetés esetén csak a készpénzfizetési számla kibocsátása jogszerű. Ez az előírás egyes adózói körökben többletterhet jelent, a tervezet ezért a jövő évtől az adózóra bízza, hogy a bővebb adattartalmú számlát vagy a készpénzes számlát kívánja-e alkalmazni.

Az áfatörvény javasolt módosítása megteremti a feltételeit annak, hogy a költségvetési szervek is élhetnek az áfalevonás arányosítási szabályaival. A módosítás visszamenőleges hatályú.

Az adózás egyszerűsítése céljából született az a javaslat, hogy ha a koncessziós jog átengedésekor az ellenérték nem ismert, akkor a teljesítés időpontja az egyes részkifizetések esedékességének a napja legyen, szemben a jelenlegi szabályozással, amely szerint az áfafizetési kötelezettség a jog átadásakor egy összegben teljesítendő.

A javaslat nemzetközi kötelezettségeink teljesítésének elősegítése céljából a kormányrendelettel kihirdetett nemzetközi szerződésekben biztosított adómentesség érvényesítését is lehetővé kívánja tenni. A módosítás szerint az intézkedés visszamenőlegesen, 2000. január 1-jétől lépne hatályba.

Az áfa szabályozásában tovább közelítünk az Európai Unió jogrendszeréhez. Gondolok itt a már ismertetett ingyenes szolgáltatások adóztatási feltételeinek kialakítására, de ezen túl sor kerül a távközlési szolgáltatás teljesítési helyének az európai gyakorlat szerinti meghatározására, továbbá a rádiós és televíziós szolgáltatások kedvezményes adókulcsból normál adókulcsba történő átsorolására is. A közszolgálati rádiós és televíziós szolgáltatás természetesen továbbra is tárgyi adómentes besorolású marad.

A távközlési szolgáltatásnyújtás rohamos fejlődésével szükségessé vált, hogy a hazai gazdálkodók védelmében alkalmazkodjunk az európai előírásokhoz. Így került sor arra, hogy a szolgáltatásnyújtás teljesítési helyeként a távközlési szolgáltatás igénybe vevőjének székhelye kerüljön megjelölésre. Ezáltal a magyar szolgáltatók nem kerülnek hátrányba az alacsonyabb adókulcsú piacokon, külföldön teljesített szolgáltatásaikkal.

A szabályozás módosításával egyidejűleg kerül sor a távközlési szolgáltatás fogalmának meghatározására. Az áfatörvény felülvizsgálatának eredményeként a törvény 1. számú mellékletét, ami a 12 százalékos adókulcsú termékeket és szolgáltatásnyújtásokat tartalmazza, néhány helyen pontosítja a javaslat, illetve néhány termékkel bővítjük a kedvezményes besorolású termékek körét.

A jövedéki adó esetében nem kerülhető el a fix összegű tételes adók inflációs korrekciója. Csak így őrizhető meg a költségvetési kiadások reálértéke, illetve az elkövetkező két év kormányprogramban kiemelt támogatási céljainak megvalósításához szükséges bevételek megalapozása. A két évre kimunkált költségvetési törvényjavaslattal megegyező technikát követve a jövedéki adók emelését is két évre előre javasoljuk megállapítani, 2001., illetve 2002. január 1-jei hatálybalépéssel. Az adóemelések a tervezett infláció mértékéhez igazodnak: 2001-ben 6 százalék, 2002-ben pedig az inflációt közelítően 4 százalék. Ennél magasabb adóemelésre a szeszipari termékek közül a gyümölcspálinka és a borpárlat, továbbá a köztes alkoholtermékek esetén kerül sor. A gyümölcspálinka és a borpárlat adója 10 százalékkal, a köztes alkoholtermékek adója 15 százalékkal, illetve 9 százalékkal nő.

Ugyancsak az infláció feletti, 15 százalék a cigaretták esetében érvényesülő emelés. Az előbbi témakörökben ma még nem teljesítjük az európai uniós irányelvekben meghatározott minimum adószinteket, ezért szükségesek az átlag feletti emelések a csatlakozásig hátralevő időszakban a fokozatos közelítés érdekében.

Nincs változás a szőlőbor adómértékét illetően, az ez év augusztus 1-jétől érvényesülő literenkénti 5 forintos adó változatlan marad.

A jövedékiadó-törvényeknek az adómértékek változtatásán kívül javasolt egyéb módosításai a szabályozás pontosítását, kiigazítását szolgálják, néhány ponton pedig az egyszerűsítésre irányulnak. A javaslatok másik köre a visszaélések kivédését, a még meglevő lehetőségek megszüntetését, illetve a jogsértések hatékonyabb felderíthetőségét célozzák.

Az egyszerűsítések közül kiemelném, hogy az adómentes felhasználóknak nem kell havonta adóbevallást adniuk, csak akkor, ha tényleges adófizetési kötelezettségük keletkezik. A kis sörfőzdéknek és bérfőzdéknek nem kell számítógépes kapcsolatot kiépíteniük a vámhatósággal. A nem jövedéki engedélyes kereskedők pedig a kereskedelmi mennyiségnél nagyobb tételben történő vásárlás esetén előírt számlát szűkebb adótartalommal állíthatják ki, azon nem kell szerepelnie a vevő adószámának, adóazonosító jelének, cégbélyegzőjének, aláírásának.

A visszaélések ellen kíván hatni az adóraktári vagy a keretengedély megszűnése esetén a kiadott engedélyek eredeti és hiteles másolati példányainak visszaadását előíró rendelkezés. Nagyobb változást jelent az alkohol-adóraktárak tevékenységének újraszabályozása. Eszerint külön kell választani a gyümölcspálinka, borpárlat előállítását a finomszesz előállításától, vagyis ugyanazon adóraktárban vagy csak gyümölcspálinkát, borpárlatot, vagy csak finomszeszt lehet a jövő év elejétől előállítani. Ezt egyrészt a minőségvédelmi szempontok, másrészt a ma még kétféle adómérték miatt lehetséges adóvisszaélések indokolják.

Tisztelt Ház! Az utóbbi időben feltűnt új visszaélési forma, az adójegy nélküli illegálisan behozott cigaretták postai csomagban, postán keresztül történő terjesztésének megakadályozása érdekében bővülnek a vámhatóság ellenőrzési jogosítványai, s a jövedéki igazgatási eljárás keretében lehetősége lesz a vámhatóságnak a postai csomagok ellenőrzésére is.

A borra vonatkozóan a jövedéki szabályozás csak augusztus 1-jétől indult. Úgy ítéljük meg, hogy a kialakított szabályozás, azáltal, hogy az alapanyag, a szőlő előállításától kezdve a késztermék fogyasztóhoz való eljuttatásáig a termékpályát teljes keresztmetszetében lefedi, zárt rendszert teremtett, amelyben a vámhatóság az ellenőrzéseit, a bor eredetének vizsgálatát hatékonyan tudja végezni, s felderíthető lesz a szőlőt nem látott hamis borok forgalmazása.

Természetesen tudatában vagyunk annak, hogy a most induló jövedéki szabályozás a pontatlanságok, a felesleges adminisztrációs teher kiküszöbölésére további módosításokat indokolhat. Erre alapvetően a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló törvény nyújthat teret. Jelen javaslat a bor termékkörben csak néhány kisebb pontosító jellegű, illetve a visszaélések ellen ható változtatást tartalmaz, mint például a szőlőbor és a gyümölcsbor egy helyen való tárolásának a tiltása. Annak érdekében pedig, hogy a szőlőtermelők esetében a 1500 négyzetméter területnagyságra vonatkozó rendelkezést a szőlőterület szétírásával ne lehessen kijátszani, szükséges a szőlőtermelők regisztrációjának előírása a művelt szőlőterület nagyságától függetlenül is, amennyiben a szőlőtermést borelőállítás céljára értékesítik.

A pontosító, kiigazító jellegű változtatások közül kiemelném még a bor zárjegyére vonatkozó szabályok változtatását. Az állami ellenőrző jeggyel ellátott, különleges minőségi borok esetében elsődlegesen a termelőket érintő pluszköltségek mérséklése érdekében kettős funkciójú címke, az úgynevezett zár- és ellenőrző jegyek bevezetését javasoljuk a különleges minőségű borokra, borpárlatra.

 

 

(17.00)

 

A bor termékkörben végezetül megemlítem azt a változtatást, amely ugyan a jövedéki szabályozással összefüggésben merült fel, de az szja-törvény módosítását, a mezőgazdasági őstermelői tevékenység fogalmának módosítását jelenti. Eszerint nem veszítené el a mezőgazdasági őstermelői státust az a bortermelő, aki termelői borkimérés keretében végső fogyasztó részére értékesíti saját borát.

Tisztelt Ház! Az illetékek módosításánál alapvető szempont a polgárok otthonteremtésének támogatása. A kormánynak nincs lehetősége arra, hogy az ingatlanpiacon kialakult árviszonyokat módosítsa. Az illetékjog sajátos eszközeivel azonban könnyíteni tudja az otthon megvalósításának terheit. Ennek megfelelően a javaslat szerint mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól a 30 millió forintot meg nem haladó forgalmi értékű új lakásnak az első megvásárlása. Az említett illetékmentesség nagyságát érzékelteti, hogy 30 millió forintos lakás vásárlása után egyébként 1 millió 640 ezer forint vagyonátruházási illetéket kell, azaz kellene fizetni. Jelenleg pénzügyminiszteri rendelet szabályozza meghatározott időtartamra a természeti katasztrófa által megsemmisült lakások pótlása céljából vásárolt lakások illetékmentességét. A javaslat ezt a rendelkezést azonos tartalommal, de időbeni korlátozás nélkül törvényi szintre emeli.

További jelentős változtatás az önálló orvosi tevékenység működtetési jogának mint vagyoni értékű jognak szerzésével összefüggő vagyonszerzési illetékszabályok kialakítása. A működtetési jog, röviden praxisjog a 2000. évi II. törvény szerint átruházható, illetőleg a jogosult halála esetén a megfelelő végzettségű közeli hozzátartozó által tovább folytatható. A hivatkozott törvény szerint a praxisjognak a törvény erejénél fogva történő megszerzése illetékmentes. A beterjesztett javaslat szerint a praxisjog bármely jogcímen való megszerzése, kivéve az első jogosulttól történő szerzést, illetékköteles. Az illeték alapja a szerző személye által bejelentett, terhekkel nem csökkentett érték, a fizetendő illeték mértéke pedig egységesen, a szerzés jogcímétől függetlenül 10 százalék.

Helyi adókat érintő rendszerszerű változásokat a javaslat nem tartalmaz. A változatlanság fenntartását az indokolja, hogy a helyi adózás egészének felülvizsgálatára csak az önkormányzati szféra finanszírozási rendjének áttekintése, esetleges módosítása keretében, annak részeként kerülhet sor. Ennek ellenére a beterjesztett javaslat tartalmaz olyan módosításokat, amelyek segítségével a vállalkozók úgynevezett helyi adókörnyezete az eddiginél kedvezőbbé tehető. Így a vállalkozásalapítás, -kezdés terheinek könnyítése érdekében a tevékenységüket jogelőd nélkül kezdő vállalkozásoknak nem kell iparűzési adó és vállalkozók kommunális adója címén adóelőleget fizetniük az adókötelezettség keletkezésének évében. Az átalányadózó egyéni vállalkozók, továbbá a más, kis volumenű iparűzésiadó-köteles tevékenységet végző egyéni vállalkozók és magánszemélyek egyszerűsített módon állapíthatják meg iparűzési adójukat, ami azt jelenti, hogy választhatóvá válik az iparűzési adó alapjának egy újszerű megállapítási módja.

 

 

(Dr. Szabó Erikát a jegyzői székben Herényi Károly váltja fel.)

 

Ennek lényege az, hogy nem lesz szükség a nettó árbevételt csökkentő egyes tételek kigyűjtésére és összegzésére az adóalap megállapításához, elégséges a bevétel figyelembevétele, és annak meghatározott százaléka képezheti az adó alapját. Az ideiglenes jellegű iparűzési tevékenységet végző építőipari vállalkozások adminisztrációs terhei enyhülnek azáltal, hogy három hónapról hat hónapra meghosszabbodik az az időszak, amíg az építőipari tevékenység ideiglenes jellegűnek minősül, és eszerint, azaz egyszerűsített módon, tételes összegben adózik. Így csökken azon esetek száma, amikor a tevékenységfolytatás telephelyet keletkeztet. Fontos összefüggés, hogy az említett korrekciók adóteher-átrendeződést nem eredményeznek.

A gépjárműadóra áttérve az adókedvezmények bővítéséről tudok beszámolni. A kormányprogram közlekedés fejezetével összhangban a legkorszerűbb, a legszigorúbb környezetvédelmi normáknak megfelelő úgynevezett euro III-as dízelüzemű gépjárművek 60 százalékos adókedvezményben, az elektromos és hagyományos belső égésű motorokkal egyaránt ellátott gépjárművek, az úgynevezett hibrid meghajtásúak pedig 50 százalékos adókedvezményben részesülnek.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Amint az a törvényjavaslat címéből is kitűnik, az adók mellett a javaslat másik nagy szabályozási területét a társadalombiztosítási járulékfizetéssel, az egészségügyi hozzájárulással, a családok támogatásával, a fogyatékossági támogatással, valamint a magánnyugdíjpénztárral összefüggő módosítások képezik. A törvényjavaslat e témákkal foglalkozó része a kormány programjában meghirdetett, illetve a korábbi határozatokban már elfogadott következő fő feladatok végrehajtását kívánja biztosítani. Továbbra is kiemelten fontos az élőmunkaterhek csökkentésével a foglalkoztatottság, a versenyképesség növelése. 1999-ben a foglalkoztatók társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettsége jelentősen, 6 százalékponttal csökkent. Ennek eredményeképpen mintegy 115 milliárd forinttal növekedett a foglalkoztatóknál maradó, fejlesztésekre fordítható összeg. Az intézkedésekkel is összefüggésben 1998-hoz viszonyítva 1999-ben nemzetgazdasági szinten csaknem 1 százalékkal emelkedett az alkalmazásban állók létszáma. 2000-ben a tervezett egyéb célokra tekintettel nem volt mód a foglalkoztatók élőmunkaköltségeinek további csökkentésére.

A 2001. és 2002. években - figyelemmel a gazdaság idei eredményeire - azzal számolunk, hogy tovább csökkenjen a foglalkoztatók társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettsége. A javaslat szerint 2001-ben a mai 33 százalékos járulékteher 30 százalékra, 2002-ben pedig 27 százalékra csökken. Ez 2001-ben a foglalkoztatók terheit mintegy 110 milliárd forinttal, 2002-ben pedig 123 milliárd forinttal mérsékli. A járulékcsökkentés a javaslat alapján 2001-ben teljes egészében a nyugdíj-biztosítási járulékfizetési kötelezettségre, 2002-ben pedig 2 százalék a nyugdíj-biztosítási, egy százalék pedig a egészségbiztosítási járulékfizetésre vonatkozna.

A társadalombiztosítás által finanszírozott ellátások fedezetének biztosítása érdekében egyidejűleg sor kerül a tételes egészségügyi hozzájárulás minimális mértékű emelésére. Így a tételes egészségügyi hozzájárulás 2001-ben a mai 3900 forint/fő/hóról 4200-ra, 2002-ben pedig 4500-ra fog növekedni. Ez 2001-ben mintegy 12 milliárd, 2002-ben pedig mintegy 13 milliárd forinttal növeli az Egészségbiztosítási Alap forrásait. A két intézkedés együttes hatására a foglalkoztatók járulékterhelése ténylegesen a 2001. évben mintegy 100 milliárd forinttal, 2002-ben pedig mintegy 110 milliárd forinttal csökken.

Tisztelt Országgyűlés! A jelentős foglalkoztatói járulékcsökkentéssel egyidejűleg olyan lépések megvalósítását is tervezzük, amely arányosabbá teszi a foglalkoztatók és a foglalkoztatottak közötti járulékteher-viselést. Így 2001-től megszűnik a 3 százalékos egyéni egészségbiztosítási járulékfizetés felső határa. Egyidejűleg, az alkotmányossági szempontokra is figyelemmel a táppénzjogosultságnál eltörlésre kerül a táppénz felső határának korlátozása. A javasolt változtatások növelik a munkavállalók rekreációjának lehetőségét azzal, hogy a betegség esetére járó juttatások színvonala emelkedik. Az egyéni járulékfizetésnél így csak a nyugdíjjárulék-fizetés vonatkozásában marad meg a felső határ, változatlan szabályozással. Az egyéni nyugdíjjárulék felső határa a tervezett bruttó átlagkereset kétszeresének éves szintre számított összege. A kormányprogram ugyancsak kiemelt feladatként kezeli az államháztartási rendszer egésze működésének átláthatóbbá, hatékonyabbá tételét.

E célkitűzés megvalósításának egyik lépéseként az előterjesztés javaslatot tesz a családtámogatási ellátások döntő többsége megállapításának, folyósításának 2001. január 1-jével történő módosítására. A javaslat szerint ezen időponttól az anyasági támogatás, a családi pótlék, a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, a keresetkiegészítés, átmeneti keresetkiegészítés és a kiegészítő támogatás, a fogyatékossági támogatás megállapítása, folyósítása az egészségbiztosítási igazgatási szervektől a kincstári szervezethez kerül. A magánnyugdíj-pénztári rendszer működési tapasztalatai alapján a biztonság, a kiszámíthatóság növelése, illetve az új számviteli szabályozáshoz történő igazodás miatt indokolt a vegyes finanszírozású nyugdíjrendszert önkéntesen választók társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépési lehetőségeinek két évvel történő meghosszabbítása.

 

(17.10)

 

A pénztártagok biztonságának növelése érdekében szélesedik az az eszköztár, amelyet a pénzügyi szervezetek állami felügyelete alkalmazhat az egyes pénzáraknál kialakuló pénzügyi problémák esetén.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Hadd zárjam azzal, hogy az adó- és járuléktörvények egyik legfontosabb elemét jelentik egy gazdaság működésének. Ennél fontosabb az, hogy az adózók, a családok ezen törvények mentén élik meg hétköznapjaikat. Ezért kérném önöktől azt, hogy a korábbi évek gyakorlatának megfelelően, hasonlóan hatékonyan, minden részletre kiterjedően vitassák meg a javaslatban foglaltakat, mutassanak rá azokra a pontokra, amelyek további korrekciót igényelnek, és szavazataikkal támogassák a közös munka eredményeként kialakított törvényjavaslatot.

Ehhez kívánok valamennyiünknek jó munkát, és köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok és az SZDSZ soraiból. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Bravó!)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági állásfoglalások, valamint a megfogalmazódott kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor 5-5 perces időkeretben. A területfejlesztési bizottság kivételével valamennyi bizottsági ülésen kisebbségi vélemény is megfogalmazódott.

Elsőként megadom a szót Tállai András úrnak, a költségvetési bizottság előadójának.

 

TÁLLAI ANDRÁS, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A költségvetési és pénzügyi bizottság augusztus 30-án megtárgyalta az előterjesztést, a törvényjavaslatot. Több mint három órán át vitatkozott a bizottság, és úgy gondolom, komoly tanulságokkal szolgált a vita. (Bauer Tamás: Bizony, bizony!)

Két dolgot emelnék ki, ami a vitát jellemzi. Az egyik az, hogy általában a többség, tehát a kormánypártiak, akik végül is általános vitára alkalmasnak találták a törvényjavaslatot, általában szakmai érveket mondtak, ugyanakkor pedig az ellenzéki képviselők általában politikai érveket sorakoztattak fel. (Derültség az MSZP soraiban.)

A másik fontos tanulsága volt a dolognak, hogy olyan kényelmes helyzetben voltak a kormánypárti, a többségi képviselők, hogy elég volt talán a törvényjavaslatot ismertetni, ugyanakkor pedig általában a kisebbségi véleményt elmondók olyan dolgokat fogalmaztak meg, amelyek nincsenek a törvényjavaslatban, tehát amit hiányoltak vagy éppen nem találtak a törvényjavaslatban. Én elfogadom, hogy nagyon-nagyon sok ilyen dolog van, de ez a törvényjavaslatok egyik gyengéje. Hogy ezt alátámasszam, szeretnék a bizottság jegyzőkönyvéből felolvasni, ezt nem más mondta, mint a bizottság szocialista elnöke, Szekeres Imre: "Még egyszer mondom, nem a tartalmáról beszélek, nem azért tartom általános vitára alkalmatlannak, mert ilyen vagy olyan megoldásokat tartalmaz, hanem amilyen módon ez a kérdés a költségvetési bizottság elé került." (Keller László: A többségi véleményről beszélj!) Uraim, egyértelmű a dolog! A bizottság ellenzéki elnöke nem a törvényjavaslat tartalmát bírálja, hanem valami mást, azt, hogy milyen módon - majd talán egyszer ki fog derülni. (Kuncze Gábor: Mesélj! - Bauer Tamás: Ott is kiderült!)

Miért mondhatta ezt a bizottság elnöke, hogy a tartalmával nincsen problémája? (Bauer Tamás: Ezt nem mondta!) Azért mondhatta, mert megismerte a törvényjavaslatot és abban alapvetően három dolgot fedezett fel. Az egyik legfontosabb az volt, hogy nem talált a törvényjavaslatban olyan részleteket, amelyek a társadalom egy-egy csoportját összességében hátrányba hoznák, annál többet találhatott olyat, és ezért mondta azt, ami a társadalmi csoportoknak, rétegeknek, vállalkozóknak, családoknak kedvező. Lássuk, mik ezek!

A törvényjavaslatot alapvetően három módon lehet jellemezni. Az első, hogy megfelel a külső és belső jogharmonizációnak, a külső jogharmonizáció természetesen az európai uniós elvárásoknak. Több helyen találhatunk a törvényjavaslatban ilyen tartalmú megfogalmazásokat. A másik, amit már az államtitkár úr is elmondott: vélhetően a számviteli törvény holnapi elfogadása azt eredményezte, hogy több adótörvényt, gazdasági törvényt kellett terjedelmesen módosítani, így a társaságiadó-törvényt, a személyi jövedelemadó-törvényt és az adózás rendjéről szóló törvényt. Egyébként a törvényjavaslat terjedelmét alapvetően ez indokolja. A harmadik kérdés pedig az, hogy alapvetően csökken az elvonás a nemzetgazdaságban. Ezt az bizonyítja, hogy a 2001. évben 40 százalék alá fog kerülni a GDP-arányos elvonás, és így több mint 200 milliárd forinttal kevesebb lesz az elvonás az elkövetkezendő évben, 1,3 százalékkal fog arányosan csökkenni. (Bauer Tamás: Ne viccelj!) Ugyanez a folyamat fog 2002-ben is bekövetkezni.

A törvényjavaslat talán legjelentősebb változása a személyi jövedelemadózás terén mutatkozik, hiszen láthatjuk, tapasztaljuk, hogy a személyi jövedelemadó-törvény tekintetében csak pozitív változás lesz: az adósávok változtatása, a családi adókedvezmény növelése, az egyéni vállalkozások tekintetében az adókedvezmények, a vállalkozási adó meg nem fizetése; és ugyanez érződik a társaságok tekintetében is, hiszen jelentős könnyítések, egyszerűsítések lesznek az adótörvényben, de talán ami a legfontosabb, hogy jelentős adókedvezmények lesznek. Ezek közül csak egyetlenegyet szeretnék kiemelni, ami a bizottsági ülésen is elhangzott, és ma a miniszterelnök úr is megerősítette (Keller László közbeszól.), szeretném kiemelni, hogy a Ház elé fog kerülni az a javaslat (Keller László: Miről beszélsz?), ami a 10 millió forint alatti nyereségű cégeknek beruházási kedvezményt fog adni, és így mintegy 50 milliárddal fogja javítani a kisvállalkozások helyzetét.

Összességében megértem az ellenzéki képviselőket, én ezt a költségvetési bizottsági ülést úgy tudnám jellemezni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy a kormánypártok részéről a győzelmet nem kell megmagyarázni. (Taps a kormánypártok soraiból. - Derültség az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: A bizottság ülésén született kisebbségi véleményt Veres János úr ismerteti. Megadom a szót.

 

DR. VERES JÁNOS, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Sajnálom, hogy a kormánypárti előadó képviselő úr ezek szerint a költségvetési bizottság vitájának a lényegét nem értette meg; amikor ellenzéki képviselők véleményére hivatkozott, akkor abszolút valótlanságokat mondott.

A költségvetési bizottság vitájában a következő tényszerű fenntartások fogalmazódtak meg a beterjesztett javaslattal kapcsolatban: lényegében nem módosítja a jövedéki törvényt, amely láthatóan nem oldja meg azt a problémát, amiért létre lett hozva az utolsó módosítása, nevezetesen a borhamisításokkal kapcsolatos dolgokat.

A következő konkrét javaslat az volt, hogy addig, ameddig ilyen hatástanulmány-számítások vannak beterjesztve, nem ítélhető meg, hogy mely társadalmi rétegeket milyen módon érint a beterjesztett javaslat.

Nem ítélhető meg, hogy a 3 százalékos tb-járulékcsökkenés, valamint a minimálbér-emelés hatására a hazai kis- és középvállalkozások milyen mértékű többletterhekkel számolhatnak, őket ez milyen módon érinti.

Nem lehet megítélni a beterjesztett javaslat alapján azt, hogy a beruházási hitelek kamatkedvezménye mikor, melyik évben - a mostani számítások szerint vélhetően csak 2003-ban - érvényesíthető. Ebből következően felesleges olyanokról beszélni, hogy 2001-ben emiatt mennyi adókedvezményt vehetnek igénybe a vállalkozások.

Az az utolsó javaslat, amelyről a képviselő úr itt beszélt, a 10 millió forint nyereség alatti vállalkozások adókedvezménye pedig egyszerűen nincsen a javaslatban leírva, ebből következően nem is lehet témája annak a vitának, ami folyt a bizottsági ülésen.

Alkotmányos aggály is megfogalmazódott a bizottság ülésén, nevezetesen: másként kívánja szabályozni ezt követően a nem kevés személyt érintő, tőkeszámlán elhelyezett megtakarítások adókedvezményét. A mostani szabályozás szerint ez visszamenőleges hatályú, ami nyilvánvalóan tarthatatlan állapotot eredményezhet.

Szintén konkrét fenntartás fogalmazódott meg a bizottságban a tekintetben, hogy vajon milyen módon fog ama 60 milliárd forintos adókedvezmény-csomag megoszlani, melyről a pénzügyminiszter úr is az azt megelőző meghallgatásán beszélt.

Nincs feltüntetve a javaslatban a mellékszámításokban sem az, hogy milyen módon fogja érinteni, mekkora gyerekszám mellett fogja érinteni az adókedvezmény a mostani egy-, kettő-, három- vagy többgyerekes családokat. A bizottsági ülésen a kormány képviselőjének szájából ígéret hangzott el arra nézve, hogy a mai általános vita kezdését megelőzően a parlamenti képviselők meg fogják kapni ezeket a számokat. Sajnálatos módon nem kaptuk meg ezeket a számokat. Úgy tűnik, hogy a kormány nem tartja be ott tett ígéretét.

Ezenkívül a bizottsági vitában további észrevételek hangzottak el kormánypárti képviselők oldaláról is a tekintetben, hogy miért elfogadhatatlan a beterjesztett javaslat.

Nem kezdődött meg, nem folyik adóreform, noha ezt ígérte a kormány.

Komoly szakmai és politikai fenntartása van az egyik koalíciós párt képviselőjének a javaslattal kapcsolatban. Nem fogadható el számára az, hogy adócsökkentésről beszélnek, amely vitatható, hiszen csak 0,1 százalék a kiszámolt adócsökkentési mérték az szja-nál, miközben két évvel ezelőtt 3 százalékponttal növekedett az átlagos szja-elvonás mértéke.

 

 

(17.20)

 

(Kocsi Lászlót a jegyzői székben Juhászné dr. Lévai Katalin váltja fel.)

 

Nemzetközi összevetésben sem fogadhatók el sem az áfa, sem pedig az egyéb jövedéki adó mértékei. A jövedéki adóval egyébként is óriási problémája volt mind a kormánypárti, mind az ellenzéki képviselők többségének, akik ehhez hozzászóltak. Nevezetesen az, hogy inflációgerjesztő, és azt a lehetőséget sem használta ki a kormány sem az eddigiekben, mint ahogy - a javaslat szerint - a jövőben sem fogja, hiszen a beterjesztett javaslat alapján mintegy 6 forintos üzemanyagár-emelkedés prognosztizálható január 1-jétől, csak annak elfogadása miatt, függetlenül az olajárak világpiaci alakulásától.

Ezen kívül megfogalmazódott az is, hogy az illetéktörvény struktúrája a 14 évvel ezelőtti rendszert viszi tovább, éppen ezért elfogadhatatlan, és igazán reformra érdemes lenne már.

A többségi vélemény előadója által idézett, a bizottsági elnök úrnak a bizottsági ülésen elhangzott fenntartásait is ismertetni szeretném. Nevezetesen, hogy átgondolatlan a benyújtott javaslat, nincs végigszámolva, hiszen ha egy 60 milliárd forintos adókönnyítési csomagot ezt követően még be lehet terjeszteni majd módosító indítvány formájában, akkor vajon milyen módon, milyen megalapozottsággal került kiszámításra a költségvetés bevételi oldala.

Elfogadhatatlan, mert áttekinthetetlen a javaslat, hiszen amikor egy és két év javaslatai... (Varga Mihály: Vonjuk vissza?) Államtitkár úr, ha jobban tudja, hogy mi a bizottság véleménye, nagyon szívesen átengedem a lehetőséget, hogy államtitkár úr ismertesse. Az nem hangzott el, hogy az adókönnyítési javaslatot vonják vissza, de az igen, hogy a beterjesztett javaslatot vonják vissza, hiszen a jelenlegi módon természetesen nincs kiérlelve, és nem alkalmas arra, hogy általános vitára bocsássa a parlament. Ez volt a kisebbségi vélemény 12 szavazatának álláspontja.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Horváth János úrnak, a gazdasági bizottság előadójának.

 

DR. HORVÁTH JÁNOS, a gazdasági bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az Országgyűlés gazdasági bizottságában kevesebb pengeváltásra került sor. Én inkább szakszerűbb vitáról, beszélgetésről tudok beszámolni.

Igen, az Országgyűlés gazdasági bizottsága augusztus 29-én megtárgyalta az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot. A bizottság 16 igen szavazattal, 9 nem szavazattal és tartózkodás nélkül ajánlja az Országgyűlésnek e törvényjavaslat megvitatását.

A lényeget illetően a beszélgetés témája az volt, ahogy a kormány hozzánk is hozta a javaslatot, hogy az adórendszer változtatására vonatkozó javaslatok közül kiemelődik, kiemeltetik adópolitikai célként két fő téma. Nevezetesen: a családok támogatása, valamint a kis- és középvállalkozások működési feltételeinek javítása. Az adórendszerben javasolt változtatások által az elmúlt két évben megkezdődött adópolitikai lépések folytatásaként erősödik a gyermekes családok helyzetének javítása, és javulnak a kis- és középvállalatok működési feltételei az adóterhelés csökkentésével, illetve az adminisztráció további egyszerűsítésével.

Az elkövetkezendő két évben az adórendszer kiszámíthatóságára és stabilizálására helyeződik a hangsúly, így csak olyan módosítások történnek - jelenti nekünk a kormány -, amelyek egyszerűsítést jelentenek, illetőleg biztosítják a jogharmonizációt, segítik a jogalkotást. Az adórendszerben javasolt változtatások a 2001. évi adóbevételi struktúrát - ismétlem, adóbevételi struktúrát - lényegében nem változtatják. Az államháztartás főbb adó- és adó jellegű bevételeinek GDP-hez viszonyított súlya, aránya az elmúlt években folyamatosan csökkent, ez a tendencia érvényesül 2001-ben is, a tervezett csökkenés meghaladja az 1 százalékot. Az államháztartás főbb bevételein belül változatlanul legnagyobb arányt a közvetett adók, illetve a társadalombiztosítási járulékok képviselik. A közvetett adókon belül nagyobb mértékű az általános forgalmi adóból származó bevétel, ennek aránya körülbelül 23 százalék. A személyi jövedelemadó 2001-re tervezett aránya 19,9 százalék. Kisebb a súlya az államháztartási bevételek között a társasági adónak, ennek százaléka 6,2-re van tervezve.

Érdemes megjegyezni, hogy vita tárgya volt a bizottságunkban a nemzetközi összehasonlítás. Magyarország az adóbevételeknek a GDP-hez viszonyított arányát tekintve a fejlett országok, az OECD-országok között a középmezőnyben helyezkedik el, és alatta vagyunk az EU-államok átlagának. Megemlítődött, hogy a GDP arányában magasabb adóbevételek léteznek Svédországban, Dániában, Luxemburgban, Belgiumban; körülbelül azonos az adóráta Lengyelországban és Csehországban, ugyanakkor lényegesen alacsonyabb Spanyolországban, Svájcban, Görögországban és így tovább.

Befejezésül még azt említem, tisztelt Ház, hogy a bizottságban élénk vitának voltunk tanúi, különösen a tekintetben, hogy mi a hatása (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) az energiapiacnak az adóbevételekre.

Köszönöm a meghallgatást. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: A kisebbségi véleményt Göndör István úr ismerteti. Megadom a szót.

 

GÖNDÖR ISTVÁN, a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Ahogy Horváth képviselő úr elmondta, valóban konszolidált vita folyt a gazdasági bizottságban, és több vonatkozásban is hasonlít a költségvetési bizottságéhoz.

Valójában kifogásoltuk mi is, hogy 18 törvénymódosításról van szó egy csomagban, ebből eredően rendkívül áttekinthetetlen, különösen figyelemmel arra, hogy 2001-re és 2002-re vonatkozó módosítások kerültek ebbe a csomagba. Sérelmeztük azt, hogy a kormány által beígért adóreform ezek szerint már nem valósul meg ebben a kormányzati ciklusban, és nem folytatódik az államháztartási reform sem, mert a benyújtott törvényjavaslat azt bizonyítja, hogy a kormány egyre nagyobb tömegű adóbevételre törekszik.

A pozitív dolgokat nem sorolom fel, azokról az államtitkár úr nagyon hosszan beszélt. Egyet szeretnék kiemelni, ami némi elégtétel. A praxistörvény kapcsán hangoztatott érvek, amelyeket az államtitkár úr most elmondott - hogy valójában ez vagyon értékű jog, ennek az illeték- és adóvonzatát rendezni kell -, igen, most ebbe a törvénybe ez bekerült, de akkor ezekről a kormánypárti oldal hallani sem akart.

Igen nagy gondot látunk abban, hogy mivel ez egy csomagban van, a végén egy szavazással döntünk, miközben sok pontja így elfogadhatatlan számunkra, bár itt számos olyan tétel van, amelyet támogatni tudnánk.

A stabilitást csak látszólag szolgálja az, hogy két évről van szó e törvényjavaslatban, hiszen a változások mértéke, amelyek a százon felüli paragrafusban vannak elrejtve, oly mértékben áttekinthetetlen, hogy az államtitkár úr ugyan azt mondta, hogy majd nagy gondot fordítanak erre a vállalkozások - de mibe kerül nekik ez a változtatás?

Nagyon élesen kijött a vitában, hogy miért bünteti a kormány azokat a gyermekeket, akik szegény családban születnek, ahol kis jövedelem áll rendelkezésre, miért bünteti a pályakezdő fiatalokat, ahol kis jövedelem van.

A továbbiakban az is elhangzott, hogy az adótörvényeken, az egész csomagon keresztül a kormány nem ösztönzi, nem segíti azokat a munkavállalókat, akik évtizedeken keresztül dolgoztak, és a nyugdíjkorhatár előtt kénytelenek a munkanélküliek kenyerét enni, nem próbálja őket visszasegíteni a piacra, például azzal, hogy a társadalombiztosítási járulék egy részét, mondjuk, a költségvetés magára vállalná.

 

 

(17.30)

 

 

Megfogalmazódott olyan gondolat, hogy a járulékcsökkentés valójában csak kommunikációs elem.

A minimálbéren foglalkoztatottakkal kapcsolatban nagyon határozottan fogalmaztuk meg azt, hogy az adóterheiket csökkenteni kellene, különösen az adójóváírás alkalmas erre a formára.

Az általános forgalmi adóval kapcsolatban maga a kormány előterjesztője is elismerte, hogy európai uniós viszonylatban is nagyon magasak az áfakulcsaink, de ezzel együtt a kormány nem tett lépéseket arra, hogy a háztartási energia kérdésében néhány százalékkal esetleg csökkentse az adóterhet, vagy az üzemanyagok kérdésében, amire külön kitérnék a jövedéki adó kapcsán. Különösen sérelmeztük az általános forgalmiadó-törvénynél, hogy a kormány kap jogot arra, hogy eldöntse, kik azok, akik visszaigényelhetnek általános forgalmi adót vagy sem. Ezt korábban, egy évvel ezelőtt az APEH-nak adta meg az előterjesztő.

A jövedéki adónál mindenképpen változtatni kellene, mert azok az üzemanyagárak, amelyek ma vannak, és az általuk indukált általános forgalmi adóból való bevétel lehetővé teszi, hogy jövedéki adóban ne érvényesítse a kormány az inflációnövelő hatást.

Nagyon fontos kiemelni a magánnyugdíjpénztárakkal kapcsolatos diszkriminációt, ami majdhogynem már kimeríti azt a kategóriát, hogy a kormány szinte üldözi azokat, akik az öngondoskodásnak ezt a formáját választották.

Szeretnék még egy kicsit karikírozni az szja-ban: most már a nyelvtanfolyam költségét is külön szankcionálni tervezik.

Szeretnék szólni - amit Tállai képviselő úr elmondott - a beruházási kedvezményekről. Kedves Képviselőtársaim! Egy évvel ezelőtt a miniszterelnök úr hasonló bejelentést tett az adójóváírás tárgykörében. Ha Farkas Imre képviselőtársammal nem nyújtunk be módosító javaslatot (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), nem került volna be a rendszerbe, mert kormánypárti oldalról senki nem nyújtotta ezt be.

Köszönöm szépen a figyelmüket, ezért nem tartottuk általános vitára alkalmasnak. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Kovács Zoltán úrnak, aki az önkormányzati bizottság állásfoglalását ismerteti.

 

DR. KOVÁCS ZOLTÁN, az önkormányzati és rendészeti bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az őszi ülésszak egyik legfontosabb törvénycsomagját, amely T/2977. sorszámon került benyújtásra, az önkormányzati és rendészeti bizottság is megtárgyalta, a többi bizottsághoz hasonlóan.

Elsősorban az önkormányzati vonatkozásokat vizsgálta a bizottság, de általános kérdésekben is véleményt nyilvánított. Megállapította, hogy a javaslat illeszkedik a kormányprogramhoz, és legfontosabb elemeit abból kiemelve, azaz a családtámogatási, az otthonteremtési támogatást, illetve a kis- és középvállalkozások működési feltételeinek javítását ez a törvényjavaslat tartalmazza. A családtámogatási rendszer mértéke jelentős, különösen a háromgyerekes családoknál ez kiemelt növekedést mutat. A kedvezmények komoly teherátvállalást is jelentenek majd, ez az ez évinél sokkal jelentősebb. Ez a rendszer - állapította meg a bizottság - remélhetőleg megerősíti azokat a családokat, amelyek több gyermek felnevelésére kívánnak vállalkozni. Az ellenzéki képviselők vitatták ezt a megoldást, és ebből a rendszerből el kívántak venni máshova történő átcsoportosítással.

A kormányprogram kiszámítható és stabil adórendszert hirdetett meg, ennek megfelelően a törvényjavaslat nem változtat az adószerkezeten, így marad a helyi adók rendszere. Az ellenzéki képviselők a rendszerbeli koncepciót viszont hiányolták a javaslatból, újra előkerült még az érték alapú ingatlanadóztatás is.

A kormánypárti képviselők úgy vélték - összhangban az előterjesztéssel -, hogy az önkormányzati szféra finanszírozási rendszerének megváltoztatásával, az önkormányzati rendszer reformjával, a regionális kérdések megoldásával egyidejűleg látnak lehetőséget arra, hogy a jelenlegi rendszer a feladatokhoz igazodva koncepcionálisan megváltozzon, jelenleg ennek nincsenek meg a feltételei. Az önkormányzati feladat- és hatásköröket, illetve az önkormányzatok pénzügyi rendszerét egy nagyobb összefüggésrendszerbe beágyazva célszerű a helyi adók rendszerét majd a jövőben koncepcionálisan áttekinteni.

Még két kisebb változtatás igénye is felmerült a bizottságnál. Az egyik a gépjárműadónál, azaz hogy az adóztatás fél évre kerüljön megbontásra. Ezt azzal indokolta a bizottság egyik tagja, hogy eladás esetén sok probléma merül fel, és ezt célszerű lenne megbontani fél évre. Másrészről az iparűzési adónál merült fel az a probléma, hogy a naptári évtől eltérő üzleti évvel kapcsolatosan esetlegesen bevételkiesés lehet az önkormányzatnál, illetve kevésbé lehet számítani a bevétel megjelenését.

Összességében többségi szavazattal - 14 igennel, 5 nem ellenében - a bizottság azt állapította meg, hogy általános vitára alkalmas az előterjesztés, és ajánlja az Országgyűlésnek megvitatásra. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

ELNÖK: A kisebbségi álláspontot Jauernik István úr ismerteti. Megadom a szót.

JAUERNIK ISTVÁN, az önkormányzati és rendészeti bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint a bizottság többségi véleményének előadója elmondta, több képviselőtársammal együtt általános vitára nem tartottuk alkalmasnak a beterjesztett törvényjavaslatot.

A vitában elhangzottakat szeretném ismertetni, de mielőtt erre konkrétan rátérek, nekem is el kell mondanom - ugyanúgy, mint ahogy Göndör István képviselőtársam kifejtette -, hogy a törvényjavaslatban nagyon sok olyan dolog van, amellyel egyetértünk, nagyon sok olyan dolog van, amit támogatni tudunk. Az, hogy itt, ebben a törvényjavaslatban 18 törvény módosítására kerül sor, igen megnehezíti az ellenzéki képviselőknek azt a jogát, lehetőségét, hogy kormány által előterjesztett dolgok mellé álljanak. Mivel a törvényjavaslatról egy szavazás van, ezért ha a törvényjavaslatnak bizonyos fontos részeit nem tudják támogatni, akkor végül is az egészre nemet kell mondani.

A bizottsági ülésen én is és képviselőtársaim is több helyen elmondták, hogy milyen jó részei vannak ennek a dolognak, de úgy gondolom, hogy erre most nem kell kitérnem, mert ezt az államtitkár úr is elmondta.

Nézzük, melyek azok az okok, amelyek miatt mi nemmel szavaztunk, illetve amit mi nagyon helytelenítünk ebben a törvényjavaslatban! Mint ahogy elhangzott, önkormányzati szemmel nézte a bizottság, és a bizottsági vitában főleg ezek a kérdések kerültek elő. Először általánosságban, majd néhány törvényjavaslatról részletesen is szólnék.

Általánosságban azt állapítottuk meg, hogy a kormány a kormányprogramban megígérte az adóreformot, és azt ígérte - szeretném pontosan idézni a kormányprogramból, nehogy félreértés legyen -, hogy "a kormány a központi elvonások fokozatos mérséklésével megteremti az alapot a helyi adók részarányának növelésére". Tisztelt Képviselőtársaim! Adóreform nincs, önkormányzati, helyi adók részarányának növeléséről se lehet beszélni, és ebben a parlamenti ciklusban ez már így marad, mert itt most egy kétéves csomagról van szó. Azt kell tehát mondani, Kovács képviselőtársammal ellentétben, hogy a kormányprogrammal nincs összhangban ez a javaslat. Itt a kormányprogramnak egy olyan része fog elmaradni, amit mi, ellenzéki képviselők is nagyon szerettünk volna és támogattunk volna, hogy az önkormányzati bevételek, az önkormányzati helyi adók növekedjenek.

A másik ilyen koncepcionális kérdés, ami ide tartozik, a szociálpolitikához, a szociális kiadásokhoz kapcsolódik. A bizottsági vitában a hozzászólók támogatták a gyermekkedvezmény növelését, nem kifogásolta senki ezt a megoldást; ugyanakkor lehet, hogy ezzel kapcsolta össze Kovács Zoltán képviselő úr, aki azt mondta, hogy mást javasoltunk. Igen, javasoltuk a családi pótlék növelését, mert a családtámogatási törvény módosítása is ebben a törvénycsomagban van benne, és ebből egyértelműen megállapítható, hogy a kormány harmadik éve nem tervezi a családi pótlék növelését. Itt is tudnám idézni a kormányprogramot: egészen mást mondott a kormány a családi pótlékról! Azt mondta, hogy ezt fontos szempontnak tartja, és törekszik az értékállóságára. Még a törekvés sem látszik ebben a törvényjavaslatban, nemhogy megőrizné, pedig a lehetőség meglenne rá.

 

 

(17.40)

 

 

Éppen ezért nemet kell mondanunk erre a törvényjavaslatra. Nemet, mert a szociális feszültségek az önkormányzatoknál jelennek meg. Akik az adókedvezményt nem tudják érvényesíteni, és a családi pótlék nem növekszik, azoknak a helyzete bizony rosszabb lesz a 2001. évben és a 2002. évben is. Ha rosszabb helyzetbe kerülnek, akkor ők az önkormányzatnál fognak jelentkezni, és az önkormányzatnak kell megoldani az ő szociális problémáikat. Az önkormányzatoknál pedig nincs megoldás, nincs rá fedezet, a kormány nem ad ötletet, hogy milyen módon próbálják kezelni azon szegény önkormányzatoknál a problémát, ahol ez halmozottan jelentkezik.

Befejezésül néhány konkrét törvényhez szólnék. Az áfatörvényről: elhangzott a bizottsági vitában, és itt is elmondom, hogy nagyon indokolt lenne már az önkormányzati beruházásoknál biztosítani az áfamentességet. Az önkormányzati kötelező feladatok ellátását szolgáló beruházásoknál indokolatlan az áfafizetés. Nem is fizetik az önkormányzatok, mert ügyeskedéssel, különféle megoldásokkal elkerülik az áfafizetést. Ez az ügyeskedés viszont nem helyes, nem jó, éppen ezért ezt hiányoltuk a törvényjavaslatban.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Tóth András úrnak, aki a mezőgazdasági bizottság állásfoglalását ismerteti.

 

TÓTH ANDRÁS, a mezőgazdasági bizottság előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A mezőgazdasági bizottság augusztus 31-i ülésén tárgyalta meg az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló T/2977. számú törvényjavaslatot.

A bizottsági vitában ellenzéki képviselőtársaink kifogásolták, hogy a tervezett változások két évre szólnak. Álláspontjuk szerint a gazdasági folyamatok ilyen távra is kiszámíthatatlanok, számos bizonytalansági tényezőt véltek felfedezni.

Ezzel szemben a kormánypárti hozzászólók épp azt emelték ki, hogy az adózási feltételek kiszámíthatóvá válnak egyrészt azzal, hogy az előttünk fekvő törvénymódosítás csak néhány esetben tartalmaz érdemi, a fizetendő adó összegének tekintetében lényeges változást, másrészt azzal, hogy számos paragrafus a korábbi értelmezési pontatlanságokat hivatott kiküszöbölni, illetve különösen a társasági adó vonatkozásában az új számviteli törvény tesz szükségessé változtatásokat.

Az adózási szabályok két évre ismertté válnak, megkönnyítve ezzel a vállalkozások tervezését. A bizottsági többség üdvözölte, hogy a tervezett érdemi változások szinte mindegyike könnyítést jelent az adózók számára, mind a fizetendő adó mértéke, mind az adminisztrációs terhek vonatkozásában.

A törvényváltozás általános hatásai mellett a bizottság kiemelten foglalkozott az új rendelkezések mezőgazdaságot érintő hatásával. Hosszas vita alakult ki arról, hogy a mezőgazdasági szektor jelenlegi jövedelemtermelő képessége mellett megvalósítható-e a kormányzat által tervezett jelentős mértékű minimálbér-emelés a szektorban.

A képviselőtársaim hiányolták az őstermelői szja esetében alkalmazott értékhatárok valorizációját, az ágazatot érintően megfontolandónak tartja a bizottság a gázolaj jövedéki adója emelésének mértékét, illetve az adó-visszatérítés nagyságának változását. Ellenzéki felvetés volt, hogy több ösztönző adókedvezményt kellene beépíteni a törvényjavaslatba, támogatva ezzel például a szövetkezeti üzletrész vásárlását. Kormánypárti részről megfogalmazódott, hogy ezek a kiemelt területek közvetlen eszközökkel is támogathatók, az adókedvezmények szaporítása éppen ezért a rendszer egyszerűsítése, áttekinthetősége érdekében nem indokolt.

A tőkeszegény mezőgazdaságban is pozitív hatása lehet a kezdő vállalkozások veszteségelhatárolásában bekövetkező változásoknak. Jelentős adminisztrációs tehercsökkenést remélünk attól, hogy az egyszerűsített bevallást teljesítő őstermelők körével szélesedik a munkáltató adómegállapítási lehetősége, sőt e kedvező változás már a 2000. évre vonatkozó bevallásoknál is alkalmazható.

Jelentős likviditási könnyítést jelent, hogy az éves áfabevallásra kötelezetteknek nem kell külön kérniük a gyakoribb bevallás lehetőségét. Ezt a nyilatkozatukkal választhatják. Így lehetővé válik, hogy a mezőgazdaságra jellemző kedvezményes áfakulcsok miatt jelentkező adó-visszatérítéshez korábban jussanak hozzá a gazdálkodók, illetve a fejlesztések során megfizetett áfa is hamarabb visszaforgatható legyen az egyébként tőkeszegény gazdálkodásba.

A bizottsági ülésen megfogalmazott pontosítások, illetve módosítások a törvényjavaslat vitájában és elfogadásakor érvényesíthetők, ezért a mezőgazdasági bizottsági többség 15 igen szavazattal, 9 nem ellenében a T/2977. számú törvényjavaslatot általános vitára ajánlja az Országgyűlésnek.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: A kisebbségi álláspont ismertetésre megadom a szót Németh Imre úrnak.

 

DR. NÉMETH IMRE, a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A mezőgazdasági bizottság kormánypárti többsége az adótörvények módosítására beterjesztetteket általános vitára alkalmasnak találta annak ellenére, hogy több kérdésben a kormánykoalíció képviselői is egyetértettek a szocialista képviselők által megfogalmazott bírálatokkal, az előterjesztések komoly hiányosságaival. Valószínűleg Tóth András képviselőtársam is ezért említett több kisebbségi véleményt is a felszólalásában.

A hiányosságokra vonatkozó első ilyen kérdéskör a személyi jövedelemadó körében a mezőgazdasági őstermelők kedvezményeinek inflálódása. A kormány 2002. végéig nem kíván változtatni az 1997-ben kialakított gyakorlaton, ami azt jelenti, hogy az akkor kialakított adózási határok és kedvezmények csaknem 50 százalékkal romlanak. Ez azért is felettébb furcsa hozzáállás, mert akkor a Metésszel karöltve a mai kormánypártok képviselői az utcán hangoskodtak az előnyösebb feltételek kialakításáért. Akkor, amikor meg tehetnének, nem tesznek semmit.

Amiatt is újra kellene gondolni a rendszert, hogy csak a tényleges kistermelők az előállított termelvényeik mértékéig élvezzék a kedvezményeket. Ma gyakorlatilag a piacokon árusító kereskedők nagy része visszaél az utcai tüntetések hatására felpuhított őstermelői szabályrendszerrel. Ideje lenne tisztába tenni a dolgokat, mert mégis furcsa, hogy 1 millió őstermelői igazolvánnyal rendelkezőből legfeljebb 150 ezer fő regisztráltatja magát immár második éve a termelői támogatások igénybevétele céljából. Az őstermelői rendszer kitisztításával egyidejűleg halaszthatatlannak tartjuk a '97-es kedvezményes mértékek emelését.

A kormánypárti képviselők lépten-nyomon a kisvállalkozók feltételeinek javítását hangoztatják, érthetetlen, hogy ezt miért nem vonatkoztatják a mezőgazdasági kistermelőkre is. Hasonlóképpen egybecsengtek a vélemények a bizottsági ülésen abban, hogy az infláció kedvezőtlen alakulása ellenére az adózás területén a kormány nem tesz intézkedéseket annak megfékezése érdekében, sőt több módosító javaslatával tovább gerjeszti az inflációt. Ez a jövedékiadó-mértékek emelési javaslatában valósul meg leginkább. A gázolaj nemcsak az emelkedő nyersolajár miatt fog drágulni, hanem az adótartalom növekedése miatt is. Ez pedig elkerülhetetlenül megjelenik a végtermékek árváltozásában, így az élelmiszerárakat is gerjeszti.

Kormánypárti képviselőtársunk tette szóvá a bizottsági ülésen, hogy ha növelik a gázolaj jövedéki adóját, miért nem teszik ugyanezt a mezőgazdasági termelőket megillető jövedékiadó-visszatérítés mértékével is. Valóban érthetetlen!

A borra bevezetett jövedékiadó-szabályok változása csak apróbb finomításokat tartalmaz. A végrehajtási rendeletekkel kialakított, a gyakorlattól teljesen elrugaszkodott adminisztrációs rendszer megreformálásához törvényes garanciákra is szükség van. Ezek a módosító javaslatok is hiányoznak. Elhangzott az ülésen, hogy mérséklődő hatást fejtene ki az élelmiszerek árnövekedésére azok áfakulcsának csökkentése.

Az mégiscsak furcsa, hogy a nyolcad-, tizedrészét kereső magyar átlagfogyasztó fajlagosan csaknem kétszer annyi adót fizet az állami költségvetésbe élelmiszer-vásárlásai során, mint egy átlagos európai uniós polgár. Az adórendszer reformjának halogatása nemcsak az ígéretekkel ellentétes, de a harmonizációs felzárkózási folyamatot is fékezi. Különösen igaz ez a mezőgazdaság vonatkozásában, bár az államtitkár úr kiemelte előadásában, hogy az áfa rendszerét közelítik az európai uniós rendszerhez. Kár, hogy az élelmiszerek tekintetében nem történik semmi.

Az ellenzéki képviselők nem tartják elfogadhatónak továbbá a társasági adó alultőkésítési szabályának szigorítását. Ez ugyanis kiterjed a tagi kölcsönökre is, és éppen azokat az új szövetkezeteket lehetetleníti el, ahol nagyon kis jegyzett tőke mellett nagyon jelentős tagi kölcsönökkel hidalják át az időszakos finanszírozás lehetőségeit.

 

 

(17.50)

 

Ez tehát elfogadhatatlan; hasonlóképpen a gyümölcspálinka bérfőzők kedvezményes kvótájának csökkentése is, ez ugyanis a gyümölcshasznosulás és a zugfőzés (Az elnök jelzi az idő leteltét.) kedvezőtlen hatásait erősíti.

Összefoglalva, az ellenzéki képviselők az előterjesztett javaslatot nem tartották általános vitára alkalmasnak.

Köszönöm a szót. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Steinerné Vasvári Évának, az egészségügyi bizottság előadójának.

 

STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA, az egészségügyi és szociális bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Az Országgyűlés egészségügyi és szociális bizottsága 2000. augusztus 30-án megtárgyalta a T/2977. számú, az adók, a járulékok és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot. A bizottság a törvényjavaslatot 12 igen és 8 nem szavazati arányban általános vitára alkalmasnak tartotta.

A bizottság a törvényjavaslatot természetesen nem minden fejezetében, de a bizottságot érintő területeiben és pontjaiban nagyon részletesen megvitatta. Tulajdonképpen két területen tért el a képviselők véleménye. Az egyik ilyen terület volt a személyi jövedelemadózásban a gyermekek után járó kedvezmények növekedése, a másik területet pedig a magánnyugdíjpénztárakkal kapcsolatos jogszabályváltozások jelentették.

A többségi vélemény üdvözölte a családi kedvezmények bővülését, amely biztosítja, hogy a társadalom terheit viselő, dolgozó és ugyanakkor a gyermeknevelést felelősen vállaló családok erőfeszítéseit adójogszabályokkal is elismerjük és támogassuk. A személyi jövedelemadó kulcsai nem változnak, de a gyermekek és az eltartottak utáni kedvezmény mértékének jelentős növekedése igazságosabbá teszi a teherviselést, mivel azonos jövedelemnél annál a családnál hagy több elkölthető jövedelmet, amely gyermeket, illetve több gyermeket nevel, ezzel is segítve azt a célt, hogy a családokban megszülessenek azok a második, harmadik vagy többedik gyermekek, akiket eddig szüleik nem tervezhettek anélkül, hogy meglévő gyermekük jövőjét, biztos életpályát garantáló tanulását, illetőleg családjuk tisztes megélhetését ne veszélyeztessék. Ez a cél nagyon fontos, ha a népességfogyást mérsékelni szeretnénk. Hála istennek, az első féléves statisztikai adatok az ez irányba tett kormányzati lépéseket már visszaigazolják, és 2000 első félévében nőtt a házasságkötések és a születések száma is. 2000 első félévében a születések száma 2,8 százalékkal, 1300 születéssel haladta meg az előző év azonos időszakát. A családi kedvezmények növelésével az 1999 második felétől érzékelhető kedvező demográfiai folyamatot szeretnénk továbbra is támogatni.

A többségi véleményt képviselő kormánypárti hozzászólók megfogalmazták, hogy mit lehet és mit nem lehet egy adórendszertől elvárni. Nem várható el egy adórendszertől, hogy foglalkozási ágak közötti igazságtalan jövedelemkülönbségek problémáját orvosolja. Az adójogszabályokon, bármennyire is szeretnénk, nem kérhető számon az egészségügy alacsony bérszínvonala. De azt már számon kérhetjük az adójogszabályokba épített kedvezményeken is, hogy jó-e, elegendő támogatás-e, ha három gyerek esetén körülbelül havi 110 ezer forint összevont jövedelemig a családok abszolút nem adóznak. A többségi véleményt megfogalmazó képviselők szerint ez jó. Az adókedvezmény nem valaki ellen, hanem valami mellett született. Egy családi kedvezmény, ahogy a nevében is van, kedvez, és nem sújt; támogat, és segít a gyermekvállalás, a gyermeknevelés felelősségében. A célunk, hogy minél több család maximálisan élni tudjon ezzel a kedvezménnyel.

Néhány mondatban a második témáról is szeretnék szólni. A magánnyugdíjpénztárakkal kapcsolatos jogszabály-változási javaslatok tulajdonképpen egyetlen ponton váltottak ki vitát a bizottságunkban, ez pedig a magán-nyugdíjpénztári rendszerből való visszalépés határidejének a módosítása, két évvel való meghosszabbítása. A többségi véleményt megfogalmazók szerint a magánnyugdíjról szóló törvény túl gyorsan, nem kellő alaposságú előkészítés mellett született. Erre utal az is, hogy a várható taglétszám becsült értéke is jelentősen eltér a ténylegestől. Az eddigi működés tapasztalatai alapján szükségesnek ítéljük, hogy a pénztártagoknak pénztári tagságukról hozandó végleges döntésre több idő álljon rendelkezésre, több évre vonatkozó megalapozott információ birtokában hozhassák meg végleges döntésüket. Ez a módosítás nem a magán-nyugdíjpénztári rendszer ellen, hanem a pénztártagok érdekében történik, hisz az eddigi működési tapasztalatok még nem elegendőek egy végleges, egész jövőjükről szóló döntés meghozatalához.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.)

 

ELNÖK: A kisebbségi vélemény ismertetésére megadom a szót Kökény Mihály úrnak, a bizottság elnökének.

 

DR. KÖKÉNY MIHÁLY, az egészségügyi és szociális bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az egészségügyi és szociális bizottság szocialista, szabad demokrata tagjai egyöntetűen elutasították az adótörvények módosításáról szóló előterjesztést. Nem csupán azért, mert a javaslat nehezen kezelhető, az egyes változtatások szándékai és következményei alig követhetők, keverednek a 2001-re és 2002-re vonatkozó indítványok, és a rendelkezésre bocsátott táblázatok, háttérszámítások nem támasztják alá a kedvezőnek feltüntetett hatásokat. Elfogadhatatlan volt számunkra a tervezet két alapvető ok miatt.

Először, a családi adókedvezmény indokolatlan és méltánytalanul nagyívű emelése teljesen felemészti a családpolitikai célokra fordítható többletforrásokat, így egyetlen fillér nem marad a mindenkihez eljutó családi pótlék emelésére, amelynek összege, mint tudjuk, harmadik éve változatlan. A képviselőtársaim a bizottság ülésén úgy látták, hogy az adókedvezmények bővítése mélyíti a szegény és a jobb módú családok közötti szakadékot, és egyre reménytelenebbé teszi annak betemetését. A számítások ugyanis azt mutatják, hogy a háromgyermekes családoknál csupán 10 százalék tudja majd teljes egészében kihasználni a havi 10 ezer forintos adókedvezményt, mert csak ilyen arányban rendelkeznek a kedvezmény igénybevételéhez szükséges jövedelemmel, azaz valóban ez a kedvezmény a többgyermekes bankárok és miniszterek kedvezménye.

Másodszor, az ellenzéki képviselők azért sem támogatták a törvénycsomagot, mert a munkáltatói, egészségbiztosítási járulék látványos csökkentésére irányuló elképzelés súlyosan veszélyezteti az Egészségbiztosítási Alap amúgy sem erőteljes stabilitását, és nincs garancia arra, hogy a minimálbér, illetőleg az egészségügyi hozzájárulás növelése, valamint a foglalkoztatottság kalkulált bővülése pótolja, pótolni képes-e a kieső járulékok százmilliárdját. Vajon mi lesz ezután az egészségügy konszolidációjának, az újabb egészségügyi bérígéretek teljesítésének a forrása? Nos, ezekre a kérdésekre, képviselőtársaim, nem kaptunk választ.

Tisztelt Országgyűlés! A bizottsági vitában természetesen más kérdésekre sem kaptunk megnyugtató feleletet, így hiányoltunk egy valóságos, pontos képet a családok jövedelmének megoszlásáról, arról, hogy a 80 milliárd családpolitikai többlettámogatás 2001-ben és 2002-ben miképpen érinti a létminimum alatt élőket. Az ellenzéki képviselőket az is megdöbbentette, hogy a javaslat a gyermek és gyermek közötti különbségtevést a születést megelőző hónapokra is kiterjeszti, hiszen bevezetik a várandós anyák, illetőleg házastársaik adókedvezményét, a családi pótlékét, gyermekgondozási segélyét természetesen nem. Az egyik képviselőtársam úgy fogalmazott a bizottsági vitában, hogy a magzati élet védelméről szóló törvény esetében a konzervatív politikusok még nem tudták elérni, hogy a magzat jogalany legyen, de most valamilyen mértékig az adózás tárgya már lehet.

Tisztelt Elnök Úr! Az MSZP és az SZDSZ képviselői nem tudnak olyan törvényt támogatni, amely szerint a még meg sem született gyermek annyit ér, amennyit a szülő keres.

Elnök Úr! A kisebbségi véleményhez csatlakozók kifogásolták, hogy a kormány tovább fékezi a nyugdíjreform megvalósulásának a folyamatát is. A magán-nyugdíjpénztári tagdíjak emelésének elmaradása, az újabb kétéves visszalépési határidő megítélésünk szerint aláássa a vegyes nyugdíjrendszer iránti bizalmat, és hosszabb távon kockáztatja a nyugdíjrendszer finanszírozhatóságát is. A fentiek alapján nyolc szocialista és szabad demokrata képviselő általános vitára alkalmatlannak minősítette a törvényjavaslatot.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

 

(18.00)

 

ELNÖK: Megadom a szót Ivanics István úrnak, az emberi jogi bizottság előadójának.

 

IVANICS ISTVÁN, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság augusztus 30-án megtárgyalta a 2001-2002. évre szóló adótörvényeket.

A tárgyalás specifikusan, adónemenként történt. A bizottság profiljához közel álló adónemeket kiemeltük. Különösen élénk vita volt a személyi jövedelemadó változásával kapcsolatban. Nyugodtan mondhatjuk, hogy az adótörvények között itt történik a legjelentősebb változás, mely az állami bevételt úgy differenciálja, hogy az újraelosztást is igazságosabbá teszi, tovább tökéletesíti a polgári kormány azon elképzelését, hogy a gyermeket nevelő családok többletmunkáját elismerje, melyet a társadalom érdekében is kifejtenek, és így jelentős jövedelemtöbblethez juttassa őket. Természetesen nem vitatjuk, hogy ennek van bizonyos ösztönöző hatása arra vonatkozóan, hogy a valóban több gyermeket vagy egyáltalán gyermeket nevelő családok is törekedjenek a magasabb jövedelem elérésére. Talán ez is összefügg azzal a kérdéskörrel, hogy a minimálbér felemelése egyrészt segíti ennek a jövedelemnek a legális megteremtését, s talán elindul az országban egy folyamat annak a megoldására is, ami a jelenlegi adómorálunkat rendkívül hátrányosan érinti, hogy sajnos a vállalkozói réteg jelentős része talán jogtalanul foglalkoztatja minimálbéren vagy a minimálbér alatt a dolgozóit, és nem legális pénzekből egészíti ki a jövedelmeket. Úgy gondolom, ha ezt a kettős hatást meg tudjuk oldani, tehát hogy ezeket az úgynevezett feketepénzeket ki tudjuk fehéríteni, és valóban elérjük, hogy a minimálbér 2001-ben 40 ezer, 2002-ben pedig 50 ezer forint legyen, akkor minden gyermeket nevelő család hozzá tud jutni egy nagyon jelentős adókedvezményhez, amely példa nélkül állóan növekszik a jelenlegi adótörvény-tervezetben.

A jövedéki adónál is pozitív változásnak tudjuk be, hogy az általános jövedéki termékek adója mindössze 5 százalékkal emelkedik, de az európai uniós jogharmonizáció követelményének megfelelően a cigarettát 14 százalékkal, a gyümölcspálinka, a borpárlat jövedéki értékét pedig 10 százalékkal kívánja növelni a tervezet.

Az otthonteremtés elősegítése érdekében pedig a lakásépítés 30 millió forintig mentes lesz az illeték kiszabása alól.

Képviselőtársaink az ellenzéki oldalról természetesen kifogásolták ezt és a családi pótlék emelését tartották volna indokoltabbnak, de ha együttesen figyelembe vesszük a minimálbér emelését és a jelenlegi jövedelmi helyzeteket, akkor ez mindenképpen olyan támogatást jelent a gyermekeket nevelő családok részére, amely hosszú távon is biztató a számukra.

A törvénynek ez a módosítása, mely a rendszerváltozás óta talán példa nélküli, mintegy stabilizálja is a családok helyzetét, ezáltal a kohéziót erősíti, természetesen a munkavállalási fegyelmet is erősíti, és úgy gondoljuk, hogy a társadalmi igazságosságot is erősíti.

A vállalkozások támogatása is több helyen megjelenik az adózás tételei között, különösen a kis- és középvállalkozások helyzete (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) könnyebbíthető az adminisztráció egyszerűsítésével.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: A kisebbségi véleményt Kristyánné Aknai Erzsébet ismerteti.

Megadom a szót.

 

KRISTYÁNNÉ AKNAI ERZSÉBET, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Arra kaptam lehetőséget, hogy a 7 szocialista párti nem szavazatot indokoljam, mert az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság augusztus 30-án megtartott bizottsági ülésén a szocialista frakció tagjai nemmel szavaztak az adótörvényekre.

Miért szavaztunk nemmel? Az adórendszer változása azt emeli ki, hogy a családok támogatását akarja elősegíteni, és azt emeli ki, hogy a kis- és középvállalkozások működési feltételeit kívánja javítani. Ami viszont az adótörvényekben van, az a tehetős családok támogatását jelenti, és a kis- és középvállalkozások adócsökkentési százalékait elolvasztja az egészségbiztosítási járulék megemelése. Tehát tulajdonképpen itt tehercsökkentésről nincs szó.

Amiért szólni kívánok, magam nem vagyok adószakértő, nem értek különösebben az adórendszerhez, de mint az emberi jogi bizottság tagja, kicsit a gyermeki jogok és az esélyegyenlőség oldaláról szeretném megközelíteni azt a kérdést, amit a bizottságban is elmondtam. A miniszterelnök úr napirend előtti szavai is megerősítettek abban, hogy az a tendencia, hogy a tehetős családokat segítjük, kedvezményhez juttatjuk, az cél, ugyanakkor a szegény családokat nem tudjuk kedvezményhez juttatni, ők nem tudnak élni ezekkel a kedvezményekkel, vagy csak részben tudnak élni a kedvezményekkel. 2000-ben a háromgyerekes családok 20 százaléka nem tudta igénybe venni az adókedvezményt, 2001-ben már 25 százaléka nem fogja tudni egyáltalán igénybe venni; valamint 2001-ben 200 százalékkal lesz magasabb a tehetősebb családok támogatása, mint az elmúlt évben volt. Ezért nem tudtuk támogatni ezt a törvényjavaslatot, ezért érezzük azt, hogy növeli az esélykülönbséget, sért bennünket, mert különbséget tesz gyerek és gyerek között, nemcsak amikor megszülettek, hanem már a magzati élet idején is.

Ismét visszatérek a miniszterelnök úr napirend előtti szavaihoz, amikor azt hangoztatta, hogy a gyermekvállalást akarják ösztönözni a tehetősebb családokban. A pszichológusok, az orvosok szerint a gyermekvállalási kedvet nem az anyagiak ösztönzik, ennek egészen más és tágabb összetevői vannak. Valamennyien tudjuk, hogy a gazdag társadalmakban a gyermekek száma csökken; minél civilizáltabb egy társadalom, sajnos annál kevesebb gyerek születik, tehát ez sokkal összetettebb kérdés annál, semhogy anyagiakkal lehessen segíteni. Ez nem zárja ki, hogy kedvezményeket természetesen nyújtani lehet nekik és támogatni kell őket, de akkor az esélyegyenlőség biztosításával szeretnénk ezt a támogatást. S ehhez látjuk jobbnak a családi pótlék emelését, és nem az adókedvezmények ilyen mértékű növelését.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: A foglalkoztatási bizottság álláspontját Borkó Károly ismerteti. Megadom a szót.

 

BORKÓ KÁROLY, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A foglalkoztatási és munkaügyi bizottság 2000. augusztus 29-én tárgyalta az előttünk fekvő, T/2977. szám alatt kézhez kapott, az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot.

 

 

(18.10)

 

 

A többség véleménye szerint a törvénytervezetben szereplő módosítások - összhangban a polgári kormány programjával - jelentős könnyítést jelentenek az adózók többségének. A vitában hozzászólók külön kiemelték a családi adókedvezmények jelentős növekedését, amely egy gyerek után 21, kettő gyermek után 40, míg három gyermek esetén 105 százalékkal, azaz több mint a duplájára emelkedik 2001-ben.

Új elem az adótörvényekben, hogy a kedvezmény a magzatokra is jár, hiszen a fogantatás 91. napjától igénybe veheti a várandós édesanya, illetve a vele egy családban élő férj. Reményeink szerint ez utóbbi intézkedés is hozzájárul a gyermekvállalási kedv növekedéséhez. A kormány szándéka szerint a három adókulcs marad, de az alsó adósáv 20, a felső 5 százalékkal emelkedne. Ez a személyi jövedelemadóban az iménti intézkedések révén 63 milliárd forintot hagy vissza a polgárok zsebében. A kormány előterjesztése ennyi kedvezményt biztosít a polgárok számára.

A törvénytervezet kiemelt figyelmet fordít a kis- és középvállalkozások működési feltételeinek javítására, adminisztrációs terheinek csökkentésére. Ennek szellemében a törvényjavaslat harminc módosító javaslatot tartalmaz. Itt kiemelendő a kis- és középvállalkozások azon tervezett kedvezménye, amely a fejlesztésre igénybe vett beruházási hitelek kamataira vonatkozik. Jelentős kedvezmény, hogy 100 ezer forintról 200 ezer forintra nőtt azon tárgyi eszközök értékhatára, amelyek a számviteli törvény szerint meghatározott terv szerint leírhatók.

A kis- és közepes vállalkozások esetében mintegy 9 milliárd forinttal csökken az adóterhelés. Ennyit fordíthatnak ezek a vállalkozások fejlesztésre, ennyi az adómegtakarításuk. A törvény második része a társadalombiztosítási járulékok kérdését érinti.

A polgári kormány hivatalba lépése idején még majdnem 40 százalék közteher terhelte az élőmunkát. A törvénytervezet szerint az előző évek jelentős csökkenéséhez hasonlóan a kormányzat 2001-re 3, majd 2002-re újabb 3 százalékos csökkentést javasol. Így a társadalombiztosítási járulék 2002-ben - szemben a kezdeti majdnem 40 százalékkal - 27 százalékra apadna. A bizottságban még az ellenzéki képviselők némelyike számára is igen kedvező visszhangra talált a minimálbér 25 500 forintról 2001-ben 40 ezer forintra, majd 2002-ben 50 ezer forintra történő emelése.

Elhangzott a bizottsági ülésen, hogy ez az intézkedés elsősorban az alacsony jövedelműeknek kedvez, és hozzájárulhat ahhoz, hogy a meglehetősen nagy számú illegálisan foglalkoztatott foglalkoztatása a legális szférában történjen. A bizottság többségi véleménye szerint a törvénytervezet jól szolgálja a polgárok érdekeit, és a parlamentnek is elfogadásra ajánlja a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Filló Pál úrnak, a kisebbségi vélemény előadójának.

 

FILLÓ PÁL, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Igen tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A foglalkoztatási bizottság kisebbségi véleményének megfogalmazójaként először két általános véleményt szeretnék elmondani azon képviselőtársaim nevében, akik a törvénytervezetet általános vitára alkalmatlannak minősítették.

Bizottságunk ülésén felmerült az, hogy nagyon nehéz napjainkban - tekintettel elsősorban az olajárak nemzetközi alakulására - megjósolni az infláció mértékét, márpedig ha az infláció bizonytalan és nehezen tervezhető, akkor attól a pillanattól kezdve nagy valószínűséggel nem állja meg a helyét az adótörvény-tervezetben bemutatott kedvezményekre, illetve az adóterhek csökkentésére vonatkozó ígéretek többsége sem. A foglalkoztatási bizottság képviselői természetesen elsősorban azokkal az ügyekkel foglalkoztak, amelyek érintik a foglalkoztatást, a munkavállalók szociális és családi helyzetét.

Többen megfogalmazták a bizottság ülésén, hogy elmarad az adóreform. Márpedig az adóreformra, az adóreform szükségességére csak egyetlen példát szeretnék említeni, hiszen napjainkban már ott tartunk, hogy az átlagkeresetek összege lassan eléri a legmagasabb adósávot a személyi jövedelemadó vonatkozásában, és többen úgy gondoltuk és fogalmaztuk azt meg, hogy ez hosszú távon nem tartható.

A gyermekkedvezmények alakulásáról is igen komoly vita volt a bizottságban. Képviselőtársaim elmondták és megfogalmazták, hogy a háromgyermekes családok 60 százaléka a létminimum szintjén él, vagyis csak kevéssé vagy egyáltalán nem tudja igénybe venni ezt a kedvezményt. Felmerült, hogy a társadalmi igazságosságot súlyosan sérti az, ha a gyermekek támogatása között, a jövedelmi viszonyoknak megfelelően akár százezres különbségek is lehetnek. Vagyis minél magasabb jövedelemmel rendelkeznek a szülők, annál nagyobb összegű támogatást kapnak az államtól a gyermekek után. Mi úgy gondoljuk, hogy ez igazságtalan és elfogadhatatlan.

Igen tisztelt Képviselőtársaim! A bizottság ülésén a legnagyobb vita talán a minimálbér emelésével kapcsolatos javaslat környékén merült fel. Jómagam is megfogalmaztam, hogy a minimálbér ilyen szintű megemelése vajon milyen munkaerő-piaci mozgásokat indíthat el. Vajon az előterjesztők gondoltak-e arra, hogy hány munkavállalót fognak kényszeríteni a cégeknél arra, hogy magánvállalkozóként dolgozzanak a jövőben; milyen mértékben fog megnövekedni a részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalók száma, és úgy hiszem, nagyon súlyos kérdés lehet a minimálbér kiemelése akkor, ha nem egy általános bérreform részeként, az európai uniós bérekhez való felzárkóztatási folyamat részeként kezeljük a minimálbér kérdését.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mi örülünk annak, ha a legkevesebbet kereső munkavállalók zsebében havi szinten 8-9 ezer forinttal több lesz a jövőben. Ugyanakkor nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy az ilyen javaslatok előterjesztése esetében a kormányzat a jövőben kérje ki a szociális partnerek véleményét. Gondolunk itt a munkaadók és a munkavállalók véleményére is, hiszen ez egy olyan alapvető kérdés, amelyben az ő megkerülésük, az ő véleményük meg nem hallgatása a bevezetést komolyan hátráltathatja. Ugyanakkor azt is el szeretném mondani, hogy jobbá és elfogadhatóbbá tette volna számunkra ezt a javaslatot az, ha a kormányzat a személyi jövedelemadó kapcsán olyan megoldásokat alkalmaz, amivel a minimálbér környékén lévő munkavállalók terhei, többletbefizetései nem nőnek. Hiszen gyakorlatilag egyértelmű és kimutatható, hogy sajnálatos módon a minimálbér megemelésével lényegesen nagyobb állami bevételek is keletkeznek, és úgy tűnik, hogy ezek a bevételek fogják majd finanszírozni a közszférában a minimálbér bevezetését. Mi ezt nem tartjuk igazságos megoldásnak.

Igen tisztelt Képviselőtársaim! Befejezésül egy kormánypárti képviselőtársam véleményét szeretném tolmácsolni a tisztelt Háznak, aki azt mondta a bizottság ülésén, és szeretném pontosan idézni, nehogy bármiféle támadás alanya legyek: "Amikor elolvastam ezt az anyagot, sírtam. Becsületszavamra sírva fakadtam, hogy hogyan fogunk 2002-ben megint odaállni az állampolgárok elé." Erre szeretném felhívni tisztelt kormánypárti képviselőtársaim figyelmét.

Köszönöm. (Taps és derültség az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Felszólalások:   41-47   47-83   83-188      Ülésnap adatai