Felszólalás adatai

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Az eddigi vita alapján egyértelmű, hogy a 2001. és a 2002. évi költségvetési törvényjavaslat talpkövét a növekedés és elsősorban az infláció várható alakulása alapozza meg vagy képezi. Azt hiszem, a kormánypártok képviselői részéről és az ellenzék képviselői részéről is egyértelmű, hogy a növekedés elsősorban nem cél, hanem eszköz a társadalom, az emberek javainak gyarapítása érdekében.

Azt mindenki elismeri, hogy az 5-6 százalékos növekedés igen kedvező a költségvetés elosztási feladatai számára, azonban azt is figyelembe kell venni, hogy a képződő források elosztása és felhasználása lehetőleg önmagukat erősítő, s az elmaradott régiók fejlesztését előidéző folyamatokat indítson el. Ha a gazdasági növekedés nem szinte kizárólag a termelékenység emelkedéséből táplálkozik, hanem a termelési tényezők bővülő bevonásából is, akkor a képzett munkaerő szűkössége egyre inkább megnyilvánulhat. A képzett munkaerő hiánya ronthatja a termelékenységet, így a megalapozott növekedést is.

Az ország különböző régióiban a munkaerő képzettsége igen eltérő, ezért nem csupán beruházásokra kell ösztönözni az elmaradott térségekben, hanem meg kell teremteni a színvonalas képzési formákat is. Az azonban köztudott, hogy a termelékenység növekedéséhez nem elégséges a szakképzett munkaerő, hanem a technika és a technológia fejlesztése mellett meg kell teremteni a munkavállalók számára az anyagi és az erkölcsi érdekeltséget is. Ma is igaz az az angol közmondás, amely szerint ha valaki mogyoróval fizet, csak majmokat tud alkalmazni.

Ebből következik a magyarországi bérszínvonal jelentősebb növekedésének a követelménye is. Ez azonban nem okozhat inflációs hatást, ha korszerű a gazdaság szerkezete, elegendő a termelési kapacitás, s a vállalkozók piaci érzékenysége is megfelelő. Örülök annak, hogy Matolcsy miniszter úr is ezen az állásponton van.

Azzal is egyet lehet érteni - és itt szeretnék röviden visszatérni a minimálbérre -, hogy a minimálbért 40 ezer forintra kívánja a kormány emelni. Arra is oda kell figyelni azonban, hogy ez bérnivellálódást eredményezhet. A bérek közeledését eredményezheti, mert ha a jóval képzettebb munkaerő a minimálbérnél csak alig többet keres, akkor az anyagi érdekeltsége csökkenhet. Azt hiszem, ez mindenki számára egyértelmű. Tehát a gazdasági növekedés ütemének jelenlegi szintjét végső soron csak akkor tudjuk jól megalapozni, ha a munkaerő képzettségi színvonala mellett jó érdekeltségi rendszer is működik az országban.

A túlzott gazdasági növekedés a tőkeelemek túlkínálata révén is káros hatást válthat ki, ugyanis a kínálat robbanásszerű emelkedése ahhoz vezethet, hogy a projektek egy része rossznak minősülhet. Azt is figyelembe kell venni, hogy a monetáris politikát a jelentős növekedés esetén nehéz kézben tartani. A növekedéssel egy időben a monetáris és fiskális politika kellő összhangját biztosítani kell, mert ha ez hiányzik, akkor az infláció meglódulhat.

Az infláció köztudottan az általános árszínvonal emelkedését jelenti. Ezt a fogyasztói árindex változásával fejezzük ki. A 2001. és 2002. évi költségvetési törvényjavaslat talán leggyengébb pontja, mint ahogy ezt már képviselőtársaim hangoztatták, a várható inflációs ráta megállapítása, pedig a fogyasztói árindexből következik a költségvetési törvényjavaslat sok más eleme. Ennek alapján határozzák meg például a bérek, a nyugdíjak várható alakulását. Azt azonban figyelembe kell venni, hogy a fogyasztói árindex csak részben megélhetési, költség típusú árindex; ez következik a fogyasztói árindex problémáiból. Ugyanis a fogyasztói árak csökkenését eredményezheti az, ha a vásárló egyes javaknál helyettesítést hajt végre, hiszen a fogyasztó áttérhet egy jobb minőségű termék fogyasztásáról egy rosszabb és alacsonyabb árú termék fogyasztására. Ez mérsékli ugyan az inflációt, de rontja a fogyasztó megélhetési színvonalát és esetleg az egészségét is.

A fogyasztói árindex hazai és külföldi megállapításának az is a problémája, illetve torzítja az árindexet, hogy az új termékek csak nagy késéssel kerülnek be az indexszámításba, így az infláció kiszámítása irreálissá válik. Az infláció kiszámításának irrealitása további gondokat okoz a költségvetés összeállításánál. A fogyasztói árindex és a megélhetési költségindex különbségét az is eredményezi, hogy hazánkban az infláció számításába nem vonják be az önfogyasztást és a természetbeni juttatásokat. Minél fejlettebbé válik a magyar gazdaság, annál jobban csökken az önfogyasztás jelentősége. Helyesnek tartanám, ha havonta közzétennék a fogyasztói árak alakulása mellett a megélhetési költség típusú árindexet is.

Már sok képviselőtársam kifogásolta, hogy a költségvetésben szereplő alacsony infláció torzítja a költségvetési törvényjavaslatot. Az igaz, hogy hűti a bér- és nyugdíjköveteléseket, de csak ideiglenesen. Az infláció alultervezése alááshatja a forint iránti bizalmat, és nőnek a pénzromlással kapcsolatos várakozások is. Ezért célszerű lenne a kormánynak - a kutatóintézetek által már régen bizonyított inflációs prognózisok alapján - újragondolni a költségvetési törvényjavaslatot.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)