Felszólalás adatai

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Ma délelőtt volt az európai ügyek bizottságának ülése, ahol a lisszaboni szerződés magyarországi végrehajtásának a megvitatása volt a téma. Ezen nemzetközi kamarák is részt vettek.

Egyetértek Józsa képviselőtársammal, én is úgy érzem, hogy nem figyelünk oda kellőképpen. Bajnai Gordon miniszter úr úgy fogalmazott, a világ globalizációja során Amerika a kutatás-fejlesztés és az alkalmazás, Kína a tömeggyártás, India pedig a szolgáltatás irányába halad. Hova soroljuk be Magyarországot?

Érdekes és megdöbbentő volt, hogy a Német-Magyar Kamara részéről úgy fogalmazott a képviselő, hogy Magyarország ma már nem célország, inkább Csehország, Szlovákia, Lengyelország, Románia, Bulgária és az ázsiai országok azok. A japán kollégák meg úgy fogalmaztak, hogy a kutatás-fejlesztés és az alkalmazott kutatás hiányának a hátránya, valamint a magyarországi adók túl sűrűn történő változása egyfajta bizonytalanságot okoz, és kiszámíthatatlanná teszi a gazdasági élet szereplőinek magyarországi tevékenységét, akik ebből adódóan inkább más célországot választanak. Ha a Hankook bejövetelét leszámítjuk, akkor Magyarországra tavaly hihetetlenül kevés befektetett tőke irányult. Azt hiszem, ön is tudja, államtitkár úr, hogy a tavalyi év a legrosszabb volt az elmúlt időszakban.

Tehát van egy kiszámíthatatlanság az adók és a járulékok kérdésében. Ezekben kellene egyfajta stabilitást elérni, és nem toldozni-foldozni. Én szomorú vagyok azért, hogy ha jövő tavasszal talán lesz majd egyfajta egyezség, és egy új adórendelet formájában majd egy új, hosszú távú adómorált fogunk tudni kialakítani - én azt hiszem, túl késő lesz. Mert kezd a ló elszaladni, és a kocsi szép lassan a lovat is lehagyja.