A felszólalás szövege:
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! A szocialisták több hozzászólásban kifejtették már, hogy miért tartják alkalmatlannak a most beterjesztett költségvetési javaslatot arra, hogy az ország a következő két évben e szerint a költségvetési javaslat szerint megrajzolt pályán haladjon tovább. Úgy tűnik, kritikánknak már több tekintetben megvan a hatása, hiszen legnagyobb örömömre van néhány olyan pont, amelyben kifejtett nézetünk megértő fülekre talált.
Remélem, hogy ezen pontok száma a jövőben gyarapodni fog, és ezen gyarapodó pontok eredményeképpen a benyújtott javaslat lényegesen át fog alakulni, a szükséges néhány százmilliárdos átcsoportosítások elvégzésre fognak kerülni, és ennek eredményeképpen egy olyan költségvetési törvény kerül elfogadásra, amely a maitól sokkal jobb lesz, még ha nyilvánvalóan a mi igényeinket akkor sem fogja tudni kielégíteni. Melyek ezek a pontok, amelyekben már láthatóan, részben az eddigi viták során, részben pedig az elhangzott nyilatkozatok alapján úgy tűnik, hogy meghallgatásra került néhány gondolat?
Ilyen pontnak tekintem a nyugdíjemeléssel kapcsolatban kialakított kormányálláspontot, hiszen a benyújtott javaslatban még csak 7,3 százalékos emelési mérték szerepel, aztán a szeptemberi hónapban úgy tűnik, hogy érdemes volt számolni, érdemes volt felhívni a figyelmet arra, hogy ez nem helyes, érdemes volt firtatni azt, hogy akkor a tényleges infláció mértékének megfelelően mely nyugdíjemelési mérték is a reális. Azt hiszem, ezeket a számításokat még érdemes tovább folytatni, és ha a kormány valóban elvégez minden pontos számítást, akkor szerintem el fogunk jutni ahhoz az általunk üdvösnek talált pillanathoz, amelyben az 1999. évben elvett nyugdíjemelési mértéket, ha nem is egy ütemben és nem is egyszeri nyugdíjemeléssel, de 2001-ben és 2002-ben a kormány vissza fogja adni a nyugdíjasoknak, vissza fogja adni azt az összeget, amelyet annak idején elvett tőlük. Remélem, hogy a további számítások ezt megalapozottá fogják tenni.
A második pont - amelyben megítélésünk szerint szintén érdemes volt a hangunkat hallatni, és a kormány bizonyos tagjai már jelezték az eddigiek során is, hogy valami mást szeretnének, mint amit annak idején kormánytagként megszavaztak és benyújtásra került a parlamenthez - a családi pótlék összege, a családi pótlék folyósításának szabályai. Miután a szocialisták többször hangoztatták, miszerint nem értenek egyet azzal, hogy lényegében befagyasztásra kerül a családi pótlék, nem értünk egyet azzal, hogy nem emelkedik azoknak az államtól származó jövedelme, akik nem tudnak olyan összegű keresetet elérni, hogy a családi adókedvezményt igénybe tudják venni, ezért mi két különböző módon kívánjuk a családi pótlék kiegészítését megteremteni. Úgy tűnik, ennek az egyik eleme már meghallgatásra került, és az egyik elemét már a kormány bizonyos tagjai is bevették retorikájukba. Remélem, hogy a költségvetési törvény elfogadásakor magába a törvénybe is be fog épülni, azaz a kiegészítő családi pótlék intézménye vélhetően létjogosultságot fog kapni. Ezt szívből üdvözlöm; remélem, hogy tartalmában és összegszerűségében is azt az eredményt fogja hozni, amelyet mi javasoltunk, azaz a jövedelemmel nem rendelkezők, illetve az alacsony jövedelműek számára is egy megkülönböztetett ellátást fog tudni biztosítani.
Szeretnék egy további elemről szólni, amelyet akár pozitívumként is értékelhetnék, hiszen a '99-es, a 2000-re vonatkozó költségvetés szavazásánál került be a végső változatba, azaz a költségvetésbe, a kormány szándékai ellenére. Ez pedig nem más, mint az ország gazdaságilag legelmaradottabb régiói felzárkóztatásának külön programja, korábban hárommegyés, majd a 2000. évre ötmegyés programként. A kormány belátta azt, hogy a parlamenti többség két alkalommal is leszavazta a kormány eredeti szándékát, és így most a javaslatban már szerepel ennek az ötmegyés programnak a folytatási szándéka. Sajnálatos módon azonban nagyon rafinált megfogalmazásban szerepel. Rafinált megfogalmazásban, ugyanis bizonyos elemeket elhagy a korábban forrásátcsoportosításra szándékolt elemek közül, és az a 10 százalékos többlet, ami most szerepel a javaslatban, meg kell mondjam, a mondabeli lány esetével azonos, azaz "hoztam is meg nem is" helyzetet teremt, lévén, hogy vannak olyan előirányzatok, amelyekre érvényesnek tekinti a 10 százalékos többletet a bázisszámhoz, bázisévhez képest, amely előirányzatok három-négyszeresére is emelkednek. Ha ezen előirányzatokból csak 10 százalékos többletet kapnak a legelmaradottabb megyék, akkor nyilvánvaló, hogy az elmaradottság nemhogy csökkenni fog, hanem még inkább növekedni fog, lévén, hogy az ország más területein, a többi megyében - ami nem tartozik ebbe az öt megyébe - pedig három-, négyszeres forrásfelhasználási többletlehetőség fog megnyílni.
Éppen ezért úgy gondolom, hogy a mostani megfogalmazás mindenképpen pontosításra szorul, ehhez hozzá fogjuk majd tenni a magunk javaslatait is. Azt remélem, hogy a tegnap itt elhangzott hozzászólások tartalmát ennyiben kiegészítve, ennyiben korrigálva és ennyiben pontosítva egy jobb megoldási javaslatot fogunk tenni a kormány javaslatával szemben, éppen azért, hogy ne folytatódjon tovább az a tendencia, amely sajnos még az utolsó, KSH által mért területi GDP-adatok alapján is folytatódott. Nevezetesen Nógrád és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye leszakadása - az országos átlag 58 százalékát jelentő egy főre eső GDP-adatot tekintve - folytatódott, azaz nem felzárkózás van, hanem további leszakadás.
Szeretném megemlíteni azt is, hogy a szocialisták egyetértenek azzal, hogy Magyarországon növelni kell a minimálbér mértékét, összegét. Növelni kell, azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni azt, hogy ez a minimálbér-növelés olyan vállalkozói csoportokat, olyan foglalkoztatókat hoz nehéz helyzetbe, akik gazdasági lehetőségeik korlátainál fogva nem biztos, hogy önmaguk erejéből ki tudják gazdálkodni ezen minimálbér-növelés, -emelés hatását. Úgy véljük, hogy a költségvetésben vannak lehetőségek, vannak források arra, hogy ezt a negatív hatást a kormányzat, az állam is segítsen áthidalni ezen vállalkozói körben. Ezért szükségesnek tartjuk, hogy ugyanazon vállalkozói körben, amely vállalkozói körre a tegnap megszavazott adómódosítási csomagban a társaságiadó-kedvezmények kiterjesztésre kerülnek, pontosabban bevezetésre kerülnek - nevezetesen a 10 millió forint alatti nyereség adómentességét illetően, ha beruházásra fordítják a vállalkozók -, magyarul a kis- és középvállalkozások esetében kerüljön sor olyan kompenzációs rendszer bevezetésére, amely a Gazdasági Minisztérium kezelésében lévő aktív foglalkoztatási eszközök közül tudja kompenzálni ezen vállalkozások többletterheit, a minimálbér-növelés miatti többletterheit, legalább a többlet-járulékfizetési teher vonatkozásában, azaz a tb-tehertöbblet, illetve az egészségügyi hozzájárulás többlete vonatkozásában tudja kezelni.
Ezzel párhuzamosan természetesen mi úgy gondoljuk, hogy párban a tb-járulékcsökkentéssel, az egészségügyi hozzájárulás fokozatos csökkentésével is ilyenfajta kompenzációt be lehet vezetni, ezek gyakorlatilag egymás mellett, illetve alternatív javaslatként is értelmezhetők. Remélem, hogy meghallgatásra kerül a kormányzat szereplőinél, és ezt követően nyugodtan lehet azt mondani, hogy valóban a hazai kis- és középvállalkozások kapnak egy olyan lehetőséget a következő évi költségvetésben, amellyel megnövekedő terheiket fogják tudni kompenzálni. Egyébként sajnos ez a minimálbérrel kapcsolatos tervezett kormányzati intézkedés jelentős munkapiaci feszültségeket okozhat és növekedését is okozhatja a munkanélküliségnek.
Még egy dologról szeretnék szólni, nevezetesen arról, hogy ezt a most benyújtott költségvetést sokkal átláthatóbbá, világosabbá és ellenőrizhetőbbé kell tenni. Ennek jegyében olyan módosító javaslatot fogunk benyújtani, amely mind az autópálya-építéssel kapcsolatos költségeket, kiadásokat, költségvetési ráfordításokat, mind pedig az ÁPV Rt. költségfelhasználását teljes mértékben bevonja részeként a költségvetésnek, azért, hogy folyamatos ellenőrzése biztosított legyen, és ne csak másfél vagy egy évvel később szerezhessünk arról tudomást, hogy végül is költségvetési garanciavállalással, jórészt költségvetési finanszírozással, hiszen most is 30 milliárd forint van tervezve - igaz, hogy átmosással, azaz ÁPV Rt., Magyar Fejlesztési Bank, banktitok alkalmazásával - autópálya-építésre, és ilyen módon nincs lehetőség arra, hogy a parlamenti képviselők ellenőrzési feladatuknak megfeleljenek. Tehát úgy gondolom, hogy erre is szükség van, ennek megfelelően javaslatainkat meg fogjuk tenni.
Remélem, e témában teendő javaslataink is meghallgatásra fognak találni, és ezt követően egy valamelyest legalábbis áttekinthetőbb és jobb költségvetés kerülhet elfogadásra, nem olyan, mint ami most van beterjesztve, mert a mostani beterjesztés természetesen elfogadhatatlan számunkra.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Miniszter úr pontosan egy héttel ezelőtt a költségvetési bizottság előtti meghallgatásán a következőket mondta a jegyzőkönyv szerint: "A gázárra szeretnék még röviden kitérni. Bevallom, úgy gondolom, hogy az a 6 százalékos villamosenergia-, illetve gázármérték, amit a kormány meghatározott 2000-re, politikai, társadalmi és közgazdasági racionalitás együtt. Súlyos kijelentés, de így gondolom. Azért gondolom, hogy politikai és társadalmi - ezen nem vitatkozunk nyilván. Hogy miért közgazdasági racionalitás? Az egyik oka az antiinflációs éle a dolognak. Ha a magyar gazdaságot rá tudjuk állítani az egy számjegyű inflációs pályára, annak nagyon nagy előnyei vannak. Ez a villamos energia és a gáz 6 százalékos áremelése nélkül nem lenne meg. Ha 5 százalék lenne, akkor igen; de ha ennél magasabb, mondjuk, 30-40 százalék - amit a MOL igényelt -, akkor minden számítás azt mutatja, hogy máshol lenne az infláció most. Ez pedig üzleti racionalitás, hogy az inflációt egy számjegyűvé alakítsuk."
Továbbá azt mondta miniszter úr: "A másik oldal is igaz azonban. Ösztönözni kell minden erővel, az áron keresztül is az energiamegtakarításra. Ezt ez az árpolitika nem éri el. Nem gondolom tehát, hogy öt vagy tíz évig vagy három-négy évig ilyen árpolitika fenntartható. De azt gondolom, hogy ma és holnap Magyarországon politikai, társadalmi és közgazdasági racionalitás az - és nem csupán politikai és társadalmi -, hogy az inflációt el nem érő központi áremelésre lehetőséget adjunk. Ennek persze vannak kellemetlen mellékhatásai a gázüzletágnál is, meg időnként feljelentik a kormányt, személy szerint szegény gazdasági minisztert. Lehet, hogy megérdemli, de azért mégiscsak arról van szó - és ebben hiszek -, hogy egybeesik a közgazdasági, társadalmi és politikai racionalitás."
(9.50)
Mi történt egy hét alatt, miniszter úr? A feljelentés ilyen mértékben hatott miniszter úrra, vagy esetleg az hatott miniszter úrra, hogy a kormányfőtől kapott egy megbízatást, hogy kössön valamilyen megállapodást? Szeretnénk a valóságos választ meghallani, miniszter úr. Azt is, hogy miniszter úrnak vajon egy hét alatt hogyan változhatott ilyen mértékben a közgazdasági megalapozottságról alakított véleménye.
Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Attól még, hogy egy utcában holnapután megváltozik a forgalmi rend... (Egy hang a Fidesz padsoraiból: Ezt már elmondtad egyszer!) Nem én mondtam el, és a bizottságban hangzott el, de az államtitkár úr nem volt jelen a bizottságban. -, attól még ma abban az utcában nem lehet úgy közlekedni, ahogy majd holnapután lehet közlekedni a szabályok szerint, mert megbünteti a rendőr, ha behajt szembe a forgalommal. Ne tegye ki magát ennek a büntetésnek! (Tóth István: Szánalmas! - Perlaki Jenő: Nem a pontrendszernél vagyunk!)
Nagyon sajnálom, hogy annak az osztrák kormánynak a példáját próbálja követni Magyarország ezek után - úgy tűnik, hogy előfutárként -, amelyre azért nem lehetünk annyira büszkék. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Neked nem is kell! Mi közöd hozzá?) Példaként államtitkár úr hozta elénk.
A harmadik dolog: súlyos tévedés az infláció mértékével, így számszerűségekkel példálózni, mint ahogy itt elhangzott, ugyanis a 2000. évi infláció mintegy 3 százalékpontos eltérése a tervezettől 50 százalékos eltérést jelent a tervezethez képest. Kérem szépen, így vegyék figyelembe azt, hogy mennyivel tér el az inflációs prognózistól a tényleges infláció, ami Magyarországon 2000-ben várható, és ne azt a 8 százalékpontot hozzák, ami kevesebb, mint egyharmada az akkor tervezett inflációtól történő eltérésnek.
A nagy gond az, hogy megállt az inflációcsökkenés folyamatos trendje Magyarországon, ami korábban érvényesült. Azt kell mondjam: legfeljebb ha ez év nyaráig érvényesült.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Nem kellene már még egyszer az infláció '95. évi ügyét terítékre hozni, hiszen abban az évben, amikor az azt megelőző két év rendkívül elhibázott gazdaságpolitikájának eredményeképpen Magyarországon stabilizációt kellett végrehajtani, akkor tért el az infláció mértéke kevesebb mint egyharmaddal az arra az évre tervezett inflációs mértéktől. Ma nem kell stabilizálni a gazdaságot Magyarországon a jelenlegi kormánynak; ma ennek a kormánynak elég, ha nem rontja el, ha nem nyúl hozzá. A gazdaság nagyon szépen viszi ezt az országot előre - és eközben tévedett 2000-re ez a kormány annyit, amennyit.
Mádi képviselő úr, én is olvastam azt a cikket, és teljesen egyetértek azzal, hogy az egész eurózónában igaz az inflációs mérték növekedése; de akkor önök mire alapozva gondolják, hogy lehet csökkenteni az ez évre várt 10 százalék körüli inflációt olyan mértékben 2001-2002-re, ahogyan betervezték a költségvetésben?! Miközben a kormány egyik minisztere megállapodik 43 százalékos gázárnövekedésről a közületi szektorban, miközben olyan intézkedéseket tesznek, amelyek egyike sem csökkenti az inflációt kiváltó okokat?
Mi csak azt mondjuk, hogy a költségvetés beterjesztésekor nem megalapozott közgazdaságilag az, amire önök számítanak, amit önök hirdetnek. Úgy gondoljuk, az a kormány felelőssége, hogy olyan intézkedéseket hozzon, hogy ne csak szlogenszerűen, ne csak hirdetve, és ezzel mintegy az inflációs várakozásokat csitítva vagy tompítva próbálja az inflációt befolyásolni, hanem hozzon ténylegesen olyan intézkedéseket is, amelyek ezt az inflációs mértéket csökkentik.
Egyébként abban nincs vita közöttünk, hogy természetesen, mivel Magyarország nem olajnagyhatalom, ezért kiszolgáltatott az olajpiaci árváltozásoknak. De a probléma az, hogy miközben ezek a folyamatok önök által is ismertek, nem hajlandók elismerni azt, hogy nem megalapozott a 6 százalékos számításuk a 2001. évi költségvetés inflációs mértékeként. Ez a fő probléma, kérem szépen!
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársam! Ha azt kéri tőlünk a legnagyobb kormánypárt, hogy az ellenzék részéről segítsünk abban, hogy az infláció mértékével kapcsolatban visszafogott nyilatkozatok hangozzanak el, akkor mi abban mindig segítünk. De ehhez az kell, hogy realista legyen az inflációnak a kormánypárti megítélése. Ha nem realista, akkor mindig fel fogjuk hívni a figyelmet arra, hogy miért és mely pontokon nem realista. Mint ahogy most is, a költségvetés kapcsán felhívjuk a figyelmet arra, hogy a kormány legfontosabb befolyásolási lehetősége az inflációra az, hogy milyen bőkezű vagy kevésbé bőkezű költségvetést fogad el.
Miután önök szeptember végén meghirdették, hogy a kilencvenes évek legbőkezűbb költségvetését fogadják el - a sajtónyilatkozatok szerint ez a frakcióvezetőjüktől hangzott el -, ez nem igazán az inflációcsökkentés irányába ható nézőpont - szerintem ezzel valamennyi, tudományos munkákat olvasó ember egyetért -, ezért mi erre a veszélyforrásra fel fogjuk hívni a figyelmet, ez a mi kötelességünk és felelősségünk.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársam! A probléma az, hogy képviselőtársam elfelejti a számokat megfelelőképpen összehasonlítani egymással. Annak idején azokban a megyékben, amelyek Kelet-Magyarországon találhatók - és amelyből ön is származik és ahol ön is él -, a családok 5, illetve 6 százaléka nem tudta igénybe venni a családi pótlékot, amikor ez a bizonyos felülről zárás megtörtént. Ma pedig az önök számai alapján 13 százaléka nem tudja igénybe venni a gyermek utáni családi adókedvezményt. Ezt önök mondták abban a vitában, amely vitában mind a mai napig - amikor tegnap már megszavazták a módosító indítványokat is -, még mindig nem tárták az ország nyilvánossága elé, hogy vajon hány gyermek után tudják csak részben igénybe venni a családi adókedvezményt.
Sajnálatos módon tehát va banque-ra szavaznak; ma sem tudják azt megmondani, hogy mekkora arányban nem tudják igénybe venni a gyermekek után azt a kedvezményt, amit önök oly nagyra értékelnek. Ez nagyon nagy hiba. Sajnálom, hogy így döntöttek - tudatlanul!
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Én pedig azt szeretném elmondani, hogy noha nagyon örült Perlaki képviselő úr, ne legyen annyira boldog. Az a pénz, amit az okmányügyekre fordítanak a Belügyminisztérium költségvetéséből, egyrészt feleannyi létszám foglalkoztatását teszi csak szükségessé, pontosabban lehetségessé, mint amennyire szükség lenne erre a területre, azon kívül sajnálatos módon nem veszik át az erre a célra Magyarországon már kifejlesztett, bevezetett és jól működtetett számítógépes rendszert, hanem egy teljesen újat fejlesztettek ki. Úgyhogy pénzpazarlás az folyik, rendes munkaellátás viszont nem.
Ma már félnek attól a leendő ügyfelek, hogy mekkora sorban állással fogják tudni ügyeiket intézni, ezért jelen pillanatban óriási nyomás nehezedik azokra, akiknél ezt a feladatot még el kell látni, nevezetesen a vállalkozói igazolványok ügyében azokra a kamarákra, amelyeket az önök törvényalkotásának eredményeképpen lehetetlen helyzetbe hoztak.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban. - Perlaki Jenő: Utólag másképp fog ez kinézni. - Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Akkor minek ülünk itt? - Egy hang a Fidesz soraiból: Menjetek haza!)
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm szépen. Miniszter úr, nem tudott meggyőzni hozzászólásában arról, hogy okszerű és célszerű volt-e a kormány döntése arról, hogy nem vették át azt a számítógépes programot, amely jelen pillanatban az országban beváltan működik a vállalkozói igazolványok működtetésével, kiadásával kapcsolatban a kamarai rendszerben, és sajnálatos módon erre pluszpénzt költöttek el, valamint láthatóan nem tudják azt a létszámfeltételt biztosítani, amely az eddigi működéshez hasonló feltételekkel tudná ezt a problémát az országban megoldani, illetve szolgáltatást nyújtani. A kormánynak ezt jobban át kellett volna gondolnia, és nem szétzúzni egy működő rendszert.
Köszönöm.
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Tisztelt Nyitray Képviselő Úr! Ne riasszon bennünket vissza attól, hogy módosító indítványt terjesszünk be! Mi fogunk beterjeszteni módosító indítványokat, mert az ellenzéknek ez joga, sőt bizonyos esetekben kötelessége is, és a riasztástól sem fogunk megijedni.
A másik dolog pedig: én nem arról beszéltem, amire ön válaszolt, vagy amire ön reagált. Én arról beszéltem, hogy ma működik az országban nem kevés pénzen kiépítve egy olyan rendszer, amely normálisan ellátja a feladatát, amely gyors és hatékony, és legnagyobb sajnálatomra a kormány ezzel szemben kiépített egy másikat, több milliárd forint elpazarlásával.
Köszönöm a figyelmet. Ez nem volt nemzetgazdaságilag hatékony döntés. Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiból.)
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Azt, hogy ha betartják a törvényeket ebben a különleges esetben - mert most úgy tűnik, be fogják tartani a törvényt -, nem kell úgy feltüntetni, hogy a Fidesz 3 százalékkal többet ad. A törvény betartásáról van szó. A rosszul megtervezett, megbecsült infláció miatt kell 3 százalékkal többet adni. Egyébként valószínűleg nem hárommal, hanem egy picivel még többel kellene többet adni, ha pontosak akarnánk lenni ebben a számítási módban.
Mivel Surján képviselő úr nem volt itt a mai vitaszakaszban, ezért szeretném elmondani önnek, hogy azt már háromszor végigvitattuk, hogy a '95-ös inflációnál a tervezetthez képest kevesebb mint egyharmaddal lett a tényleges infláció magasabb, míg 2000-ben a tervezetthez képest több mint egyharmaddal lesz magasabb az infláció Magyarországon, úgyhogy, ha lehet, ezt ne hozzuk még egyszer szóba a mai vitában.
Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)
DR. VERES JÁNOS (MSZP): (A mikrofonja nem szól. - Zaj a Fidesz padsoraiból. - Bekapcsolják a mikrofonját.) Ezek szerint már nem jár a szó! Köszönöm a szót, elnök úr, s a mikrofonlehetőséget is.
Tisztelt Nyitray Képviselő Úr! Önnek is elmondom: ha itt lett volna a mai vitában, akkor (Nyitray András: Egy órától...) hallhatta volna az MSZP hivatalos álláspontját; hallhatta volna a hivatalos álláspontját a minimálbér ügyében. Elmondtuk, hogy mit hiányolunk a költségvetésből a minimálbér témájában. Mi nem vagyunk a minimálbér emelése ellen, ellenben ellene vagyunk annak, hogy a kis- és középvállalkozások lehetetlen helyzetbe kerüljenek a minimálbér emelése miatt. Erre vonatkozóan intézkedéseket fogunk javasolni a beadott módosító indítványokban. Remélem, ön is támogatni fogja őket.
Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Tekintettel arra, hogy az elmúlt napokban - noha igen szűkre szabott keretben kell a költségvetésről vitatkoznunk - kormánypárti oldalról mégis szemére vetették az MSZP-nek azt, hogy nem használt ki egy bizonyos időkeretet, nevezetesen a vezérszónoki időkeretet, ebből következően teljesen természetes, hogy az MSZP a következő időszakban ki kell hogy használja a kormánypártok által mért rövid időkereteit. Akkor is, hogyha ez kellemetlen időtöltésre kényszerít bizonyos képviselőket; leginkább a kormány jelen lévő tagjaira gondolok, természetesen. (Varga Mihály: Én élvezem.)
Feri barátom hozzászólására azért nem reagálok, mert tekintetbe veszem azt, hogy a teremben van családjának tagja is, és ebből következően nem szeretném, ha kellemetlen helyzetbe hoznám. Ebből következően, ha lehetséges, akkor kerülném a további konfrontálódást az utolsó előtti fideszes hozzászólóval.
Én azt szeretném megemlíteni így a vége felé, hogy azért mégiscsak méltányosabb lett volna, ha a kormány valamennyi tagja úgy állt volna hozzá a mai vitához, mint ahogy a belügyminiszter úr hozzáállt. Ugyanis én ezt abból a szempontból példásnak érzem, hogy ő megvárta a reagálást az őt érintő témára, erre a reagálásra el tudta mondani a maga véleményét, majd pedig nyitott volt arra, hogy a minisztériumába ellenzéki képviselők bemehetnek - remélem, majd ki is jöhetünk -, és megtekinthetünk valami olyasmit a minisztériumban, amit sajnálatos módon más minisztérium, illetve más kormányzati hivatal számunkra nem tett lehetővé.
Amennyiben a belügyminiszter eme példamutató magatartása esetleg a kormány más tagjaira is hatással lesz, akkor azt hiszem, hogy a demokráciában egy nagyon nagy lépéssel fogunk előrébb jutni. Én szeretném államtitkár úr figyelmébe is ajánlani, hogy ha lehetséges, akkor ezt a pozitív példamutatását belügyminiszter úrnak terjessze a kormánytagok körében, és ne akadályozzák majd a munkánkat olyan problémákkal, mint amivel találkoztunk az Országimázs Központban az elmúlt hetekben, találkoztunk a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumban. Mert én azt gondolom, a képviselői munkavégzéshez az a korrekt hozzáállás, amit a belügyminiszter úr elmondott. Az más dolog, lehet, hogy nem jutunk egymással megállapodásra és azonos nézőpontra.
Egy másik, a mai vitában elhangzott kérdésre szeretnék még kitérni az időkeretem végéig, nevezetesen arra, hogy úgy tűnik, jelentős mértékben foglalkoztatja a patkó mindkét oldalán lévő képviselőket azon probléma magyarországi megoldásának költségvetésben szereplő módozata, amely a regionális elmaradás vagy lemaradás kérdéskörét érinti. És ebben láthatóan nem tudtunk még közös nevezőre jutni, hiszen a kormánypárti képviselők dicsérték és megelégedéssel nyugtázták azt a fogalmazást, ami most szerepel a költségvetésben, míg ellenzéki oldalról a mai nap során több hozzászólás hangzott el a tekintetben (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő lejártát.), hogy ez nem az igazi megoldás. Én remélem, hogy jó módosító indítványt fogunk beadni...
ELNÖK: Képviselő úr!
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Nekem 3 perc volt még fölírva.
ELNÖK: Nem, már csak 2,55 - de két percre jelentkezett, úgyhogy már sokszorosan túllépte a megjelölt időkeretet, úgyhogy nagyon kérem, fejezze be.
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Ha lejárt az ideje az MSZP-nek, elnök úr, akkor befejezem.
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Selmeczi képviselő asszonnyal egy dologban egyetértünk, valóban realistának kellene lenni, de akkor mindannyiunknak. A realizmushoz hozzátartozik az, hogy nem kellene olyanról beszélni, ami nem volt, nincs, és úgy tűnik, nem is lesz. Ön arról beszélt, hogy a családi pótlékot emelte a Fidesz-kormány; mi nem vettük ezt észre, hogy emelte volna a Fidesz-kormány. (Bauer Tamás: A családok se!) A családok se vették észre, mert nem kapták meg azt a pénzt.
Növekvő gazdaság - hivatkozott rá. A növekvő gazdaságot, azt gondolom, nem a Fidesz-kormánynak köszönheti ez az ország, hanem annak köszönheti, hogy a legkevésbé rontották el azokat a folyamatokat, amelyeket örököltek 1998-ban, és ennek eredményeképpen van lehetőségük arra, hogy úgymond bőkezű költségvetést terjesszenek az Országgyűlés elé. (Béki Gabriella: Így van!) Ezzel jó lenne óvatosnak lenni.
Arról se feledkezzen el, ha realista akar lenni, hogy 1998 végén az önök többsége, parlamenti többsége vette el azt az 50 milliárd forintot a nyugdíjasoktól, amit valamikor vissza kellene adni. Én értem azt, hogy azt a 3 százalékot, amellyel most többet szeretnének adni, részben ennek kompenzálásaként szeretnék odaadni, ez nagyon helyes. De a realizmushoz az is hozzátartozik, hogy reálisan tervezzék az inflációt, reálisan vegye mindenki figyelembe az inflációt, mert akkor nem kell 2001-ben arra kényszeríteni a nyugdíjasokat, amire sajnos 2000-ben már rákényszerítették, hogy ők hitelezzék a költségvetést, ők hitelezzék a nagyszerű Fidesz-kormány működését, ők hitelezzék a nagyszerű Fidesz-kormány pénzköltését más célokra, és majd valamikor fognak kapni valamit ennek ellentételeként.
Ezért elfogadhatatlan az a gyakorlat, amire hivatkozott Frajna képviselő úr, hogy persze, majd ha nem úgy lesz az infláció, akkor utólag majd meg fogjuk adni, utólag majd oda fogjuk adni. Ne adják oda utólag! Most kell reálisan nézni, most kell reálisan figyelembe venni a folyamatokat! Itt tegnap elhangzott a vitában Matolcsy miniszter úr részéről az, hogy körülbelül milyen hatással fog járni. Ha ezeket figyelembe veszik, akkor nagy valószínűséggel nem nagy különbség lesz közöttünk a számok megítélésében, mint ami ma itt elhangzott Keller László részéről.
Természetesen senkinek nem érdeke, hogy magasabb legyen az infláció, de reálisan kell tervezni.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Teljesen egyetértek azzal, amit Salamon képviselő úr mondott, miszerint egyetértenek az elképzeléssel, amely azt szolgálja, hogy nyilvánosságra kerüljenek azok az adatok, amelyek szükségesek a helyzet megítéléséhez.
Javaslatunk azt szolgálja, hogy a jelenleg érvényben lévő jogszabályi környezetben a lehető legkisebb módosítással és leggyorsabban el lehessen ezt a célt érni. Hogy a javaslatunkkal nincs szakmai probléma, az is igazolja, hogy kezemben tartom a H/3445. számú beterjesztett javaslatát három képviselőtársunknak. Dr. Répássy Róbert, dr. Szentgyörgyvölgyi Péter, dr. Horváth Balázs - valamennyien jogvégzett emberek - írták alá ezt az indítványt. Ez az indítvány ugyan ha betűjében nem is, de tartalmában teljes mértékben megegyezik azzal, amelyet mi nyújtottunk be a Házhoz.
Miután a bizottsági elnök úr a bizottsági vitában kifejezésre juttatta azon véleményét, mely szerint csak így és csak ilyen módon válik működőképessé az a rendszer, amely egyébként a hárompárti indítvány, nevezetesen a jogállásról szóló törvényre benyújtott hárompárti indítvány működőképességét szolgálja, azt gondolom, miután tartalmilag és szakmailag nincs vita a két javaslat között, hiszen ugyanazt a pontját kívánják elhagyni az eredeti házszabály-fogalmazásnak, amely jelen pillanatban akadályozza azt, hogy a mentelmi bizottság a meghatározott eljárás keretében felbonthassa a borítékot, és a kiküldött bizottsága megvizsgálhassa ezek valóságtartalmát, ezért úgy gondolom, hogy az önök döntése most arról fog szólni, hogy egy szakmailag teljes mértékben megfelelő javaslatot önök el fognak-e fogadni, vagy pedig elvetnek azért, mert Keller László és Veres János nyújtották be.
(20.40)
Majd pedig a jövő héten meg kívánják szavazni azt a javaslatot, amelyet ugyanilyen tartalommal az önök három képviselőtársa nyújtott be. Ha ez jelenti a bizottsági elnök úr számára a szakmaiságot, akkor nagyon sajnálom, ha így gondolkodnak. Remélem, nem fogják ezt igazolni, és meg fogják szavazni a javaslatunk tárgysorozatba-vételét.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.)
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Zsikla Győző hozzászólására szeretném reagálni, hogy jó lenne, ha Zsikla úr csak olyanra hivatkozna, ami ebben a Házban elhangzott. Ebben a Házban az nem hangzott el, amire ön hivatkozik, senki nem beszélt arról, hogy ki mit szeretne csinálni a vagyonosokkal vagy a nem vagyonosokkal. Itt Keller László hozzászólásában csak az hangzott el, hogy milyen módon lehetne a megfelelő eljárásokat a mostani jogszabályi környezet betartásával megvalósítani, és nem szerencsés az, ha másokat vádolunk olyasmivel, aminek semmifajta valóságalapja nincs. (Közbeszólásra:) Képviselő úr, azt gondolom, Zsikla képviselő úr túlment azon, hogy következtetéseket von le valakinek a szavaiból úgy, hogy rá hivatkozik. Nem kellene olyanra hivatkozni, ami nem hangzik el a Házban, tekintettel arra, hogy Keller László egészen másról beszélt.
A miniszter úr szavaira két mondatot szeretnék mondani. Amikor a miniszter úr azt fogalmazta meg, hogy ha a bizottság, amire javaslatot tett, létre fog jönni és elkezd működni, akkor a miniszter úrnak lehetősége van arra, hogy rákérdezzen bizonyos vagyonkák keletkezésére. Ez a probléma, miniszter úr, ha ön azt gondolja, hogy ez a bizottság erre jön létre.
Ma szabályozva van egyrészt a képviselői jogállásról szóló törvényben, másrészt a Házszabályban az az eljárás, amelynek betartásával le lehet folytatni a vagyonnyilatkozattal kapcsolatos vizsgálati eljárást is. Ez ismereteim szerint nem ad lehetőséget senkinek sem arra, hogy más vagyonkájának a vizsgálatába belekérdezgessen, ha szabad így fogalmaznom - a miniszter úr szavaira szeretnék ezzel utalni. Ha ez a célja a vizsgálóbizottságnak, akkor ezt nem szabad támogatni, mert megítélésem szerint egyikünknek sem lehet az a célja, amire a miniszter úr ezzel a mondatával utalt. Az viszont kellene, hogy célja legyen mindannyiunknak, hogy ha tisztázatlan dolgok vannak, akkor azok kerüljenek megfelelőképpen tisztázásra.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én e vitaszakaszban három olyan módosító javaslatról szeretnék szólni, ami a normaszöveghez beadott javaslat.
A szocialista frakció több képviselőjével közösen adtunk be egy olyan javaslatot, amely 16. ajánlási számon szerepel, 507. számon beterjesztett módosító javaslatról szól, amely sajnálatos módon az eddigiekben nem kapott támogatást, de mivel a normaszöveghez van beadva, a későbbiekben is van lehetőség arra, hogy döntsünk. Nevezetesen, a 16. § kiegészítését javasoljuk a következő bekezdéssel: "A vállalkozásoknak nyújtott állami támogatásokról a kormány az Európai Megállapodás 62. cikkének 4/b pontjában vállalt éves tájékoztatásikötelezettség-teljesítés részeként minden év szeptember 30-ig jelentést készít az Országgyűlés számára."
Úgy gondolom, semmi nem indokolja e kötelezettség alóli kibúvását a kormánynak, illetve a kormánytöbbségnek. Megítélésem szerint, ha valóban komolyan gondolják a kormányoldaliak azt, hogy Magyarország csatlakozni kíván az Európai Unióhoz, akkor ezt a fajta összegzést nyilvánossá kell tenni. Így is, úgy is el kell készíteni, csak jelen pillanatban ez számunkra sem ismerhető meg, az ország közvéleménye számára sem ismerhető meg, de nyilvánvalóan a nemzetközi szervezetek számára, az Európai Unió Bizottsága számára produkálni kell, el kell készíteni, és oda is kell adni. Nagyon remélem, hogy ezt az álláspontját a kormány, illetve a kormánytöbbség meg fogja változtatni a hátralévő időszakban, és erre lehetőséget fog teremteni a későbbiekben, mert megítélésünk szerint ez rendkívül fontos lenne.
A következő két pont, amiről szólni szeretnék, a 48., illetve 49. pont, amely 48., illetve 31. számon lett benyújtva a költségvetéshez. Mindkettő azzal a kérdéskörrel foglalkozik, hogy az előző évi költségvetésben megszavazásra került öt megye kiemelt támogatása; öt megye kiemelt támogatása az ez évi költségvetés-tervezetben is benne van, immár a kormány is belátta, hogy jobb nem szembe menni az Országgyűléssel, és a kormány javaslatában is szerepelt.
Sajnálatos módon azonban ez olyan módon szerepel a kormány javaslatában, amely némileg átverés ízű, tekintettel arra, hogy nem az egyes tárcák előirányzatainak növekedésével arányosan biztosítja azt, hogy az öt megye többletforrásban részesedik, hanem azt az egyszerű megfogalmazást használja a most benyújtott javaslat, hogy az előző évitől 10 százalékkal növelt mértékben kívánja biztosítani az előirányzatokat.
Azoknál az előirányzatoknál, amelyeknél a növekedés mértéke különböző okokból, de, mondjuk, 48-57 százalékos, mert vannak ilyen előirányzatok, ez a bizonyos 10 százalékos növekedés azt jelenti számszerűen, hogy az egyébként a statisztikai mutatók alapján elmaradottnak minősült területei, elmaradott megyéi az országnak nemhogy arányosan több támogatásban részesülnének, hanem kvázi kevesebb pénzhez juthatnak az immáron több mint 40 százalékkal megnövelt némely előirányzatból, mint amennyi az ország többi részében történő felhasználás lehetősége. Éppen ezért úgy gondolom, hogy akár a Boldvai László képviselőtársam által megfogalmazott 48. pontban szereplő megfogalmazás jobb, mint az eredeti, akár az általam benyújtott javaslatban szereplő megfogalmazás jobb, mint az eredeti; ugyanis amit én kezdeményeztem, az, hogy az egyes előirányzatok növekedésével arányosan, de minimum 10 százalékos mértékben növekedjenek ezek a források az egyes megyéknél, és megítélésem szerint csak így lehet biztosítani azt, ha komolyan gondolják a felzárkóztatás szándékát, akkor erre sor kerülhessen.
A felzárkóztatás szándékára még egy mondatban utalnék. Mádi képviselő úr első nyolcpercesében rendkívül tévesen, szakmailag nonszensz megközelítéssel érvelt amellett, hogy itt voltak javaslatok, amelyek az autópálya-építésre fordított összegek megkurtítását javasolták. El kellett volna olvasni a másik felét is a javaslatnak, képviselő úr; arról szólt, hogy arról a helyről a költségvetésből, ahol most szerepel, el kell venni azt az összeget, és be kell tenni oda, amit ellenőrizni tud az Országgyűlés, mert közbeszerzéssel kell építeni autópályát, nem pedig olyan módon, ahogyan most ez a kormány átláthatatlan, ellenőrizhetetlen módon próbálja a pénzt elkölteni, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy ne tudjon senki rátekinteni kívülről a parlamenti képviselők közül és máshonnan sem ennek a pénznek a felhasználására. Ez tarthatatlan, és nyilván a pénznek az áthelyezéséről szóltak az indítványok, nem pedig arról, hogy kevesebb pénzt fordítson az ország erre a célra, úgyhogy szerettem volna ezt a kérdést is helyre tenni.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A 67. pontban szereplő költségvetési bizottsági javaslatról szeretnék szólni nagyon röviden; nevezetesen arról, hogy a bizottság javasolja, az adózás rendjéről szóló törvény módosuljon. Azért szeretnék erről szólni, mert 1998-ban meglehetősen sok kritika érte sok helyen, itt a Házban és másutt is, hogy hány alkalommal módosult az adótörvény az előző négy évben. Azt gondolom, most érdemes szóvá tenni azt, hogy a kormány oly büszkén hangoztatott nagyszerű törvény-előkészítési munkájának eredményeképpen lényegében még szinte kihirdetésre sem került a törvény, amikor a költségvetési bizottsághoz már hozták azt a javaslatot, hogy az adózás rendjéről szóló törvényt bizony módosítani kellene, mert egy elég lényeges momentum maradt ki a törvényből. Ezt nyilvánvalóan észre kellett volna venni egy normális, kellően körültekintő előkészítés során.
Ezt csak annak példájaként szeretném felhozni, hogy amikor ilyen mennyiségi számokkal vagdalóznak néhányszor képviselők, akkor lám-lám, az a képviselőtársunk, aki annak idején leginkább mondta ezt a kérdést, most a Pénzügyminisztérium politikai államtitkáraként mégsem tudott kellő súlyú, kellő szakmai tartalmú előkészítést elérni, hiszen csak így kerülhetett sor arra, hogy immáron a kihirdetést követően néhány nappal rögtön módosítani kell az adózás rendjéről szóló törvényt.
A másik módosító indítvány, amellyel kapcsolatban szeretném a véleményemet elmondani, a 22/3. szám alatt jelenik meg.
(15.20)
Nevezetesen: rendkívül érdekes módon, úgy is mondhatnám, hogy kreatív módon, az ellenzék által többször hangoztatott és javasolt kiegészítő családi pótlék intézményét a kormánytöbbség olyan célra veszi el vagy foglalja le mint kategóriát, ami nem az ellenzék által javasolt tartalmat jelenti, hanem egy eddig alkalmazott, rendszeres gyermekvédelmi támogatás kategóriát nevez át, keresztel át kiegészítő családi pótlékká. Úgy tesz, mintha adna, úgy láttatja, mintha érdemben adna kiegészítő családi pótlékot, miközben nem ez történik. Csak az történik, hogy az 1997-ben meghozott törvény alapján, a '98 óta rendszeresen folyósított gyermekvédelmi támogatás immár nem gyermekvédelmi támogatás jogcímen fog a rászorultakhoz kerülni, hanem kiegészítő családi pótlék formájában.
Sajnos ezzel két dolgot ér el: egyrészt összekavar fogalmakat és nem ad több pénzt, másrészt bizonyos mértékben egy szóhasználatot, amit az ellenzéki pártok világos tartalmú szóhasználatként fogalmaztak meg az elmúlt egy évben - hiszen az előző évi költségvetés vitájában az SZDSZ-nél született ilyen javaslat, s most, ebben az évben az SZDSZ-nél és az MSZP-nél is született ilyen javaslat -, hogy úgy mondjam, a kormány a mostani döntéssel elinflál vagy devalvál. Ugyanis egy nyilvánvalóan más célra megfogalmazott szóhasználatot immár úgy foglal le és úgy folyósít majd ezen a jogcímen pénzt az önkormányzat - mert nem a kormány fogja ezt a pénzt folyósítani -, nem úgy, amilyen módon születtek erre ellenzéki javaslatok, hanem a kormány az eddig is folyósított összeget próbálja ezek után ilyen címen adni.
Végezetül a 32/1. ajánlási pontról szeretnék szólni. Erről is csak annyiban, hogy megélhettük a Házban, megélhettük a sajtó nyilvánossága előtt azokat a hurrájelentéseket, amelyek arról szóltak, hogy bizony 3 százalékkal magasabb nyugdíjemelésre fog sor kerülni. Nagyon fontos lenne, hogy mindenki számára világos legyen: ez a 3 százalék még nem éri el azt a mértéket, amely mérték az érvényes szabályok szerint, reális bérnövekedési és reális inflációs mértékekkel számolva, megilletné a nyugdíjasokat. Ebből következően szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a kormány javaslata, már a kormánytöbbség által is megszavazott javaslat jelen pillanatban nem tart ott, amit egyébként az immár a pénzügyminiszter által is megerősített, közel 10 százalékos mértékű 2000. évi infláció, illetve a bérnövekedés megalapozna és szükségessé tenne. Éppen ezért javaslom, hogy számoljanak még tovább, nézzék meg még azokat a számokat, amelyek alapján nem a 10,3 százalék a reális mérték, hanem az ettől lényegesen nagyobb.
Én számháborúba nem kívánok belemenni. Egy biztos: az elfogadott javaslat nem felel meg az érvényben lévő magyar törvényeknek. És miután már Járai miniszter úr is 9,5 százalék fölöttire tette az infláció mértékét, javaslom, hogy módosítsanak azokon a számokon, amelyek jelen pillanatban be vannak terjesztve, különben törvénytelen lesz az eljárás, illetve a mértékmeghatározás.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! A vita jelenlegi szakaszában csak arra van lehetőség, hogy az úgynevezett állva maradt módosító indítványokról beszéljünk. Miután a miniszterelnökség fejezetén belül a Fidesz majdhogynem vezérszónoka által már kifogás tárgyává tett igen számos szocialista indítvány érintette az Országimázs Központot, azonban mindezen indítványok olyan módon érintették az Országimázs Központot, hogy nem a miniszterelnökség fejezetén belül kívántak az onnan elvett pénzből átcsoportosítást végrehajtani és más célra forrást felhasználni, ebből következően szeretném ezt az alkalmat most kihasználni arra, hogy biztosítsam a kormánypárti képviselőket, valamint az elnök urat arról, hogy természetesen a vita e szakaszában a holnapi határidőn belül lesz olyan módosító indítvány benyújtva, amely kifejezésre fogja juttatni azon szándékunkat, hogy megtartva a költségvetés szerkezetét, azaz a miniszterelnökség fejezetén belül más célú felhasználásra ama előirányzatból, amely megítélésünk szerint rendkívül átláthatatlan, pazarló, áttekinthetetlen módon teszi lehetővé jelen helyzetben költségvetési pénzek kiáramoltatását a magyar költségvetésből, azaz az Országimázs Központból, innen csökkentsük ezt az előirányzatot, és más, ettől sokkal nemesebb, sokkal fontosabb célok felhasználására adjunk ezzel lehetőséget. Sajnálatos módon erről nyilvánvalóan most még nem áll módomban úgy beszélni, mint benyújtott módosító indítványról, de a holnapi vitaszakaszban, remélem, erre is sor fog kerülni.
Ezzel a hozzászólással csak azt szerettem volna érzékeltetni, hogy továbbra is fenntartjuk azon szándékunkat, továbbra is él az a véleményünk és továbbra is megalapozottnak ítéljük azokat a nyilatkozatainkat, amelyek arról szólnak, hogy bőségesen van a miniszterelnökség fejezetén belül, nevezetesen az Országimázs Központon belül olyan célra tervezett forrásfelhasználás, amellyel egyrészt nem tudunk egyetérteni, másrészt ennek a felhasználása, felhasználási módja, pályáztatási vagy anélküli eljárási rendje számunkra el nem fogadható, részünkről nem támogatható, és mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy egyrészt számunkra átláthatóbb legyen, másrészt pedig lehetőleg minél kevesebb forrás kerüljön ilyen módon felhasználásra a magyar költségvetésből.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Tekintettel arra, elnök úr, hogy nem a frakció hibájából nem tudtuk kihasználni a tévéidőben ezt megmaradt időt, kérem, hogy a holnapi nap során tegye lehetővé, hogy ezt tévéidőben visszakapja az MSZP-frakció. Ugyanis az önök számítási hibája miatt nem tudtuk elmondani a tévéidőben a hozzászólásunkat, ettől kezdve mi nem lehetünk ebben hibásak. Kérem szépen holnap beszámolni!
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Láthatóan három párt egyetért egy kérdésben, nevezetesen abban, hogy a holnapi nap során azt a néhány percet vissza lehet adni 13 óra 15 percet követően. Éppen ezért szeretném felhívni az elnök úr figyelmét arra, hogy az az értelmezése, miszerint erre az időpontra hívja össze a házbizottságot, teljességgel lehetetlenné tenné a húsz perc megadását a frakcióknak e fideszes, MDF-es és MSZP-s, itt megnyilvánuló egyetértés szerint. (Kovács Kálmán: Reggel!) Megítélésem szerint nem helyes a házbizottság 13 óra 15 percre történő összehívása, hanem akkor meg kell adni a húsz percet. Szerintem mindenki meg lesz elégedve, ha vissza fogja kapni a tévéidőben.
Erre szerettem volna felhívni a figyelmét, elnök úr. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Igen, elfogadom a miniszter úr személyét.
ELNÖK: Akkor a képviselő urat illeti a szó.
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! A miniszterelnökség közbeszerzési és gazdasági igazgatósága ez év március 22-én pályázatot írt ki, összesen 3,5 milliárd forint értékű bútor beszerzésére, mely összegen belül hét részteljesítésre kértek ajánlatot, és a pályázat szerint a leendő udvari szállítóval 2002. június 30-áig szándékoznak szerződést kötni.
A márciusban kihirdetett eredmény szerint a győztes konzorcium egyik cégében a jelenlegi kormány egyik tagja több éven keresztül volt vezető tisztségviselő. A közbeszerzési döntőbizottság azonban a kihirdetett eredményt megsemmisítette. A miniszterelnökség közbeszerzési és gazdasági igazgatósága ismételten eredményt hirdetett ezt követően, anélkül, hogy új pályázatot írt volna ki, és ismét az előző partnerrel, a megismert paraméterekkel kívánt szerződést kötni, azzal a konzorciummal, amelyet az imént már jellemeztem. Azonban az egyik vesztes ismét a közbeszerzési döntőbizottsághoz fordult, amely ismételten, immár másodszor is megsemmisítette az eljárást, és megtiltotta a szerződés megkötését.
Nem lett volna helyesebb az első megsemmisítő döntés után új pályázatot kiírni, tisztelt miniszter úr? Nem gondolja-e, hogy komoly gond van egy intézménynél, ha egy államigazgatási szerv immár másodszor is szabálytalannak ítélte az eljárást, és megsemmisítette a döntését?
Várom a válaszát. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Ha már egyszer 3,5 milliárd forint értékben bútort kívánnak vásárolni, mely 3,5 milliárd forint éppen a kétszerese annak, amit a 2001. évi költségvetésben egészségügyi intézmények felújítására kívánnak fordítani, vagy éppen annyi, mint amennyit múzeumi rekonstrukcióra egy év alatt az országban összesen fordítani kíván a kormány, vagy több mint félmilliárddal több annál, mint amennyit közmunkára kíván immár megemelt összegben fordítani a kormány, szóval, ha ekkora összeget kívánnak erre a célra fordítani, akkor talán meg kellett volna tartani azokat a szabályokat, amelyek ma Magyarországon erre érvényesek. Vagy ha nem akarják megtartani, adják át ezt a pénzt a Magyar Fejlesztési Banknak, ahol egy kiváló elnöki tanácsadó közreműködésével úgy tudják annak a cégnek eljuttatni ezt a pénzt, amilyen módon az autópálya-építésnél meg tudják ezt a kérdést oldani.
Én persze, nem ezt az utolsó változatot támogatom, hanem azt szerettem volna, ha szabályos körülmények között folyik ez az eljárás, még ha igen magas összegben is hirdetnek pályázatot bútorbeszerzésre a következő két évben. Nem gondolom, hogy ez lenne a követendő eljárás. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt években a Tokaj Kereskedőház Rt. menedzsmentjében, valamint vezető testületeiben jelentős személyi változásokra került sor. A társaság új vezetői, köztük Stumpf Miklós általános vezérigazgató-helyettes, Stumpf András üzletmenedzser és társaik jogi tanácsadásra szerződést kötöttek a Budapesten működő Dr. Szász Attila Ügyvédi Irodával. Dr. Szász Attiláról a sajtó mint a miniszterelnök barátjáról ír, akiről Hegyalján közismert, hogy a miniszterelnök közeli hozzátartozójával közös szőlőbirtokai vannak.
A társaság vezetőivel szemben a felügyelőbizottság több esetben összeférhetetlenséget, azonos gazdasági tevékenységet folytató más társaságban való tulajdonosi részvételt állapított meg, és mondott ki összeférhetetlenséget emiatt. A társaság vezetői ezt követően, alig leplezetten megtorlás jelleggel a felügyelőbizottság munkavállalói tagjait, valamint az üzemi tanács vezetőjét munkakörükből eltávolították. Az elbocsátásokat a fent nevezett Dr. Szász Attila Ügyvédi Iroda jogi közreműködésével valósították meg.
(16.30)
A bíróság jogerősen érvénytelennek ítélte az elbocsátásokat. Ezek alapján kérdezem az államtitkár urat: milyen felelősség terheli a dr. Szász Attila Ügyvédi Irodát azért, mert a Tokaj Kereskedőház Rt. jogi tanácsadójaként eljárva a bíróság által jogerősen érvénytelennek ítélt és a törvényes szabályozásnak meg nem felelő elbocsátások jogszerűtlen megtörténtében segédkeztek a részvénytársaság vezetőjének?
Milyen felelősségre vonást fognak alkalmazni a 100 százalékban állami tulajdonban lévő részvénytársaságot ilyen rossz szakmai tanáccsal ellátó ügyvédi irodával szemben? Várom válaszát. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
DR. VERES JÁNOS, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Súlyos hiányosságként fogalmazódott meg a bizottsági vitában az a tény, hogy nincs értékelő beszámoló benyújtva az Országgyűléshez. A kormány képviselője azt mondta, hogy ennek nyomdai okai vannak. Arra persze nem tudott válaszolni, hogy az egyéves késedelemnek milyen okai vannak, hiszen nem csak a néhány napos késedelemről van szó.
Ezen értékelő beszámoló nélkül is késve került benyújtásra ez a javaslat, hiszen múlt év novemberében kapta meg az Országgyűlés, és most tudja csak tárgyalni. E késedelem miatt mindenképpen már csak késve tudja elfogadni, és ezek után csak késve tud megszületni az a szükséges négy kormányrendelet, amelyről a többségi véleményt előadó Balsay képviselő úr már szólt. Ebből következően késve lehet csak kiírni azokat a pályázatokat, amelyeket olyannyira várnak minden megyében az önkormányzatok, a vállalkozások, a civil szervezetek.
Látszólagos decentralizáció történik ebben a javaslatban, vagy ahogy Balsay képviselő úr fogalmazott, a decentralizáció növekszik, de ez látszólagos. Látszólagos azért, mert olyan szervezetekhez delegál forrást a javaslat szerint a későbbiekben, amely szervezetek szereplőinek vitatható a helyi kötődése, hiszen valamennyi regionális fejlesztési tanácsban többségben vannak a kormányképviselők, és a regionális fejlesztési tanácsok jelentős részében a kormány képviselői nem is helyi kötődésű személyek, hanem sokkal inkább Budapesthez kötődnek, illetve sokkal inkább politikai kötődéssel rendelkeznek.
A negyedik dolog, amit a bizottsági vita alapján szóba kell hoznom: sajnos, a bizottsági vitában sem ismerhettük meg azt a tényt, és azóta sem áll rendelkezésünkre, mert bár kértük, de nem kaptuk meg, hogy vajon az a komplex mutató, amely szerepel a benyújtott javaslatban, milyen módon kerül majd kiszámolásra. Az a válasz, hogy ennek a komplex mutatónak a számítása egy bonyolult számítógépes eljárással történik, semmiképpen nem kielégítő számunkra, hiszen ha egyet is értünk azzal, hogy csökken a mutatók száma 18-ra, szeretnénk tudni, hogy a 18 mutató vajon milyen súllyal fog majd szerepet játszani akkor, amikor végül ez a bizonyos számítógépes program be fogja sorolni az egyes térségeket a megfelelő helyükre.
(19.10)
Nem volt számunkra elfogadható és kielégítő az sem a bizottsági vitában, amit a kormány képviselője úgy fogalmazott meg, hogy a kormányon belül kialakult kompromisszum alapján maradt ki például a támogatható célok közül a közmunkaprogramok támogathatósága. Ez nem kielégítő magyarázat, tekintettel arra, hogy az ország jelentős részében nagyobb forrásokra lenne szükség a közmunkaprogramokhoz, nem arra a kevésre, ami mostanság csak maradt erre a célra.
Komoly kétségek fogalmazódtak meg a bizottság vitájában a tekintetben, hogy vajon azok a régiók, amelyek most a források 35 százalékával rendelkezhetnek, alkalmasak-e jelen helyzetükben, jelen pillanatban arra, hogy a 35 százalékot megfelelően felhasználják. Kétséges az alkalmasságuk azért is, mert a régióknak nincs elfogadott programja, néhány régiónak van elfogadott programja, de nem valamennyi régiónak.
Kétséges azért is, mert általában a munkaszervezet felállításának csak a kezdeti stádiumában tartanak, és nincs megfelelő olyan munkaszervezet ezekben a régiókban, amely garantálná a programok mentén történő pályázatkiírást, és ezt követően a pályázatok gondozását és majdan később a döntéshozatal előkészítését. Éppen ezért jelentős kétség fogalmazódott meg a tekintetben, hogy vajon ez a 35 százalékos mértékű vagy arányú, decentralizációnak nevezett folyamat helyes-e. Mindenképpen túlzónak tartotta a bizottság kisebbsége ezt az arányt.
Végezetül arról a kérdésről szeretnék szólni, ami a mi bizottságunkban jelentős vitát váltott ki, nevezetesen: megalapozott-e az a javaslat, amely a tartós munkanélküliségű térségeket immáron mint kategóriát kiveszi a továbbiakban? Nem tudott meggyőzni bennünket a kormány képviselője. Nem tud meggyőzni bennünket az országgyűlési határozati javaslat indoklása. Pedig nagyon egyszerűen meg tudnának bennünket győzni, ugyanis ha azt a számítást részünkre bemutatták volna, amely azt bizonyítja, hogy a korábban ebbe a kategóriába sorolt, és csak e kategória alapján kedvezményezettnek tekinthető térségek közül mindazon térségek, amelyek így voltak besorolva, más mutatószámok alapján is kedvezményezett térségek lesznek a jövőben, azt gondolom, ezt a vitát el lehetne dönteni. Én reméltem azt, hogy ma, amikor az általános vitájára sor kerül ennek a törvényjavaslatnak, pontosabban országgyűlési határozati javaslatnak, itt a Házban megismerhetjük ezt a számítást. Most sem ismerjük, így nyilvánvalóan a vitában erről még sokat fogunk egymással beszélni, lévén, hogy erre - úgy gondolom - szükségünk lett volna. Kértük is a bizottsági vitában, hogy ezt a számítást bocsássák rendelkezésünkre; nem ismerjük mind e pillanatig.
Ezen okok miatt nem tudta elfogadni a bizottság kisebbsége - 10 nem szavazattal - az általános vitára való alkalmasságot. Majd most, a mai napon meglátjuk, hogy vajon több információhoz jutunk-e, és kedvezőbb képet tudunk-e kapni.
Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Két olyan megjegyzéshez szeretnék kapcsolódni, amely elhangzott a vita korábbi szakaszában, és azt gondolom, némi árnyalást érdemel.
Egyrészt, Balsay képviselő úr pozitív példaként említette a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében lezajlott komoly infrastruktúra-fejlesztést, amit nem akarok elvitatni, mert valóban zajlott, azonban szeretném emlékeztetni őt is és a képviselőtársakat is arra, hogy eközben sajnálatos módon a megye egy főre jutó GDP-je évente 1 százalékponttal csökkenő mértékű az országos átlaghoz képest. Azaz, miközben valóban zajlik egy felzárkózása a megyének bizonyos elmaradott infrastrukturális feltételek leküzdésében, eközben a megye jövedelemtermelő képessége nem növekszik, hanem, még egyszer mondom, az országos átlaghoz képest lemaradást mutat, hiszen pontosan 1 százalékponttal az utóbbi négy évben, ami ismert adat a GDP-számításban, a csökkenés tendenciája figyelhető meg, mindazzal együtt, hogy egyébként megkülönböztetett támogatásoknak a felhasználására is sor kerül. És hogy miért? Alapvetően azért, mert ezek a források nagyságrendekkel kevesebbek annál, mint ami a valóságos felzárkózáshoz szükséges lenne. Egy példát szeretnék ennek kapcsán itt a Ház előtt megemlíteni.
Egy friss mai lapban szerepel egy Magyarország másik végén működő vállalkozásnak a négyévi adata, a négy évben ezen vállalkozásban - egy vállalkozásról van szó, hangsúlyoznám - a beruházásra fordított összegek 1997-ben 304 millió forint, 1998-ban 1 milliárd 660 millió forint, 1999-ben 3 milliárd 355 millió forint, 2000-ben 3 milliárd 515 millió forint volt. Ha ezeket a számokat egy vállalkozás szintjén nézzük, akkor teljesen nyilvánvaló dolog, hogy miközben a mi megyénkben összesen gazdaságfejlesztésre nem állt több pénz rendelkezésre a megyei fejlesztési tanácsnál, mint ennek a vállalkozásnak a fejlesztési ráfordítása volt a 2000. évben, tehát ha ezt a két dolgot összehasonlítjuk, akkor, azt gondolom, mindjárt világosan láthatjuk mindannyian, hogy alapvetően ezek a források nem elégségesek a valóságos különbségek érdemi csökkentésére, és természetesen az adott meg nem nevezett vállalkozás nem az Audi nagyberuházása Győrben, hanem egy középnagyságú vállalatnak a beruházása egy másik magyarországi megyében. Sajnálatos módon tehát ameddig a beruházásokra a költségvetési források közül csak ilyen nagyságrendet tudunk fordítani, addig igazándiból nem várható az, hogy a jövedelemtermelő képesség, az ottani lakosságnak az életkörülményei, a jövedelmi viszonyai érdemben megváltozzanak.
Szeretnék még egy dologra reagálni, mert elhangzott itt többször idézetben a Széchenyi-tervből néhány szám, nagyjából 20 milliárd forintot olvasott itt fel Balsay képviselő úr. Sajnálatos módon elfelejtette a képviselő úr elmondani, hogy eközben, ha a mi megyénkben megnézte a helyi lap három önkormányzatnak a lehetőségét, hogy vajon mire tudnak pályázni a Széchenyi-programból, akkor ez a három önkormányzat egyértelműen azt nyilatkozta, hogy sajnos számukra a saját erő hiánya miatt egyetlenegy meghirdetett pályázat - a szükséges, 50 százalék körüli saját erő biztosításának a hiánya miatt - nem biztosítható, nincs esélyük arra, hogy pályázni tudjanak. Ha ezt is figyelembe veszem, akkor az is látszik, hogy az egyébként nagyon jó píárral beharangozott terv az ország keleti végében működő - úgy mondom, szegényebb vagy forráshiánnyal küszködő - önkormányzatok számára nagyon csekély lehetőséget jelent, majdnem azt mondhatnám, hogy többek számára egyáltalán nem jelent lehetőséget. De ugyanezt mondhatnám a gazdálkodó szervezetek jó részére is, a civil szervezetekre is, úgyhogy szépek a számok, szép a program meghirdetése, csak sajnos nem jelent valóságos fejlesztési lehetőséget a legtöbb esetben.
A következő pont, amelyre szeretnék utalni a beterjesztett határozattervezet kapcsán: sokat vitatkozhatunk azon, hogy vajon az 50 százalékról 65 százalékra növelt decentralizációnak nevezett folyamat pozitív-e vagy sem. Kérem szépen, ha ez valóságos decentralizáció lenne, akkor azt mondanám, hogy igen. De akkor, amikor az Észak-alföldi Regionális Fejlesztési Tanácsban a kormány képviseletében jelen lévő, zömében politikusok többséget képviselnek, és nem a helyi szereplők jelentik azt a többséget, amelyet jelenteni kellene, amikor ennek a tanácsnak az üléseire a gazdaság szereplőit meg sem hívják - azt nem mondom, hogy ki vannak onnan tiltva, hiszen nyitott az ülés, de helyi gazdasági szereplő nem vesz részt a tanács munkájában, mert a tanács nem gondolja azt, hogy szükség lenne a gazdaság szereplőivel a régió fejlesztésének a fő kérdéseiről beszélni -, akkor ne mondja már nekem azt senki, hogy ez egy valóságos decentralizáció lenne, hogy ez egy valóságos olyan döntéshozó testület lenne, amelyet úgy lehetne értékelni, amikor a helyi szereplőkre van bízva a dolog. Nem a helyi szereplőkre van bízva a dolog.
Ma egy hete ennek a tanácsnak az ülésén az történt, hogy az egyik minisztérium képviselője a megye egyik gazdasági szereplőjét diszkriminálta arra való hivatkozással, hogy vitája van a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvánnyal. Ezért a régió szereplői ellen, két megye, régió szereplője ellen emelt szót, azért, mert úgy gondolja, hogy neki a minisztériumból ilyen megbízatása volt; nem volt ilyen megbízatása egyébként, csak jellemző példaként szerettem volna azt elmondani, hogy nem a valós szereplők érdekében, nem a régió szereplői érdekében működnek ezek a tanácsok, hanem, még egyszer mondom, a minisztériumok által odaküldött személyeknek a többségi szavazatával dőlnek el itt a kérdések.
(21.40)
Ebből aztán következik az is, hogy ez nem valós decentralizáció. Az én megítélésem szerint a korábbi 50 százalék többet ért, mint a mostani 65 százalék, hiszen a mostani 65 százalékból csak 30-at tekintek teljes mértékben decentralizált döntéshozatal részévé tett forrásnak.
Ezzel azt is mondom, hogy szerintem a mostani helyzetben, amikor ennyire vannak kialakulva a régiók, amennyire ki vannak alakulva, kevés régiónak van elfogadott programja - hiszen az előterjesztésben is szerepel, a bizottsági vitában is elmondta a kormány képviselője, hogy többségüknek nincs elfogadott programja -, felesleges arról beszélni, hogy majd ezek a programok lesznek a 35 százalékból finanszírozva, mert nyilvánvalóan nem ezek a programok lesznek, amelyek nincsenek elfogadva, és ebből következően szerintem - még egyszer mondom - nem valós növekedés az 50-ről 65 százalékra történő számszerű növekedés, ez nem tartalmi növekedést takar.
A következő kérdés, amelyhez hozzá szeretnék szólni, hogy én továbbra is azt mondom, ha nem ismert előttünk teljes bizonyossággal, hogy a magas munkanélküliségű térségek mint kategória kikerülése a besorolási ismérvek közül, mely térséget hogyan fogja érinteni, addig ne várják a kormánypárti képviselőtársak, ne várja a kormány képviselője, hogy mi jó szívvel, szívesen vennénk azt, hogy a négy paraméterből csak három marad, ameddig nem tudjuk bizonyosan, hogy vajon benne marad-e a kedvezményezett térségi körben, mondjuk, az én megyém esetében népességben a megye 50 százalékát jelentő olyan statisztikai körzet, amely más esetben egy megyénél nagyobb statisztikai körzetet jelent. Ha ugyanis ez nem marad benn, akkor nyilvánvalóan a fejkvóta alapján a megye rendelkezésre álló forrásai közel felével csökkenhetnek, amit nem szeretnénk megélni, ezért nagyon fontos számunkra, hogy bizonyosak lehessünk abban, hogy nem marad ki ez a kistérség akkor sem.
Egyébként önellentmondás az egész előterjesztés kapcsán, hogy ez a bizonyos munkanélküliségi-dolog kimaradt, hiszen azt mondja a 14. oldalon az indoklás: "Ezért célszerű, hogy a területfejlesztési célelőirányzat felhasználásánál prioritást kapjon a munkahelyteremtés és a munkahelyek megőrzése, a gazdaságfejlesztést elősegítő infrastrukturális, innovációs s a többi programok támogatása." Ha tehát a 14. oldalon azt mondja, hogy a munkahelyteremtés és a munkahelyek megőrzése nagyon fontos szempont, akkor abszolút ellentmond önmagának is az anyag, amikor a 16. oldalon meg azt mondja, hogy a tartós munkanélküliséggel sújtott térségtípus elhagyását viszont javasolja.
Azt gondolom, komolyabban kellene venni akkor is, amikor a Fidesz-sikerpropaganda itt 6 százalékos munkanélküliségről beszél, hogy az országnak vannak olyan jelentős, nagy területei, olyan kistérségei, ahol a 20 százalékot meghaladó munkanélküliség tartósan fennáll, a kilencvenes években végig fennállt, és ma sem kevesebb a munkanélküliség, sőt két megyében a 20 százalékhoz közeli, mert a 18 százalékot mind a két megyében meghaladja ma is a munkanélküliség, Borsod-Abaúj-Zemplén megye az egyik, a másik pedig Szabolcs-Szatmár-Bereg megye. Eközben szerintem nem lenne szabad kihagyni ezt a kategóriát a kedvezményezett térségi besorolások paraméterei közül.
Még egy dologhoz szeretnék nagyon röviden hozzászólni: vajon most kell-e megváltoztatni, és így kell-e megváltoztatni? Elfogadom azt, hogy sürget bennünket az idő, azonban szerintem sokkal bölcsebb lett volna a kormány, ha korrekt értékelést tesz az asztalra, az értékelés megtárgyalását követően tud az Országgyűlés olyan döntést hozni, amely előre nézve megfelelő paramétereket tartalmazna a jövőbeni folyamatokra, és a múlt évben követett elvek alapján hozza meg 2000-re a négy rendeletét a kormány. Azt hiszem, nem lesz jobb a négy kormányrendelet meghozása. Az április utolsó hetére tervezett zárószavazást követően nyilván csak valamikor májusban tudja a kormány kiadni a rendeleteket és később tud csak pályázatot hirdetni. Tehát időzavar lesz, és ahogy én látom, szakmailag sem lesz megalapozottabb, ezért azt gondolom, hogy jelen formájában nem fogadható el ez az országgyűlési határozati javaslat.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ivanics képviselő úr, csak pontosan idézzük a szavakat! Én nem beszéltem semmilyen cég forgalmáról, én egy cég beruházásáról beszéltem, és azt tartom továbbra is, hogy rendkívül nehéz addig felzárkózást elérni Magyarországon, ameddig oly mértékben különbségek vannak beruházásban, hogy ha például az egy főre jutó beruházásokat nézzük, akkor az ország legalacsonyabb mutatóval rendelkező megyéjének a mutatószáma sajnálatos módon nem éri az egyötödét az ebben a legmagasabb mutatóval rendelkező megye mutatószámának. Ez természetesen azt jelenti, hogy a legszegényebb megyében a legalacsonyabb az egy főre jutó beruházás, és a viszonylag jobb GDP-termelő képességgel rendelkező megyékben a legmagasabb mind a mai napig. Ez azt is jelenti, amire már utaltam, hogy sajnos, mondjuk, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye egy főre eső GDP-jének a mutatószáma az országos átlaghoz képest az elmúlt négy évben minden évben egy százalékkal lett kevesebb, mert 62 százalékról 58 százalékra csúszott le a megyének ez a mutatója.
A másik megjegyzésem: a regionális fejlesztési tanácsok bevonása a döntéshozatalba - pozitív példaként említett egyet. Akkor említem a negatív példát, mert ahogyan a kistérségi miniszterelnöki hivatali megbízottak kiválasztásába be lettek vonva a regionális fejlesztési tanácsok, az remélem, ön szerint is a negatív példája ennek a folyamatnak, tekintettel arra, hogy mondjuk, az észak-alföldi régióban a kutya meg nem kérdezte Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét arról, hogy vajon az innen beérkezett pályázókról mi a vélemény, mi a megye álláspontja, azaz totálisan rosszul működik e tekintetben ez a fajta régiós összehangoltság vagy összehangolás. Úgyhogy miközben abban a kérdésben, amit példaként elmondtam, nevezetesen a szennyvízügyben valóban fontos és célszerű dolognak tartom én is, hogy működjön egy ilyen fajta összehangolás - amely még megyék szintjén sem működött rendesen az eddigiekben, nyugodtan azt is ki lehet jelenteni -, addig a másik kérdésben sajnálatos módon egyáltalán nem működik ez a fajta régiós összefogás vagy a régiós közös vélemény kialakítása.
Köszönöm a figyelmet.
(21.50)
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ivanics Képviselő Úr! Az egyik kérdésben egyetértünk, a másikban nem. Én is úgy gondolom, az elérhetőség nagyon sokat számít. Azt gondolom, e tekintetben nincs mire büszkének lennie a jelenlegi kormánynak. Hogy önök két évig egy méter autópályát nem építettek Magyarországon, s ezt követően is úgy kezdték el az építkezést, ahogy elkezdték, erre ne legyenek büszkék. Ha kiszámolnánk, hogy bennünket, szabolcsiakat mennyi anyagi kár ért azért a két évért, amit elvesztegettek az autópálya-építéssel, akkor bizonyára nagyon nagy összeget tudnánk kimutatni.
Amiben nem értünk egyet: ön azt mondta, hogy a beruházások és a munkanélküliség között nincs összefüggés. Ez vagy elszólás volt, vagy rosszul fejezte ki magát, de szeretném egyértelművé tenni a helyzetet. A beruházások és a munkanélküliség között minden közgazdasági számítás szerint nagyon komoly összefüggés van, nevezetesen: ha a beruházások növekednek, akkor általában tud csökkenni a munkanélküliség. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Így van!) Nyilván ennek van egy másik dimenziója is: bizonyos szint után olyan beruházások következnek, amelyeknek már nem magas a munkaerőigénye. Elképzelhető, hogy akkor ez nem látványos.
Én azt hiszem, hogy az ország keleti részében ma az a legfontosabb tendencia, hogy a nagyon magas munkanélküliséget - amely, ahogy elmondtam már, a '90-es években 20 százalék körül, szinte azt lehet mondani, állandósult - nem látom másként csökkenthetőnek, csak akkor, ha a beruházások növekednek azon a környéken. Jó lenne, ha ezeknek a beruházásoknak a jelentős része pedig működőtőke-beruházás lenne; nemcsak infrastrukturális beruházás, nemcsak állami beruházás, nemcsak önkormányzatok által elvégzett beruházás, hanem olyan vállalkozások beruházása, amelyek piaccal rendelkeznek, modern technológiát hoznak oda, azaz tartósan stabil megélhetést tudnak biztosítani az ott élő lakosságnak. Ebben a reményben csináljuk a dolgunkat. Azt remélem, hogy ebben közöttünk talán nincs vita.
Köszönöm a figyelmet.
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Két dolgot szeretnék egyértelművé tenni, mivel Ivanics képviselő úr úgy fogalmazott, hogy vizsgálandó a magas munkanélküliségű térségek kitörési pontja. Én nem gondolom azt, hogy érdemben el lehetne mozdulni e magas munkanélküliségi ráta csökkentése irányába komoly, nagy összegű beruházások nélkül. E tekintetben fontos lehet két régiónak az együttműködése, mondjuk, a Nyugat-Dunántúlnak és Észak-Magyarországnak, vagy bármelyik másik nem nyugat-magyarországi régiónak is az együttműködése, de pusztán együttműködéssel, pusztán tapasztalatátadással, beruházási források nélkül nem létezik, hogy el lehet elérni a munkanélküliségi ráta csökkentését. Nem lehet elérni a több munkahelyet, azt, hogy akik ott születtek, ott tanultak, mert így adatott meg az életükben, azok ott találjanak maguknak megélhetést és boldogulást.
E tekintetben azt a fajta megközelítést nem tudom elfogadni még nagyon sokáig, amely arról szól, hogy valamilyen módon egy másfajta háttérszerepet kell betölteni az ország egyik részének a másik részéhez képest. Én nem kívánom sohasem Magyarországon újraéleszteni a valamikori feketevonatos korszaknak azt a fajta logikáját, hogy annak a vidéknek egy ilyen fajta szerepet szánt az akkori politika, az akkori gazdasági struktúrája Magyarországnak. Mi a kilencvenes évek elején, hogy úgy mondjam, megittuk a levét annak, hogy elsőként azok az emberek kerültek vissza a megyénkbe, jórészt rokkantan kerültek vissza, lényegesen nagyobb társadalmi költségekkel. Ma is látszik a megye különböző statisztikai mutatóin ez a helyzet. Ezért azt gondolom, ha lehetséges, akkor minél nagyobb mértékben azon a vidéken, abban a régióban, azon a környéken kell fejleszteni, annak érdekében, hogy ez a munkanélküliség alacsonyabb legyen a mi körzetünkben is, legalább annyira alacsony, mint amilyen Nyugat-Dunántúlon, ami persze tőlünk nézve irigylésre méltó.
Köszönöm a figyelmet.
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Igen, elfogadom, elnök úr.
ELNÖK: Elfogadja, akkor a képviselő urat illeti a szó.
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! A kormány 2333/2000. számú határozatával kormányzati rendkívüli kiadások jogcímen több mint százmilliárd forint elköltéséről kívánt dönteni a múlt év végén. Ebből 94,5 milliárd forintot letéti számlára helyeztek.
Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 12/A. §-ának (4) bekezdése kimondja, hogy a letéti számla forgalma nem számolható el költségvetési bevételként, illetve költségvetési kiadásként. Ugyanezen törvény 8/A. § (5) bekezdése pedig kimondja azt, hogy a költségvetésben nem lehet a (3) és (4) bekezdésben foglaltak szerinti pénzügyi műveleteket, kivéve a letétbe helyezett készpénzes vámbiztosítékot, a költségvetési hiányt, illetve a költségvetési többletet módosító költségvetési bevételként, illetve költségvetési kiadásként elszámolni. A Pénzügyminisztérium hivatalos tájékoztatása szerint az államháztartás 2000. évi előzetes hiánya a GDP 3,5 százaléka. Az Áht. hivatkozott paragrafusai alapján azonban ez a hiány jóval kevesebb lenne, ha korrekt elszámolásra törekedett volna a kormány, és korrekt elszámolást tett volna a kormány.
Kérdezem a távol lévő miniszterelnök helyett a miniszter urat, hogy hogyan alakulna a nemzetközi hitelminősítő intézetek, bankok Magyarországgal kapcsolatos megítélése, ha az államháztartás hiánya eme 94,5 milliárd forinttal kevesebb lett volna, azaz kedvezőbb számot tudnának figyelembe venni számításaiknál. Mennyivel lenne kevesebb a fizetendő kamat mértéke Magyarország számára, ha korrekt elszámolást tett volna a kormány közzé?
Várom a válaszát. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Még egyszer emlékeztetném önt arra, hogy az általam idézett passzusai szerint az államháztartási törvényt a kormány legalább két említett szakaszában megsértette, amikor a múlt év végén közel százmilliárd forintot letéti számlára helyezett, és ezt a pénzt a múlt évben elszámolta, helytelenül, törvénytelenül, a múlt évi kiadásai között. Ha önök ezt a lépést nem így teszik meg, hanem szabályosan járnak el, Magyarország számára kedvezőbb államháztartási hiány alakulhatott volna ki. Ez a kedvezőbb államháztartási hiány kedvezőbb hitelfeltételeket teremt Magyarország számára, és ez kedvezőbb kamatkiadásokat eredményezne az országnak.
Én kérdeztem, ön erre nem válaszolt, nagyon sajnálom, hogy ezt a kérdést megkerülte. Semminemű felhatalmazása a kormánynak arra nem volt, hogy ilyen módon számolja el a költségvetési többletbevételt, amelyről az ellenzéknek világos válasza volt már az év közben is, hogy lesz ilyen többletbevétel, de mi a parlament általi döntést tartottuk volna csak az egyetlen jogszerű megoldásnak, önök ezt elkerülték. Ne cselekedjenek törvénytelenül, miniszter úr!
Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A szocialista frakció nevében a javaslat tárgysorozatba-vételét támogatjuk. Tesszük ezt azért, mert már januárban ismertté vált mindannyiunk számára az a tény, amiről az ellenzéki képviselők a parlamentben a téli törvényhozási ciklusban többször beszéltek, nevezetesen, hogy elrontott szabályozásról van szó. Helytelen, rossz szabályozást fogadtak el a kormánypártok, amikor a repiadó szabályozásának a január 1-jétől érvényes rendjét elfogadták.
Támogatjuk a javaslat tárgysorozatba-vételét azért, mert a módosításra nézve már több mint négy hete hangzott el ígéret mind a pénzügyminiszter úrtól, mind pedig a miniszterelnök úrtól. Úgy látszik, a kormányzatnak négy hét nem volt elég arra, hogy beterjessze azt az immár sajtóból és Mádi képviselő úrtól imént hallott, nem tudjuk pontosan milyen tartalmú javaslatát, amit a kormány megtehetett volna, hiszen a pénzügyi törvények csomagjának részeként Ház előtt van a személyi jövedelemadóról szóló törvény módosítása, de a kormány sajnálatos módon ebben a csomagban sem terjesztette be ezt a javaslatát.
Végezetül támogatjuk azért, mert mi is terjesztettünk be ezzel kapcsolatban módosító javaslatot, tudjuk, hogy több törvényt érint, azonban ha a Ház működési rendje szerint ezt a javaslatot tárgysorozatba veszi a Ház, akkor lehetőség van arra, hogy az egyéb érintett törvények módosítására is sor kerülhessen.
A mi számításunk szerint, ha a kormánypártok által oly áldásosnak tekintett háromhetes ülésezési rendben most nem kezdjük el tárgysorozatba-vétellel a javaslat tárgyalását - miután a mai bizottsági elnöki értekezleten kiderült, hogy a kormánynak erre nézve benyújtott javaslata nincs és vélhetően nem is lesz -, akkor a következő bizottsági héten sem tudja a Ház elkezdeni annak a módosító javaslatnak a tárgyalását, amit oly sokan várnak Magyarországon. Most nem akarok kitérni arra, hogy a társadalom mely szegmensei szeretnék ezt a módosítást megélni.
Összességében tehát támogatjuk a tárgysorozatba-vételt. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Azon túl, hogy egyetértünk azzal, hogy a kormány viszonylag gyorsan döntött, több ponton, azt gondolom, korrekcióra szorul az, amit a miniszter úr most elmondott, a későbbiekben vissza kellene rá térni.
Elsőként szeretném megemlíteni, hogy a miniszter úr által említett kormányhatározat az elsődleges gyors kárfelmérés alapján történt. Az a 21 milliárd forint, ami itt elhangzott, egy négynapos kárfelmérés eredményeképpen született döntést tükröz, ma már sokkal pontosabb adatok birtokában vagyunk, és a sokkal pontosabb adatok alapján megítélésem szerint szükséges, amiről a miniszter úr nem szólt, visszatérni a kormánynak erre a kérdésre.
A második kérdés, amiről szeretnék szólni, a miniszter úr pontosan fogalmazott, átcsoportosításokkal kerül bizonyos pénzkeret a Belügyminisztérium és más tárcák költségvetéséhez. Azt gondolom, hogy olyan nagyságrendű ügyről van szó, amelyet a költségvetés rendelkezésére álló többletbevételekből minden további zökkenő nélkül meg lehet oldani, ezért szükségtelen más tárcák költségvetését megcsorbítani, szükségtelen elvonni mástól forrásokat, ezért, úgy gondolom, át kell értékelni majd a forrásbiztosításnak a módját, ami a jelenlegi kormányhatározatban szerepel.
Szeretném megemlíteni azt is, miniszter úr, hogy a mezőgazdasági károk, amit említett a miniszter úr, 1 milliárd 900 millió forinttal szerepelnek a határozatban, az FVM megyei hivatala felmérése alapján 7,1 milliárd forintos kár keletkezett. Itt csak kárenyhítésről van szó, és úgy gondolom, erre is szükséges lenne visszatérni.
Szeretnék szólni arról is, hogy örülünk annak, hogy a megyei erőteljes ambícióra sikerült kivívni azt, hogy három megyei cég is szerepet kapott a konzorciumban, amely az újjáépítést végezni fogja, azonban nagyon fontos számunkra, hogy az újjáépítés tényleges végzésében abban a sorrendben szerepeljenek majd a vállalkozások, hogy a helyiek, azaz a Bereg térségében működő vállalkozások, a megyei vállalkozások, és ha nincs lehetőség ezen cégeknek végrehajtani valamilyen feladatot, csak akkor kerüljön sor alvállalkozói szerződéskötésre másokkal.
Miután többre nincs lehetőség most reagálni, szeretném kérni továbbra is a miniszter úrtól azt, hogy az újjáépítés további szakaszában az eddigiekhez hasonló nyitottsággal működjön együtt a kormány, ahogyan már Mádi úr elmondta (Az elnök jelzi az idő leteltét.), a helyben képviselt valamennyi parlamenti erővel. Így lehet azt biztosítani, hogy minél nagyobb köznyugalom kísérje az újjáépítést.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az utóbbi hónapokban a képviselők rendelkezésére álló eszközök közül szinte valamennyit igénybe vettük annak érdekében képviselőtársammal, hogy valóságos képet kaphassunk a Miniszterelnöki Hivatal Országimázs Központja tevékenységéről, költségvetési gazdálkodásáról, szerződéseiről. Miután nem kaptunk kielégítő tájékoztatást, bírósági eljárást is kezdeményeztünk, majd két héttel ezelőtt 2160 kérdéssel fordultunk az illetékes miniszterhez.
Az eddigi hézagos válaszokból, valamint a sajtóban az utóbbi időben nyilvánosságra került pályázati anyagból mára világossá vált, hogy a kormány az országimázs építésének feladatát kihasználja a Fidesz társadalmi beágyazásának növelésére.
A dabasi időközi választáson felettébb furcsa egybeesések voltak felismerhetők az országkampány és a pártkampány marketingelemei között. Mindez arra enged következtetni, hogy a közpénzeket számolatlanul költő Happy End Kft. ötletei nemcsak az ország érdekében kerülnek felhasználásra, de sokkal inkább a Fidesz népszerűsítésére használják azokat. A Happy End Kft. olyan pályázattal nyert 4,2 milliárd forintos költségvetési megbízást, melyet a sajtóban megjelentek szerint a szakma képviselői finoman szólva színvonaltalannak, másodkézből származó ötleteket tartalmazónak értékeltek. Nyilvánvaló, hogy e pályázatnak csak az volt a célja, hogy a 2002-es kampány üzeneteit közpénzen előkészítsék és részben finanszírozzák azt. E sokakat felháborító, manipulációgyanús szerződéskötések kapcsán tisztelettel kérdezem államtitkár urat:
A Happy End Kft. 1999. március 4-én közbeszerzési pályázaton négyéves keretszerződést nyert el a Miniszterelnöki Hivataltól. E szerződés értelmében a kft.-t havi 3 millió forint plusz áfa illeti meg. A Miniszterelnöki Hivatal tájékoztatása szerint a 2000. évben több mint 3 milliárd forintot költöttek el a Happy End Kft. által bonyolított rendezvények finanszírozására. Ön is úgy ítéli meg, hogy havi 3 millió forintos keretszerződéssel valójában több mint 3 milliárd forint összértékű szolgáltatás vásárlására került így sor? Ha ön szerint a MEH eljárása nem sértett szabályt, hogyan lehet a közbeszerzési eljáráson nyert havi 3 millió forintból több mint 3 milliárd forint pénz elköltését a Happy End Kft. közvetítésével megvalósítani?
2001. február 19-én újabb kétéves szerződést nyert el a Happy End Kft. a Miniszterelnöki Hivataltól. Jelenleg a kft. két szerződéssel rendelkezik: egy '99-2003 közötti és egy 2001-2002 közötti intervallumra vonatkozóval. Mind az egyik, mind a másik szerződés alapján költhet pénzt 2001-ben és 2002-ben a kft. Mely költségvetési előirányzatokból és mennyit költhet a kft.? (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Komolyan gondolták-e, hogy a sajtóból megismert színvonalú pályázat alapján több mint 4 milliárd forintot kaphat meg a Happy End Kft. a következő két évre?
Várom válaszait. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Ma ebben a Házban, államtitkár úr, elhangzott két kijelentés, ezt szeretném idézni: "Igazán kár zavaros ügyletekbe bonyolódniuk." "Igazán kár lapos dolgozatokkal, felszínes álbölcsességekkel az alkalmatlanság gyanújába keveredni." Kormánypárti képviselő úr mondta ezeket a szavakat ebben a Házban. Azt hiszem, államtitkár úr válasza teljes mértékben megalapozta, hogy ilyen kijelentést lehet tenni ebben a témában.
Nagyon sajnálom azt, hogy államtitkár úr most egy olyan szerződésből mondott idézeteket, amely szerződésbe nincs lehetőségük országgyűlési képviselőknek betekinteni. Államtitkár úr, lehet, hogy meg van valamiről győződve, ám, ha nincs takargatnivaló, akkor tessék nyilvánossá tenni ezeket a szerződéseket, tessék megismertetni azt a feltételrendszert, ami alapján a Happy End Kft. három év alatt közel hatmilliárd forint fölött rendelkezhet, költhet számolatlanul!
Természetesen a válaszát nem tudom elfogadni. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Az elnök úr pontosan olvasta a szöveget, tehát ami elhangzott, valamennyi esetben feles szavazásról volt szó. Az elnök úr az eredményt is helyesen hirdette ki.
Nevezetesen: volt egy olyan szavazás, amelyiknél az elnök úr, noha csak 50 százaléknál kapott többet, nem kétharmadnál, azt mondta, hogy a módosító indítvány elfogadásra került. A tábla volt folyamatosan rossz. Kezdettől fogva jeleztük, hogy a táblán megjelenő szöveg volt rossz, de az elnöki ülésvezetésben a szöveg helyesen hangzott el. (Taps az MSZP padsoraiból.) Tehát azt gondolom, az utolsó szavazásnál indokolt volt, hogy megismételtük, amikor az elnök úr érzékelte, hogy a táblán rossz a szöveg, és a későbbiekben is mehetünk tovább eszerint. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban. - Folyamatos zaj.)
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Az előttem szóló képviselőtársaim már érintették azokat a legfontosabb csomópontokat, amelyekben láthatóan az ellenzéknek vitája van a benyújtott javaslattal kapcsolatban. Nem sok ez az összeshez képest, hiszen ha jól megnéztem, akkor nem több ez, amiben vita van, mint a benyújtott törvényjavaslat paragrafusainak 10 százaléka, és ha nagyon pontosan akarom megfogalmazni, akkor igazándiból négy kérdéskör az, amelyben vitánk van. Majdnem azt kell mondanom, hogy a többi kérdéskörben egyetértünk egymással.
Sajnálatos dolog az, hogy ezt az egyetértést nem lehet nagyobb arányúra kiterjeszteni, mert jelen pillanatban a kormányzat képviselői láthatóan nem akarják erősíteni az egyetértés mértékének növelését. Úgy ítélem meg - miután nyilvánvalóvá vált az MSZP által benyújtott törvényjavaslat kapcsán is, hogy a nagyobbik ellenzéki pártnak mi az álláspontja a jegybanktörvény módosítását illetően -, erre jó lehetősége lett volna a kormányzatnak, a kormányzat azonban nem gondolta azt, hogy egyeztetést kellene lefolytatnia, és így alkotmánymódosítással együtt nyújtotta be ezt a javaslatot, függetlenül attól, hogy tudhatná, nincs meg a támogatás az alkotmánymódosításhoz szükséges kétharmados arányban.
Azt hiszem, az a négy pont, amelyben vitánk van és amelyben fennáll a nézetkülönbség, ugyanakkor olyan exponált négy pont, amivel érdemes foglalkozni. Érdemes foglalkozni azzal, hogy a Magyar Nemzeti Bankot vajon a továbbiakban is fogja-e felügyelőbizottság ellenőrizni avagy sem. Mi ellenzéki pártként úgy ítéljük meg, elengedhetetlen az, hogy továbbra is felügyelőbizottság működjön a Nemzeti Bankban, ráadásul olyan felügyelőbizottság, amely felügyelőbizottságba a mindenkori ellenzéki pártok részéről van lehetőség szakemberek delegálására. Ez nagyon egyértelműen meg van fogalmazva az MSZP-s képviselők által benyújtott jegybanktörvény-módosítási javaslatban; azt hiszem, ezt mérlegelnie kellene a kormányzatnak. Megítélésem szerint ennek elfogadása lehetőséget nyújt arra, hogy egyéb vitakérdésekben egymással legalább tárgyalásokat kezdeményezhessünk.
A második pont, amelyben ez a fajta vita fennáll, az MNB szervezete, az elnök-elnökhelyettesi struktúra létrehozása. Azt gondolom, ez azért is fontos vita, mert ez a struktúra láthatóan nem a tízéves magyar nemzeti banki tapasztalatokból fogalmazódott meg, tudhatóan nem a jegybankban fogalmazódott meg ez az elgondolás, hanem tudhatóan az akkori pénzügyminiszter úr személyes elképzelése volt ez a benyújtott változat, aki ma már jegybankelnökként úgy gondolja, hogy így tud magának kedvezőbb munkafeltételeket teremteni. A kérdés az, hogy az Országgyűlésnek az-e a feladata, hogy egy személyhez próbálja szabni a Nemzeti Bankról szóló törvényt, vagy pedig az a feladata, hogy az eddigi tapasztalatok alapján egy jól működő struktúrának esetleg finomított változtatásokkal további működését tegye lehetővé.
Én inkább az utóbbi mellett vagyok, és azt hiszem, az a szakmailag ugyan időnként és árnyalatokban eltérő nézeteket valló vezetői stáb, aki a Magyar Nemzeti Bankban dolgozott az elmúlt időszakban - az 1994-et követő periódusban mint a költségvetési bizottságban dolgozó képviselő ennek megismerésére több alkalommal személyesen is módom nyílt -, nagyon megfelelő, olyan szakmai összhangot tudott kialakítani a Nemzeti Bankon belül, amely szakmai összhang megítélésem szerint Magyarországnak az érdekeit szolgálta ebben a periódusban, ezekben az években. Azt hiszem, nem lenne szabad ezt a szakmai összhangot egy olyanfajta új struktúrával felváltani, amely magában hordozza annak a veszélyét, hogy ez egyoldalú szakmai megközelítéseket tartalmazó vezetői struktúrává válna a későbbiekben.
A következő pont az, amelyről mindenképpen kell és érdemes szólni, hogy Horváth János képviselőtársunk azt mondta szó szerint az egyik kétperces hozzászólásában, hogy "a jegybanktanácstagok, akikben megbízunk, kerülnek abba a pozícióba". Azt kell mondanom, hogy nincs ebben a törvényjavaslatban arra nézve semmifajta garancia, hogy az országgyűlési képviselőknek akár a plenáris ülésen, akár más módon lehetőségük lenne arra, hogy ezt a fajta elvárást érvényesíthessék.
(15.10)
A jelenlegi javaslatban két személynek van ilyenfajta elvárás érvényesítésére lehetősége, a jegybank elnökének személy szerint és a miniszterelnöknek személy szerint, hiszen a köztársasági elnöknek való előterjesztés lehetőségét e két személynek adja meg, azaz nincs mód arra, hogy azt az elvárást, amit képviselőtársam megfogalmazott, ennek a törvénynek az elfogadása esetén érvényesíthessük.
A következő pont, amiről szólni szeretnék, az, hogy a függetlenség egy olyan elemét célszerű lenne ebben a törvényjavaslatban még pontosabban megfogalmazni, amely némi konfliktust eredményezett az elmúlt időszakban. A konfliktus pedig adódott abból, hogy jó egy évvel ezelőtt azt mondta a tulajdonosi jogokat gyakorló pénzügyminiszter a jegybank éves közgyűlésén, hogy márpedig ő azért, mert úgy gondolja személy szerint - ugyanis nem volt kormányfelhatalmazás mögötte -, hogy a Nemzeti Bank vezetőinek személyes felelőssége fönnáll a CW Bankkal kapcsolatos ügyek miatt, a Nemzeti Bank vezetőinek a javadalmazásánál egy jelentős csökkentést tud csak elfogadni, illetve ezt szavazott meg egyszemélyes tulajdonosként.
A későbbi időszakban hasonló esetek előfordulásának megakadályozása érdekében célszerű ezt a fajta lehetőséget törvényi szinten is kiiktatni a rendszerből, mert utóbb már tudjuk mindannyian, hogy az akkori pénzügyminiszter, Járai Zsigmond megalapozatlanul döntött, tudjuk azt, hogy semmilyen vizsgálat alá nem támasztotta az ő akkori döntésének az indoklását, és tudjuk azt, hogy a Nemzeti Bank felügyelőbizottsága ezt a parlamenthez benyújtott, egyhangú szavazással benyújtott jelentésében is megerősítette. Tehát annak érdekében, hogy a későbbiekben ilyenfajta, a függetlenséget veszélyeztető kormányzati beavatkozás be ne következhessen a Magyar Nemzeti Banknál, szükséges törvényi garanciát is biztosítani a későbbiekben.
A következő pont, amivel célszerű foglalkozni, hiszen ez is a vitapontok egyike, hogy az esetlegesen létrejövő új, úgynevezett monetáris tanácsnak - bár bízom benne, hogy ezt jegybanktanácsnak fogják a későbbiekben nevezni - a személyi összetétele hogyan fog alakulni a jövőben. Azt hiszem, az ellenzéki pártok részéről hangoztatott elvárás, mely szerint ha itt új személyek kinevezésére kerülne sor, akkor teljes mértékben biztosított legyen az, hogy ne egy időpontban, egyszerre kinevezett személyek lehessenek hat éven keresztül folyamatosan a jegybanktanács tagjai vagy a javaslatban szereplő monetáris tanács tagjai, ez méltányolható és szerintem méltányolandó elgondolás is. Már csak azért is, mert jelen pillanatban működik egy olyan, nagy tekintélyű, gazdasághoz értő szakemberekből álló jegybanktanács a Magyar Nemzeti Banknál, amely tanácsnak a tagjaival kapcsolatban semmifajta olyan momentum, körülmény föl nem merül, ami miatt az ő megbízatásuknak az egyszeri, hirtelen befejeződése indokolt lenne.
Politikai demokráciákban, polgári demokráciákban is, a magyar demokráciában is méltán elvárható az a megközelítés, hogy egyetlenegy politikai erő se használja ki azt az eseti egy alkalmat, amikor egy esetlegesen megszavazott ilyen változtatásnál lehetősége van arra, hogy egy teljesen egysíkú gondolkodású, egyébként elismert személyekből álló tanácsot nevezhessen ki. Éppen ezért figyelembe kellene venni azt a körülményt, amely az általunk benyújtott jegybanktörvényben úgy szerepelt, hogy a jegybanktanácsi tagok megbízatása kinevezésük sorrendjében eltérő időtartamra szól; ezzel biztosítaná a folyamatos rotációt, tehát azt a lehetőséget, hogy ne egyszerre történő kinevezés legyen, ne egyszerre járjon le a tagok megbízatása, hanem mindez fokozatosan következzen be.
Ha ezekről a pontokról van kedve a kormányzat képviselőjének tárgyalni, akkor elérhető az a cél, amit Bauer Tamás úgy fogalmazott meg, hogy Magyarországnak mint országnak is alapvető érdeke lenne az, hogy a jegybanktörvény módosítását, illetve az új jegybanktörvény elfogadását egy olyan többpárti konszenzus kísérje, olyan többpárti szavazattöbbség legyen mögötte, amely hasonlatos ahhoz, mint ahogyan eredetileg a jegybanktörvény Magyarországon megszületett. Nagyon remélem, hogy éreznek olyan felelősséget magukban a kormánypárti politikusok, hogy erre legalább kíséretet tesznek és megpróbálják elérni. Ehhez az együttműködést felajánlom most is. Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Rogán képviselő úr! Folytatnám, hogy szerintem hol van még ellentmondás. Azt mondta, hogy a felelősség áthárításának a lehetősége csökken azzal a konstrukcióval, amit önök most megpróbálnak elfogadni, merthogy két ember felelőssége határozottabb. Ugyanakkor azt is mondta, hogy a kollektív felelősségű monetáris tanács fog ezt követően dönteni. (Rogán Antal: A monetáris politikáról.) Ez így, ahogyan most megfogalmazta, semmiképpen nem állja meg a helyét, mert önmagával is ellentmondásba került azzal, ahogyan felvázolta ennek a kérdésnek a megváltoztatására irányuló elgondolásait, illetve annak az indoklását, hogy miért gondolják ezt így megváltoztatni.
Azt hiszem, hogy a másik kérdésben sem fogalmazott teljesen pontosan, mert - ha jól írtam - azt mondta, a vizsgálatok során megfogalmazódott a jegybank első vezetőjének felelőssége, de ennek bizonyítására nem került sor. Azt gondolom, csak feltételezések fogalmazódtak meg az eddigiek során, és miután mind a CW Bankkal kapcsolatos jelentést, mind pedig a bank előző évi tevékenységéről szóló jelentést elfogadta az Országgyűlés - továbbá a bizottsági vitákban elhangzott vélemények alapján is-, az a kijelentés, amit itt tett, nem állja meg a helyét.
(15.30)
Tehát nincs olyanról szó, nem fogalmazódott meg annak a feltételezése, annak a gyanúja; ha így fogalmaz, akkor azt mondom, hogy volt olyan, aki ezt mondta a képviselők közül, de semmilyen testület ezt meg nem állapította, és az MNB felügyelőbizottsága pedig ennek az ellenkezőjét állapította meg, határozottan, a jelentésében szerepeltetve, amelyet egyhangú szavazással fogadtak el. És miután ezt az Országgyűlés meg is tárgyalta, ezért, azt gondolom, erről sem lenne szabad elfeledkeznünk.
Köszönöm, ennyi fért a kétpercesbe.
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Ez is egy ellentmondás, Rogán képviselő úr. Az üzemviteli veszteségért, ha van ilyen, akkor egyértelmű, hogy ma a jegybankelnököt terheli a felelősség. Ma nincs megkérdőjelezve szerintem senki által, hogy ha ilyen kérdés felmerül, akkor kié a felelősség; az MNB üzemviteléből adódó veszteség esetén, azt gondolom, nem kétséges. Amiről önök beszélnek, az más, és nézzük meg a fogalmakat.
A másik kérdéskör az ÁSZ-ellenőrzés. Az egy hiú ábránd, amiről ön itt beszélt az imént, hogy az ÁSZ, ahogyan fogalmazott, megint csak azt mondom, folyamatos ellenőrzéssel lép be a jegybankba. Nincs lehetőség arra, hogy az Állami Számvevőszék folyamatos ellenőrzéssel lépjen be a jegybankba, erre, azt gondolom, mindannyian tudjuk az aktuális példát. Tekintettel arra, hogy a Miniszterelnöki Hivatalban folyó ÁSZ-ellenőrzés kapcsán ez már többször nyilvánosságra került, a számvevőszéki bizottságban napirenden volt a kérdés, és beszéltünk róla; az Állami Számvevőszék, éppen a rá érvényes törvény szabályainál fogva, nem teheti meg azt, hogy menet közben lezáratlan folyamatokba avatkozzon be, nem teheti meg azt, hogy olyan módon ellenőrizzen, ahogyan most ön itt fogalmazott, csak azt teheti meg, hogy lezárt folyamatok utólagos ellenőrzésében vegyen részt, és nagyon egyértelműen az Állami Számvevőszék elnöke eddig még minden egyes kritikus esetben ehhez ragaszkodott. Én úgy tudom, hogy most is ragaszkodik, az álláspontja ebben a kérdésben nem változott meg.
Az én ismereteim szerint a Számvevőszékről szóló törvény sem változott meg, ilyen módosítás nincs is beterjesztve, ami ezt megváltoztatná, tehát az a fajta - én azt mondom - vágy, amelyet megfogalmazott, nem teljesíthető az érvényes magyar szabályozás követelményei következtében. Ellenben a felügyelőbizottságnak, igen, valóban van joga arra, amiről ön beszélt. Valóban tett is a felügyelőbizottság ilyen értelmű lépéseket és ilyen jellegű lépéseket az elmúlt időszakban, konkrétan az 1999. évben is tett ilyen lépéseket a felügyelőbizottság, és, azt gondolom, ez is azt támasztja alá, hogy talán ebben a kérdésben jobb lenne, ha a felügyelőbizottságot mint ellenőrző testületet működtetné a későbbiekben is.
Köszönöm a figyelmet.
DR. VERES JÁNOS, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Természetesen én is a bizottsági ülés jegyzőkönyvéből fogom elmondani a kisebbségi véleményt annak érdekében, hogy konzekvensek legyünk egymáshoz. Már csak azért is, mert azt gondolom, hogy ez egy nagyon fontos dolog, hogy ha már egyszer ilyen vélemények elmondására kerül sor, akkor a bizottságban elhangzott vélemények hangozzanak el, és ne pedig ott el nem hangzottakra hivatkozzunk a későbbiekben.
Az is fontos persze, hogy a bizottságban elmondott képviselői vélemények hangozzanak el, hiszen a kormány képviselőjének az álláspontját hallhatjuk itt egy viszonylag bővebb időkeretben valamennyi kérdés megtárgyalásánál.
Szóval, a kisebbségi vélemény: a kisebbségi vélemény egy ponton egyezett a többségi véleménnyel, nevezetesen, hogy érdemes továbbgondolni azt a kérdéskört, amelyet Lenártek képviselő úr többségi véleményként úgy fogalmazott meg, hogy az integrált finanszírozás hogyan bővíthető, hogyan lehet az integrált finanszírozással a későbbiekben más területeken is élni, mint ahol a jelen pillanatban a szűkebb területen élünk.
A kisebbségi vélemény markánsan megfogalmazott a tekintetben, hogy az 1999. évi törvénymódosításkor bekövetkezett változások a regionális és megyei fejlesztési tanácsokban nem váltak előnyére ezen tanácsoknak. A tanácsok összetételét olyan negatív módon befolyásolja a törvénymódosítás, amelyről az előterjesztés meglehetősen szűkszavúan és szikáran emlékezik csak meg, és ezt a szűkszavú és szikár megemlékezést mindenképpen szükséges kritikai jelzőkkel is bővíteni, azon kritikai jelzőkkel, amelyek arra vonatkoznak, hogy túlságosan sok mind a regionális, mind a megyei fejlesztési tanácsokban a politikai szereplők szerepvállalása; a regionális tanácsokban többségi kormányzati szavazatarány van, míg a megyei fejlesztési tanácsokban is túlzott mértékű a minisztériumok képviseletében a politikusok jelenléte.
(16.40)
Elhangzott a kisebbség részéről az az elgondolás is, hogy miután a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium vezetésében az elmúlt hónapokban komoly változások zajlottak le, remélhetőleg a minisztérium vissza fog térni arra, hogy szakmai részvétel történjen meg a tanácsok munkájának segítése céljából, azaz ne politikusok képviseljék a minisztériumot a megyei és regionális fejlesztési tanácsokban, hanem szakmai képviselők, azaz kormányzati alkalmazottak, köztisztviselők képviseljék a minisztériumot.
Elhangzott a bizottság kisebbségi álláspontjának ismertetésekor az is, hogy ez a tanácsi összetétel nemcsak a parlamenti pártok közötti vita tárgya, hanem az EU országjelentése is negatívan emlékezett meg erről a változtatásról. Fontos momentum volt a kisebbségi véleményt megfogalmazó képviselőknek az a körülmény, hogy az elmúlt időszakban a törvény céljaival ellentétesen sajnálatos módon nem zajlott le olyan felzárkózás, amely például az egy főre eső GDP-mutatószám kedvező alakulásában lenne mérhető az országban. Az 1998-as utolsó ismert GDP-mutatószám figyelembevételével is azt lehet mondani, hogy az országos átlagnak mindössze 58 százalékát éri el a rangsorban utolsó három megye mutatószáma, és ez a mutatószám az azt megelőző három évvel mért mutatószámhoz képest 4 százalékpontos csökkenést jelent, azaz a területfejlesztésre fordított források, összegek, energiák nem hoztak e mutatószámban kifejezhető felzárkózást az ország különböző területei között, noha eredetileg a területfejlesztési törvénynek - mint ahogyan a jelentés mottójaként is megfogalmazott szándékában is le van írva - az lenne a célja, hogy ezt a fajta felzárkózást segítse elő mindenképpen.
(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés elnöke foglalja el.)
Az országgyűlési határozati javaslattal kapcsolatban a bizottsági szavazásnál, illetve a jelentés bizottsági szavazásánál az ellenzéki képviselők tartózkodtak. Tartózkodtak azért, mert az imént elmondott aggályokat egyrészt a jelentés nem tükrözi megfelelő mértékben, és az országgyűlési határozati javaslatban nem szerepel azon szándék, hogy ha már - mint ahogy a javaslatban szerepel - meg kell változtatni a területfejlesztésről szóló törvényt vagy a területfejlesztési törvény módosítására utal a javaslat, akkor erre a bizonyos, az ellenzék által kritika tárgyává tett tanácsi összetétel módosítására is sort kellene keríteni. Úgy tartjuk korrektnek, hogy amikor az országgyűlési határozati javaslatban a területfejlesztési törvény módosításáról van szó, ne csak a beszámolás időpontjának változtatása szerepeljen, hanem az 1999. évi változtatás korrigálására is sort kell keríteni.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Csak röviden szeretnék reagálni Balsay képviselő úr azon állítására, amely szerint a területi egyenlőtlenségek csökkentésében sikerült a Fidesznek eredményt elérni. Utolsó előtti mondatával éppen azt hangsúlyozta, hogy ezek a folyamatok meglehetősen komplex, hosszú távon érvényesülő folyamatok.
Az pedig - finoman fogalmazva - erősen egyoldalú beállítás, ami azt mondja, hogy az 1998-at követő időszakban bekövetkezett változások az 1998 nyarától kormányon lévők érdemeként tüntethetők fel, hiszen Magyarországon, a magyar gazdaságban nyilvánvalóan olyan folyamatok zajlottak le az 1990-es évek elejétől kezdődően, amelyben, úgymond, kódolva volt az, hogy 1997-től kezdődően 1998-99-2000-ben lényegesen kedvezőbb gazdaságfejlődési periódus lesz Magyarországon. Többletforrásokkal rendelkezik a magyar költségvetés is, és ennek eredményeként lehetőség van arra, hogy az ország bizonyos területein bizonyos mértékben - ahogy azt a képviselő úr meg is fogalmazta, hiszen ezt nem lehet általánosan kijelenteni - a területi folyamatok, a területi különbségek csökkentése bekövetkezhessen.
Ebből a szempontból még fontosnak tartom megemlíteni - amit ön pozitívumként kiemelt - a Balassagyarmat-Békéscsaba vonaltól nyugatra eső terület fejlődési gyorsaságát, illetve felzárkózási lehetőségét. Sajnálatos módon a megkésett autópálya-építés a keleti régiónak nem adja meg azt az esélyt, hogy ehhez a gyorsuló folyamathoz időben csatlakozhasson, és ezért is az ebben az időszakban kormányon lévő koalíciót terheli a felelősség, hiszen több mint egy évet késett az autópálya-építés folytatása. Sajnálom, hogy ez így alakult.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm szépen, tisztelt elnök úr, a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársak! Elsőként az imént elhangzottak közül egyre reagálnék: azért némi félreértés lehet, hiszen a felsorolt három ország nem az európai uniós csatlakozást megelőzően kapott lehetőséget arra, hogy idegenforgalmi fejlesztéseket csináljon, hanem azt követően. Ilyen értelemben azért szerintem ez egy fontos disztinkció, magyarul: ne mondjunk le arról sem, hogy miután már csatlakoztunk, utána is fejlesszünk.
Visszatérve az eredeti, fő napirendhez, a jelentést már többen illették különböző jelzőkkel. Azt gondolom, ez korrekt szakmai anyag, azonban van néhány olyan pontja, amelyikhez azért érdemes néhány kommentárt hozzáfűzni, már csak a pontosítás okán is.
A 83. oldalon azt mondja a jelentés: a pályázat útján kinevezett megbízottak működési területei a statisztikai kistérségek lennének, itt nevezetesen a Miniszterelnöki Hivatal térségfejlesztési megbízottjairól van szó. Szóval ők nem pályázat útján lettek kinevezve, maradjunk ennyiben; ez annak idején már elég nagy vitát váltott ki, és megítélésem szerint ezt érdemes pontosítani legalább itt, a vitában, ha már az anyagban ez így szerepelt. Tehát egészen más elvek alapján, egészen más módon lettek kinevezve. Ebben interpelláció hangzott el, illetve ez a fajta gyakorlat meglehetősen nagy vitákat is váltott ki. Nem vitatva ugyanakkor azt, hogy a kistérségek megerősítéséhez szükség van olyan személyekre, akik szakmailag megfelelő felkészültséggel rendelkeznek, de maradjunk annyiban, hogy ezen hálózat kialakításánál nem a szakmai megfelelés volt a legfontosabb ismérv.
Ugyanezen az oldalon foglalkozik ez a jelentés azzal is, eléggé szikáran úgy fogalmaz, hogy a '99-es területfejlesztési törvénymódosításnál módosult a területfejlesztési tanácsok összetétele, minden intézményi szinten. Azt gondolom, a módosulás teljesen szerencsétlen volt. Helytelen, hogy míg korábban valamennyi kistérség képviseltethette magát a tanácsokban, ezt követően megyénként csak három kistérség képviseletére nyílik lehetőség. Ez meglehetősen nagy vitákat vált ki, és a mai napig nincs végrehajtási rendelet arról, hogy a kistérségek egymás között vajon milyen elvek alapján, milyen módon kell hogy eldöntsék, ki az a három, aki képviselheti a kistérségeket a tanácsokban. Ma sem tisztázott az, hogy ez a képviseleti elv mennyi időszakra szól, mennyi időtartamra szól. Mint tudjuk, ebből az ország nyugati végén már olyan jogvita is keletkezett, amely jogvita mind a mai napig nem került megnyugtató módon rendezésre.
Vitatom azt is, hogy helyes lett volna a módosításnak az a része, amely a reálszférát teljes mértékben kihagyta a tanácsokból. Megítélésem szerint elfogadhatatlan az, hogy ma sem a munkavállalók, sem a munkaadók semmilyen módon nem képviseltethetik magukat sem a megyei fejlesztési tanácsokban, sem pedig a regionális fejlesztési tanácsokban. Vitatható az is, hogy a regionális fejlesztési tanácsokban egyértelmű kormányzati szavazati többséget hozott létre ez a módosítás; és a megyei fejlesztési tanácsokban is több esetben olyan összetétel jött létre, amelyben kormánypárti politikusok képviselnek minisztériumokat, és ilyen módon jön létre szavazati többség a kormány mellett.
Vitatom azt is, hogy a kialakult gyakorlat szerint - bár ez nem a törvénymódosítással függött össze - a miniszter képviseletében egyértelműen politikai megbízottak töltenek be szerepet, ez helytelen. Megítélésem szerint az FVM új vezetésének felül kell bírálnia, felül kell vizsgálnia ezt a gyakorlatot. Bízom benne, hogy lesz ereje felülbírálni és megváltoztatni a kialakult delegálási szabályokat, mert megítélésem szerint ezt követően sokkal inkább szakmai munka folyhatna a tanácsokban.
Szintén a jelentés 95. oldalán szerepel egy fontos körülmény, nevezetesen az a körülmény, amely a munkanélküliséggel foglalkozik. Leírja, hogy területi szempontból ez egyenlőtlenül alakul, és leírja azt is, hogy ez hogyan és mint van. Szeretném ezt megerősíteni, nevezetesen olyan módon, hogy egyoldalú az a beállítás, ami sokszor elhangzik itt, a parlamenti vitákban is, hogy miután Magyarországon immár 6 százalékos a mért munkanélküliség, ezért mi tulajdonképpen az Európai Unió átlaga alatti munkanélküliségi mutatóval büszkélkedhetünk, és ez a probléma már nem probléma.
Azt hiszem, nagyon komoly a probléma, nevezetesen az egyenlőtlenség miatt, hiszen míg az 1,3 százalékos munkanélküliségi mutatóval rendelkező térség az egyik legpozitívabb mutatószámmal rendelkező térséget jelenti, eközben 23-24 százalékos munkanélküliségi mutatóval rendelkező térségek is vannak mind a mai napig az országban. Ez a nagy differenciálás azt jelenti, hogy rendkívül erőteljes feszültségek jönnek létre azokban a térségekben, amelyekben huszon-százalékos mutatószámokkal mérhető a munkanélküliség.
Mindannyian tudjuk, hogy ez a mutatószám természetesen nem a valóságos munkanélküliséget mutatja, ettől lényegesen nagyobb munkanélküliségi mértékek vannak ezekben a térségekben, csak a regisztrációban nincs bent mindenki, és hadd ne mondjam most végig a különböző körülményeket. Ha csak a beregi, árvíz által sújtott térségre gondolok, ahol a 22 kitelepítendő településnél kimutatható volt az, hogy a települések többségében magasabb mint 50 százalékos volt a munkanélküliségi mutató - a tényleges, munkával nem rendelkezők aránya -, s volt olyan település, ahol összességében csak az önkormányzat és az intézményei voltak a foglalkoztatók, akkor azt hiszem, a probléma valóságos voltára talán kellő mértékben felhívtuk a figyelmet.
Szeretnék még egy idézettel foglalkozni. Az idézet nevezetesen így szól - és ez nem más, mint az Európai Unió országjelentése -: a módosítások megnövelték a NUTS II szintnek megfelelő régiók fontosságát, és egyértelműbbé tették a különböző intézmények szerepét. A regionális döntéshozatali keretek azonban komoly aggodalomra adnak okot a hatékony döntéshozatali képesség és a programozási alapelvek figyelembevétele vonatkozásában.
Az Európai Unió országjelentése meglehetősen diplomatikus fogalmazásokat alkalmaz az összes területtel kapcsolatban. Ha itt azt írja, hogy komoly aggodalomra adnak okot, akkor az azt jelenti, ha magyarra akarjuk ezt lefordítani, a köznapi nyelvhasználatra, hogy nagyon nagy veszély van. Ezért mindenkinek a figyelmébe ajánlom, hogy ha az Unió is úgy ítél meg egy területet, akkor természetesen az az országgyűlési határozati javaslat, ami most itt szerepel előttünk, minimum megérdemelné azt, hogy az országjelentésnek erre a mondatára markánsabban reagáljon.
Ebben az 5. pontban, amelyre képviselőtársaim már többször hivatkoztak a mai vitában, célszerű lenne sokkal inkább kibővítve érinteni a területfejlesztési törvény módosításának azokat a részeit, amelyek jelen pillanatban nem szerepelnek benne. Nagyon remélem, hogy ezt a kormánypártok is így fogják látni, hiszen ha kívülről ilyen jellegű figyelmeztetés érkezik a részünkre, akkor ezen a figyelmeztetésen érdemes minimum elgondolkodnunk.
Szeretnék még két rövid reagálást tenni az eddig elhangzottak kapcsán. Nevezetesen: az nem teljesen valós beállítás, miszerint lovasturizmusra korábban nem adtak pénz. Én személyesen tudok három olyan lovasturizmus-fejlesztési pályázatról, amely 1995-97 között támogatásban részesült Kelet-Magyarországon. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból, többek között: Mind a három?) Pályázattal, természetesen. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Megyei területfejlesztési tanács.) Természetesen a megyei területfejlesztési tanács pályázatával, így van, pontosan. Tehát ami itt most elhangzott, az azt gondolom, nem volt valóságos. (Borkó Károly: Phare-pályázat!) Phare-pályázatból is van, így igaz, az is kapott. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból, többek között: Phare-pályázat! - Bánki Erik közbeszólása.) Nem, nem ő kapott, ez nagyon nagy tévedés, hogy ő kapott volna. Mondjuk, az ő fejlesztése talán saját erőből valósult meg, ha itt megyei példákat kívánunk hozni, mert nemcsak a mi megyénkben, hanem Borsod megyében is kapott. Ha megkérdezzük a Borsod megyei Területfejlesztési Tanács elnökét, Ódor Ferenc urat, akkor ő is meg tudja azt hivatkozni, hogy a korábbi időszakban az ő megyéjében is több ilyen fejlesztés kapott támogatást. Tehát azt gondolom, ezt másként kellene fogalmazni.
A következő: az is szerencsétlen dolog és szakmailag nem fogadható el, hogy a korábbi évek támogatási adatait úgy hasonlítja össze valaki, hogy nem veszi figyelembe egyrészt az inflációt, másrészt azt, hogy azokban az években Magyarország gazdasági helyzete milyen volt. (Tóth István: Ah!) Itt már elhangzott Korózs Lajostól, hogy 1994-ben nem az volt a fontos ebben az országban, hogy vajon milyen célra milyen forrásokat fordítunk, hanem az volt a fontos, hogy máról holnapra hogyan tud az ország egyenesbe kerülni, hogyan tud megküzdeni azzal a teherrel, amely terhet Magyarország akkori kormánya az előző kormánytól megörökölt.
Mint ahogyan megörökölt egy másik terhet is, és azt gondolom, a pontossághoz ez is hozzátartozik, nevezetesen: koncessziós autópálya ügyében nem 1994 után köttettek szerződések, hanem az 1994 előtti kormány írt alá szerződéseket. Ezeknek a szerződéseknek a betartása a jogfolytonosság jegyében minden következő kormány kötelezettsége.
(18.50)
És az, hogy most - itt Balsay úr hivatkozott rá - ennek a kormánynak sikerült kivásárolni egy koncessziós társaságot abból a jogából, amit annak idején a szerződés számára biztosított, az megint csak annak tudható be, hogy 1995 után Magyarországon olyan gazdaságpolitika folyt, amely lehetővé tette azt, hogy a magyar gazdaság lényegesen jobban fejlődjön, mint a környező gazdaságok 1997-től folyamatosan (Tóth István: Ez nem lehet igaz!). Lehetővé tette azt, hogy a magyar költségvetésbe többletbevételek folyjanak be, és ez a többletbevétel tette azt lehetővé a jelenlegi, Fidesz által dominált kormánynak, hogy meg tudja tenni azt a koncesszióstársaság-kivásárlást, ami bekövetkezett egy évvel ezelőtt vagy másfél évvel ezelőtt.
Tehát azt kérem csak képviselőtársaimtól, hogy akkor, amikor összehasonlítanak bizonyos dolgokat, vegyék egyrészt figyelembe az inflációt, vegyék figyelembe azt, hogy más jogcímeken is történtek támogatások különböző ágazatokban, és vegyék figyelembe azt, hogy nem lehet 1995-öt és 1999-et ilyen alapon összehasonlítani, mert '95-ben sajnálatos módon - a mi legnagyobb sajnálatunkra, ezt elhihetik nekem, az akkori kormánypártiak legnagyobb sajnálatára - Magyarországon olyan kényszerhelyzet volt, amelyben nem az volt a kérdés, hogy hová osztjuk el a többletet, hanem az volt a kérdés, hogy honnan fizetjük vissza azt, amit muszáj visszafizetni ennek az országnak.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Tisztelt Képviselőtársak! Elsőként: én azt gondolom, hogy nem lehet éveket összehasonlítani. Teljesen téves az egyes évek összehasonlítása, mert a kormányzati ciklus utolsó éve alapvetően azáltal determinált, hogy az előző időszakban milyen lehetősége volt a kormánynak. Nekünk az a lehetőségünk volt, amilyen lehetőségünk volt, aki ezt nem ismeri el, azt nagyon sajnálom, de a tény mégiscsak tény.
A következő dolog: akarat, cél, elszántság, szándék - nagyon szép szavak, csak hát, kérem szépen, azt gondolom, hogy ha egyszer pénzügyi lehetőség nincs, akkor itt baromi szépen lehet beszélni mindenfajta szándékos dolgokról, meg elképzelésekről, de ha egyszer nincs meg az anyagi alapja valaminek, akkor nem lehet megteremteni. És ne felejtsék el, hogy '94-95-ben nem az volt a kérdés, hogy mi a szándékunk és mi az akaratunk. Az volt a kérdés, hogy milyen kényszerpályán mozog Magyarország. A '95-ös csomag nem visszavágta az országot, hanem úgy csinált Magyarországon stabilizációt, hogy megmaradt az 1 százalékos növekedés. Ez egy óriási eredmény, ezt mindenütt elismerték a világban. Nagyon sajnálom, hogy önök ezt még mindig nem ismerik el, de hát majd tanulnak egyszer gazdaságtörténetet, és akkor majd el fogják ismerni.
A következő dolog: az autópálya-építés elhúzódása azért következett be, mert Fidesz-közeli céget nehezen találtak addig, ameddig meg nem találták azt Simicska Lajos szervezésében, teljesen nyilvánvaló dolog. Sajnálatos módon Kelet-Magyarországon ezt mind a mai napig keserűen kell hogy konstatáljam, mert ma én nagyon későn fogok hazaérkezni azért, mert csak addig tart a pálya, ameddig tart, és nem tart tovább. Úgyhogy a mai napra is megvan a magunk penzuma.
Az rft-kben a kormányzati többség nem jó. Ha valaki így értelmezi a decentralizációt, azt csak sajnálom. (Lenártek András felé:) És akkor elmondom a másik megye példáját, mert Szabolcs megyében nem úgy van a számolás, András, ahogyan most itt elhangzott, mert Szabolcs megyében úgy van a számolás, hogy nyolc a kormányoldali képviselők száma, mert a megyében nemcsak azok a minisztériumok képviselnek, akik törvény hatályánál fogva teszik azt, hanem még ezen kívül másik három minisztérium is képviselettel rendelkezik. Érdekes módon ezek közül természetesen kettő a Kisgazdapárthoz tartozik, egy pedig a Fideszhez. Ha ilyen értelemben nézem, akkor a megyei szereplők immár kisebbségben vannak a megyei fejlesztési tanácsban, sajnálatos módon.
Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Tóth képviselőtársamnak mondom, hogy nem én kezdtem az előző időszakra történő visszamutogatást, hanem az ön mögött lévő képviselőtársa kezdett el két évet összehasonlítani. A mi kormányunk utolsó évét, illetve a Fidesz leendő utolsó évét. (Lasztovicza Jenő: Helyesen!) Gondolom, hogy a leendő utolsó éve lesz a Fidesz-kormánynak. Erre mondtam én azt, hogy nem lehet a négyéves periódust így összehasonlítani, mert egészen más indulólapot vettek át önök és egészen mást vettünk át mi 1994-ben. Ha ezt nem veszik figyelembe - még egyszer mondom -, lehet ezt csinálni, de majd akkor meg fogják tanulni gazdaságtörténetből néhány év múlva, amire egyébként valamennyi külföldi szakértő egyértelmű megállapítása már vonatkozik, hiszen nincs véleménykülönbség a tekintetben, hogy Magyarországon 1994-ben stabilizálni kellett a gazdaságot, Magyarország fizetőképességét helyre kellett állítani, Magyarország számára meg kellett teremteni annak a lehetőségét, hogy folyamatosan finanszírozni tudja a magyar gazdaságot, a magyar költségvetést.
Nem az volt a kérdés, hogy mi a szándéka az akkori magyar kormánynak. Nem az volt a kérdés, hogy mi a szándéka a tekintetben, hogy kiket akar, hogy fogyasztásélénkítést akar-e bevezetni Magyarországon, mert nem volt honnan fedezni, nem volt honnan finanszírozni a fogyasztást Magyarországon. Az volt a kérdés, hogy a stabilizációt milyen módon tudja akkor Magyarország megtenni. Úgy gondolom, a lehető legoptimálisabb módon sikerült megcsinálni a stabilizációt, hiszen ezt elismeri minden független szakértő. Az más kérdés, hogy ez Magyarországnak abba került, amibe került az elmúlt években. 1998-ban önök egy növekedésben lévő gazdaságot vettek át, egy csökkenő inflációjú országot vettek át. Ehhez képest az infláció az utóbbi három évben stagnál. Igaz, hogy a növekedés továbbment, de a növekedés lassulása mára már bekövetkezett.
Úgy gondolom, hogy ezzel kell összehasonlítani az 1994-98 közötti időszakot és a '99-2002 közötti időszakot. Köszönöm a figyelmet.
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Gazdasági növekedés megvalósítható úgy is, ahogyan annak idején az vita tárgyaként elhangzott. Nem hiszem, hogy bárki azt vitatta volna a Fidesz programjából. Azt vitatták, hogy 7 százalékos növekedés megvalósítható-e vagy sem. Megítélésem szerint tehát ezen a vitán túlvagyunk.
Az átlagos elvonás mértékének csökkenése '94-98 között több mint 5 százalékpontos volt Magyarországon. Ezt csak azért mondom, mert a statisztikai adatokra érdemes visszatekinteni, és az nem valós tény, hogy Magyarországon a költségvetés azért volt olyan helyzetben, amilyen helyzetben, mert magas lett volna az elvonás mértéke. 1994 és '98 között jelentős mértékben csökkent az átlagos elvonás Magyarországon. Mondom még egyszer: 5 százalékpont fölötti mértékben csökkent.
Visszatérnék az országgyűlési határozati javaslathoz, mert természetesen azzal nem nagyon értek egyet, Lenártek András, hogy az jó-e úgy, hogy dekoncentrált szervként működjék ez a bizonyos regionális fejlesztési tanács, mert szerintem a helyi szereplők szervezeteinek kell lenni, a helyi szereplőknek kell benne megfelelőképpen képviselettel rendelkezni, és a helyi szereplőknek kell a döntéshozatalban többséggel rendelkezni. Ezzel a kitétellel, ezzel a pontosítással értek csak ezzel egyet, és úgy gondolom, hogy ez ideillik az országgyűlési határozat 5. pontjához, nevezetesen ahhoz az 5. ponthoz, ami arról szól, hogy fölkéri a kormányt, hogy a törvénymódosításban majdan mit rendezzen. Ne csak azt, ami itt most benne van, hanem azt is, ami úgy gondolom, hogy a '99-es törvénymódosítást követően nem szerencsésen változott meg ezekben a tanácsokban, nem szerencsésen változott meg a területfejlesztés egész intézményrendszerében Magyarországon.
Ha ez bele fog kerülni, akkor megítélésem szerint el lehet azon gondolkodni, hogy az ellenzék is meg tudja szavazni az országgyűlési határozati javaslatot. Így természetesen, számunkra elfogadhatatlan.
Köszönöm a figyelmet.
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Egyre inkább szembetűnő a szándék, hogy a kormány az országimázs alakításának és építésének feladatát kihasználja a legnagyobb koalíciós párt társadalmi beágyazására. Mint azt a dabasi példa is mutatja, felettébb furcsa, véletlen egybeesések fedezhetők fel az ország népszerűsítését végző Happy End Kft. marketingelemei és a dabasi Fidesz-jelölt kampányelemei között.
Mindez arra enged következtetni, hogy a kormány a közpénzek bevonásával és a választópolgárok tudatos megtévesztésével igyekszik népszerűsíteni a Fideszt. Néha kimondottan nehéz elhatárolni az országimázst a pártimázstól. Ez nem is annyira meglepő, hiszen a Happy End Kft. volt a Fidesz kampánycége, és most éppen ők menedzselik az ország hírnevét, tudjuk, mennyiért. (Folyamatos zaj.)
Úgy gondoljuk, ez a folyamat erkölcstelen, törvénytelen és sérti a politikai verseny tisztaságát. A tömeges sajtóhírek arról tanúskodnak, hogy a közvélemény elutasítja a politikai manipulálást. Az Országimázs Központ és a Happy End Kft. által kötött szerződések pedig több szempontból is manipulálásra utalnak.
Hogy megkönnyítsük a válaszadást, jelen interpellációnkban kizárólag a költségvetési keret felhasználásával foglalkozunk. Kérdezem az államtitkár urat:
A Happy End Kft. 1999. március 4-én közbeszerzési pályázaton négyéves keretszerződést nyert el a Miniszterelnöki Hivataltól. Ezen szerződés értelmében a kft.-t havi 3 millió forint plusz áfa illeti meg. A Miniszterelnöki Hivatal tájékoztatása szerint 2000-ben több mint 3 milliárd forintot költöttek el a Happy End Kft. által lebonyolított rendezvények finanszírozására. A kérdésünk arra vonatkozik, hogy a 3 millió forint fedezi-e a Miniszterelnöki Hivatal által nemrégiben rendelkezésünkre bocsátott, a fent említett keretszerződésre hivatkozva megkötött, mintegy 130 darab szerződés ellenértékét, mely összességében több mint 3 milliárd forint. Ön is úgy ítéli meg, hogy havi 3 millió forintos keretszerződés alapján valójában 3 milliárd forint összegű szolgáltatás vásárlását eszközölte a Happy End Kft.?
Ha nem a fentieknek megfelelően ítéli meg a Miniszterelnöki Hivatal eljárását, akkor kérem, tájékoztasson arról bennünket és az ország nyilvánosságát, hogyan lehetséges az, hogy miközben a Miniszterelnöki Hivatal 3 milliárd forintot, 130 darab szerződés szerinti szolgáltatásra a Happy End Kft. közvetítésével elköltött, akkor ugyanez a kft. a nyilvános közbeszerzési pályázaton mindössze havi 3 millió forintos keretszerződéshez jutott hozzá.
2001. február 19-én újabb kétéves szerződést nyert el a Happy End Kft. a Miniszterelnöki Hivataltól. Jelen pillanatban így két érvényes szerződése van a Happy End Kft.-nek a MEH-hel különböző időtartamokra. Kérem, szíveskedjen tételesen megadni azt, hogy a Happy End Kft.-vel kötött szerződések külön-külön melyik költségvetési előirányzatra vonatkoznak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), azaz az egyes szerződések alapján melyik előirányzatból milyen mértékben költhet a Happy End Kft.
Várom válaszát, államtitkár úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)
(17.20)
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Sajnálom, hogy ilyen helyzetbe hozta önt a kormányfője, sajnálom, hogy önnek kellett válaszolni arra a kérdésre, amelyet a miniszterelnöknek tettünk föl, hogy vajon levonja-e a miniszterelnök a konzekvenciákat abból a helyzetből, ami kialakult kormányán belül.
Úgy gondolom, hogy akkor, amikor ön fölsorolta azokat a természeti katasztrófákat, amelyek Magyarországot sújtották az elmúlt időszakban, egy fontosat kihagyott belőlük (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Az MSZP-t!), azt a katasztrófát, ami abban fogalmazható meg, hogy éveken keresztül a felelős kormány felelősnek gondolt kormányfője nem fordít megfelelő figyelmet kormányának ténykedésére. Így tehát a kérdést csak meg tudom ismételni: vajon a miniszterelnök úr levonja-e a történtekből a megfelelő következtetéseket?
Válaszát nem tudom elfogadni. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az ajánlás 2. pontjával szeretnék foglalkozni, jórészt abban az összefüggésben, amit a mai költségvetési bizottsági ülésen már a bizottság tagjai is megvitattunk. Nevezetesen, itt egy olyan javaslatról van szó, amely javaslat szerint a kormány - miután a kétharmados többséget igénylő alkotmánymódosítás nem kapott többséget a parlamentben - mégis megpróbál keresztülvinni kvázi feles többséggel egy olyan formulát, amelyben az MNB elnökének megteremti, hogy ő egy személyben az általa kijelölt általános hatáskörű alelnök kinevezésével, megbízásával oldja föl azt a problémát, amelyet a parlamenti többséget nem kapott javaslat elvérzése után kell valamilyen módon megoldani.
Azt hiszem, ez egy rossz gyakorlat rossz példája, rossz próbálkozás. Tudomásul kellett volna venni a kormánynak, az MNB elnökének azt, hogy a parlamenti többség nem volt meg az alkotmánymódosításhoz, nem volt meg ahhoz a szándékához, hogy egy olyan személy legyen mindössze a Nemzeti Bank elnökének helyettese, aki ezt követően az ő teljes bizalmából majdan minden területen helyettesítheti. Miután ezt nem tudta tudomásul venni, így most behozták azt a módosítást - amely ilyen módon eléggé vitatható egyébként, hogy megfelel-e minden tekintetben a törvényalkotás normál menetének -, ezt a bizonyos, általa kijelölt általános hatáskörű alelnök című formulát.
Azt gondolom, hogy mint rossz példát kellett itt szót emelni erről a kérdésről. Mint rossz példát kellett itt megemlíteni azért is, hogy lehetőleg felhívjuk a kormány jelen lévő képviselőinek, a kormánypártok képviselőinek figyelmét arra, hogy amilyen módon ma az erre a posztra majdan esélyes jegybanki alelnököt a parlament bizottságaival megismertették, hogy a jelölési folyamatban a parlament bizottságainak milyen korlátozott lehetőséget adtak arra, hogy elképzeléseit megismerhesse, láthatóan ez a folyamat is azt jelenti, hogy a kormány nem számol komolyan a parlamenti ellenőrzés gyakorlatával, nem számol komolyan azzal, hogy a parlament bizottságai, a parlamenti képviselők akár a Nemzeti Bank témájában, akár más témában komolyan és elmerülten foglalkozhassanak a parlament hatáskörébe tartozó kérdésekkel.
Remélem, hogy soha többet nem fog olyan előfordulni, hogy aznapi összehívással, korlátozott időtartamban van csak lehetősége a költségvetési bizottságnak, kétszer megszakított ülés keretében megismerkedni nemzeti banki alelnökjelöltekkel, és remélem azt, hogy ezt a formulát mint utolsó rossz példát fogja alkalmazni a kormány - amit itt nyilvánvalóan meg fog szavazni a kormányzati többség - felülírására az egyébként többséget nem kapott eredeti kormányjavaslatnak.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
DR. VERES JÁNOS, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Urak! Ahogyan azt Balsay képviselő úr elmondta, a költségvetési bizottság ülésén 12:6 arányú döntés született. A 6 tartózkodás azt jelenti, hogy ugyan nem értettek egyet az előterjesztéssel az ellenzéki képviselők, de úgy gondolták, hogy azon 43 pályázat érintettjei, akik most pozitív javaslattal kerültek az Országgyűlés elé, semmiképpen ne gondolják azt, hogy azzal nem értünk egyet, hogy ők pénzt kaptak minden egyes esetben, noha ebben is van vita. Úgy gondoltuk, hogy egy puha nemmel jelezzük azt az érzésünket, amely szerint ez az előterjesztés nem megfelelőképpen van előkészítve.
Hogy miért nem megfelelőképpen van előkészítve: három olyan érvet szeretnék ezzel kapcsolatban elmondani, amely érvek elhangzottak a bizottság ülésén. Szemben a Balsay úr által elmondottakkal, én elsősorban a képviselői véleményekből szeretnék most idézni, és nem pedig az előterjesztői véleményekből, mert úgy gondolom, hogy a mi tisztünk itt az, hogy a bizottsági vitából a képviselői álláspontokat ismertessük a Házzal, és nem az előterjesztőit, hiszen azt az államtitkár úr ismertette.
E három fontos dolog közül az első a következő: nyilvánvaló volt számunkra - és nyilvánvalóan megcsináljuk a statisztikai összesítést -, hogy túlzott mértékben a kormánypárti önkormányzatok kerülnek túlsúlyba ebben a 43 pályázatban, ez nem tükrözi híven azt az arányt, ami az országban egyébként fennáll a független, az ellenzéki és a kormánypárti önkormányzatok között. Ha pedig azt nézzük meg, hogy a beadott pályázatokon belül az arány milyen, akkor itt még torzabb arány keletkezik. Ezt kellő mértékben exponáltuk a bizottsági vitában, és nem túlexponáltuk, de azt gondolom, kellő mértékben. Hiszen itt kétharmados arány van a beadott pályázatok között, és egyötödös arány van a most döntésre nyertesként javasolt pályázatok között az ellenzék részéről. Azt gondoljuk tehát, hogy ez egy fordított helyzet, ami itt most született a kormány javaslatában.
A második kérdéskör, amit érintettünk, az, hogy a két javaslatot együtt tárgyaljuk, hiszen a Ház is együtt tárgyalja. Az ellenzék nem tud szabadulni attól az érzésétől, hogy azért kell ezt most együtt tárgyalnunk, mert jövő tavasszal a kormánypártok nem akarnak parlamenti plenáris ülésezést, amellyel mi nem értünk egyet. Úgy gondoljuk, hogy az imént már egyébként ismertetett részletesebb és alaposabb előkészítés okán ezt jövő tavasszal lett volna célszerű eldönteni, akkor lett volna célszerű a kormánynak a javaslatát megtenni az Országgyűlésnek.
A költségvetési bizottság vitájában elég hangsúlyosan került megfogalmazásra az - és ebben nem volt igazi nagy vita ellenzék és kormánypárt között -, hogy mindannyian reméljük, hogy jövő tavasszal plenáris ülésen is fogjuk folytatni azokat a vitáinkat, amelyeket most ősszel vagy télen majd kénytelenek leszünk félbehagyni. (Dr. Kis Zoltán: Csak más felállásban már akkor!) Ez akkor nem hangzott el, ezért nem akarom itt mondani, de a képviselőtársam megjegyzésével egyébként nyilván nincs vitám.
A harmadik téma, amelyet érinteni szeretnék, a következő: a költségvetési bizottság vitájában megfogalmazódott, hogy rendkívül aránytalannak tartjuk a benyújtott javaslatot abból a szempontból, hogy nincs tekintettel a kormány javaslata az országon belül meglévő jelentős elmaradottsági különbségekre és fejlettségbeli különbségekre, amelyek mindenfajta mutatószám alapján dokumentálhatók; nincs tekintettel arra sem, hogy az egy főre eső beruházások mértékében, ha a gazdálkodó szervezeteket külön, az önkormányzatokat külön nézzük, és ha együtt nézzük, akkor is, olyan nagy különbségek alakultak ki az országban, hogy mintegy tízszeres az előző év statisztikai számai alapján ez a mérték, tehát az egy főre eső beruházási mérték, és ennek ellenére az alacsony beruházási felületeken a kormány javaslatában rendkívül csekély, mondhatnám elenyésző számú pályázat szerepel. Itt konkrétan Szabolcs-Szatmár-Bereg megyének az egyetlen céltámogatásra érdemes pályázatát tudtuk csak megemlíteni, miközben 18 másik pályázatot nem támogat a kormány, azaz abban a sorban van, amelyet különböző okokból elutasított, s ezek között van olyan pályázat is, amelyet a szakminisztérium egyébként első helyen sorolt szakmai kritériumok alapján - olyan szociális jellegű pályázata van bent ennek a megyének.
(Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Azt gondoljuk tehát, hogy amikor a végső döntés megszületett, akkor ezt a kérdést sokkal megfelelőbben vagy sokkal jobban kellett volna a kormánynál exponálni, hiszen hogy remélhetik az elmaradott térségek, a leszakadt régiók a valamikori felzárkózást, ha a kormány kezében lévő ilyen javaslattételi joggal a kormány nem úgy él, hogy ott egyébként magasabb beruházási értékek valósuljanak meg.
Összességében tehát, az elmondott ismérvek és érvek alapján a költségvetési bizottság SZDSZ-es és MSZP-s ellenzéki tagjai úgy gondolták, hogy a javaslat általános vitára való alkalmasságát nem tudjuk támogatni, de annak érdekében, hogy mindenfajta félreértést elkerüljünk a 43, egyébként támogatott pályázó önkormányzattal, nem nemmel, hanem tartózkodással szavaztunk, de az a tartózkodás is az egyet nem értésünket fejezte ki.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az elhangzottakból két dologra, azt gondolom, mindenképpen reagálni érdemes. Ha azt mondja Ágota képviselő úr, hogy nem volt érdemes '94 és '98 között, ha ez a megállapítás, akkor miért nem ekként cselekednek, miért nem ilyen tartalmú javaslat jött most az Országgyűlés elé. Mert ha nem volt érdemes, akkor most se lenne érdemes, azaz nem biztos, hogy ki kellene lengeni az ingának, hiszen arról beszéltek, hogy az inga akkor is kilengett és most is kileng, és ez így természetes.
A másik dolog: ha az az érv, hogy 6 millió embert érint ez a mostani javaslat - nem számoltam, biztosan igaz érv -, akkor van az országnak egy olyan megyéje, Szabolcs-Szatmár-Bereg, amely az ország negyedik legnépesebb megyéje, ennek a megyének miért nem jut ebből a javaslatból. Egyetlenegy település egyetlenegy nagyon leromlott iskolája, amely nagyon megérdemli, került be ebbe a listába.
Nem került bele az a pszichiátriai otthonra vonatkozó pályázat, amelyet a szakmai előterjesztés - Keller László szólt erről - első helyen említett az összes pályázat közül, végül valamilyen módon elvérzett, itt már az elutasítottak között szerepel. Hodász település otthonáról van szó, ahol olyan állapotok vannak, hogy valamikor almaválogató helyiségnek épült, átalakított színekben élnek ma emberek, abszolút elfogadhatatlan és lehetetlen körülmények között. Úgy gondolták, hogy a szakmai előterjesztés ellenére ezt már nem fogadják be, és nem hozták ide pozitív javaslatként. Azt gondolom, hogy ilyet és ilyen megyével ezt megtenni, nem volt méltányos. Ha 6 millió emberrel érvelnek, akkor érveljünk azzal is, hogy legalább illett volna, hogy az ország negyedik legnagyobb megyéjéből bekerüljön egy ilyen javaslat.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Nem politikai, hanem szakmai döntések és érvek legyenek - akkor el szeretném mondani azt a két szakmai érvet, amelyre úgy gondolom, itt még nem hangzott el válasz. Nevezetesen, az imént már említett hodászai pszichiátriai otthonnal kapcsolatban senki nem tudja a kormányzat részéről mind a mai napig megmondani a megyének, hogy ezt a beruházást - egyébként szakmailag első helyre sorolt beruházásként - miért nem hozzák a javasolt körben.
(18.20)
Erre szeretnék egy szakmai érvet hallani, és egyébként nincs politika mögötte, mert Hodász település önkormányzata kormánypárti polgármestert választott; igaz, hogy ez megyei intézmény, de a településen magán van, tehát sok mindent lehet még mellé tenni.
Szeretnék még egy olyan szakmai érvet mondani, amire megint nem tudott választ adni még nekem senki. A beregi árvíz által sújtott területről öt darab pályázatot adtak be az önkormányzatok, és egyetlenegy pályázatot sem méltattak támogatásra érdemesnek. Ezek között van szennyvizes, van belvízelvezetéses pályázat, tehát belterületi vízrendezéses pályázat, térségi valamennyi pályázat, tehát nincs egy településes pályázat sem, és mind az ötöt elutasításra javasolják. Ha a kormány komolyan gondolja, hogy arra a térségre oda kell figyelni, akkor a számomra ez egyszerűen megfoghatatlan és érthetetlen. Ha valaki ott járt - tudom, hogy az államtitkár úr járt ott, találkoztunk annak idején egy alkalommal ott is -, láthatta azt, hogy micsoda óriási fertőzésveszélyt okozott az a szituáció. Most nem gondolják, hogy ezt kezelni kellene? Úgy gondolom, itt szakmai érv kellene és nem politikai, mert teljesen mindegy, hogy milyen típusú, kormánypárti vagy nem kormánypárti önkormányzatról van szó, a víz jött és öntött mindenkit, akit tudott.
Ékes képviselő úrnak pedig szeretném a következőt mondani. Sajnos nem teljesen igaz az, hogy ma már a területfejlesztési tanácsoknak több a forrása. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, jelentem, kevesebb a forrása, mint 1998-ból az következett volna, hiszen ott stagnált, reálértéken csökkenő forrással kellett számolnia a megyei önkormányzatnak, pontosabban a megyei fejlesztési tanácsnak, és így nincs módja kiegészíteni, nincs módja egyébként azt a forrást mellé tenni, amit mellé kellett volna tenni. Úgyhogy ez a példa a mi esetünkben sajnos egy picit sántít.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm szépen. Ha egyetértés van közöttünk, akkor mégsem értem a javaslatot. Ha egyszer szavazatot nem lehet vásárolni, akkor azt gondolom, a szakmai előterjesztésnek kellett volna a Ház elé kerülnie. Ez az előterjesztés, ami elénk került, nem az egyes szakmák rangsorát tartalmazza, hanem ebbe belenyúltak, ezt módosították, ezt politikai alapon átszabták - ezért nem értek azzal egyet. Ha egyszer azt mondja ön is - és ezzel egyetértek -, hogy ezzel nem lehet szavazatot vásárolni, és nem is kellene megpróbálkozni ezzel, akkor azt gondolom, akkor követnek el hibát, amikor megpróbálkoznak e tekintetben olyan politikailag rendezett javaslattal, amely kvázi azt a látszatot kelti - és itt már a látszat is fontos -, hogy ezzel szavazatot lehetne vásárolni. Ha nem lehet, akkor nem ilyen javaslatot kellene hozni, hanem olyan javaslatot, amiben ilyen értelemben politikai vita legalább nincs.
Egyébként én nagyon kevés pályázatnál mondom azt - itt már elhangzott a képviselőtársaim részéről konkrét pályázatra kritika, nevezetesen Alcsút esetében -, hogy nem indokolt a dolog maga. Azt nem akarom vitatni, amit az államtitkár úr hivatkozott bizonyos beruházásokra, elsősorban Győr-Sopron-Moson megyében, nem erről van szó, hogy azok a beruházások ne lennének indokoltak. Én csak azt mondom, hogy vannak olyanok, amelyek legalább olyan indokoltnak tűnnek, és nincs igazán szakmai válasz arra - mert ez az előterjesztés nem tartalmaz egyetlenegy indokot sem a tekintetben -, hogy valami miért nem került be, miközben tudjuk mindannyian, hogy vannak olyan szakmai érvek - elmondtam néhány érvet egyik, másik és harmadik pályázat mellett -, amelyek alapján ott lenne a helye a támogatásra javasoltak között. Azt gondolom, amikor nem hangzanak el ilyen szakmai érvek, akkor okkal merül fel az ellenzék részéről - ha valamit ad magára az ellenzék, akkor fel kell hogy merüljön -, hogy nyilvánvalóan nem szakmai, hanem politikai megfontolás döntötte el azt a végső sort.
Egyébként teljesen természetes, ezt nem is kellene tagadni, hiszen ha a kormány dönt róla, akkor az egy politikai döntés, ez teljesen világos mindannyiunk számára. Mi ezzel alapvetően nem értünk egyet, ez itt a különbség közöttünk egyébként.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Bauer Tamás tapsol.)
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. (sic!) Tisztelt Országgyűlés! Egyrészt úgy tűnik, hogy azért a vélemények közelednek egymáshoz, mely szerint a szakmai rangsor politikai elvek alapján vagy politikai szempontok alapján megváltozik. Ha ebben egyetértünk, akkor ettől kezdve már csak az a nagy kérdés marad hátra, hogy az ellenzéknek feladata vagy nem feladata egy ilyen jellegű döntésnek a kritikája. Azt gondolom, feladata, tehát teljes joggal tesszük azt, amit teszünk; nem is vitatta ezt senki az eddigiek során, azt hiszem.
Azt nem tudom persze elfogadni - ahogyan ön fogalmazott -, hogy nem képviselői lobbiérdekből, hanem más politikai érdekből kell megváltoztatni a szakmai rangsort.
(18.30)
Azt mondom, ha van egy szakmai rangsor, akkor a szakmai rangsort kellene hozni, mert nem látom okát annak és ma nem hangzott el olyan érv itt, amilyen okból azt meg kellene változtatni.
Az államtitkár úrnak pedig azt szeretném mondani, hogy a helyreállítás színvonalával és ütemével persze kölcsönösen nem vagyunk megelégedve, hiszen sem a szeptember 30-ai határidő, sem pedig az első osztályú minőség teljeskörűen nem lett betartva. Persze nem akarok ebbe a vitába most belemenni, mert lesz majd egy másik alkalom, amikor ezt meg lehet beszélni egymás között. Viszont úgy éreztem, az államtitkár úr sem vitatta azt, hogy jogosnak ítélik az ott szükséges egyéb fejlesztések elvégzését.
Az egész helyreállításnak az a legnagyobb problémája, hogy egy elpusztult lakóépület-tömeg valamilyen újabb, modernebb, a kornak megfelelő szinten újjáépül, ha nem is határidőben meg problémákkal együtt, de mégiscsak újjáépül, azonban az ehhez szükséges infrastruktúra nem tud megújulni olyan mértékben, amilyenben kellene, és a térség jövedelemtermelő képessége nem változott annak hatására, hogy az elpusztult ház helyére épült ugyanolyan 80 négyzetméter alapterületű lakóépület. Igen, amikor azt mondtam, hogy ugyanolyan 80 négyzetméter, akkor nem azt mondtam, hogy minőségben ugyanolyan, de ugyanolyan alapterület épült meg, és ettől még a térség gazdasági fejlődésének a lehetősége, az ott élők életszínvonala, életkörülményei nem igazán tudnak megváltozni más tekintetben. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Egyébként azt gondolom, hogy a többiekben nem fogunk vitatkozni.
Köszönöm szépen a figyelmet.
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársak! Azt szeretném megemlíteni, hogy itt olyan megközelítések hangzanak el, amelyek enyhén szólva csúsztatások. Az első megközelítés az, hogy itt most nagyon gyorsan döntést kell hozni, miközben olvashatjuk a sajtóban, hogy a pénzügyminiszter úr nem mást ígért a nemzetközi sajtónak, mint hogy 13-ára majd meglesz a döntés. Azt gondolom, hogy a mostani tárgyalási menet, amely elfogadásra került a többség akaratából, ennek a lehetőségét biztosíthatja, ráadásul azt kell mondjam, hogy június óta ismert a kormány előtt az, hogy milyen módon mihez kell hozzányúlni a magyar szabályozásban. A kormány ezt késlekedve nyújtotta be a parlamentnek.
Csúcs képviselő úr arra hivatkozott, hogy szeptember 11-e óta más világ van. Akkor miért október végén kapjuk meg ezt a javaslatot, és miért akarják 24 órán belül döntésre vinni?
A harmadik, amiről szólni szeretnék, az, hogy a javaslatnak vannak olyan momentumai, amelyek jelen pillanatban is a Ház előtt lévő törvényjavaslatokban szerepelnek. Arról mi nem tehetünk, hogy a kormánytöbbség példának okáért - a gazdasági bizottságban történt szavazással - kiveszi a pénzügyeket szabályozó egyes jogszabályok módosításáról szóló T/5001. számú törvényjavaslathoz benyújtott egyik részét a kormány ezen törvénymódosítási szándékának, azaz kiveszik, és az én ismereteim szerint a kormány ezt a kivételt még támogatja is. Az egységesen kormánytámogatásra javasolt csomagnak része az, hogy a kiegészítő ajánlás 0/1. pontszámú javaslatára úgy reagálnak, hogy ezt kivegyék a javaslatból. Azt gondolom, hogy nem konzekvens, és nem egységes, vagy pedig azért veszik ki, mert a kormány láthatóan egy úgynevezett terrorizmus elleni pénzügyi csomagot nem tudott kellő tartalommal összeállítani. Ezt is bele kellett applikálnia, hogy legalább nyolc oldal legyen ez a javaslat, amit benyújtanak.
Én tehát azt gondolom, hogy a tartalmi részekben igazándiból véleménykülönbség nincs közöttünk. Az eljárásjogi részekben pedig megmarad a véleménykülönbség, mert ezt a kérdést nem így kell rendezni a magyar parlamentben, hanem normál eljárásban, hetenkénti ülésezéssel.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Braun Képviselő Úr! Azt kell mondanom, hogy a múlt hét hétfő óta lett volna lehetősége a legnagyobb kormánypárt frakciójának arra, hogy azt a kezdeményezést, amely akkor a két frakcióvezető találkozóján elhangzott, valóságos tárgyalássá formálják. Nem mi vagyunk a hibásak abban, hogy csak ma délután 13 órakor került sor egy olyan tárgyalásra, amelyről Keller László már korábbi hozzászólásában beszélt. Ezen a tárgyaláson egyébként a frakciók láthatóan meg tudtak volna állapodni egymással a tekintetben, hogy milyen tartalom maradjon benn, és holnap zárószavazásig vinni a dolgokat. Ezt követően a Pénzügyminisztérium más álláspontot képviselt a történetben. (Keller László: Így van, pontosan!)
Tehát azt kell mondanom, hogy bennünket ne vonjon senki kérdőre, ne mondja senki azt, hogy húzni akartuk az időt. Én hallottam a rádióban Szájer Józsefet egyenes adásban nyilatkozni a múlt héten kedden este. A Nagy Sándorral folytatott találkozójáról azt mondta, ők nyitottak az iránt, hogy alakítsuk át úgy a javaslatot, hogy megmaradhassanak azon részei, amelyekben nincs vita, és akkor szavazhatunk kedden. Nagyon sajnálom, hogy múlt hét kedd délután, mondjuk, 18 óra 47 perchez képest csak ma délután 13 órára sikerült azt a megbeszélést összehozni, amely ezt az egyeztetést tartalmilag kellett hogy lefolytassa. Ha tehát megtörténik a múlt héten, akkor ma olyan javaslatról tárgyalunk a parlamentben, amelyben egyetértés van a hat párt között, amelyről holnap zárószavazást lehetett volna lefolytatni.
Még egyszer mondom: ezért nem mi voltunk a hibáztathatók, nem mi voltunk azok, akik megakadályoztuk ennek a létrejöttét, és nem mi vagyunk azok, akik ezzel a témával nem értettünk volna egyet. Mi ezt a javaslatot szerettük volna megszavazni a holnapi nap során, azt azonban ne várják tőlünk, miután nyilvánvalóvá vált múlt hét hétfőn, hogy azt a formát nem tudjuk támogatni, hogy egy változatlan formájú javaslatról a holnapi nap során zárószavazás legyen. Úgy gondolom, ez hozzátartozik a történet valóságos tartalmához.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár Úr! Ön háromszor használta helytelenül, félreérthető módon vagy valótlant állítva vagy csúsztatva azt a kifejezést, hogy az MSZP-sek nem voltak ott a bizottsági ülésen. Akkor közlöm az államtitkár úrral a valóság érdekében - mert én ott voltam a hétfői és a keddi bizottsági ülésen is - azt a tényt, hogy hétfőn a Fidesz-frakció tagjai nem szavazták meg azt a napirendet, amely napirend ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalását tartalmazta. Hétfőn egyetlenegy kormánypárti képviselő nem volt hajlandó elfogadni ezt a napirendet. Ezt követően hiúsult meg a költségvetési bizottság ülése. Hétfőn, amikor a költségvetési bizottság ülésére ott voltunk valamennyien, nem terjesztett elő a kormány a bizottsági ülés kezdetén semmifajta olyan szándékot, hogy módosító javaslatai lennének. Lehet, hogy majd délután szándékoztak ezt megtenni, amikorra nem került sor, mert a kormánypárti frakciók nem szavazták meg az ülés napirendjét.
Ezt követően kedden ismét költségvetési bizottsági ülésre került sor, amely költségvetési bizottsági ülés napirendjeként immáron a kormánypárti frakciók javaslatát fogadták el, és nem azt a javaslatot, amit én terjesztettem be módosító javaslatként, hogy tárgyaljuk meg valamennyi hétfői napirendi pontunkat a keddi ülésen. Miután nem ezt a javaslatot szavazta meg a költségvetési bizottság, való igaz, hogy a médiakuratóriumok vezetői beszámolásának elmaradása miatt az ellenzéki frakciók közül az MSZP és az SZDSZ képviselői kivonultak a bizottság üléséről. (Tállai András: Erről a törvényről beszélek! - Felmutatja.) Éppen ezért valótlanság azt feltételezni, arra utalni, államtitkár úr, valótlanság arról beszélni, hogy mi ezen javaslat tárgyalása miatt jöttünk volna el a bizottság üléséről - mint ahogyan Csúcs képviselő úrtól a bizottsági többségi vélemény elmondásánál is elhangzott -, szeretném egyértelművé tenni, ugyanis ezzel a javaslattal kapcsolatban el nem hangzott vélemény sem a bizottsági ülésen, sem másutt, hogy mi ezért nem vettünk volna részt.
Az utolsó momentum pedig az, ha önök komolyan gondolták volna, hogy ezt a javaslatot így szeretnék keresztülvinni, akkor miután kedden már tudták, hogy mi a módosításuk, miért nem cselekedtek úgy, ahogyan Szájer József frakcióvezető úr a nyilvánosság előtt megígérte.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Miniszterré történt kinevezése óta ön Szabolcs-Szatmár-Bereg megye elismerten hátrányos helyzetére tekintettel több témában tett a megye számára olyan ígéretet, amelyek valóra váltása javíthat megyénk kedvezőtlen helyzetén. Több alkalommal elhangzott megyénkben, hogy személyesen is támogatja Bátorligeten a nyomási legelő, a bátorligeti ősláp, a Fényi erdő területein tájvédelmi körzet létrehozását, illetve a Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzetből önálló nemzeti park kialakítását 2002-től.
Az utóbbi hónapokban e témában az előkészítő munka lelassult. Láthatóan a Hortobágyi Nemzeti Park nehezen engedi önállóvá válni a Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzet 22 246 hektár területét az említett Bátorliget környéki területekkel együtt. Miniszter úr, megtartja-e ígéretét? Lesz-e 2002. januártól Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében önálló nemzeti park? Lesz-e 2002. januártól Bátorligeten tájvédelmi körzet?
Szintén minisztersége idején, 2001-ben került sor arra, hogy a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében szennyvízberuházást megvalósítani tervező településcsoportok ígérvényt kaptak minisztériumától a Környezetvédelmi Alap célelőirányzatából támogatás odaítélésére. Megyénkben összesen 12 településcsoport szennyvízberuházásához adtak ki ígérvényt 4 milliárd forint értékben. Van közöttük olyan - például Tiszalök és környéke -, mely noha nem kapott céltámogatást a tervezett beruházás megvalósításához, e forráshiányt az Ökotám Alapítvány támogatásával megszüntette.
Ebben az esetben a korrekt eljárás a minisztériuma részéről az lenne, ha az ígérvényben szereplő összeget az adott célra biztosítaná. Mikor, mely határidőig fogják megkötni a támogatási szerződéseket az ígérvénnyel rendelkező településcsoportokkal, hogy a szakmailag indokolt szennyvíz-elvezetési és -kezelési fejlesztések megvalósulhassanak?
Várom a válaszát. (Taps az MSZP padsoraiban.)
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! A két téma közül az elsőben, úgy gondolom, a miniszter úr által elmondottak nem fogják kielégíteni holnap déli 12 órakor Tiborszállás településen az adott ügyben összehívott polgármestereket és szakembereket, tekintettel arra, hogy ők arra számítanak, miszerint miniszter úr korábbi ígérete, amely 2002. január 1-jével a megalakítható nemzeti parkról szólt, meg fog valósulni.
Ön ma elmondta, hogy talán majd 2002 második felében létrejöhet egy ilyen nemzeti park. Sajnos a Hortobágyi Nemzeti Parkkal kapcsolatban nekünk, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyeieknek nem sok jó tapasztalatunk van, hiszen az M3-as autópálya eltérítését ezen hatóság mímelt indokai alapján próbálják megtenni.
A másik témában adott válaszára csak azt tudom önnek mondani, hogy 35 települést nem kellene hitegetni azzal, hogy talán kaptok majd, ha valahonnan pénzetek lesz. Akinek van pénze, az sem kapja meg.
Így a válaszát nem tudom elfogadni. (Taps az MSZP padsoraiban.)
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A 13., 15., 30., 31., 32., 33., 34. és 35. számon jegyzett módosító javaslatokról szeretnék szólni a Ház előtt, ezek közül is két olyan javaslatról, amelyet több mint tíz képviselőtársammal közösen adtunk be, akik Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei képviselők valamennyien. Két olyan cél megvalósítása érdekében adtuk be javaslatunkat, amelyet úgy ítélünk meg, hogy az általam majdan elmondandó indokok alapján, de mindenképpen célszerű lenne támogatni a kormánynak, majd pedig az Országgyűlésnek is.
Tisztelettel kérem államtitkár urat is, hogy mérlegelje az elhangzó érveket, hiszen a két javaslat közül az egyik javaslatról Csabai Lászlóné az imént már beszélt; nevezetesen a Nyíregyházán lévő megyei könyvtár épületéről, amelynek beruházási programja előkészítése ügyében már elmondta, hogy mi volt az előzmény. Úgy gondoljuk, méltányos lenne Szabolcs-Szatmár-Bereg megyével a megye különböző mutatói alapján és más indokok alapján is az, ha nem utolsóként valósulna meg a kilencvenes években elmaradt könyvtár-rekonstrukció ebben a megyében, hanem ha lehet, akkor utolsó előttiként legalább, ha már előkelőbb helyre nem sikerült a sorban kerülni a megyénknek. Ezzel a témával nem is foglalkoznék sokkal többet.
Többet szeretnék foglalkozni viszont azzal a módosító javaslatunkkal, amit annak érdekében adtunk be, hogy a Hodászon lévő megyei pszichiátriai otthon, úgy fogalmazok, hogy emberi tartózkodásra már-már alkalmatlan körülményei érdemben megváltozzanak. Ez az intézet egy korábbi állami gazdasági, azt megelőzően pedig uradalmi birtokközpont helyén létesült. Ma olyan elhelyezési körülmények uralkodnak benne, hogy egy alig átalakított almaválogató helyiségben, egy éppen csak felújított másik raktárhelyiségben vannak elhelyezve a bent lakók, és olyan módon tudják csak a bent lakók számára biztosítani az elhelyezési körülményeket, amelyet mi már nem igazán tekinthetünk megfelelőnek.
Az intézménynek mindössze december 31-éig van működési engedélye, és nagy valószínűséggel jósolható az a probléma, hogy ha azt a felújítást, amit múlhatatlanul szükséges elvégezni a következő időszakban, nem fogja elvégezni részben az állam, részben pedig a megyei önkormányzat, akkor ez az intézmény a továbbiakban működését nem fogja tudni fenntartani.
53. számon jegyeztük ezt a módosító indítványt képviselőtársaimmal közösen, és kérem a kormányt, hogy figyelemmel arra a körülményre is, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megye ebben a javaslatban mindössze egy beruházással, mindössze 209 millió forinttal szerepel, rendkívül méltányos lenne, ha nemcsak ez az egy beruházás szerepelne majd az elfogadott változatban, hanem minimálisan még ennek a bizonyos hodászi intézménynek a felújítása is szerepelhetne, aminek a szükségességét Kozma Péter megyei Fidesz-elnök sem vitatta egy vele készített rádióinterjúban, amit a "16 óra" három héttel ezelőtt szombaton délután az ország nyilvánosság elé is tárt. Merem remélni, hogy ez a hozzáállás kellő súllyal fog majd szerepelni akkor, amikor mérlegelni fogja a kormány, hogy az eddig nem támogatott javaslatok közül melyeket fogja támogatni.
A továbbiakban a 31., 32., 34. és 35. javaslatok kapcsán összevontan szeretnék arról szólni, hogy a mi megyénkben meglehetősen sok olyan település, illetve településcsoport van, melyeknél a saját erő hiánya miatt nem valósulhatott meg a szennyvízberuházás, vagy egyáltalán egyes településeken mind a mai napig, vagy rendkívül csekély mértékben néhány településen. Az imént elmondott indítványokban Kisléta, Hodász, Nagyecsed, Nyírgelse és Ófehértó környéki ilyen beruházások támogatására tettünk javaslatot képviselőtársaimmal közösen. Azt kérem, hogy a kormány mérlegelje ennek a támogatási lehetőségét. Rendkívül fontosnak tartanám azt, hogy a megyében ezen közműberuházás ne utolsóként valósuljon meg, hogy ne azt kelljen megélnünk, mint amit megéltünk a villamos áram bevezetésénél, hogy sajnos a mi megyénkben valósult meg utoljára a hatvanas évek elején az árammal való ellátottsága a településeknek. Remélem, hogy ezen közműberuházás megvalósulása az utolsó helyről el fogja a megyénket helyezni a későbbiekben.
Befejezésül a 15. javaslatról szeretnék szólni. A 15. javaslatban arra teszünk indítványt, hogy az ország jelenlegi legnagyobb sportcsarnokának a felújítása elkezdődhessen és megvalósulhasson belátható időn belül. Itt nem másról van szó, mint a bujtosi szabadidőcsarnok felújításáról, korszerűsítéséről, mely egy megyei önkormányzat tulajdonában lévő intézmény. Ezen intézmény felújítási programja három évvel ezelőtt elkészült, minden évben beadásra került, de sajnálatos módon nem került eddig egy alkalommal sem támogatási sorba ez a beruházási program. A következő szezonban megvalósuló olyan nemzetközi rendezvények, amelyek világbajnokságot, Európa-bajnokságot és mást is jelentenek, meglehetősen nehezen bonyolíthatók le - még egyszer mondom, a jelenleg legnagyobb befogadóképességű csarnokában az országnak -, hiszen a leromlott gépészeti és egyéb infrastruktúra már időnként azt is nehézzé teszi, hogy normál hazai sportrendezvények lebonyolítására lehetőség nyíljon.
Ajánlom a döntéshozók, az előkészítésben részt vevők figyelmébe azt, hogy mindaddig, ameddig föl nem épül a budapesti nagy sportcsarnok, ebben lehet számolni azzal, hogy a nemzetközi követelményeknek minden tekintetben megfelelő méretű játéktér és kellő nagyságú olyan lelátó is rendelkezésre áll, ahol megfelelő körülményeket lehet biztosítani ahhoz, hogy nemzetközi sportrendezvények, adott esetben Európa-, illetve világbajnokságok is megrendezésre kerülhessenek. Kérem ezen javaslat támogatását is.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A kiadott "Ajánlás a záróvitához" tartalmaz néhány olyan, általunk Keller Lászlóval beadott módosító indítványt, amelyről a továbbiakban szeretnék szólni. Elsőként a 4. pontról, mely 4. pontban azt kezdeményezzük, hogy miután a jelenleg érvényes törvényi szabályozás szerint nincs olyan lehetőség, hogy az adózás rendjéről szóló törvény felhatalmazása alapján gazdasági társaság vagy más jogi személy köztartozását akár ebben a formában is elengedje az Országgyűlés, hiszen a törvény kimondja, hogy a köztartozás kizárólag magánszemély esetében mérsékelhető, illetve engedhető el, ha azok megfizetése az adózó és a vele együtt élő közeli hozzátartozók megélhetését súlyosan veszélyezteti; miután nincs ilyen jogi lehetőség, ezért azt gondoljuk, hogy a múltkori alkalommal az Altek Tégla- és Cserépipari Kft. 21,3 millió forintos összegű, magyar állammal szembeni tartozásának elengedésére vonatkozó pont beszavazása nem felel meg a jelenleg érvényes másik törvény előírásainak. Mindaddig tehát, ameddig a két törvény között ez az ellentmondás fönnáll, úgy gondolom, hogy nem szavazhatja meg a zárszámadást az Országgyűlés. Miután nincs a Ház előtt az adózás rendjéről szóló törvény módosítása, ezért nincs más megoldás, mint ennek a pontnak az elhagyását kell javasolni.
A továbbiakban szeretnék szólni arról a pontról, amely valóban pusztán jogtechnikai módosítás, és remélem, hogy kormánypárti képviselőtársaink is így látják. A 6. ajánlási pontban forintra van meghatározva három szervezet tartozásának elengedése. Miután a költségvetési törvény gyakorlata szerint a költségvetési törvényben millió forintban, egy tizedes pontossággal szerepelnek az értékek, ezért megítélésünk szerint nincs mód arra, hogy az iménti szabályt fölrúgva forintra meghatározva szerepeltessenek ilyen összegeket a javaslatban. Úgy gondoljuk tehát, hogy kerekíteni kellene egy tizedesre, millió forintos értékkel.
A továbbiakban szeretnék szólni a 11. ajánlási pontról. A 11. ajánlási pontban a kormánytöbbség egy olyan módosító javaslatot szavazott meg, amely teljes mértékben ellentétes a kétharmados többséggel elfogadott médiatörvénnyel. Ebben a módosító javaslatban azt szavazták meg, hogy a Magyar Televízió Részvénytársaság 12,5 milliárd forint értékben, illetve a Magyar Rádió Rt. 1,5 milliárd forintos értékben kapjon olyan kiadási előirányzatot, amellyel a saját tőke egyes elemeit tudják emelni. Szeretném emlékeztetni a kormánytöbbség jelen lévő képviselőit arra, hogy az érvényes médiatörvény nem teszi lehetővé azt, hogy a médiatörvényben szabályozott jogcímeken túlmenően más módon költségvetési támogatást kaphassanak a részvénytársaságok. Abból a szempontból is helytelen ez a javaslat, hogy az érvényes államháztartási rend szerint, ha részvénytársaságoknak kívánnánk adni ezt az összeget, akkor a médiatörvény nem teszi lehetővé, ha viszont a médiakuratóriumoknak kívánnák adni ezt a támogatást, azt viszont nem a miniszterelnökségi fejezeten keresztül lehetne adni, hanem az Országgyűlés fejezetén keresztül.
Miután az államháztartási törvény, illetve a médiatörvény nem teszi lehetővé ezeket a támogatási formákat ilyen módon, ezért azt kezdeményeztük, hogy ezt a két formát el kellene hagyni. Ha és amennyiben önök ezt nem teszik meg az elhagyásra vonatkozó javaslatunkkal együtt, akkor azt gondoljuk, hogy a jelenleg érvényben lévő és kétharmados többséggel megszavazott médiatörvényt teljes mértékben semmibe veszik, ezzel nem segítik elő azt a folyamatot, ami alapján az Európai Unió olyanfajta követelményeket is támaszt Magyarországgal szemben a csatlakozás előtt, amely követelmények a hazai médiaviszonyok tisztázását is jelenti.
A többiekről majd a következő öt percben beszélek. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Miután az imént idő hiányában nem állt módomban szólni egy másik javaslatról, ezért szeretném ezt most pótolni. Konkrétan arról a javaslatról szeretnék szólni, amely az ÁPV Rt. állami vagyon utáni részesedésként 2002-ben 32 milliárd forint befizetési teljesítésével foglalkozik. A kormánypártok megszavazták azt a módosító javaslatot, amely ezen 32 milliárd forint befizetésével kapcsolatban felpuhítja a korábbi költségvetési törvényben szereplő szabályozást, ugyanis azt mondja a mostani javaslat: amennyiben az ÁPV Rt.-hez a hozzárendelt állami vagyonnal kapcsolatosan befolyó osztalékbevételek nem érik el ezt az összeget, azokat az ÁPV Rt. a hozzárendelt állami vagyonból befolyó más bevételei terhére kiegészíti.
A szándék világos: nem bíznak abban, hogy lesz annyi bevétele az ÁPV Rt.-nek, ugyanakkor szeretnék, ha ez a forrás befolyna a költségvetésbe. A probléma csak az, hogy aki ezt a módosító javaslatot készítette, illetve aki megszavazta, nem volt elég körültekintő, mivel a költségvetési törvényben nemcsak egy szövegszerű rész van, hanem van egy 1. számú melléklet és van egy 11. számú melléklet is. Ha és amennyiben a költségvetési törvény általam hivatkozott 1. számú és 11. számú mellékletében nem módosítja az Országgyűlés azt a jogcímet, amilyen jogcímen a 32 milliárd forintnak be kellene folynia, akkor nyilvánvalóan olyan koherenciazavar keletkezik az immár módosított 2001-2002. évi költségvetésben, amelyet csak törvénymódosítással lehet helyre tenni.
Úgy gondoltuk tehát, amikor ezt a módosító javaslatot megfogalmaztuk, hogy a törvényes működés, az ország törvényes működése érdekében a kormánypártok szavazzák meg ezt a javaslatot, hiszen így válik nyilvánvalóvá és így válik lehetségessé az, hogy egymással összhangban álló szövegszerű megfogalmazás és egymással összhangban álló mellékletben szereplő jogcím-meghatározás szerepeljen a költségvetési törvényben.
Szeretnék egy másik pontra visszatérni, ez pedig a költségvetési bizottságban elhangzott vita alapján a 4. pont. Ezzel kapcsolatban szeretném megemlíteni, a kormány képviselője a bizottsági ülésen megígérte, hogy tájékoztatni fogja a bizottság tagjait arról, hogy ama 21,3 millió forintos összegű, állammal szembeni tartozás elengedésében részesülő Altek Tégla- és Cserépipari Kft. vajon kinek a tulajdona. Tekintettel arra, hogy a Magyar Országgyűlés történetében nem volt arra példa, hogy magántulajdonban levő gazdasági társaság állammal szembeni kötelezettségét egy törvényben engedje el az Országgyűlés, ezért úgy gondolom, hogy a felelős szavazáshoz, ahhoz, hogy valamennyi képviselő tudja, miről szavaz, kinek szavaz meg ennyi köztartozás-elengedést, ismerniük kellene az országgyűlési képviselőknek azt, hogy mi motiválja ezt a gondolatot, kik ezen kft. tulajdonosai, miért született egy ilyen javaslat, és gyakorlatilag, ha ezekre a kérdésekre választ kapunk, akkor talán mi is megérthetjük azt, hogy vajon miért kellett egy ilyen javaslatot az Országgyűlés elé hozni.
Még egyszer mondom, nem volt példa arra az újkori magyar demokrácia történetében, hogy a Magyar Országgyűlés egy gazdasági társaságnak, jelen esetben egy magántulajdonú gazdasági társaságnak olyan köztartozást engedjen el, amelynek megfizetési kötelezettsége egyébként nem volt vitatható senki által, csak éppen nincsen megfizetve.
Remélem, megadják a választ a szavazás előtt önöknek is, hiszen a jelen levő kormánypárti képviselők közül sem tudta senki a választ a költségvetési bizottság ülésén megmondani. A kormány jelen levő képviselője sem tudta a választ, ezért azt gondolom, hogy az Országgyűlés plénuma előtt ideje, hogy elhangozzék erre a kérdésre is a válasz.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A sürgős tárgyalásra vonatkozó kérelmünket az alábbiak szerint szeretném indokolni. Az adott javaslat azt tartalmazza, hogy szemben a jelenlegi helyzettel, amikor is a 4,1 millió adózó állampolgár mintegy 60 százaléka a legmagasabb sávval adózik, a változtatás eredményeképpen mintegy 90 százaléka az adózóknak a legalacsonyabb adókulccsal adózna a későbbiekben. Tartalmazza ez a javaslat azt is, hogy a tételes egészségügyi hozzájárulás, ami a magyarországi kis- és középvállalkozások legmagasabb közterhét jelenti a jelenleg kialakult helyzetben, két év alatt nullára csökkenjen. Ezért úgy gondolom, hogy a jelenlegi benyújtott javaslat sürgős tárgyalásba vétele lehetővé tenné azt, hogy ezen kedvező változások elfogadása esetén 2002. január 1-jétől immáron az új szabályok szerinti adómértékek, adótételek és adófizetési kötelezettségek legyenek jellemzőek Magyarországon, illetve csak abban az esetben válik lehetségessé az, hogy a tételes egészségügyi hozzájárulás az immár említett mértékben változzon, azaz két év alatt megszűnhessen Magyarországon.
Ezért kérem a tisztelt Házat, hogy szíveskedjen támogatni ezt a benyújtott javaslatot, ami lehetővé teszi az imént elmondott kedvező változásokat.
Köszönöm támogatásukat. (Taps az MSZP padsoraiban.)
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Bármennyire is igyekszik ön miniszteri ténykedésének majd' egy éve után dicshimnuszokkal és gondosan felépített sikerpropagandával elterelni a figyelmet az egészségügyi szektor működési és ellátási nehézségeiről, bizony a kórházi dolgozók és a betegek minden egyes napon megtapasztalják a források hiányának negatív következményeit. A gyógyszer-, a műszer- vagy a nővérhiány mind annak a következményei, hogy a kormányzat sokkal többet törődik azzal, hogy egy rózsaszínű, időnként narancsszínű világot építsen fel a közvélemény számára, ahelyett, hogy kiállna és bevallaná: bizony, nincs meg a politikai akarat arra vonatkozólag, hogy jelentős források bevonásával változtasson az egészségügy helyzetén. (Moraj a kormánypártok padsoraiban.)
A nemrég elfogadott zárszámadási törvényben az egészségügyi ágazat számára az idei évre több mint 50 milliárd forint pluszforrást hagyott jóvá az Országgyűlés kormányzati többsége azért, mert az előző évben ugyanez a kormányzati többség egy olyan szakmailag rosszul megtervezett költségvetést fogadott el, amelyben többek között az egészségügyi szféra számára sem juttatott elégséges anyagi forrást. Ön az elmúlt időszakban sajtónyilatkozataiban és a múlt héten az illetékes szakbizottsági meghallgatásán kijelentette, hogy az egészségügyben kialakult anyagi nehézségek orvoslásaként a 2002. évben az egészségügyi intézmények jelentős többletforrásokkal számolhatnak. A többletforrások nagyságrendjét 100 milliárd forintban határozta meg.
Miniszter Úr! Az európai parlamenti demokráciákban kialakult általános gyakorlat szerint az állami költségvetésből az egyes célokra, így például az egészségügyre felhasználható pénzösszegekről a választott képviselők döntenek a költségvetési törvények elfogadásakor. Jelenleg Magyarországon kétéves költségvetési törvény van elfogadva. A 2002. évre elfogadott, jelenleg is hatályos törvényben nyoma sincs azoknak a többletforrásoknak, amelyekről ön beszélt. Sőt továbbmegyek: egy hónappal ezelőtt egy interpellációra adott válaszban kijelentette, hogy nem kezdeményezi a költségvetési és az egészségbiztosítási törvény módosítását, mert a kormány megtalálja azokat a megoldásokat, amelyekkel az egészségügy ezeknek a pluszforrásoknak a bevonásával folyamatosan működtethető.
Miniszter Úr! Konkrétan jelölje meg: a 2002. évre hatályos költségvetési törvény mely előirányzatai tartalmazzák, teremtik meg a fedezetet az elhangzott ígéretek teljesítéséhez? Milyen törvényes megoldásokra gondolt a fenti kijelentése megfogalmazásakor? Miért kábítja hamis ígéretekkel az egészségügy dolgozóit és a betegeket, ha egyszer hiányzik a kormányzati akarat arra, hogy megteremtsék ezeket a forrásokat?
Várom válaszát. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Ön a három kérdés közül egyikre sem válaszolt. Nincs megbízható forrása annak, amit önök megfogalmaztak ugyan többletigényként, de láthatóan hiányzik a kormányzati szándék, a kormányzati akarat, hiányzik a miniszterelnök, Orbán Viktor személyes elkötelezettsége ahhoz, hogy ezt a százmilliárdos forrást biztosítsa önöknek. Nincs bent a 2002. évre elfogadott költségvetésben az a forrás, amiről ön beszélt.
Amikor önt miniszternek kinevezték, orvostársai azt gondolták, hogy komolyan lehet venni azt, amit ön ígért ezelőtt egy évvel. Ma már tudhatják azt, hogy nincs megbízható politikai háttér ön mögött, nincs az egészségügy forrásainak biztosításához megfelelő kormányzati szándék.
Nagyon sajnálom, hogy ön ebbe a helyzetbe került, de természetesen ezért válaszát elfogadni nem tudom. (Taps az MSZP és a SZDSZ soraiból.)