Felszólalás adatai

DR. BOGNÁR LÁSZLÓ (MIÉP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Egy kicsit az az érzésem, amikor elolvastam a jelentést, az volt az érzésem, hogy minden nagyon jó. Nem minden olyan jó. Az adatok egyre riasztóbbak, a puha drogról egyre többen áttérnek a kemény drogok szedésére. Azonban végre van egy törvényünk, amely kimondja, hogy az állam, az intézmények, egyházak, civil szervezetek közös feladata, majdnem azt is, hogy felelőssége, hogy harcoljon a kábítószer-fogyasztás ellen.

Elhangzott itt, hogy a rendszer sikeres is lehet, fideszes képviselőtársam ezt mondta; reméljük, hogy az lehet - de a "lehet" után három pont van. Hiszen tudjuk, hogy önmagában egyetlen prevenciós program sem tudja átformálni az egész társadalmat. A fejlett országok hasonló programokat már a nyolcvanas évek elején is megtettek, kormányprogramok készültek, rájőve arra, hogy az első helyen a prevenció áll, amit itt Béki Gabriella képviselőtársam is elmondott, és ez valóban fontos.

Én is ezt emeltem ki egy kábítószeresekkel foglalkozó pszichológus tanulmányából, hogy egy deka prevenció ér annyit, mint egy kiló gyógyító munka. Azonban azokban az országokban, mint Svédország, Olaszország is, ahol megszülettek ezek a nemzeti stratégiai programok, amely most végre nálunk is, nem egyforma hatást értek el. Reméljük, hogy a mi programunk nagyobb hatásfokkal fog működni.

A megelőzésnek a család mellett az iskolából kell kiindulnia, ez valóban egyértelmű, a nevelési-oktatási programok figyelmet kell hogy fordítsanak pedagógiai-egészségügyi téren a tudományos eredményekre annak érdekében, hogy meggyőzzük a fiatalokat, és főleg a serdülőket arról, hogy a droggal való visszaélés a személyiségnek pontosan azokat a jegyeit, tulajdonságait teszi tönkre, rongálja meg, amelyeket éppen a serdülőkorúak értékelnek nagyra: bátorság, őszinteség, akarat és a többi.

Szerintünk azok a hiteles programok, amelyekben olyanok a segítők, akik már leszoktak a drogfogyasztásról, azok hitelesen tudják az ifjúság előtt is ezt mind képviselni. Erre majd a végén még egy példát mondanék.

A drogmegelőzési programokban a leszokással és a drogfogyasztással kapcsolatos szubjektív élmények számbavétele a legmeggyőzőbb erejű. Egyes szerek, például az LSD annyira különbözőképpen hatnak az egyes egyénekre, hogy nem vagyunk képesek teljesen kontrollálni a szer szedésének a következményeit. A mi diákjaink azonban még meg sem születtek, amikor ez a szer már a népszerűség csúcsán volt - mint ahogy ezt kisgazda képviselőtársunktól hallottuk.

A mai fiatalság még jobban ki van téve a kábítószer-terjesztőknek és azok mesterkedéseinek, a bekövetkező tragédiák megismétlődnek, hacsak a kábítószer-ellenes programjaink, így ez a nemzeti stratégia célt nem érnek, mielőtt elkezdenének kísérletezni a szerrel fiataljaink.

Most konkrétabban a jelentésről szeretnék néhány szót szólni, nem ismételve azokat, amelyeket már elmondtak előttem a hozzászólók. A nemzeti stratégiai program megvalósulásáról az eltelt nyolc hónapot tekintve még felelősséggel nem nyilatkozhatunk, mert az eltelt idő erre nagyon kevés, nincs még mit hitelesen mérni, és az adatokat egymással tudományosan is összevetni. Valóban jelentős programok indultak be a nemzeti stratégia keretében, annak megvalósulása érdekében.

A rendelkezésre álló pénzeszközök egyelőre még kevésnek tűnnek. Reméljük, hogy mindaz, amit elfogadtunk, azon pénzösszegek rendelkezésre fognak állni. Most kezd kialakulni a különböző szintű és rangú szervek, intézmények, egyházak, civil kezdeményezések közötti együttműködés. Ez már látszik a jelentésből. Reméljük, hogy a jól összehangolt és együttes cselekvések megsokszorozzák a hatásukat, ami ezen program egyik fő célkitűzése is.

A következőkben arra kívánom felhívni a figyelmet, amire - a Magyar Igazság és Élet Pártja úgy látja - több odafigyelés kell, és még nem hangzott el, vagy elhangzott, de azokat megismételném.

A jelentés is számot vet a program kockázatával és korlátaival. Ezeket kell minél kisebbre vennünk, mind a kockázatot, mind pedig a korlátokat. Kevésnek tartjuk a droghoz való hozzáférési lehetőség csökkentésére tett erőfeszítéseket. Eredményesebbé kell hogy váljék a rendőrség felderítő és nyomozati munkája a terjesztéssel kapcsolatban.

(21.50)

Juhász Gábor képviselőtársam is említette, hogy hihetetlenül hosszú a bírósági eljárások ideje, és a jelentésben a pénzmosás gyanújával indított ezer eljárást említve - és nem zárult le jogerős ítélet ezen nagy számú eljárás közül -, ez képtelenség, ezen változtatni kell.

A MIÉP nagyon fontosnak tartja a terjesztés és a terjesztő hálózatok elleni fellépés erősítését, és ezért javasoljuk - ugyanúgy, mint MSZP-s képviselőtársunk -, a rendőrség is kapjon eszközfejlesztést, létszámfejlesztést, mint azt már a határőrszervek is megkapták.

Jobban kell ellenőrizni, hogy az állam által biztosított pénzösszegek a legjobb programokra finanszírozódjanak. Több jelzés érkezett, hogy van, amikor csak l'art pour l'art programok, mintegy kampányszerűen történnek egyes programok. Most ugyan csak egy tűcsereprogram-központ van itt Budapesten, de egy évvel ezelőtt jelzést kaptunk, hogy volt olyan tűcsereprogram, hogy fűnek-fának osztogatták az utcán, még azoknak is, akik nem is kívántak ezzel élni. Tehát ne kampányszerűen történjen, és a kommunikáció, amely talán túl jó is, de vajon a hatása is ilyen lesz-e, ezt csak később tudjuk meg.

Szakemberek állítják, hogy azok a preventív programok, amelyek elsődlegesen kábítószerre vonatkozó információkat akarnak adni, különösen ezt követően egy erkölcsi prédikációt kap az iskolában a diák, és így próbálják a meggyőzést a leszokáshoz, eleve bukásra vannak ítélve. Sőt, az ilyen típusú megelőző programok inkább felkeltik a fiatalok figyelmét a kábítószerek iránt.

Elmondanám azt a példát, ami engem a legjobban zavar, és a bizottsági ülésen is elmondtam. Megkeresett egy fiatalember, aki keménydrogos volt, nem tudott megszabadulni itt, az országban a drogfüggőségétől, mégpedig azért, mert nem tudott elbújni a világ elől. Állandóan felkeresték a tartozásai miatt, több millióra rúgó tartozásai miatt, és a maffiák, a dealerek állandó egzecíroztatásban tartották az egész családját.

Nem volt más megoldás, mint kihelyezni az Adriai-tenger egyik kis szigetére, ahol valóban két év alatt komoly iskolán vett részt, leszokott, kiképezték tulajdonképpen pártfogónak, munkaterápiával átképződött és leszokott. Elkezdett dolgozni itt, Magyarországon, és amikor kezdte leszoktatni a könnyű drogról az első pártfogoltját, elkapták, és öt évvel fenyegetik. Most nem tudom, hogy ez a törvény valóban, vagy csak rá akar ijeszteni a bíróság, mert ha ráijesztés, még akkor talán egy kicsit könnyebben nézünk elébe, de ha a törvény, akkor azt valóban meg kell változtatni. Mert most ezen fiatalok fejében az jár, hogy nem várja meg a bírósági tárgyalást, hanem elhagyja az országot. Tehát ez egy példa, amit szerettem volna elmondani önöknek, amiről már szó volt az előttem felszólalóknál.

A bíróság különböző súllyal tárgyalja az azonos szintű kábítószeres bűncselekményeket az ország különböző területein. Tehát szükséges a vádemelési és ítélkezési gyakorlat monitorozása és ebből a következtetések levonása, a jogalkalmazási szabályozás elemzése és a megfelelő változások meghozatala. A már említett jelentés a zenés-táncos szórakozóhelyekkel kapcsolatban, nem említem, hiszen remélhetőleg az meg is történik. Helyeseljük, hogy a vám- és pénzügyőrség nyomozóhatósági jogköre bővült.

Ezzel be is fejezném, nem kívánom ismételni az itt elhangzottakat, viszont nem állom meg, hogy ne említsem meg ismételten a miniszter úrnak - ez már a vesszőparipám minden felszólaláskor -, hogy a dopping-, teljesítménynövelő szerek szabályozására még egyszer vissza kell térni, és ez is egy felelőssége az Országgyűlésnek és a minisztériumnak.

Összességében a jelentést a Magyar Igazság és Élet Pártja... - a fent említett javaslatokat, remélem, figyelembe veszi majd a minisztérium, és a következő Országgyűlés elfogadja így, az országgyűlési határozati javaslattal egyetemben.

Köszönöm szépen a figyelmüket. Köszönöm a szót, elnök asszony.