Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Elnök Úr! Kénytelen vagyok avval kezdeni, hogy mélységesen felháborítónak tartom, hogy államtitkár úr az interpelláló képviselőhöz idejön, és az arcába ordibál. Ez ebben a parlamentben sem elfogadható! (Taps az ellenzék soraiban.  Soltész Miklós: Nyugodtan mondjad!) Azért tettem meg, mert elnök úr elmulasztotta figyelmeztetni. (Felzúdulás, közbeszólások.) Tisztelt Államtitkár Úr! Az én kérdésem arra vonatkozik, hogy ön egy korábbi vitánk alkalmával azt mondta itt ebben a Házban, hogy az állami tankönyvellátás rendszerét sem a szülők, sem a diákok, sem pedig a tanárok nem kifogásolják.

(17.00)

Az államtitkár úrnak talán elkerülte a figyelmét (Közbeszólás a Jobbik soraiból.), hogy mind a pedagógusok és a pedagógusszervezetek, mind a diákszervezetek követelései között a legfontosabbak között szerepel a szabad tankönyvállítás lehetőségének (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Választás!) visszaállítása.

Most a Szülői Hang Egyesület megkérdezte a szülőket is, a felmérése szerint a szülők 85 százaléka véli úgy, hogy az állami tankönyvek kizárólagossága és azok gyakran silány minősége tovább rontja az oktatás színvonalát. Sokan egyenesen válságos helyzetről beszélnek a tankönyvek minősége terén, háromnegyed részük szerint a pedagógusokat elriasztja a pályától, hogy nem választhatják meg a tankönyveiket és az oktatás módszereit. Gyakori, hogy az iskola által megrendelt tankönyveket nem is használják fel, ki tudja, hány millió forintnyi értékű tankönyv áll úgy az iskolákban, hogy nem használják őket, mert használhatatlanok. A visszajelzések szerint az is világos, hogy a szülők 88 százaléka támogatná a szabad tankönyvválasztás visszaállítását. (Folyamatos zaj.)

Azt is tudnunk kell, hogy az ingyentankönyvként reklámozott rendszer valójában könyvtárikönyv-használati lehetőséget jelent. A szülők 70 százaléka szerint ez korlátozza a gyerekeket a tanulásban, hiszen nem emelhetik ki a tankönyvekben a lényeget, nem jegyzetelhetnek, és a tanév végén akkor is vissza kell adniuk a könyveket, ha egyébként azokat használni szeretnék a további felkészüléshez, akár az érettségihez. Hozzá kell tennem, hogy ennek ellenére a kölcsöntankönyvek állapota általában olyan, hogy ez nehezíti a gyerekek számára a tanulást.

Ennek alapján aztán kérdezem az államtitkár urat, hogy mi akadályozza a szabad tankönyvválasztás visszaállítását, miért erőltetik a kölcsöntankönyvrendszert, ha ez egyébként nem jó sem a diákoknak, sem az iskoláknak. Miért nem képesek az állami tankönyvellátásban használható minőségű tankönyveket előállítani? A jelenlegi tankönyvrendszert elutasítják a pedagógusok, a tanulók és a szülők is. Akkor önök ezt miért erőltetik? Ez kinek jó? Milyen olyan szereplője van a közoktatásnak, aki számára ez kedvező? És végül: ismerik önök azt a szót, hogy tévedtünk? (Dr. Völner Pál: Tévedtetek!  Közbeszólás: Tévedtek!  Taps az ellenzéki padsorokban.)