Készült: 2024.09.21.02:44:47 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

106. ülésnap (2003.11.11.), 402. felszólalás
Felszólaló Gőgös Zoltán (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 7:05


Felszólalások:  Előző  402  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A részletes vita elején a vezérszónoklatok is, illetve itt azóta néhányan felvetették azt a kérdést, hogy jó lenne ezekben az agrárügyekben egy olyan konszenzus, amely szakmai alapon, nem politikai alapon rendezné el ezt a kérdést. Horváth János képviselőtársam is erről beszélt a hozzászólásában, amellyel - hozzáteszem - maximálisan egyetértek. Ékes képviselőtársam is ezt mondta. Ezzel kapcsolatban azért hadd legyen megjegyzésem, amit szeretnék majd néhány dologgal is alátámasztani. Azt gondolom, a szakmai konszenzushoz következetesség is kell.

Miért mondom ezt? Szeretnék egy-két dolgot idézni egy 1993. évi vezérszónoklatból, amely részben majd választ ad erre az osztatlan közös dologra is, hogy mi változott azóta, mert úgy gondolom, nem jó, ha a mindenkori politikai széljárás valakiknek átírja a szakmai értékítéletét, márpedig úgy gondolom, hogy amiket most mondani fogok, azok erősen emellett szólnak.

1993-ban az hangzott el, hogy megfelelő jogszabályokkal elő kell segíteni a földkoncentrációt, mégpedig úgy, és akkor idézem: “A művelhető földterületek kialakítása érdekében olyan bérleti szabályokat kell megalkotni, amelyek a szétvált földhasználatot és földtulajdonlást meg tudják oldani olyan módon, hogy a földhasználóknak kedvezményezik a tulajdonosokkal szemben.ö Ezt 1993-ban a Fidesz vezérszónoka mondta egy földtörvénnyel kapcsolatos vitában. Azért nem mondom - mondhatom egyébként a nevét is - a nevét, mert nincs itt, bár nyilván akkor mondanám, ha itt lenne. Ezt mi megtettük. Én most a konszenzusról beszélek, hogy ezt mi egy az egyben így megvalósítottuk, hiszen a földtörvény-módosítás ennek a szellemében történt, amely ellen ugyanaz a személy, aki ezt mondta, azóta öt darab törvénymódosító indítványt adott be.

Folytatom tovább, mert ez is téma volt. “A szövetkezeteknél elő kell segíteni, hogy a külső üzletrész-tulajdonosok üzletrészét a beltagok, tagok meg tudják vásárolni.ö Én úgy tudom, itt nem ez történt. Mindenféle háttéranyagokból az derül ki - ami az ÁPV Rt.-nél megtalálható -, hogy ezzel az volt a szándék, hogy a 12 furcsa módon privatizált állami cég kapja majd meg ezeket az állami üzletrészeket. Mi egyébként most ezt fogjuk tenni, és ez lesz a forrása annak a további folytatásnak, amit nyilván szeretnénk a már felszámolt vagy felszámolás alatt álló szövetkezeteknél megtenni. Tehát valamilyen árbevétel lehetősége ebben a dologban benne van, de természetesen a 60 milliárd kiadással szemben körülbelül 20 milliárd forint árbevétel várható. Tehát igazából ez egy az egyben kárpótlási dolog volt, ezt nem lehetett üzleti tranzakciónak nevezni. Kivétel az, ami az emögötti hátsó szándék volt, amit - még egyszer mondom - dokumentumok igazolnak. Igaz, hála istennek, erre nem került sor.

Folytatnám tovább: “Az államnak nem az a feladata, hogy megmondja, netalántán kikényszerítse, hogy a tulajdonosok milyen formában hasznosítsák a tulajdonukat, hanem az, hogy a gazdálkodás különböző módozatait szabályozza az egyéni vállalkozástól a társas vállalkozásig, és köztük az átjárást biztosítsa.ö Most én azt gondolom, ez elég egyértelmű fogalmazás. Magyarul: ez az akkori megfogalmazás nem igazán passzol bele a családi gazdaságok filozófiájába, de ez egyben válasz az osztatlan közös tulajdonra.

Mi azt mondtuk, hogy aki valóban művelni szeretné az osztatlan közös tulajdonát, tehát szándéka van, most is agrártermelő, és szeretné kimérni, hogy komoly a szándéka, azt az bizonyítja, ha maga ezt kiméreti, utána bejegyzik a nevére, mi pedig visszafizetjük ennek az árát. De nagyon szeretném hangsúlyozni: nem szeretnénk Magyarországot hárommillió parcellára, 1-2 hektáros parcellára felparcellázni. Ez az ágazat végét jelentené. Ezért van az, hogy egy egyszerű választási fogás miatt itt boldog-boldogtalan bejelentkezett - persze, miért ne, ha ingyen kimérik -, csak nem tudnák a traktorok a karóktól megművelni a földet, annyi lenne benne a karó.

Ezt szeretném mondani Horváth képviselőtársamnak: nem akarjuk megakadályozni, aki tényleg, valóban ezt akarja. Minden fórumon - hét vagy nyolc fórumon voltam az elmúlt másfél hétben az európai uniós szabályozás kapcsán - három-négy ember veti fel ezt a problémát, és erre tavasz óta megvan a törvényi szabályozás. Tehát aki úgy érzi, van 40 hektár földje, és megéri neki megelőlegezni 250-300 ezer forintot, mert a keretméréssel együtt ez körülbelül ennyibe kerül, akkor igenis kimérik neki, és a földhivatal be is jegyzi. De mindenkinek, aki azt sem tudja, hol a földje, nem fogjuk kimérni. Nem is hiszem, hogy ez olyan szándék lenne, amely követhető szándék.

Ebben a hozzászólásban még nagyon sok dolog elhangzott, többek között az is, hogy nem alaptalan az az állítás, miszerint: “Az MDF, feladva korábbi választási programját, a koalíció támogatásáért cserébe eladta a kisgazdáknak a mezőgazdaság ügyét.ö - és itt az idézet vége. Aki ezt mondta, utána egy ilyen koalícióban államtitkár lett. Ennyit a következetességről és ennyit a szakmaiságról.

Én ugyanezt mondtam húsz évvel ezelőtt is, amikor egy nagyüzemben dolgoztam, és ugyanezt mondom most is, parlamenti képviselőként, hogy vannak a gazdálkodásnak minimális szabályai, amelyeket nem lehet politikai alapon felrúgni. Ebben kellene a konszenzust megkeresni, hogy mindenkit hagyjunk megélni ebben az ágazatban, de ez nem egy feneketlen kút, amelybe számolatlanul szórni kell a pénzt. Tehát itt nekünk valahol azt a megoldást kell választani, hogy az uniós csatlakozás minél kevesebb embernek okozzon problémát, ebben teljesen egyetértünk. De nem lehet egy eleve halálra ítélt rendszert állami eszközökkel tartósan fenntartani, és ezt kellene egyszer tudomásul venni, mert a világ nem erről szól. Ezt szerettem volna még itt egy normál hozzászólásban elmondani.

Erre nyilván lesz reagálás, szívesen folytatom, hogy ez a kérdés most körülbelül hogyan is néz ki az Európai Unióban, de nemcsak az Európai Unióban, hanem hogyan néz ki ez Új-Zélandon, mondjuk, Ausztráliában, Amerikában. Azt hiszem, Horváth professzor úrnak nem kell mondani, hány farm ment tönkre a '70-es években azért, mert ott is a koncentráció, a koncentráció, a koncentráció… Ez nem azt jelenti, hogy ami tömegtermelés - ebben teljesen egyetértek vele -, azt nem lehet kis méretekben csinálni. Minden további nélkül lehet, de a tömegtermelést nem lehet erőltetni, csak azért fenntartani, hogy majd ebből nem tudom, hány százezer ember megél. Nekik másfajta megélhetést kell biztosítani.

Az Európai Unió is ebbe az irányba megy, amikor a támogatásokat elveszi a termeléstől, és egyfajta vidékpolitikai célok alapján osztja szét, mert az új CAP-reformnak pontosan ez az alapja.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)




Felszólalások:  Előző  402  Következő    Ülésnap adatai