Felszólalás adatai

DR. BODA ILONA (FKGP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A 2000. évi költségvetés általános vitájában a büntetés-végrehajtás költségvetési előirányzatával kívánok foglalkozni pár mondatban, amelyet az 1658. számú törvényjavaslat XIV. fejezetében találunk meg.

A közelmúlt sajnálatos eseményei, nevezetesen az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazásával a büntetés-végrehajtási intézetekből átmenetileg eltávozottak által elkövetett súlyos bűncselekmények sajnálatos módon arra irányították rá a figyelmet, hogy a büntetés-végrehajtási intézetekben sincs minden a legnagyobb rendben. Most nem kívánok foglalkozni az enyhébb büntetés-végrehajtási szabályok alkalmazásának megváltoztatási szándékával, hiszen köztudomású, hogy előttünk van az a törvényjavaslat, amely részletesen tárgyalja ezt, illetve megfogalmazza a szigorítás elveit. Mindenképpen indokolt azonban, hogy néhány szót szóljunk a költségvetés általános vitájában magának a büntetés-végrehajtásnak a helyzetéről.

A büntetés-végrehajtás célja kettős: egyrészt a társadalom védelme a bűncselekmény elkövetőjével szemben, másrészt magának az elítéltnek a nevelése a társadalomba való visszavezetés célzatával. Kérdés, hogy a büntetés-végrehajtás eme kettős célnak, azoknak a költségvetési feltételeknek a keretei között, amelyet számára a 2000. év lehetőségei kijelölnek, meg tud-e vajon felelni. Az egyetemeken - nemrégen még én magam is ezt tanultam jogtörténeti tanulmányaimban - egyes jogtörténeti tudósok azt a téves elvet vallották, hogy a bűncselekmények maguktól meg fognak szűnni, és nincs szükség büntetés-végrehajtási intézményekre, sőt nincs szükség bíróságokra sem. Eme téves nézeteket azonban az idő nem igazolta. Sajnálatos módon a bűncselekmények száma nemhogy csökkent volna, hanem évről évre emelkedik, fokozatosan kerülnek a bíróságok elé azok a nehéz büntetőügyek, amelyekben megfeszített munkával ítélkeznek a bírók, a büntetés-végrehajtási intézetek pedig egyre inkább túlzsúfoltakká válnak.

Kérdés, hogy ilyen körülmények között a büntetés-végrehajtás generális célja, az általános prevenció, és speciális célja, a társadalomba való újbóli visszavezetés szándéka megvalósulhat-e. Nézetem szerint ugyanis a 2000. év büntetés-végrehajtási célelőirányzatai olyan szűkösek, hogy a legszükségesebb működési kiadásokra is alig-alig biztosítják a feltételeket. A támogatás összegét nézve az 1999. évhez képest a fejezeti előirányzat 23,8 százalékkal ugyan emelkedik, valójában azonban a bv-intézetek működési többlete mindösszesen 558,8 millió forint. A tényleges előirányzat nagyobb része így főként intézményi beruházásokra fordítandó, valamint a hivatásos állományú dolgozókra vonatkozó korkedvezményes nyugellátás miatt a társadalombiztosítás felé hozzájárulásként továbbítandó támogatásból áll. Ez az összeg 1 milliárd 370 millió forintot tesz ki. Így tehát semmiféleképpen nem beszélhetünk arról, hogy magának a büntetés-végrehajtásnak az intézményen belüli helyzete számszakilag javulna.

A tényleges támogatási többlet - beleértve az ezer fő elhelyezésére hivatott előzetesház működési többletét is - a 2 milliárd forint körüli összeget alig haladja meg az 1999. évihez képest, amelyből egyebek mellett meg kell oldani az illetményalap 26 ezer forintról 28 ezer 150 forint összegre való emelését is. Nézetem szerint ezért a jogszabályok változása miatti többletfeladatokra, a szigorodó előírásokra, a személyi állomány egyre romló anyagi és szociális körülményeire, a bv-intézetek műszaki állapotára, a pénzhiány miatt évről évre elmaradó fejlesztésekre és felújításokra, a büntetés-végrehajtás többlettámogatás hiányában az alapvető céljait sem tudja megvalósítani, illetve csak feladatelmaradás mellett lesz képes a jövő évi működését is biztosítani.

(17.10)

A törvényes működés biztosításához nézetem szerint a következőkre volna szükség: mindenekelőtt egy legalább 150 fős állományilétszám-növelésre. Miért mondom ezt? Azért mondom ezt, és azzal indokolom, hogy a fogvatartotti létszám - amint az köztudomású a legfőbb ügyész jelentéséből is - fokozatosan emelkedik. A büntetés-végrehajtási intézeten belül megjelentek az úgynevezett nehézbűn-elkövetők, vagyis azok, akik szervezett bűnelkövetők, akiknek őrzése fokozott biztonsági feltételekhez kötött. A kedvezmények várható szigorítása az enyhébb végrehajtási szabályok terén azzal jár, hogy a rend és a fegyelem betartatása a személyzet terén bővítés nélkül aligha megvalósítható.

A működési költségeken belül nemcsak az előbb említett személyi kiadások bővítése szükséges, de meglátásom szerint a dologi és a folyó kiadások emelése is. Mivel indokolom ezt? Nevezetesen azzal, hogy a bv az 1999. évet várhatóan jelentős lejárt tartozásállománnyal fogja zárni, az infláció következtében emelkedni fog az elítéltek napi élelmezési normája, és várhatóan csökken a fogva tartottak külső foglalkoztatási lehetősége is, ami az intézményen belüli kiadások emelkedésével, valamint bevételcsökkenéssel jár. Mindez a jelen költségvetési előirányzatban megfogalmazott, a büntetés-végrehajtás céljaival összhangban nem álló jelen költségvetési keretösszeg mindösszesen véleményem és nézetem szerint arra irányítja rá a figyelmet, hogy a büntetés-végrehajtás költségvetési előirányzatait mindenféleképpen emelni szükséges. Ezt diktálja a generális és a speciális prevenció érdeke, azaz az egyén és a társadalom védelme egyaránt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Minden költségvetés hitvallás. A költségvetésben a kormányzat megfogalmazza azokat a prioritásokat, amelyeket fontosnak tart a kormányprogram megvalósítása érdekében. Én hiszem, hogy jogállamban élünk, a jogállam keretei között pedig a rend, a fegyelem fenntartása kiemelt prioritásnak minősül, ezért nézetem és véleményem szerint a bíróságok, a rendőrség iránti közbizalom fenntartása és erősítése, valamint a büntetés-végrehajtás intézményi szerveinek megerősítése olyan kiemelt közfeladat, amely költségvetési többletforrásokat igényel, és amelyek mellett, amelyek hiányában nem mehetünk el szótlanul.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok és az MSZP soraiban.)