Felszólalás adatai

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Ott folytatva, ahol Hack Péter abbahagyta, szeretnék még arra is utalni, hogy a magatartásunk, úgy gondolom, koherensnek tekinthető, ha csak, mondjuk, arra hivatkozom, hogy a legfőbb ügyész úr, akár ez évi, akár az ezt megelőző évi beszámolója kapcsán is elmondtuk, hogy nagyon helyesnek és fontosnak tartanánk, ha az ügyészi tevékenység a nyomozati szakban intenzívebb és hatékonyabb lenne. Tehát amikor arról szóltunk, és esetlegesen kritizáltuk az ügyészség tevékenységét, hogy nem vesz kellő intenzitással részt az ügyek nyomozati szakban történő ellenőrzésekor, akkor többek között ilyen jellegű garanciális problémákra is utaltunk, amelyről az imént szó volt.

Ez a csatolás és benyújtás alapdolog, holott apróságnak tűnik, hiszen első hallásra talán ugyanazt jelenti. Azonban valóban nagy különbség van a két dolog között, hiszen az egyik oldal a hatóság részéről az ügyirataihoz való betételt, csatolást jelenti, a másik megközelítés az eljárásban részt vevő külső személy, ebben az esetben a védő tevékenységét. Nem várható el egy védőtől, hogy tudja, hogy például egy hatósági büntetőeljárásban ki az, aki a hatóságban az ügy előadója. Aki ismeri a mai magyar gyakorlatot, az pontosan tudja, hogy az ügy előadója egyedi jogokkal rendelkezik a hatóságon belül is egy adott üggyel kapcsolatban. Ő dönt arról, hogy egy adott védő például eljárhat-e, mert esetleg nincs érdekellentét - és a többi, sok mindent fel lehetne sorolni.

Ha ezt a magatartást kívánja rögzíteni a büntetőeljárási törvény, hogy csatolja-e akárki is - nem feltétlenül az ügy előadója - az ügyhöz a meghatalmazást, akkor a hatóság részéről kívánunk meg egy aktust. Ha a másik oldalt vesszük figyelembe, akkor a védelem részéről az időeltérés heteket is jelenthet időnként. Csak gondoljunk arra az egyébként nem példa nélküli, hanem nagyon is gyakori esetre, hogy mondjuk, az ügy előadója szakmai tanfolyamon vesz részt, és két hétre vidékre elmegy, utolérhetetlenné válik. Azt mondja rá mindenki, hogy kérem szépen, amíg nincs itt az ügy előadója, addig a védelem jogát sajnos nem lehet gyakorolni, mert nem csatolták be a meghatalmazást az iratokhoz. Nem extrém a példa, hanem nagyon is a hétköznapból kiinduló.

Hasonlóan problematikusnak, nagyjából ugyanilyen szempontból problematikusnak tartott rendelkezésről szól a 31. pontban megfogalmazott módosító javaslatunk. Szeretnénk, ha kiegészülne a "haladéktalanul" szóval az a törvényhely, amely szerint, ha a terhelt fogva van tartva, a kirendelt védő személyéről a kirendelő haladéktalanul értesíti a fogva tartást végrehajtó intézetet. Nagyon is gyakorlatból vett példa késztetett bennünket arra, hogy ezt benyújtsuk, mert ha az ügy előadójának átadja valaki a meghatalmazását, és az illető abban a szerencsés szituációban van, hogy a bv-intézetben foganatosítják vele szemben az előzetes letartóztatást, akkor amíg az ügy előadója nem értesíti a bv-intézetet valamilyen módon - hogy milyen módon, ez többféle is lehet -, addig a védelem nem tudja gyakorolni a jogát.

Számtalan esetben halljuk és tudjuk, hogy éjjel kettőkor, este hatkor, a legváratlanabb időpontokban tartja fontosnak a nyomozó hatóság azt, hogy eljárás alá vont személyeket meghallgasson, mert úgy gondolja, hogy halaszthatatlan nyomozati cselekményről van szó - maga a törvény is privilegizál bizonyos halaszthatatlan nyomozati cselekményeket, véleményem szerint sok esetben indokolatlanul -, akkor úgy gondolom, hogy a fegyveregyenlőség, az alkotmányos jogok egyenlő tiszteletben tartása megköveteli azt, hogy ebben az esetben a védelem is ilyen szempontból korlátozás nélkül gyakorolhassa a jogait.

Az is nagyon fontos szempont, hogy ne csak a büntetés-végrehajtási intézet, hanem az érintett terhelt is értesüljön arról, hogy van védője, hiszen amennyiben arra számít, hogy egy családtagja - férje vagy felesége - intézkedik az ő előzetesbe tétele következtében a védelemről, akkor nem hagyhatjuk napokig abban a bizonytalanságban, hogy nem tudja, vajon megtörtént-e ez az értesítés, és ilyen szempontból minden rendben van-e.

A következő, 32. és 33. pontok ezzel nagyon hasonló dolgokra vonatkoznak. Egyrészt említettem már, hogy a büntetőeljárási törvény lehetővé teszi azt, hogy a terheltet bármikor meghallgathassa a nyomozó. Nagyon lényeges lett volna - sajnos most már csak így lehet fogalmazni - az, hogy az előzetes letartóztatás foganatosítása és annak végrehajtása ne a rendőrségi fogdákban történjen.

(14.20)

Nem véletlenül. Azért tartottuk ezt fontosnak, mert garanciális szempontból a törvényesség betartására jóval nagyobb biztosítékot ad az, ha úgy hallgathatja meg a nyomozó az adott terheltet, hogy egyrészt nem az adott, konkrét, azonos épületben csak le kell mennie, mondjuk, a pincébe, és ezt naponta tízszer, tizenötször meg tudja tenni anélkül, hogy ez bárhol, bármilyen módon rögzítésre kerüljön. Hiszen amíg a rendőrség épületében megy be a rendőrségi fogdába, azt nem jegyzik föl, de ha elmegy a bv-intézetbe, és ott szeretné meghallgatni a terheltet, azt nem tudja úgy megtenni, hogy az ne kerüljön rögzítésre. És bizony, ehhez fontos garanciális érdekek fűződnek.

Egyik javaslattal kapcsolatban sem értem az ellenkezését a kormány képviselőjének, mert ettől nem sérülnek hatósági jogok. Azzal, hogy a garanciális jogok érvényesülhetnek ezekben a javaslatokban, egyetlenegy sérelem nem éri a hatóságot. Ha ilyen mereven ragaszkodik a kormány ezekhez az általa előterjesztett változatokhoz, akkor nem tudok másra gondolni, mint arra, hogy egyfajta - hát, nem biztos, hogy kívánatos - mellékgondolatokat lehessen itt eszközölni, hiszen nem szeretnék ebbe mélyebben belemenni. De nem lenne szerencsés.

Az sem jó dolog, ahogyan a mai gyakorlat a védő és a terhelt kapcsolattartását rendezi. A törvény nem tartalmaz megszorító intézkedést. Azt mondja, hogy a védő a védencével korlátlanul személyesen kapcsolatot tarthat. Ez nem érvényesül! Egyáltalán nem érvényesül, mert az történik, hogy pénteken délután 2-től - most már egyre inkább korábban fejeződik be a munkaidő a rendőrségen, örüljünk neki - már nem mehet be, és hétfőn reggel 8 óráig egyáltalán nem mehet be a védő a védencéhez. Van alóla kivétel, mert ahol ezt megpróbálják humánusabban kezelni, ott esetleg ezt lehetővé teszik.

Úgy gondolom, hogy ezt a garanciát a törvényben kellene rögzíteni. Megint csak nem értem az ellenkezést, mert nem érzek semmilyen szempontot, ami alapján sérülne bármilyen hatóság oldalán megjelenő érdek, a törvényesség vagy az alkotmányosság.

Az ellenkező oldalon egyértelmű a sérelem. Mert egyébként a gyakorlat hogy szokott kinézni? Nagyon gyakran az történik, hogy addig-addig jár le hétvégén az adott nyomozó a gyanúsítotthoz, míg a végén azt mondja a gyanúsított, hogy rendben van, beismerő vallomást teszek. És ezt meg is teszi, esetleg anélkül, hogy a védője erről tudna, vagy egyáltalán anélkül, hogy eleve védőt meghatalmazhatna vagy a kirendelt védőjével először találkozhatna.

Nagyon könnyű lenne bebizonyítani statisztikai adatok alapján, hogy a védelem mikor tud hatékonyan közreműködni a védence érdekében. Én állítom, a kollégáktól - nemcsak ügyvéd, más kollégáktól - szerzett információim és saját tapasztalataim alapján is, hogy az első meghallgatáson való jelenlét a legfontosabb. Ez az, amit pontosan tud a hatóság minden egyes tagja is, és ez az, amiről szokott szólni az a csiki-csuki játék, amely a mai napig is oly nagyon jellemző a büntetőeljárásokra. Mert a nyomozó hatóságnak bizony az az elemi érdeke, mert úgy kerül kevesebb munkájába - hogy csak a legpozitívabb feltételezést ejtsem itt most ki a számon - a büntetőeljárás, ha a legelső meghallgatás során valamilyen eszközzel el tudja érni azt, hogy a terhelt beismerő vallomást tegyen és mindent elmondjon.

Abban az esetben, ha ez nem teljesen önkéntesen történik, hanem mondjuk, az előzetes letartóztatás tartamáról esik közben szó, és a nyomozó elmondja, hogy mi minden előny várható, ha beismerő vallomást tesz, és mi minden hátrány, ha nem tesz, abban a pillanatban tudjuk, hogy ez bűncselekmény a hatóság részéről.

Erre utaltam akkor, amikor azt mondtam, hogy a korrupciós bűncselekmények a hatóságok részéről csak a jéghegy csúcsát jelentik. Ezen a területen sajnos sokkal több, a törvénynek meg nem felelő, az esetek egy részében bizony a büntető törvénykönyvbe ütköző magatartást tanúsítanak a nyomozó hatóságok tagjai. Ezt a törvényben a minimális szintre kell megpróbálni csökkenteni, és ha mód van rá, ezt ki kell zárni.

Tehát még egyszer azt mondom, nem történik semmilyen érdeksérelem a hatóság részéről, ha a garanciális jogok érvényesülnek. Nem értem, miért nem tudja támogatni a kormány.

Köszönöm szépen.