Felszólalás adatai

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt évszázad hazai és nemzetközi pedagógiai gyakorlata bizonyította, hogy a fogyatékossággal élő gyermekek megfelelő színvonalú oktatását nem lehet biztosítani képzett gyógypedagógus közreműködése nélkül. Például a gyengén látó, beszélni nem képes, nagyot halló, súlyosan mozgássérült vagy halmozottan sérült gyermekek tanítása csak szakavatott gyógypedagógusok révén oldható meg, elsősorban integrált képzési formában, gyógypedagógus közreműködésével, és az ilyen neveléshez-oktatáshoz szükséges taneszközök biztosításával vagy megfelelő szakosított, speciális oktatási intézményben. Ennek megfelelően a gyógypedagógiai képzés eszköz- és szakmai igénye eltér az általános pedagógusképzés szükségleteitől. Mindezek ellenére a gyógypedagógiai képzési normatíva egyre kevésbé tükrözi e szakterület sajátos igényeit, és a szakma értesülései szerint 2005-re a felsőfokú gyógypedagógiai képzés normatíváját annyira alacsony összegben határozzák meg az oktatási tárcánál, hogy abból gyógypedagógusokat a korábbi színvonalon nem lehet képezni. Növeli a gyógypedagógiai képzés gondjait, hogy a problémás gyermekek oktatása nem divatszakma, azaz tandíjat fizető diákokkal nem pótolható az anyagiak hiánya.

Gyógypedagógiai szakon nem csak a közoktatás számára képeznek gyógypedagógusokat, egyre több ilyen tudással rendelkező szakember helyezkedik el egészségügyi területen mint terapeuta, akik az oktatási tevékenység mellett diagnosztizálnak és gyógyítanak is. Örvendetes módon a közigazgatás is egyre több jeltolmácsot foglalkoztat, mert korábban szinte megoldhatatlan nehézségekbe ütközött az okmányirodákba vagy az adóhivatalba befáradó hallássérült és néma ügyfelekkel történő kapcsolatteremtés.

Mindezen, a pedagógusléttől független foglalkozások ellenére a vonatkozó jogszabályok módosítására irányuló törekvések nem ismerik el a gyógypedagógiát mint önálló képzési területet, azaz az elképzelések szerint pedagógiai szakterületre lehet jelentkezni, de önálló gyógypedagógus-képzésre nem.

Mit tud a tárca tenni annak érdekében, hogy 2005-ben a gyógypedagógiai képzés normatívája ne csökkenjen a 2003. évi vásárlóérték alá? Mit tud tenni annak érdekében, hogy a vonatkozó jogszabályok ismerjék el a gyógypedagógiát mint önálló képzési területet?

Várom a válaszukat. (Taps az ellenzéki padsorokból.)