Felszólalás adatai

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Expozéját egy, a gazdasági életből vett szólással indította, amely talán freudi elszólásnak is tekinthető, tekintve, hogy a jelenlegi ismereteink szerint az izmok posztmitotikus sejtek, tehát azok növesztése eléggé nehézkes miután elpusztultak.

Ennek a törvényjavaslatnak a kapcsán az embernek egy morbid vicc jutott az eszébe. Amikor amputáció után a műtőből kitolt beteg ébredezik, akkor a sebész doktor mondja neki, hogy uram, van egy jó hírem és egy rossz hírem, melyikkel kezdjem. Azt mondja a beteg: mondja a rosszat. Sajnos, nem a beteg lábát vágtuk le. Ezek után mi a jó? De a beteg kezd gyógyulni.

Miért mondom ezt a dolgot? Mert eléggé vegyes ebből a szempontból ez az előterjesztés, és teljesen jogos, amit mondott Salamon képviselő úr, hogy mindig a felálló kormány kompetenciája az, hogy milyen szerkezetben képzeli el a működését. Úgy gondolom azonban, egyetértünk abban, hogy a közigazgatásnak, az állami életnek nem feltétlenül tesz jót, ha négyévenként vagy kétévenként a struktúrája változik; akkor, amikor az alkalmazottaknak folyamatosan változásokhoz kell igazodniuk, akkor ez a munka hatékonyságát nem feltétlenül segíti elő.

Talán a véletlen hozta úgy, hogy a Magyar Demokrata Fórum frakciójából két orvos az, aki hozzászól ehhez a dologhoz. Én mint patológus az egészségügyi résszel szeretnék foglalkozni. Kifejezetten örülünk annak, hogy végre visszatért a kormány az előző kormányzati ciklusban megfogalmazott alapelvhez, hogy az egészségügy és a szociálpolitika területeit lehetőleg szét kell választani abból a megfontolásból, hogy szerencsétlen egészségügy az elmúlt években - lehet azt mondani, hogy évtizedben - folyamatosan kénytelen magán hordani a szociálpolitika terheit is.

Az előző ciklusban pont azért lett szétválasztva a két terület, úgynevezett profiltisztítást indítottunk el annak érdekében, hogy valóban az egészségügy csak az egészségügy kérdéseivel, az egészséggel foglalkozzon, és ami a szociálpolitika területére tartozik, és ami egyértelműen az állam feladata, más forrásokból egy önálló minisztérium keretében valósuljon meg.

Tiltakoztunk is két évvel ezelőtt, amikor ezt a két tárcát összevonták, mert féltünk attól, ami bekövetkezett, hogy háttérbe szorul ebben a kényszerházasságban maga az egészségügy ügye, holott jól tudjuk, hogy a népegészségügyi mutatóink Európában nagyon rosszak. Nagyon jellemző, talán freudinak is nevezhető a törvényjavaslat indoklása, amikor ezzel kapcsolatban azt mondja, hogy az ily módon egészségügyi minisztériumként tovább funkcionáló szervezet a profiltisztítás révén az eddigieknél célirányosabban és eredményesebben biztosíthatja az egészségügy kormányzati feladatainak teljesítését.

Ez egy vallomásnak tekinthető; vallomás az elmúlt két év egészségüggyel kapcsolatos ténykedéséről a kormánynak, amely tulajdonképpen a csőd szélére, a működőképesség szélére sodorta az ágazatot. Pont ebből kifolyólag mi üdvözöljük, hogy visszakapja az önállóságát a tárca, habár ha fél szemmel a félig benyújtott költségvetés kereteit nézzük, akkor a másik szemünk elkezd sírni, mert ez az önállóság nagyon relatív lesz abban a gúzsbakötöttségben, amit a költségvetés szán az egészségügyi tárcának az elkövetkező évben.

Én tulajdonképpen itt be is fejezném, de úgy gondolom, hogy az egészségügyhöz nagyon szorosan tartozik a sport kérdésköre, de erről majd Gémesi György képviselőtársam fog beszélni. Úgyhogy mint részt, üdvözölni tudjuk azt, hogy az egészségügy visszakapja az önállóságát, és bízunk benne, hogy ez egyéb területeken, az egészségügy területén ez hatékonyabb működést fog eredményezni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)