Felszólalás adatai

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Asszony! A múlt héten Budapesten tartotta háromnapos konferenciáját a Hajléktalanügyi Nemzeti Szervezetek Európai Szövetsége, az EU legnagyobb hajléktalanellátókat összefogó szervezete. A rendezvény apropóján fokozottabb nyilvánosságot kapott a Menhely Alapítvány felmérése is, miszerint az utóbbi 15 évben Magyarországon nem történt érdemi változás a hajléktalanság problémájának kezelésében. Évről évre nő azoknak a fedélnélkülieknek a száma, akik gazdasági okokkal magyarázzák állandó lakhelyük elvesztését, vagyis utcára kerülésük oka a halmozódó lakbértartozást szankcionáló kilakoltatás. Magyarországon ma körülbelül 500 ezer ember él olyan háztartásban, amelynek több mint hat hónapos rezsitartozása van.

Szakemberek szerint a lakhatás támogatása a legmegfelelőbb eszköz a lakhely elvesztésének megakadályozására. Angliában ezzel a módszerrel igen jelentős javulást értek el, ott a hajléktalanprogramok több mint ötven százaléka a lakhatástámogatást célozza, míg hazánkban ezek aránya csak néhány ezreléknyi. Egyébként fontos tudnunk, hogy az Unióban a hajléktalanság meghatározására használt definíció szerint fedélnélkülinek minősülnek azok is, akik több szempontból áldatlan körülmények között élnek. Magyarországon ma 2 millió ember sorolható ide. Ezt szem előtt tartva az SZDSZ-frakció szerint kiemelt figyelmet kellene fordítani a kérdésre.

Kérdezem mindezek alapján, miniszter asszony, egyetértünk-e abban, hogy olcsóbb a kilakoltatást megelőzni lakhatáshoz nyújtott támogatással. Mennyi pénzt fog fordítani erre a célra a következő évben a kormány?

Tisztelettel várom válaszát. (Szórványos taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.)