Felszólalás adatai

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk lévő törvénymódosítás lényegében öt másik törvény módosítását célozza, meglehetősen bonyolult, bár áttekinthető módon, és ennek az egésznek az alapját, tehát ennek az öt különböző törvénynek a módosítását egy európai uniós, illetve európai tanácsi irányelv alapozza meg, amely szintén rendkívül bonyolult, és tulajdonképpen arról szól, hogy az Európai Unió… - tulajdonképpen közhelyekkel kezdődik.

Olyan közhelyekkel kezdődik, hogy minden szellemi termék gazdasági értéket is képvisel, és ezek a piacon is részt vesznek, ám ezeket a kérdésköröket a különböző országok különbözőképpen szabályozzák, tehát az anyagi jogaik eltérnek egymástól, és a '90-es évektől már beindult egy bizonyos jogharmonizáció az akkori európai uniós tagállamok között.

Az az érdekessége még ennek az irányelvnek, hogy 2004 áprilisában kelt, amikor is mi még nem voltunk az Európai Unió tagállama. Lényegében az ügy kifejlete szempontjából lényegtelen, legfeljebb történetileg érdekes megemlíteni, hogy olyan hiányosságokat is felsorol ez az irányelv az akkori 15 tagállammal szemben, amelyek nálunk nem lettek volna felsorolhatók, ha mi tagállam lettünk volna már akkor.

Ugyanis ez az irányelv megállapítja azt is, hogy igaz - amint már említettem, és az általános indokolásban is benne van -, hogy '90 óta már az anyagi jog tekintetében sok kísérlet folyt annak érdekében, hogy ez az öt kérdéskör - tehát az iparjogvédelem, a védjegyoltalom, a szellemi alkotások jogának az anyagi joga - közelítsen egymáshoz, és ezáltal a szabad tőkeáramlás betartható legyen, hiszen ez mind akadálya; ha minden ország teljesen különbözőképpen szabályozza ezeket a kérdésköröket, akkor a tőkeáramlás rendkívül nehézkes, rendkívül nehezen vesz akkor részt a piacon a tagállamok bármelyike, ha egy másik tagállamban másként szabályozzák ezeket a kérdésköröket. Tehát ez már nagyjából megtörtént.

Az irányelv tulajdonképpen azért született, mert azt észlelték, hogy anyagi jogi szinten hiába történt meg ezeknek a közelebb hozása, ha nem is egységesítése, de mindenesetre közelítése, a végrehajtás tekintetében, tehát az érvényesítés tekintetében bizony nem ilyen jó a helyzet, hanem alig-alig lehet az anyagi jogi közelítés ellenére is érvényesíteni ezeket a jogokat. Ezért hozta ezt az irányelvet az Európai Unió, és hozott egy programot. Egy programot, amely hosszú kimenetelű lesz, és amely az általános indokolásban is szerepel, és ez a program azt célozza meg, hogy a jogérvényesítésre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítésére irányjavaslatot dolgoz ki. Most erről beszélünk.

De még ezen túl lesz két másik ilyen irányelv. Az egyik a jogérvényesítéssel érintett hatóságok képzését és tájékoztatási szolgáltatások bevezetését fogja célozni, a másik pedig a jogsértésekre vonatkozó statisztikai adatok összegyűjtésére és elemzésére szolgáló módszertan előkészítésére fog újabb irányelveket kibocsátani. Vagyis azt lehet mondani, hogy ez az irányelv tulajdonképpen egy folyamat első része, amelyet majd még kettő követni fog.

Ezek az irányelvek többek között azt is hibául róják fel a jogérvényesítés során, hogy például a különböző országokban nem létezett ideiglenes intézkedés, illetőleg nem lehetett a bizonyítékokat megfelelő módon előzetesen biztosítani. Erre utaltam, hogy ha mi már akkor, amikor ez az irányelv megjelent, az Európai Unió tagja lettünk volna, akkor velünk szemben ezt nem hozhatták volna fel, hiszen a polgári perrendtartás erre vonatkozó előírásokat tartalmaz, úgy az ideiglenes intézkedésről, ami arról szól, hogy a bírósági eljárás során, ha szükségesnek érzi a bíróság, tehát akár egy szabadalmi perben úgy érzi, hogy itt valami súlyos gazdasági visszaélés történhet addig, amíg a bírósági eljárás befejeződik, akkor egy ideiglenes intézkedést rendel el.

Ugyanígy az előzetes bizonyításnál lehet attól félni egy eljárás során… - itt mindig vitáról van szó. Tehát itt már csak abban az időben alkalmazhatók ezek a szabályok, ha vita merült fel. Tehát, ha a vita felmerült, és lehet attól félni, hogy, mondjuk, a bizonyítékokat, amelyek valamelyik fél igazát bizonyítanák, megsemmisítik vagy maguktól megsemmisülnek, vagy már nehezebben bizonyítható, akkor előzetes bizonyítást rendelhet el maga a bíróság. Tehát ez nálunk eleve megvolt, úgyhogy szerencsésebb helyzetben voltunk eleve, mint azok az országok, ahol ez nem volt meg. Ettől függetlenül ezek az irányelvek mind az öt kérdésben valóban rendkívül konkrét, szigorú szabályokat hoznak.

Ami a mi jogalkotásunkkal szemben mégis felvethető, ez a következő. Mint említettem, maga az előterjesztés is igen bonyolult, természeténél fogva, hiszen öt más jogszabály módosítását öleli fel, és maga az irányelv is. Az irányelv, bár tavaly áprilisban jelent meg, nehezen fellelhető. Mi csak az Igazságügyi Minisztériumból tudtunk beszerezni egy lefordított példányt. Nem várható el a képviselőktől - angolul is nagyon nehéz egyébként megszerezni, azt mondják, hogy rajta van minden minisztérium honlapján, nem igaz, nincs rajta. De akkor is, ilyen bonyolult szöveget angolul olvasgatni, elemezni meglehetősen nehéz lenne. Tehát ez egy általános kérdést vet fel. Egyre gyakoribb lesz itt a parlamentben, hogy jogharmonizációs kérdésekkel foglalkozunk. Ezeknek általában valamiféle európai tanácsi vagy uniós irányelv az alapja. Ezeket csak akkor tudjuk már beszerezni, amikor már magát az előterjesztést is ismerjük. Roppant nehéz ezeket beszerezni.

(16.20)

Felvetem, hogy talán célszerűbb lenne és a képviselők felelősségteljesebb jogalkotói tevékenységét segítené elő, ha ilyen esetekben magát az alapot képező irányelvet is időben megkapnák; különösen ebben az időszakban, amikor óriási dömpingje van a Házban a törvényeknek, mégpedig nagyon komoly, szerteágazó és kilóra mérve is nagy törvényeknek. Célzok itt a büntetőeljárásról szóló törvényre, a jövő héten tárgyalandó gazdasági társaságokról szóló törvényre vagy a csődeljárásról szóló törvényre, amit most tárgyalunk, és a múlt héten kaptuk meg. Ezek olyan óriási jogszabályok, amiket felelősen végigolvasni, áttanulmányozni időt vesz igénybe.

A bizottsági ülésen elhangzott a kormány képviselői részéről, hogy ezt már ismerni lehetett akkor is, amikor a közigazgatási államtitkári egyeztetések folytak. Mi ezt nem ismerjük, mi arról nem tudunk. Nem is várható el tőlünk, hogy ezeket a külső munkákat vagy előkészítő munkákat figyelemmel kísérjük, de nem is tehetnénk, mert közben mással kell foglalkoznunk. Ezért hivatkoztam például erre a büntetőeljárásról szóló hosszú törvénytervezetre, amelynél azt mondták, amikor ezt felhoztuk kifogásként, hogy azoknak nagyon sok paragrafusa ismétli a jelenleg hatályosat. Node arról is meg kell győződni! Elő kell venni a hatályos törvényt, és össze kell vetni a módosítással, ami igenis időigényes. S az a képviselő, aki ezt nem teszi meg, nem végzi felelősen a munkáját.

Én ezzel nem vádolok senkit, mert feltételezem, hogy mindenki felelősen végzi a munkáját, és mindenki megteszi ezt az összehasonlítást paragrafusokra menően. Márpedig ha ez a cél és ez a követelmény egy képviselővel szemben, akkor elvárható lenne az előterjesztőtől is, hogy minden olyan anyagot időben rendelkezésünkre bocsásson, ami szükséges ezeknek a feldolgozásához. Szeretnék utalni arra, hogy a tavaszi ülésszakon hétfőnként alig tudtunk mit csinálni, annyira nem volt előterjesztés. Ezt tehát időben egy kicsit jobban szét kellett volna húzni, és nem ilyen dömpingszerűen előterjeszteni. De ez természetesen csak mellékesen hangzott el.

Ha nem mondtam volna még, az európai uniós jogharmonizációra általában azt szoktuk mondani, hogy természetesen támogatjuk, elfogadjuk, pláne, ha megfelelő határidőhöz is van kötve, és maga az előterjesztés követi ezt az irányelvet.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)