Felszólalás adatai

A történelem pillanatnyi álláspontja ma már igazolja, hogy nem vérségi rokoni kapcsolatban vagyunk, ezért is lepett meg Z. Kárpát Dániel képviselő úrnak az a kijelentése, hogy az előterjesztők ezt mondták. Itt előterjesztőként csak az Interparlamentáris Unió tagjai szerepelnek, azok, akik ezt aláírták, és a kormány a kormány véleményét mondta, képviselő úr. Szeretném hangsúlyozni, mi valamennyien hangsúlyoztuk, én többször is hangsúlyoztam az expozémban, hogy nyelvi rokonság alapján vagyunk. Azt pedig tudomásul kell venni, ha tetszik, ha nem, hogy a tudomány pillanatnyi állása szerint a finnugor nyelvi rokonság létező valóság, legalábbis a Magyar Tudományos Akadémiának ez a hivatalos álláspontja.

Azt hiszem, ha elfogadjuk, hogy a Magyar Tudományos Akadémia a magyar tudomány fellegvára, akkor eredetvitát rendezhetünk, szükséges is, hogy rendezzünk, mert úgy gondolom, a tisztánlátásunkat nagymértékben segíteni fogja, azonban itt, ennek az előterjesztésnek a kapcsán nem ez volt a lényeg. Itt arról volt szó, hogy a finnugor nyelvrokonsággal rendelkező nemzetek közül három államalapító... - és ezt is nagyon sokan félreértették, mert ha létezik a finnugor nyelvi rokonság, akkor abban önálló államisággal a finnek, az észtek és a magyarok rendelkeznek. Ugyanakkor közel húsz nemzet él a volt Szovjetunió területén, az Orosz Föderáció területén, amelyik ebbe a nyelvi rokonsági körbe tartozónak vallja magát, és amelynek a fennmaradása szempontjából rendkívüli fontosságú, hogy ez a három nemzet hogyan, miként viselkedik, hogyan vélekedik róluk, az ő fennmaradásukat, nyelvi megmaradásukat hogyan, miként támogatja.

A finnugor világkongresszus pontosan ezt a célt szolgálja, és mindazoknak, akik ezen a téren kételkednek, tisztelettel javasolnám, örültem volna, ha eljöttek volna, és meghallgatták volna szeptember elején a Siófokon megtartott finnugor világkongresszust, mert ezen nemzetek képviselőinek, akik Oroszország területén élnek, bizony nagyon-nagyon nehéz megtartani a saját identitásukat, megtartani a saját eredetmúltjukat, sőt már az is nagyon nehéz, hogy megtartsák a hagyományaikat, pedig ez volt az, ami legtovább éltette őket.

Amikor mi mégis úgy döntöttünk - vita volt az Interparlamentáris Unió elnökségében is -, hogy leírhatjuk-e ezt, hogy finnugor rokon népek napja, akkor nem tudtunk más álláspontra helyezkedni, az észt parlament erre kért bennünket, átiratban küldték ezt az Interparlamentáris Unió Magyar Nemzeti Csoportja elnökségének, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzunk. Ezt írtuk, de én a magam részéről több előterjesztővel is tárgyalva nem határolnám el magam attól, hogy fogalmazzuk ezt a finnugor nyelvrokonsággal rendelkező népek napjának, már csak azért is, mert ahogyan itt többen kifejtették, ez a valóságot jobban megközelítő minősítés és jelzős szerkezet.

De még egyszer szeretném mondani tehát: köszönöm mindazoknak, akik támogatták, köszönöm mindazoknak, akik értékes kritikát fogalmaztak meg, azonban azt a leghatározottabban visszautasítom a magam és képviselőtársaim nevében is, hogy létezne egyáltalán olyan képviselőtársam itt az Országgyűlésben a kormánypártok között, aki számára ez az eredet, az eredetvizsgálat ne lenne fontos.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)