Felszólalás adatai

DR. HORVÁTH BALÁZS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Ha tűz van - és most az van -, oltani kell, és nem a víz vegyi összetételét elemezni, nem vitatva azt, hogy néha az is szükséges.

Miért bocsátottam ezt előre? Azért, mivel úgy érzem, hogy tűz van, úgy érzem, hogy a szervezett bűnözés és ezen a körön belül a kiemelt bűncselekmények száma egyrészt oly mértékben szaporodik, nő, másrészt - hogy a nagy tekintélyű szocialista párti képviselőtársamat idézzem - megtörtént a gazdasági és politikai elit között úgymond a hídverés. Természetes, hogy ezen törvény beterjesztése - és remélem, eredményes működése - nem teszi feleslegessé azon kriminálpolitikai koncepció kidolgozását, amelyről Gál képviselő úr is beszélt. De mondom: tűz van.

Pontosan ezért ennek a tűzoltó munkának tulajdonítom azt, hogy a kormány, a miniszter úr vezetésével kénytelen volt a stáb, a szakértői gárda egy nem vitásan csúnya törvényt megalkotni. De sajnos más törvény megalkotására, szebb törvény megalkotására nem volt lehetőség. Ezt mint jogász mondom azért, mert soha nem értettem egyet azzal - persze elméletileg -, hogy számos törvény módosításával alkossak egy új törvényt, a módosítványok alkossanak egy új törvényt, álljanak össze egy egységes egésszé, ha ez egyáltalán sikerül. Ebben az esetben kénytelen volt ezt tenni az előterjesztő. Mivel a törvény alapvető céljaival, az abban alkalmazandó és az annak eredményeként alkalmazható technikával egyetértek, ezért a magam részéről elfogadom, és önöknek, tisztelt Ház, elfogadásra ajánlom.

Tulajdonképpen öt nagy blokkra bontható - ha persze más aspektusból közelítem meg, többre is - e törvényjavaslat. Ezeken szeretnék egészen röviden, vázlatosan végigmenni, és néhány konkrét esetben a fenntartásaimat is elmondani. Mielőtt azonban részletesebben elemezném a törvényjavaslatot, szeretném felhívni a figyelmüket egy körülményre. Egy nagy csomag került az elmúlt hetekben önök elé, elénk, amely végkicsengésében a bűnözés elleni harcra mozgósítja törvényalkotót és a törvényalkalmazót. Ezzel függ össze a büntető törvénykönyv, a büntetőeljárásról szóló törvény módosítása és természetesen az, amit most tárgyalunk, de még több előterjesztés is.

Ha ezeket egységében vizsgáljuk, akkor okkal magyarázható a költségvetési törvényben, törvényjavaslatban írt, a rendőrségnek, Belügyminisztériumnak juttatott összeg. De vajmi kevéssé érthető az, hogy ugyanez a költségvetési törvény a szervezett bűnözés elleni harcban - kiváltképpen e törvényjavaslat alapján - a hallatlan komoly feladatot elvégezni köteles ügyészség létszámának csökkentését javasolja, igen tisztelt legfőbb ügyész úr. Itt a költségvetési törvényben írt 3 százalékos létszámcsökkentésre gondolok, és ezért olyan szoros az összefüggés a szervezett bűnözés elleni törvényjavaslat és a költségvetési törvény között, hogy a frakciónk elő fog terjeszteni egy módosítást, amely azt tartalmazza, hogy az ügyészekre ne vonatkozzék a 3 százalékos létszámcsökkentés.

Most kifejteném részletesebben. Tisztelt Miniszter Úr! A kormány előterjesztésének egyik sokat vitatott blokkja az üzlethelyiségekkel, kereskedelmi helyiségekkel kapcsolatos jogszabály-módosítások sora, illetve új rendelkezések bevezetése. Egy pillanatig nem vitatom azt - erre nincs is okom mint gyakorló jogásznak -, hogy különböző vendéglátó-ipari - elsősorban vendéglátó-ipari egységek, hogy régi és rossz terminológiával éljek - gyújtópontjai a szervezett bűnözésnek. Ezért az előterjesztésben írt nagyon határozott és egyértelmű döntési helyzetekben az azokra adandó válasszal - üzletek bezárása, engedély visszavonása - a magam részéről egyetértek.

Egyetértek akkor is, ha figyelembe veszem azt, hogy a büntetőeljárás-jogról szóló törvény módosítása tartalmaz egy olyan passzust, rendelkezést, amely a jegyzőnek "szinte" nyomozati jogkört ad, vagy legalábbis a nyomozásban való közreműködési kötelezettségét szabályozza a BM-módosítás. Ha ezt a BM-módosítást összhangban vizsgáljuk a jelen törvényjavaslatban írt jegyzői kötelmekkel, akkor a jegyző jogi állását, jogi státuszát tekintve bizonyos fenntartásai keletkezhetnek az embernek. A szoros összefüggés miatt mondom, hogy célszerűnek tűnik nem a szervezett bűnözéssel kapcsolatos törvénycsomag módosítása, hanem a büntetőeljárás-jogról szóló törvény módosítása a vonatkozásban, hogy a jegyzőnek milyen szerepe lehet a nyomozásban.

(11.30)

Talán nem jó ez a kifejezés most, de egy koherenciazavar van, vagy legalábbis ha nem is koherenciazavar, de egy logikai ellentmondás, és ezt a Be. módosításával szükséges feloldani.

Miniszter úr, vannak azonban itt konkrét fönntartásaim is, és kérem, engedjék meg, hogy elmondjam.

A törvényjavaslat 4. § (2) bekezdése azt mondja, hogy a jegyző az üzlet működési engedélyét visszavonja. Nincs is itt problémám. A probléma a (3) bekezdésben van, amely azt mondja: a cselekmény körülményeire, így különösen - s a többi - az (1) bekezdésben, illetve a (2) bekezdés a) pontjában meghatározott jogkövetkezmény helyett. Hát ez egy csúnya lapszus, ugyanis a (2) bekezdés a) pontjában nincsen jogkövetkezmény, hanem a (2) bekezdés helyében van jogkövetkezmény. Itt a jogkövetkezmény az üzletbezárás, nem az, hogy előtte mit tett. Ezt nyilvánvalóan módosítani kell, mert a későbbiek során, az alkalmazás során szükségszerűen zavarokra ad okot.

Tisztelt Ház! Én a prostitúcióval kapcsolatban nem szeretnék részletesebben beszélni, kénytelen vagyok az előterjesztés logikáját elfogadni, ugyanis ez mindenféleképpen és mindenféle eszközzel kezelendő kérdés. Itt lesz egy vagy két módosító indítványunk, de annyira elhanyagolható súlyúak az egészet tekintve, hogy ezekről részletesen beszélni most az általános vita során teljesen fölösleges.

Fontos azonban a bűnmegelőzési ellenőrzésről beszélni. Régen volt a ref, megszüntettük, utána - kérem, nem akarok humorizálni - lett egy ideig a csef, ez volt a családi felügyelet, aztán pedig behozta a rendőrségi törvény, és ezt kiszélesítette a szervezett bűnözéssel szembeni törvénycsomag. Én kívánom önöknek, a Belügyminisztériumnak, illetve a rendőrségnek, hogy megfelelő ereje legyen ahhoz - itt a személyi és a tárgyi ellátásra gondolok -, hogy ezt foganatosítani tudja, de ne abban a formában, ahogy az előterjesztésben írták; és akkor rögtön mondanám, mi a fönntartásom. A 13. § módosítja az Rtv.-t, tehát a rendőrségi törvény 35/A. §-át, és azt írja, hogy "a rendőrség a szabadulást megelőzően egy hónappal kezdeményezi". Ha ez a szó bentmarad, hogy "kezdeményezi", akkor minden ügyben meg kell ezt tenniük, ami teljesen fölösleges, és ezért értelemszerűen gondolom, hogy nem a "kezdeményezi", hanem a "kezdeményezheti" állítmányt kell ebben az esetben alkalmazni. Egyébként én a magam részéről, ahogy az imént már mondtam, e törvényi rendelkezések logikájával egyetértek, és ezt támogatni fogjuk.

Az imént már hivatkoztam arra, hogy ez a törvényjavaslat, a szó pejoratív üzenetéről feledkezzenek el, de elképesztő módon kiterjeszti a rendőrség hatáskörét, olyan szférába engedi be a nyomozó hatóságokat, amelyekre eddig nem nagyon engedtük be. Pontosan azért, mert ahogy az imént mondtam, tűz van, és ilyen esetben ezen eszköz használata - a rendőrségi eszközökre gondolok - szükséges. Szükséges, de nem örökké tartó! Viszont egy kontroll mindenféleképpen kell, és ez a kontroll az előterjesztésben csak indirekt módon fogalmazódik meg, ez a kontroll pedig az ügyész fokozottabb jelenléte, szerepe.

Ezért én javasolni fogom azt, hogy a 36. § módosíttassék, amely a rendőrségi törvény 68. §-át teljesen átgyúrja és átalakítja. Ez a (2) bekezdésben - ez viszont egy kardinális változás, legfőbb ügyész úr! - azt tartalmazza, hogy "az adatigényléshez..." - az előző mondatokat nem idézem - "az ügyész jóváhagyása nem kell", és azt haladéktalanul teljesíteni kell. Ehelyett módosítsuk úgy a törvényt, hogy "az ügyészt értesíteni kell", ami a haladéktalan adatszolgáltatást nem akadályozza értelemszerűen. Tehát én a magam részéről, pontosan garanciális okokból ragaszkodnék az ügyészi értesítéshez, mint egy olyan törvényességi ellenőrzéshez, amely a nagyon komoly eszközökkel bíró rendőrségi munkának egy bizonyos kontrollt adna, azzal együtt, hogy én nagyon remélem és bizton tudom azt, biztos is vagyok abban, hogy intézményesen senki ezzel a joggal nem fog visszaélni. Annak pedig, kérem, bármilyen garanciát építünk be a törvénybe, mindig ki leszünk téve, hogy valaki megbotlik, lett légyen az rendőr, tűzoltó vagy országgyűlési képviselő.

Tisztelt Ház! Van a törvényjavaslattal kapcsolatban egy aránylag komolynak tűnő, számomra legalábbis komoly gondokat okozó aggályom. Ez pedig az idegenrendészettel kapcsolatos. Az nem vitás, hogy századunk végének egyik társadalmi tragédiája az a fantasztikus migráció, amelynek kiváltképpen mi, Közép-Európában élők ki vagyunk itt téve. Egész Európán egy kétirányú migrációs nyomás van: a déli, amely Franciaországot a Maghreb-államok felől fenyegeti, és egy balkáni, dél-keleti, amelynek az ütközőpontja viszont Magyarország.

Sajnos a migráció mindig fölszabadítja az embereket - tudatosan használtam ezt a kifejezést - és fölszabadítja a bűnelkövetést. Mondhatom azt is, hogy a migráció hordozza magával - persze ennek megvannak a nagyon komoly szociológiai okai - a bűnözés kiterjedését, és új, eddig nem szabályozott vagy nem ismert bűncselekmények elkövetésére ad lehetőséget. Pontosan ezért én egyetértek az idegenrendészeti szabályok törvény-előterjesztésben írt módosításával - itt is számos új rendelkezés van -, azzal együtt, és ezt, kérem, tiszta szívemből mondom, hogy világéletemben egy nyitott ország és egy nyitott nemzet elkötelezett híve voltam, de most ebben a migrációs présben kénytelenek vagyunk ilyen rendelkezéseket hozni, mondom, de azért egy határt szabjunk. Ez pedig a következő lenne:

Miniszter úr, az előterjesztés szerint az idegenrendészeti alapú fogva tartás az ideig tart, amíg a kiutasítás nem perfektuálódik. Vagyis a magyar jogrendszerben, a büntetőjog rendszerében ez az egyetlen olyan eset, egyetlen olyan szabadságelvonás, kényszerintézkedés, amelynek végső időpontja egy senki által sem prognosztizálható eseményhez van kötve.

(11.40)

Vagyis álláspontom az, hogy a kényszerintézkedések általunk eddig elfogadott alapját kezdi ki ez a tartalmilag egyébként valóban nem túl nagy jelentőségű - de az egyénnek mindig nagy jelentőségű dolog a szabadságának az elvonása - rendelkezés, tehát az a rendelkezés, hogy én akár egy bűnelkövető, akár egy szabálysértő - mert arra is vonatkozik ez - szabadságának a korlátozását egy bizonyos, előre nem látható eseménytől teszem függővé. Én ezzel a rendelkezéssel, őszintén megmondom, nem értek egyet. Rendkívül egyszerű egyébként a technikai kikerülése, hiszen az idegenrendészeti hatóság, tehát a jog gyakorlójának a döntésétől függ, hogy ezt a 30 vagy 60 napot - teljesen mindegy, milyen időtartamot állapítok meg - hányszor ismételi meg, de akkor mindig van egy olyan kényszerítő eszköz, amely arra készteti a döntőt, a szabadságtól megfosztót, hogy a szabadságelvonás időtartamában is gondolkodjék.

Képzeljenek el, kérem, egy olyan esetet, amikor egy olyan országba kellene elvinni vagy kirakni, kitoloncolni az elkövetőt, amely ország nem fogja őt befogadni - nagyon pontosan emlékszem egy ilyen gyakorlatra -, ez esetben egyszerűen megoldhatatlan lesz a helyzet, nem lesz alkotmányos alapja annak, hiába gyártjuk le ezt a jogszabályt, hogy esetleg évekig korlátozva legyen ez az ember a szabadságában. Én ezért javasolom azt, hogy e körön belül is, ha arra sor kerül, támogassák a benyújtandó módosító indítványt.

Tisztelt Ház! Úgy vélem, ezen törvény megalkotásával - biztos vagyok ugyanis abban, hogy ezt a törvényt önök nem megszavazni, hanem megalkotni fogják az előterjesztés alapján - rendkívül komoly lépést teszünk az ország közbiztonsági állapotának a javítása felé. Lehet nagy szólamokat használni, lehet arról beszélni, hogy milyenek a közállapotok, mindent elmondhatunk; egy dolgot nem tehetünk meg mi most, 1998-ban: azt, hogy a bűnüldözőknek nem adunk olyan eszköztárat, magyarul, olyan élesre fent kardot a kezükbe, amellyel képesek lennének eredményesen dolgozni. Azért mondtam el ezt még egyszer, mert - hangsúlyozom - nem szép a törvény; de ki nézi meg a fegyver esztétikai értékeit akkor, amikor azt használni kívánja?

Ez alapján kérem önöket, hogy a törvényjavaslatot és majdan a törvényt alkossák meg, és ezért ezt elfogadásra ajánlom. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)