Felszólalás adatai

DR. MÉZES ÉVA (SZDSZ): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Amikor a versenyképes Magyarország képét vetítjük magunk elé, mindig ott vannak a versenyképesség gátjai, és ezek között az átalakításra megérett egészségügy. Sokszor elmondtuk már, hogy a liberálisok szerint csak a radikális, a struktúrára és a finanszírozásra egyszerre kiterjesztett, összehangolt átalakítást tartjuk a megoldásnak. Mivel ez irányban lényeges lépések az elmúlt évben nem történtek, így meglehetősen nehéz helyzetben van a jövő évi költségvetés.

Nem tartom feladatomnak az egészségügyi minisztériumi fejezet vagy az E-alap részletes boncolását, csak néhány részletkérdésről beszélnék, amelyek számunkra fontosak.

Örömmel vettük tudomásul, hogy kormányszinten létrejött konszenzus eredményeképpen az irányított betegellátási rendszer mehet tovább. Ugyanakkor a jelen költségvetési törvény csak a résztvevők létszámát határozza meg, és a keletkezett megtakarítások eloszthatóságát szabályozza. Ez a rendszer működéséhez kevés. Nincs meghatározva, mi a bevétel, mik a szerződési kötelezettségek, mi szerinti a mérhetőség, vagyis mi az elvárás a rendszerrel szemben. Nincs prevenciós pénz, vagyis lezárásra kerülnek e programok, hat év szakmai munkáját és annak eredményeit dobva ki, téve semmissé, pont abban a pillanatban, amikor az időtáv végre szakmailag értékelhetővé tenné a programokat. Nem mellesleg így teljességgel veszendőbe megy mindaz a közpénz is, ami eddig ezen programok kidolgozására és működtetésére a szervezőknek prevenciós díjként kifizetésre került.

Az ÁSZ-jelentés és a kormányrendelet óta eltelt hosszú idő sem volt elégséges arra, hogy az egészségügyi kormányzat az irányított betegellátási rendszert szabályozó törvény tervezetét elénk terjessze. Így volt ez hat éven keresztül, amióta előkészítetlenül útjára indították a modellkísérletet, addig eddigi életét végigkísérte a szaktárca részéről tanúsított érdektelenség. Pedig jelenleg az ország lakóinak ötöde tartozik a rendszerbe, és háziorvosok és házi gyermekorvosok több mint kétezren dolgoznak benne. Azt gondolnánk, hogy érdemes lenne rájuk odafigyelni. Annak ellenére, hogy nincs definiálva, hogy mi is az igazi cél, tagadhatatlan: nagy eredmények vannak.

Megvalósult a regionális döntés, melynek továbbvitele növelné a hatékonyságot. Rugalmas forrásfelhasználás van, oda kerül a pénz, ahol tényleg szükség van rá, ráadásul a helyiek döntése alapján. Közösségi és szakmai kommunikációs csatornák nyíltak meg, melyek egy jól működő rendszernek nagyon fontos elemei.

Természetesen kudarcok is vannak. Nincs szabályozott környezet, nincs társadalmi konszenzus, nincs jogszabály, nincs hatékony ellenőrzés. Amennyiben ez utóbbi tényezők is megvolnának, biztosítanák a jól funkcionáló érdekeltségi rendszer létrejöttét, a partnerek közti kiegyensúlyozott érdekeltségi viszonyokat, a professzionális menedzsmentek kialakulását, a szervezéshez szükséges hatékony eszközrendszer kialakulását, illetve a jogszerű és célszerű adatkezelést is.

Mivel tudjuk, hogy az irányított betegellátási rendszer rendezését szolgáló törvénytervezet létezik, csak nem került a parlament elé, kénytelenek leszünk a költségvetési törvényhez benyújtani módosító indítványainkat, hogy az irányított betegellátási rendszer törvényi háttere biztosítva legyen.

Ugyanakkor megjelent a költségvetési törvénytervezetben egy új elem: a gyógyszerrendelés érdekeltségi rendszerének kialakítása. Kétszer 900 millió forint van elkülönítve rá. Egyszer 45 új dolgozóra és a szükséges háttér-informatikára, egy másik 900 millió, hogy díjazzák azokat az orvosokat, akik spórolnak a gyógyszerek felírásakor.

Nem tudok róla, hogy ez az ötlet szakmai körökben megvitatásra került volna, csak magam és kollégáim véleményét ismerem. Először is ez a típusú gondolkodás jól működik az irányított betegellátási rendszerben, kapott is érte kritikát eleget. Pedig nem kellett hozzá apparátus, mert az egy praxisközösséget alkotó orvosok kialakított szakmai irányelvek szerint igazodnak a gyógyszerek felírását illetően, és nemcsak a szervező ellenőrzi őket, hanem egymást is kontrollálják.

Másodszor mint gyakorló orvosban komoly aggályokat vet fel, hogy hova süllyed a gyógyítás, ha csak az anyagi megtakarítás számít, és mindez nem egy valódi és sokrétű ellenőrzésnek csak egy része. Nem beszélve arról, hogy újabb korrupció lehetősége adatik a gyógyszergyárak ügynökei és az esetlegesen nem teljesen makulátlan lelkületű orvosok között.

Évek óta stagnál a vesedializáló állomások költségvetése. Ezt tavaly is szóvá tettük. Annál nagyobb örömmel olvastuk az E-alap fejezetben, hogy végre a szaktárca is belátta, hogy a kezelésre szoruló betegek száma évente 6-8 százalékkal nő, és még az akut ellátást igénylők nincsenek is beleszámítva. Tehát 2006-ra 23 400 új kezelendőre számítva 500 millió forint többletkiadást tervez.

Ugyanakkor a számok oszlopában a kiadástervezet a vállalkozásban működtetett dialízisállomások esetében 200 millióval kevesebb pénzt tartalmaz. A szakember magyarázata szerint a kevesebb áfa és az eho elmaradása ki fogja adni ezt az összeget. Gondolom, ez nem fogja vigasztalni az egyre nagyobb zsúfoltságban és komfortcsökkenésben kezelt, dialízisre szoruló betegeket.

Tavaly még a pénzügyi tárca több helyen utalt rá, most egyetlen mondatban elintézi, hogy megszünteti a vasúti társadalombiztosítási igazgatóságokat. Nem vonjuk kétségbe, hogy indoklásuk elfogadható lenne, mégis úgy gondoljuk, hogy a sok gonddal küszködő Magyar Államvasutak évtizedes hagyományokkal bíró rendszerét egyben kell hagyni addig, míg a vasút és vele a vasútegészségügy teljes átalakítása nem kerül napirendre.

Természetesen mint koalíciós partner, tudomásul vesszük a szigorú költségvetést, de néhány módosító indítvánnyal - nem túllépve az adott anyagi kereteken - igyekszünk javítani a törvényen.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)