Felszólalás adatai

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Néhány dologban én is reagálnék az előző hozzászólásra, illetőleg a felvetett gondolatokra. Lehet, hogy a Magyarországon kiszabott büntetések most az elmúlt időszakban meghozott jogszabályok és törvények alapján egy kicsit szigorúbbak lesznek, de azt gondolom, hogy azoknak az állapotoknak, amelyek ma tapasztalhatók az országban a különböző területeken, annak egyik oka az, hogy nem volt mitől tartania a bűnelkövetőnek. Ez az egyik gondolatom.

A másik: én sem értek egyet azzal, hogy Kóródi Mária képviselőtársam úgy állította be az előbbi hozzászólásában a gondolatait, mintha az elmúlt hónapokban a magyar állampolgárok riogatása és fenyegetése és büntetésének kilátásba helyezése sorozatának törvényi feltételeit alkotta volna meg a parlament és a kormány. Ezt egész egyszerűen a magam részéről elfogadhatatlannak tartom, hiszen feltehetően Kóródi Mária képviselőtársamnak nincsenek olyan mindennapi gyakorlati tapasztalatai (Dr. Kóródi Mária: Valóban nincsenek! Ááá!), vagy ha vannak, akkor nem olyanok, amivel egészen egyszerűen, mondjuk, egy közösséget, egy települést, egy nagyobb közösséget irányítani kell. Azok az állapotok, amelyek kialakultak az elmúlt években, pontosan sokszor a büntetések hiánya és a lehetőségek, a szankciók lehetőségének hiánya miatt ma már sokszor elviselhetetlen állapotokat teremtenek például a településeken is. (Dr. Hack Péter: A rosszul irányított településeken!) Ez a második gondolatom.

A harmadik gondolatom: az előző hozzászólásból kitűnt az, hogy mintha a szegénység együtt járna a bűnözéssel. (Bauer Tamás: Nem ezt mondta!) Igen tisztelt képviselőtársam, én egy nyolcgyermekes családból származom, és nagyon-nagyon szegények voltunk, és nem kellett olyan eszközökhöz nyúlni soha, ami törvénybe vagy jogszabályba ütközött volna. Tehát nagyon szeretném ezt elválasztani, mert nem kizárt az, hogy a bűnözés hátterében sokszor a szegénység van, de a szegénység hátterében nem feltétlenül kell meghúzódjon a bűn és a bűnözés. (Dr. Kóródi Mária: Ezt senki nem mondta! Rosszul tudja, képviselő úr!) Csak mintha az összefüggésekből így lehetett volna kivenni.

Végül pedig hadd mondjam el, hogy a nyugat-európai országokban - ami feltehetően a képviselőtársam előtt is ismert - vagy akár Amerikában is, kőkeményen büntetik például az adócsalást és az olyan típusú jogszabály- és törvénysértéseket, amelyekről egyébként most beszélünk, és tárgyaltunk az előző hónapokban. (Dr. Hack Péter: A szabálysértési törvényben nincs szó adócsalásról! El sem olvasta!)

A Magyar Demokrata Fórum egyébként egyetért e törvény előterjesztésével, fontosnak és szükségesnek tartja. Természetesen vannak ennek az előterjesztésnek, hiszen az előterjesztés megfogalmazta a hiányosságait, de arra való az általános és a részletes vita, arra valók a beadható módosító és kapcsolódó módosító indítványok, hogy ezt tökéletesítsük és kicsit kitisztítsuk, hiszen a gyakorlat nyilván egy csomó olyan példát hoz elő, amely ezt szükségessé teszi.

(10.00)

Tehát az új törvény megalkotása időszerű, nem is halasztható.

Indokoltnak látom, hogy szóljak néhány, a törvényjavaslattal kapcsolatosan megfogalmazható aggályomról, pontosan a jobbítás szándékával.

Olvasható a törvényjavaslat indoklásában és hallhattuk a miniszteri expozéban, hogy a szabálysértés nem jelent új feladatot az állami és önkormányzati igazgatási szerveknek, mert ezt eddig is végezték, ezért úgymond, többletköltséggel nem jár. Ezt némi fenntartással tudom elfogadni. Úgy vélem, a szabálysértési ügyintézőket fel kell készíteni, meg kell tanítani az új szabálysértési joganyag hozzáértő alkalmazására. Az oktatásnak, képzésnek természetesen vannak költségei, indokolt tehát már most feltenni a kérdést: milyen forrásból biztosítható a finanszírozás? Célszerű lenne a korábban, az előző kormány és parlament által meghozott gyermek- és ifjúsági törvény életbe léptetésének szomorú tapasztalatait újra látni, hogy a képzéseket javarészt pénzért, a hatálybalépéskor szervezték meg, és a költségeket az önkormányzatok állták.

Elvileg is tisztázandónak tartom, gyakorlati szempontból pedig megkerülhetetlennek, hogy legyen világos és egyértelműen kezelhető a jogi személyek révén megvalósuló szabálysértés. Gyakori ugyanis, hogy a szabálysértés elkövetője a jogi személyiségű munkáltató utasítását követve cselekszik. A csapda abban van, hogy a munka törvénykönyve nem, vagy csak nagyon szűk körben ad lehetőséget a munkáltató utasításának megtagadására. Ezért gondolom úgy, hogy az általam most felvetett problémára megoldást kell találni, ha nem a szabálysértési törvényben, akkor más jogi eljárásban.

Meg kell mondjam, nem látom, hogy végiggondolt lenne a törvényjavaslat 29. §-a, amely szerint a fiatalkorúval szemben pénzbírságot akkor lehet kiszabni, ha önálló keresete vagy megfelelő vagyona van. Kérdésként teszem fel, hogyan állapíthatja meg a hatóság a rendelkezésére álló eszközeivel, hogy van-e megfelelő vagyon; és ha feltételezzük, hogy van, akkor pedig hogyan történik a fiatalkorú vagyonára folytatott végrehajtás - például a gyámhivatal közreműködésével? De hadd folytassam: mi értendő a "megfelelő vagyon" megfogalmazáson? A vagyon tömege, netán a minősége?

A tervezet II. fejezete a szabálysértés miatt alkalmazható jogkövetelmények keretében rögzíti a büntetések és intézkedések körét. Ezek közül hadd emeljem ki a kiutasítás intézményét - ellentétben egyébként Kóródi Máriával -, amelynek beépítését a szabálysértési intézkedések közé jónak tartom. Mert például a külföldi állampolgárok engedély nélküli kereskedelmi tevékenysége nagyon sok problémát okoz, mert az általuk eladásra kínált áruk minősége erősen kifogásolható, nincs állandó helyük és a többi; ismerjük ezt a kialakult problémát. Állandó a konfliktus a kereskedők és az árusító külföldi állampolgárok között. Az eddig alkalmazható büntetésnek gyakorlatilag nem volt visszatartó ereje.

Jelentősége miatt említeni szeretném az elkobzás intézményével kapcsolatos aggályaimat. Az elkobzást szabályozó 20. § (3) bekezdése szerinti rendelkezéssel ilyen megfogalmazásban nem értek egyet. A rendelkezés lehetővé teszi annak a dolognak az elkobzását, amelyre nézve a szabálysértést elkövették, amennyiben a szabálysértést meghatározó jogszabály az elkobzást lehetővé teszi. Ez a rendelkezés egyrészt tág mérlegelési jogkört enged a hatóságnak, másrészt megteremti annak a lehetőségét, hogy akár az önkormányzati rendelet tegye lehetővé az elkobzást. Szükségesnek látnám legalább arról rendelkezni, hogy milyen szintű jogszabály teremtheti meg az elkobzás lehetőségét.

A 20. § (7) bekezdése szerinti rendelkezés lehetővé teszi az elkobzást azt követő időtartamra is, hogy a cselekmény elévülésének abszolút határideje lejárt. Ez lényegében annak lehetőségét teremtené meg, hogy az ott megjelölt esetekben külön eljárás legyen lefolytatható elkobzás érdekében. Úgy vélem, ez a gyakorlatban igen nehezen alkalmazható rendelkezés lenne. Az elkobzásra mint intézkedésre a szabálysértési eljárás keretében és a szabálysértéssel összefüggésben kellene hogy sor kerüljön, mert ha az elkobzást ettől függetlenül kezeljük, az intézkedés nem tölti be a célját.

A büntetés kiszabása: az intézkedés alkalmával kapcsolatos szabályoknál rendelkezik a tervezet arról, hogy a büntetést, intézkedést úgy kell megállapítani, hogy az igazodjék a cselekmény súlyához. Az elkövető személyi körülményeit annyiban kell figyelembe venni, amennyiben azok a szabálysértési hatóság vagy a bíróság rendelkezésére álló adatokból kitűnnek.

A szabálysértési eljárás során a gyakorlatban nagyon jól bevált az a módszer, mely szerint az elkövető nyilatkozott a szabálysértési hatóság megkeresésére anyagi, szociális helyzetéről. A büntetés, intézkedés megállapításánál ez nagymértékben segítette a hatóság munkáját. Ennek hiányában a feljelentést elbíráló hatóság a feljelentett természetes azonosító adatain kívül csak a cselekmény súlyát ismerte. Ha az elkövető nem nyilatkozott, a hatóság természetesen nem tudta figyelembe venni anyagi, szociális helyzetét.

Továbbá az elkövető már ezen a nyilatkozaton is jelezhette, ha a feljelentéssel kapcsolatosan valami nem tisztázott, akár tárgyalás tartását is kérhette. Az eljárás gyorsabb lezárását is eredményezte ez a nyilatkozat, hiszen a pénzbírság kiszabásánál már figyelembe tudta venni a szabálysértési hatóság által ismert jövedelmi helyzetet, így kevesebb kifogás benyújtására kerülhetett sor. Véleményem szerint ezt a nyilatkozati formát célszerű lenne fenntartani, mert ez az ügyek gyorsabb és eredményesebb lezárását jelentheti.

Szóvá kell tennem, hogy a törvényjavaslat magától értetődőnek veszi a pénzbírság elzárásra történő átváltoztatását, pedig ez az eljárás azon túl, ami pedig prognosztizálható, hogy egy valóságos új ügytömeget hoz a bíróságra, egyben ugyanott komoly pluszkiadást is jelent. Ezért gondolom, nem lehet megoldottnak tekinteni a végrehajtással kapcsolatos anyagi és adminisztratív kérdéseket.

Az új helyzetben, mivel a szabálysértési hatóság a pénzbírság elzárásra átváltoztatásáról nem dönthet, a végrehajtási eljárás folyamata megoszlik, az ügyek egy részében a szabálysértési hatóság, másik részében, amikor a pénzbírság átváltoztatásáról kellene rendelkezni, a bíróság fog dönteni.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat számos rendelkezéséhez lehetne még egyetértő vagy pontosító észrevételt, illetve javaslatot fűzni. Én néhány általam fontosnak tartott kérdést emeltem ki. Képviselőként, polgármesterként felelősséget érzek azért, hogy a kor követelményeinek megfelelő, ugyanakkor jól alkalmazható és a preambulumban megfogalmazott céloknak megfelelő törvényt alkossunk.

Még egyszer szeretném hangsúlyozni: természetesen - mint ahogy elhangzott a vezérszónoklatban - a Magyar Demokrata Fórum támogatja ennek a törvénynek a megalkotását, pontosító módosító javaslataival szeretné tisztázni, egy kicsit pontosítani azt a törvényt, aminek megváltoztatására valóban nagy szükség van.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.)