Felszólalás adatai

DR. VOJNIK MÁRIA egészségügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Frakcióvezető Úr! Tisztelt Országgyűlés! Teljes mértékben egyetértek a frakcióvezető úrral abban, hogy a politikai pártok választási programjait a választási vitában kell a pártoknak egymás között megbeszélniük, megvitatniuk; ez az az idő, amikor a legjobb választási programok versenye indul el, és a választópolgárok a választások során a voksaikkal döntenek, hogy melyiket választják ezek közül. Mégis szeretném felhasználni az alkalmat arra, hogy fölhívjam a parlament és a közvélemény figyelmét néhány olyan programra, amelyet a kormány a maga programjában meghirdetésekor és a munkája során megvalósítani igyekszik.

(8.30)

Az egészségüggyel kapcsolatosan a legfontosabb programunk az esélyegyenlőség és a szolidaritás elvének felmutatása és biztosítása. A mi szempontunkból vizsgálva a társadalombiztosítás és az egészségbiztosítás arra való, hogy egy nemzeti kockázatközösség átvállalja az egyéni egészségügyi kockázatokból keletkező és az adott pillanatban az egyén számára nem viselhető terheket, vagyis hogy elporlassza azt egy közösségben.

Amikor átvettük a kormányzást, két programot tűztünk magunk elé: az egészségügy konszolidációját és modernizációját. A konszolidáció az intézményrendszer konszolidációját jelentette, a kórházi adósságállomány csökkentését, a gyógyszerkassza konszolidálását és az egészségügyben dolgozók bérének konszolidálását. Erre mindannyian büszkék vagyunk; gondolom, a frakcióvezető úr is, hiszen a kormánykoalíció szavazta meg, és természetesen a Fidesz is.

A modernizációban az egész parlament részt vett abban a szavazásban, és támogatását adta a népegészségügyi programhoz, amellyel egy hatalmas paradigmaváltást hajtottunk végre: a kuratív egészségügy helyett a preventív egészségügyet helyeztük előtérbe, vagyis a megelőző ellátások és folyamatok szerepét az egészségügyben. Azt azonban a kormánypártok sohasem vitatták, és a kormány is ezen az úton halad, hogy meg kell erősíteni a társadalombiztosítást és annak szerepét, és eldöntöttük, hogy szabályozott ellátást és a lakosság számára a szükségletek által indokolt, a betegekhez legközelebb lévő és a legmegfelelőbb színvonalú ellátást fogjuk nyújtani. Hiszen az igazi probléma a területi ellátásbeli egyenetlenség, az egészséget meghatározó feltételekhez való hozzáférés egyenetlensége és a megbetegítő tényezők hatalmas, országon belüli kockázatkülönbsége.

A helyzetet súlyosbította, hogy a közforrásokból most is oda jut még több, ahol egyébként nagyobb az egészségjavakat meghatározó feltételekhez való hozzáférés, és ott jut kevesebb, ahol nagyobb lenne a szükség. Éppen ezért, amikor a biztosítási rendszert megerősítettük, úgy, ahogy elnök úr, frakcióvezető úr is mondta, hogy mindenkit biztosítottá teszünk, azok helyett, akik járulékfizetésre nem képesek, a költségvetés megfizeti a társadalombiztosítási járulékokat, de megóvja az indokolatlan többletterhektől, mert erről szól a fix összegű egészségügyi hozzájárulás lecsökkentése és későbbiekben eltörlése, és az a tény, hogy azokat a folyamatokat szabályozzuk, amelyek mentén egy beteg a legtöbb és a legjobb egészségügyi ellátáshoz jut, és azokat szankcionáljuk, ahol a közforrásokkal való gazdálkodás pazarlóan folyik, azt gondolom, ebben mindannyian egyetérthetünk.

Az önök által benyújtandó törvényjavaslatban néhány kérdésre biztosan válaszolni kell, ami a mai szabályok vagy a szakma mai álláspontja szerint bizonyítottnak tekinthető. A több-biztosítós rendszertől önmagában nem lesz olcsóbb a rendszer, nem óv meg az árrobbanástól, nem óv meg a kockázatszelekciótól, és növeli a tranzakciós költségeket. Ha ezekre nézve a szabad demokraták javaslatában az ettől ellentétes állításokhoz egy megfelelő bizonyítás társul, akkor bizonyára a parlament ezekkel a javaslatokkal érdemben is tud foglalkozni. Addig a kormányprogram végrehajtása, azt gondolom, helyesen szolgálja a lakosság és a betegek érdekeit.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)