Felszólalás adatai

BALSAY ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Urak! Nagyon fontos törvény részletes vitájánál tartunk, amely javaslat az idők során fokozatosan elkopott, és a jelenlegi szituációban a kisebb, olcsóbb, a Fidesz megfogalmazása szerint hatékonyabb államigazgatás, illetve közigazgatás irányába történő lépések értelmében az épített környezet védelmében történő állami és önkormányzati szakhatósági beavatkozások maradnak a helyükön. Így a törvény módosításának a fő hangsúlyai inkább e jogszabály fontosságára, közügy jellegére, és a települések egymással való tervezési összehangolására szorítkoznak, illetve nyilvánvalóan van más javaslat is e törvénymódosítás kapcsán, de én ezeket tartom a legfontosabbaknak: az együttes, összehangolt, integrált, közös tervezést, majd később programozást, és azt követően is egyfajta közös adó- és tarifarendszer kialakítását.

Megítélésem szerint a magyar településhálózat szerkezetének a formálása a városokra és környékére, valamint az egymással szimbiózisban élő településközösségekre fog a közeljövőben koncentrálódni: völgyekben, nagyobb összekötő vasúti, közúti pályák mentén kialakuló logisztikai központok köré szerveződik. Ennek kedvező, illetve kedvezőtlen hatását a budapesti agglomerációban és más agglomerációkban is látjuk.

E bevezető után két lényeges javaslatra hívnám fel a figyelmet, amelyek eddig nem nyerték el a kormánypárti képviselők többségének az egyetértését.

(Az elnöki széket dr. Világosi Gábor, az Ország-gyűlés alelnöke foglalja el.)

Az egyik, amelynek lehet, hogy inkább a pream-bulumban kellene elhelyeződnie, viszont a preambulum mint a bevezető ajánlásrész, nem került megnyitásra a törvénymódosításnál, így az építési törvény 8. §-ába javasolnám beépíteni, amely arról szól, hogy az épített környezet alakítása közügy, a közérdek érvényesítésétől elválaszthatatlan tevékenység. Azért tartom fontosnak ezt a látszólag szofisztikus törvényjavaslatot, mert sok alkalommal, sok esetben látom, hogy az építtetői szándék egy-egy nagyobb bevásárlóközpont kialakítása, zöldterületek erőszakos megszüntetése vagy belterületbe vonásból származó haszon érdekében, olyan bevásárlóközpontok és ipari parkok létesítése, melyek utána környezeti károkat jelentenek az ott élők számára, rovására; ezek megakadályozhatók, ha mindannyian - elsősorban a döntéshozó testületek - átérezzük, hogy közügyről van szó, és minden erővel arra kell törekedni, mind a polgármesternek, mind az előterjesztőknek, tervezőknek, építészeknek is, hogy ebből egy jottányit ne engedjünk. Hiszen az emberek életminősége és környezete rendkívül fontos, nemcsak rövid és középtávon, hanem hosszú távon is.

A másik javaslat a tervezések összehangolását segítené. Azt javasolom, hogy ne csak a fővárosban és környezetében kelljen a kerületi önkormányzatoknak egyeztetni, hanem a miniszter úr, illetve a kormány három típust emeljen be a saját hatáskörébe, amelyben a lehatárolásokat - elnézést a műszóért -, a települések érintettségét meghatározza egy kormányrendeletben. Ez a három típus az agglomeráció, az agglomerálódó településhálózat és a több központú, városiasodó településhálózat. Mindegyikre számtalan példa van, Budapestet követi Debrecen, Miskolc, Győr, esetleg Szeged agglomerációja; az agglome-rálódó települések: ma már megközelíti a húszat a magyar városok és környezetük sora; és a több központú, városiasodó településhálózat pedig elvezethet azon közműfejlesztések, infrastruktúra-fejlesztések, logisztikai fejlesztések irányába, amelyek később az együttes tervezés-programozásból üzemeltetési, fenntartási irányokat is választanak maguknak.

Tisztelettel javasolom képviselőtársaim és a miniszter úr figyelmébe, hogy fontolják meg ezt, és támogassák ezt a javaslatot.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki padso-rokban.)