Felszólalás adatai

ALEXA GYÖRGY (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm szépen a szót. Picit folytatva azt, amit Szanyi képviselőtársam mondott, azt kell hogy mondjam, jó dolog, hogy ezekről a törvényekről ilyen sokat tudunk beszélni, és persze azt csak a tévénézők kedvéért mondom, hogy az a része ennek a munkának, amit itt folytatunk, mondjuk, a jéghegy csúcsa; nyilvánvalóan az alja, ami kevésbé látszik, a bizottságokban és a frakciók közötti egyeztetésben, illetve abban a társadalmi párbeszédben nyilvánul meg, amit frakciótársaimmal is kezdeményeztem.

El kell mondanom önöknek, hogy megyei békéltetőtestületek elnökeivel és szakmai civil szervezetekkel egyeztettem ezekről a törvényekről az elmúlt napokban, és arról kell beszámolnom, hogy alapvetően ezek a szervezetek ezeknek a törvényeknek az irányait jónak tartják, magával a törvény meghozatalával mindenképpen egyetértenek. Nyilvánvalóan vannak olyan javaslataik és kritikai észrevételeik, amiket az elkövetkezendő hetekben akár módosító indítványok formájában kell hogy beépítsünk ezekbe a törvényekbe. Érdemes ezeket meghallgatni, érdemes tulajdonképpen időnként ezekben a szervezetekben egymással polemizáló véleményeket is megismerni, és aztán utána eldönteni, hogy melyek azok, amelyek a törvényben megjelennek.

Az első, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvény kapcsán szeretném mondani, hogy bár itt egy uniós szabályozás átvételéről beszélünk, ráadásul egy olyan uniós ajánlás átvételéről, amelyik néha szigorúan szöveg szerint is kéri a megjelenítést a nemzeti szabályozásban, azért ebben volt és van mozgástere a magyar parlamentnek, és volt a magyar kormánynak is mozgástere, amikor ezt önálló törvény formájában terjesztette be a Ház elé, hiszen nem minden országban ez a gyakorlat. Én ugyanakkor ezt helyesnek tartom, hogy ebből önálló törvényjavaslat született, és a törvényjavaslaton belül is, úgy gondolom, vannak mozgástereink.

Túl vagyunk a vezérszónoki megnyilvánulásokon, amelyek az elmúlt héten hangzottak el, tehát ilyen értelemben a frakciók előzetes véleményét valamilyen szinten ismerjük. Hangzott el kritika például a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvény kapcsán, hogy miért kap több hatóság felügyeletet és szerepet a különböző tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok áttekintésében.

A képviselőtársam súgja, hogy ő is szeretne erről szólni, tehát erről nem akarok majd annyira részletesen beszélni, de azért azt én is hadd jegyezzem meg, hogy itt korábbi szakmai kapacitások további alkalmazásáról is szó van, hiszen mondjuk, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeleténél vagy a Gazdasági Versenyhivatalnál olyan szakmai kapacitások jöttek létre ezeknek a gyakorlatoknak, ezeknek a versenyellenes tevékenységeknek a megítélésére, vizsgálatára, az ellenük való eljárás megindítására, amit hiba lenne nem kihasználni. Azt gondolom, hogy egy jó szereposztás a hatóságok között inkább hatékonyabbá teheti a törvény végrehajtását, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok kiszűrését a magyar gazdasági életből, mint hogy akadályozná azt.

Az állampolgár oldaláról pedig én nem gondolom, hogy problémát jelentene az állampolgárnak az, hogy a saját ügyével melyik hatósághoz kell menni, amikor egyébként más törvényekben - egész pontosan a Ket.-ben - egyfajta egyablakos ügyintézés már korábban is szerepelt. Magyarul, ha én bemegyek egy hatósághoz, beviszek oda egy ügyet, akkor az a hatóság köteles továbbítani, köteles végigvinni az én ügyemet más hatóságok együttműködését bevonva. Ebben az esetben egyébként az említett hatóságok közötti együttműködési megállapodások is garanciái ennek.

Arról se feledkezzünk el, hogy miközben a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóságnak az egész országra kiterjedően van szervezete, a másik két hatóság hasonló szervezettel nem bír. Egy picit olyan szituációnak érzem ezt - ha megengednek egy ilyen amerikai filmek tapasztalataiból vett példát -, mint mondjuk, az Egyesült Államokban, ahol bizonyos bűncselekményeket az állami rendőrség vizsgál, de vannak olyan különlegesen súlyos bűncselekmények, illetve vannak olyan bűncselekmények, amelyek több államon keresztül nyúlva valósulnak meg, amelyeket az FBI köteles felderíteni, ellenük pedig eljárni. Egy picit hasonló szereposztás - ha megengedik nekem ezt a talán kicsit extrém példát - jön létre ezen a területen a Fogyasztóvédelmi Hatóság és a másik két állami szervezet között.

Összefoglalva tehát azt szeretném mondani, hogy azzal, hogy ez a törvény a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat eseteit felsorolja, nevesíti, azzal, hogy kiemel belőle két különösen elítélendőnek minősített tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot, a megtévesztő kereskedelmi gyakorlatot és az agresszív kereskedelmi gyakorlatot, azt gondolom, sok olyan napi ügyre ad választ, amelyek jelen pillanatban is méltán irritálják az állampolgárokat. Gondoljunk például a kirándulásnak álcázott értékesítő manőverekre, gondoljunk arra, hogy bizonyos ügynöki mentalitások milyen módon élnek vissza az állampolgárok idős korával, esetleg bizonyos ügyekben való tájékozatlanságával. Gondoljunk arra, hogy valóban eljutottunk odáig, hogy nyomtatásban sorozatban jelennek meg olyan látszólag jogilag kötelező, jogilag jól megfogalmazott szerződéstípusok, amelyekkel az állampolgárok maguk nemigen tudnak időnként mit kezdeni. Úgy vélik, hogy ha ők ezt aláírták, és ha valami másképp történik, mint ahogy a megállapodás volt, akkor számukra jogorvoslat nem létezik.

Egyébként ez egy nagyon lényeges pontja és a később tárgyalandó fogyasztóvédelmi törvénynek is egy nagyon lényeges pontja a kis ügyek kérdése, hiszen az ügyek jelentős része olyan nagyságrendű, olyan típusú jogvitát eredményez gazdálkodó szervezetek és egyén között, ami talán meg is haladja a békéltetőtestületek szintjét, és szinte egyből bíróságra kerül, és ott a bíróság eldönti, hogy kinek van igaza. Ugyanakkor jól látjuk, hogy a fogyasztóvédelmi problémák alapvetően az állampolgár szintjén leginkább a kis ügyekben valósulnak meg, azokban a filléres vagy párforintos ügyekben, amelyek inkább bosszantják az állampolgárt, inkább azt a jogbiztonságba vetett hitét ingatják meg, egyébként ő maga se gondolja, hogy ezeket a kérdéseket, ezeket az ügyeket bírósággal kellene megtárgyaltatnia.

Ezekben az ügyekben kellene, azt gondolom, jelentősen előrelépni, ebből van a legtöbb, hiszen egyébként a bíróságok eddig is és eztán is az ennél nagyobb volumenű, anyagi értelemben nagyobb volumenű kérdésekben meghozzák a megfelelő ítéleteket. De vajon ezekben a kis ügyekben az átlag állampolgár, az állampolgár megkapja-e a megfelelő válaszokat? Ezek a kis ügyek különböző cégek vevőszolgálatainál, pultjainál képződnek, egészen pici boltokban, és persze képződnek egészen nagy boltokban is.

Azt gondolom, hogy a két törvény ezen a területen is kell hogy előrelépést jelentsen. Először preventív módon, amennyiben a szigorúbb szabályozás, a magasabb büntetések - amelyek egyébként, ismerjük el, még vita tárgya, tehát ennek a parlamenti folyamatnak lesz a vége az, hogy a magasabb büntetések jelenlegi javaslatainak formájáról mi lesz a Ház végső véleménye, de abban biztos vagyok, hogy mindenképpen szigorúbb szabályozás és a jelenleginél magasabb büntetési formák kerülnek alkalmazásra - nyilvánvalóan erősen visszatartó tényezőt kell hogy jelentsenek.

(10.20)

Azt gondolom, hogy a békéltetőtestületek szabályozásának egyértelműsítése egy picit új feladatmegosztás, az pedig szintén a kis ügyek megoldásának folyamatát segítheti. Van ebben vita, szintén a vezérszónoki megnyilvánulásokra utalok, elhangzott itt a múlt héten, hogy önálló jogi személlyé kellene a békéltetőtestületeket átalakítani, és akkor majd sokkal jobban nőne a hatékonyságuk. Ezzel kapcsolatban fölmerült, talán a Házban is elhangzott, de külső, az egyik illetékes szakmai szervezet részéről megfogalmazott javaslat volt, hogy a Fogyasztóvédelmi Hatóság hierarchiájához igazítva, regionális szinten jelenjenek meg a békéltetőtestületek.

Azt szeretném mondani, hogy én nem látom, hogy a békéltetőtestületek önálló jogi személlyé válása mennyiben növelné a hatáskörüket. Azt látom, hogy egyébként persze ez elmozdulna valamifajta hierarchiaépítő irányba, magyarul, maguk a békéltető testületek, amelyek jelen pillanatban egymással partneri viszonyban léteznek megyei szinten, és a helyi kamarával vannak viszonyban, egymással legfeljebb csak szakmai kommunikációs partneri viszonyt alakítanak ki, de szervezeti értelemben nincs egy alá-fölérendeltség. Azt látom, hogy ez a jogi személyiséggé alakulás egyébként egy hierarchiaépítésben nyilvánulhatna meg, ami önálló költségvetési tényezővé kellene tegye akkor az effektív szervezetműködtetés kérdését is, ami nem biztos, hogy egyébként a fogyasztóvédelmi bírságok - hogy mondjam - racionálisabb fölhasználását eredményezné.

De nem látom, hogy ettől mitől lennének jobban működőek. Tehát persze, ki kellene alakítani a saját adminisztratív szervezeteiket, nem számíthatnának a kamarákra, valószínűleg lenne egy fő békéltetőelnök, és alatta mondjuk, valamilyen hierarchiában megyei, regionális békéltetőtestületek, ez nyilvánvalóan több pénzbe kerülne. De mitől működne ettől jobban? Mitől lenne az állampolgárnak jobb és kézenfekvőbb? Amellett, hogy mondjuk, egy regionális szintre emelés éppen elvinné arról a szintről, ami az állampolgárnak kényelmes és jó, hiszen neki az az érdeke, hogy minél közelebb legyen hozzá az elérhető békéltetőtestület. Igazából a Fogyasztóvédelmi Hatóság hierarchiája, amit egyébként egy állami üzemeltetési racionalitás alakított ki, ezzel semmilyen összefüggésben nincsen. A Fogyasztóvédelmi Hatóság és a békéltetőtestületek közötti együttműködés ma is megoldott, ez nem attól függ, hogy valaki regionálisan szerveződött-e vagy megyei szinten.

Itt még azt szabad legyen megjegyeznem, hogy elmondhatom a békéltetőtestületek elnökeivel való tárgyalás után, hogy maguk a békéltetőtestületek sem értenek egyet például ezzel az egyébként soraikból támadó javaslattal, és jó néhány olyan pont van, amiben egymással is vitatkoznak.

Vitatkozhatnak is, hiszen egy több mint tízéves munka után vannak, nyilvánvalóan másképp ítélik meg a számukra biztosított körülményeket, vagy éppen ugyanazokból a körülményekből más következtetéseket vonnak le.

Fölmerül, hogy a politikának kell-e egyfajta igazságosztó Szent János szerepét ebben a dologban elvégezni; magyarul, van egy szakmai körben egy vita, és akkor majd mi ezt itt jól eldöntjük valamifajta Damoklész kardjaként. Én nem helyeselném ezt, annál is inkább, mert a békéltetőtestületek dolgát én egy folyamatos szervezetfejlődésnek látom. Mondjuk ki, igazából a békéltetőtestületek munkája nem egyenletes, egészen más típusú problémákkal néznek szembe a különböző kisebb megyei, kisebb ügyforgalommal bíró békéltetőtestületek, és mondjuk, egy fővárosi vagy egy Pest megyei békéltetőtestület. Ez a megközelítésekben is változik.

Azt gondolom, hogy a mindenkori fogyasztóvédelmi szabályozásnak ezt a szervezetfejlődést kell szépen, óvatosan mindig követnie, és újabb és újabb feltételeket biztosítani számára. Most egy nagyon komoly előrelépés az, hogy a finanszírozásuk biztosítottnak látszik. Nagyon komoly előrelépést jelentenek azok a szabályozási változások, amelyek a törvényben benne vannak. De én ezt nem egy lezárt ládának tartom, mint ahogy ezt a vitát sem, hiszen azt gondolom, hogy mire június 9-ére törvényt alkotunk, addigra azért megpróbáljuk beintegrálni az összes parlamenti frakció, a szakma és a civil szféra véleményét is, és akkor június 9-én lesznek elfogadott törvényeink, amelyekről szintén az a véleményem, hogy nem szabad zártan közelíteni hozzájuk. Olyan módon kell működniük ezeknek a törvényeknek, hogy az elkövetkezendő évek működési gyakorlatát folyamatosan képesek legyenek követni.

Adott esetben egy békéltetőtestületi szervezetfejlődést is folyamatosan kövessen a szabályozás, és akkor, amikor a békéltetőtestületek gyakorlata, az állampolgárok békéltetőtestületekhez való viszonya tovább javul, tovább fejlődik, magyarul, egyre több ügy, egyre több kis ügy kerül a békéltetőtestületekhez, ahol örvendetes megoldást nyer, abban az esetben nyilvánvalóan az akkori törvényhozás meghozza azokat a jogszabályokat, amelyek az akkori helyzetnek megfelelők.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiban és Koszorús László részéről.)