Felszólalás adatai

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt az egyes képviselői felszólalásokra térnénk, ötperces technikai szünetet rendelek el. (Rövid szünet.)

Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk munkánkat. Képviselői felszólalásokra kerül sor, 8-8 perces időkeretben. Először az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, elsőként Gúr Nándor képviselő úrnak, MSZP.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon röviden három-négy dologban szeretnék álláspontot rögzíteni, és így talán megkönnyítem a további egyeztetéseket a javaslattal kapcsolatosan.

Úgy két évvel ezelőttre visszaemlékszem, amikor a munka törvénykönyvének a módosítására hasonlóképpen volt egy képviselői önálló indítványunk, és elég kemény, szigorú támadásokat kaptunk az ellenzék részéről - mint a szakszervezet védbástyái jelentünk meg annak idején. Most érdekes változást tapasztalok, az aggódást érzem a szakszervezetekért az ellenzék oldaláról. Nehezen tudom összerakni ezt a történetet, és az időbeni változási folyamatot sem igazán értem. Nade az élet már csak ilyen. (Sági József közbeszól.) Igen, talán az is.

A szakszervezetekkel való egyeztetés szoros és többkörös volt, szeretném jelezni. Tehát minden, ami gyakorlatilag az önálló képviselői indítvány kapcsán megfogalmazódik, az már ennek a jegyében történt, és minden, ami módosító indítványok, módosító javaslatok formájában megjelenik, meg fog jelenni az elkövetkezendő napokban, az hasonlóképpen ehhez illeszkedő.

Nagyon fontosnak tartjuk azt a mondatot és azt a gondolkodást, amit már az előbbiekben Filló képviselőtársam említett és rögzített, hogy a tagsághoz illeszkedő reprezentativitás kérdéskörét mindenképpen szem előtt kell tartani, és nem az a lényeg, hogy mi fontosnak tartjuk, hanem az, hogy maguk a szakszervezetek is így látják.

A közalkalmazotti szakszervezetekkel közösen történik mindaz a gondolkodás, amiről én itt az előbbiekben beszéltem. Nyilván itt az ágazati és a konföderációk bekapcsolódásával együtt történt ez a közalkalmazotti szinten.

(23.30)

Tudják, ismerik önök is, hogy a közalkalmazotti tanácsok választásai jelen időszakban is zajlanak: október-november hónapokban is zajlanak, ilyeténképpen tehát az időbeniség, ami a képviselői önálló indítványban megfogalmazódik, érthető. Egy dologgal szeretnék csak két mondat erejéig foglalkozni, ez az adatvédelmi feladatok teljesítése. A KOMT-on keresztül lesz meg a biztosítéka annak, és nyilván nem véletlenszerű, hogy a képviselői indítvány keretei között a kormány szerepvállalását hangsúlyozzuk itt, hogy természetszerűleg olyan adatvédelmi eljárási mechanizmusok érvényesüljenek, amelyek mindenfajta igénynek eleget tudnak tenni, de szeretném megerősíteni: a KOMT-tal közösen kialakítandó elképzelésrendszer keretei között történhet mindez meg.

Köszönöm szépen. Ezek alapján a kiegészítések alapján is azt szeretném kérni képviselőtársaimtól, hogy az önálló képviselői indítványunkat támogassák.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Hozzászólásra megadom a szót Németh Szilárd képviselő úrnak, Fidesz.

NÉMETH SZILÁRD (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Előterjesztők! Még egy mondat az egyeztetéshez. Ez a november 16-ai, a munkavállalói oldal egyeztetéséről készült jegyzőkönyv (Felmutatja.), ebből idéznék: “Az oldal többségi véleménye szerint a munkaügyi kapcsolatok változása valamennyi konföderáció közös ügye, és az egyik, jelen esetben a közszféra szabályozásának rendszerbeli változása várhatóan hatással lesz a versenyszférára is.ö Ezért nehezményezték, hogy az ÉSZT és a SZEF e témában nem folytatott érdemi konzultációt a többi konföderációval és természetesen ez a másik három konföderáció, a Munkástanácsok, a Liga és az MSZOSZ közalkalmazottai.

A másik nagy probléma, ami már a bizottsági ülésen is megfogalmazódott, de még csak sejtésben, az a paradigmaváltás, amit hozhat a szakszervezetek megítélésében, a szakszervezetek társadalmi beágyazódásának meghatározásában ez az új javaslat. 1990-ben a rendszerváltozáskor az az igény merült föl, hogy ne taglétszám alapján, ne sokaság alapján ítéljünk, hanem az alapján ítéljünk - mármint egy szakszervezetet, egy érdekvédelmi szervezetet vagy bármilyen szervezetet nem a létszám alapján kell megítélni, mert voltak itt nagy létszámú szervezetek a rendszerváltás előtt, és bizony a megítélésük ma már elég furcsa -, hanem az alapján, amit a többiek mondanak róluk, akiknek érdekében dolgoznak. Tehát a társadalmi beágyazottság nem taglétszámfüggő, hanem támogatottságfüggő. Ezért volt az, hogy a reprezentativitás és a ksz-kötési képesség mindig valamilyen választás, valamilyen szavazás alapján kellett hogy eldőljön az eddigiekben. Természetesen annak is megvannak a maga visszásságai, de azt gondolom, alapvetőn megváltozik most a helyzet.

Tessék arra gondolni, hogy milyen nagy létszáma volt a SZOT-nak, 85-90-95 százalékos szervezettség, és körülbelül az üdülési jegyek kiutalására, illetve a karácsonyi szaloncukor osztására korlátozódott már a tevékenységük, semmi másra. Egyetlenegy dolga volt: a kormánypárt, az állampárt érdekeit szolgálja. Lehet nagy létszámú szervezetekről beszélni.

Azt gondolom, hogy akkor, amikor a szakszervezetek olyan helyzetben vannak, hogy nem érik el a 15-20 százalékos szervezettséget - és akkor még nagyon finoman fogalmaztam -, akkor taglétszámarányúvá tenni az érdekegyeztetési képességet, a reprezentativitást, a kollektívszerződés-kötési képességet, az azt jelenti, hogy alapvetően a szakszervezetek érdekérvényítési jogát, magát az érdekvédelmet szeretné csorbítani ez a javaslat.

Egyértelmű, hogy a javaslat mögött az húzódik meg, hogy minél kevesebben vegyenek részt az érdekvédelemben, minél kevesebb érdekképviselet tudjon beleszólni a dolgozók ügyeibe és csak azok, akik taglétszám alapján megkapták a felhatalmazást. Azok a szakszervezetek, amelyeknek nem lesz megfelelő taglétszámuk, egy idő után el fognak sorvadni. Tehát a szakszervezeti sokszínűség, a szakszervezeti pluralizmus, ami '90-ben kialakult, megszűnik.

Egycsatornás szakszervezetek lesznek akár a munkáltatóval szemben, akár ágazati szinten, akár országos szinten, és ez, azt gondolom, nem lehet célja egyetlenegy előterjesztésnek sem. A hátterében ez húzódik meg, ez a következmény várható.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Hozzászólásra Megadom a szót Béki Gabriella képviselő asszonynak, SZDSZ.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Két dologról szeretnék beszélni nagyon röviden. Az egyik az, hogy örvendetes, hogy túljutottunk végre azon a nagyon rossz gyakorlaton, amit mandátumhosszabbítási gyakorlatnak kellett neveznünk. Utalás történt rá: tette ezt a Fidesz is az előző kormány idején, és sajnos tettük mi is, hogy egyszerűen meghosszabbítottuk annak a közalkalmazotti tanácsnak a mandátumát, amit nagyon régen választottak, és már többször lejárt a határidő.

Most tartunk ott, hogy végre választások vannak, hogy végre túljutottunk ezen a rossz helyzeten, és ehhez kapcsolódik ez a törvényjavaslat is. Én egyáltalán nem tartom bajnak, hogy ezt nem a kormány terjesztette be - ellenkezőleg. A másik, amit mondani szeretnék ezzel kapcsolatban, hogy amit igazán fontosnak tartok, az az, hogy az érintettek, a szakszervezetek tudjanak megegyezni a játékszabályokban. Ezt tartom igazán fontosnak.

Itt utalás történt arra, hogy ilyen egyeztetések folyamatosan vannak, hogy körvonalazódik az egyetértés, én pedig azt gondolom, hogy ilyen helyzetben nekünk összesen az a dolgunk, hogy elfogadjuk azokat a játékszabályokat, azt az egyezséget, amiben ők, az érintettek meg tudtak állapodni. Amennyiben ez így történik, akkor a Szabad Demokraták Szövetsége partner ahhoz, hogy elfogadja a törvényjavaslatot. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Csáky András képviselő úrnak, MDF.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. A törvényjavaslatot olvastam, és hallgattam az eddigi, ezzel kapcsolatos felszólalásokat, így eszembe jutott, hogy ha, mondjuk, az előző ciklusban 11 képviselő nyújtotta volna be ezt a törvényjavaslatot, akkor a patkó ezen oldalán ülő képviselőtársaim mit szóltak volna. Vélhetőleg ugyanazok a kritikák fogalmazódtak volna meg, mint ami most az ellenzéki padsorból, ami nem feltétlenül jó.

Az érdekvédelem, a szakszervezet kérdésköre, azt hiszem, az egész társadalmi átalakulás egyik lényegi pontja Magyarországon. Mindig ambivalens volt az éppen aktuális hatalom a szakszervezetekkel kapcsolatosan, habár volt egy olyan időszak - a Horn-kormány időszaka -, amikor egyszerűen kivásárolták, hisz a padsorok tele voltak szakszervezeti vezetőkkel, és tulajdonképpen a munka nyugalmát, a békét ezzel is meg tudták vásárolni.

Azért érdekes az előterjesztés, mert látszólagosan szigorítást vezet be, amire lehet az mondani, hogy igazságosabb is az eddigi rendszernél, és két sarkalatos pontja van szerintem a törvényjavaslatnak. Az egyik az, amire Németh Szilárd utalt, hogy valóban alkalmas-e ez módosítás arra, hogy akár rövid, akár középtávon a közalkalmazotti tanácsok szerepét mintegy háttérbe szorítsa, hisz Európában - legalábbis ismereteim szerint - olyan tendencia alakult ki, alakul ki, és ezzel kapcsolatos direktívák is érvényben vannak, hogy az adott munkahelyen a közalkalmazotti tanácsok, amelyek lényegében a munkáltatókkal pont arra a munkahelyre specifikus problémák megoldására és viták levezénylésére alkalmasak, a szakszervezetek inkább egy szinttel följebb, ágazati vagy országos szinten próbálják az érdekeket képviselni.

(23.40)

Legalábbis ennek a módosításnak a kapcsán bennem nem merülnek föl olyan aggályok, hogy ez a közalkalmazotti tanácsok szerepét egy adott munkahelyen háttérbe szorítaná.

A másik ezzel kapcsolatos probléma, hogy jó lenne ismerni a 7. §-ban azt a kormányzati rendelettervezetet - a jogalkotási törvény úgy szól, hogy ha egy törvény hatályba lép, akkor a felhatalmazó rendelkezéseknek is akkor hatályba kell lépni, tehát nincs sok ideje a kormánynak, és gondolom, a törvényalkotás háttérmozgásait ismerve azért itt is valamilyen kormányzati segítség volt a kodifikáció során, tehát nyilvánvalóan megvan, legalábbis koncepcionális szinten ez az elképzelés -, hogy ezt a reprezentativitást milyen módon kívánja majd a kormány rendeletben alkalmazni. Ugyanis ebben rejlik az egésznek a titka, hogy valóban valid adatok alapján lehet-e majd ezeknek a szakszervezeteknek a részvételét biztosítani.

Megmondom őszintén, hogy számos, különböző ágazatban szakszervezeti munkát végző személy véleményét kértük ki ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban, és egyetlenegy kifogással éltek, amit Filló Pál mint előterjesztő jelzett, hogy észrevették ők is, ezt a bizonyos '98-as visszanyúlást. Valóban most folynak az ezzel kapcsolatos választások. Mi is nyújtottunk be egy törvénymódosító javaslatot, hogy az idei évi, tehát a 2004-es választások legyenek ebben a kiindulási pontok. Egyébként számunkra elfogadható a törvényjavaslat.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Lezsák Sándor független képviselőnek.

LEZSÁK SÁNDOR (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A Magyar Demokrata Fórumból kivált, illetve kizárt képviselők nevében fogalmazom meg véleményemet. A Nemzeti Fórum képviselőcsoport határozottan elutasítja ezt a törvénytervezetet.

Amikor ismerkedtem a szöveggel, ilyen kifejezéseket írtam széljegyzetként: kényszerlépés, csapda, régi trükk új megfogalmazásban, és hasonlókat. Úgy vélem, hogy ha az erőltetett kormányzati elfogadása megtörténik, akkor hatással lesz a hazai érdekvédelem valamennyi területére mindenképpen.

Például a tavalyi év történései közül említeném azt, amikor a köztisztviselők szakszervezetei, a nevükben érdek-képviseleti intézmények semmilyen formában nem látták el az elbocsátottak érdekvédelmét, hiszen hónapokkal a tömeges elbocsátásokat követően született egy olyan, a kormánynak szóló és a gyermekeket nevelőkre és az 50 év felettiekre vonatkozó ajánlás, ami semmire sem kötelezte a kormányzatot, és így be sem tartották. Nem csoda ezek után, hogy tovább csökkent a közintézményekben a szervezett dolgozók aránya, hiszen nyíltan bebizonyosodott, hogy a szakszervezeti díjak fejében a tagságot semmiféle védelemben nem részesítik. A közalkalmazottak többsége ugyan tavaly elkerülte ezeket az elbocsátásokat, de hosszabb időtávra visszatekintve a közalkalmazottak többsége sincs arról meggyőződve, hogy számára érdemes lenne vállalni valamely szakszervezet tagságát. A szakszervezetek korlátozott mozgástere és politikafüggő vezetése miatt ma Magyarországon rendkívül alacsony a szervezett dolgozók aránya, és ettől a törvénytervezettől ez nem fog növekedni.

Minden törvénytervezethez mellékelni kellene azt a számítási anyagot, aminek értelmében döntenünk kellene, és ez sajnos most sem történt meg. Nem tudjuk, hogy a közalkalmazottak hány százaléka szervezett dolgozó, és azt sem ismerjük, hogy a törvénytervezet elfogadása révén hány szakszervezetet szorítunk ki a Közalkalmazottak Országos Munkaügyi Tanácsából. Félő például az is, hogy kellő anyagiak hiányában szerveződött, rendszerváltás utáni szakszervezetek kiszorítását célozhatja ez az előterjesztés.

Németh Szilárd képviselőtársam a korábbi felszólalásában igen világosan megfogalmazta ellenvetéseit, aggályait. Ezeket nem ismétlem meg. Mindezek alapján nem tudjuk támogatni ezt a törvénytervezetet. Ez annál is inkább sajnálatos, mert itt lett volna a lehetőség igazán, kellő előkészítéssel, hogy egy olyan tervezet szülessen, amelyik jó hatással lehetne arra az érdekvédelemre, amelyet oly szépen meg tudnak fogalmazni a kormánypárti képviselők. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Megkérdezem képviselőtársaimat, hogy kíván-e még valaki felszólalni a törvényjavaslat általános vitájában. (Nincs jelentkező.)

Tisztelt Országgyűlés! Mivel több felszólaló nem jelentkezett, ezért megadom a szót Filló Pál úrnak, aki válaszolni kíván az elhangzottakra.

FILLÓ PÁL (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Igen tisztelt Képviselőtársaim! Azzal kezdeném, hogy válaszolnék Lezsák képviselő úrnak, aki föltette a szónoki kérdést, hogy hány szakszervezetet kíván ez a törvényjavaslat kiszorítani. Szeretném a képviselő urat megnyugtatni, hogy egyetlenegy szakszervezetet sem kíván ez a törvénytervezet kiszorítani; nem ez a célja, igen tisztelt képviselő úr.

A cél az, hogy azt a helyzetet, amit átéltünk itt az elmúlt tíz-egynéhány évben, hosszú távon el tudjuk kerülni, tehát hogy egy tisztességes, normális megoldás szülessen a tekintetben, hogy a választásokat ne kelljen nekünk, illetve a megválasztott testületeket országgyűlési szinten x időnként - évenként vagy négyévenként - meghosszabbítani. Hiszen amikor a parlament elé ezek a javaslatok bekerültek - legyen szó akár az előző ciklusról, akár a jelenlegiről -, akkor mindig igen komoly támadásokat kaptak az előterjesztők, akár a kormányzat is, hogy micsoda dolog az, hogy nem zajlanak le normálisan a választások, miért kell ezeket a testületeket újra és újra megválasztani. Mi nyitottak vagyunk, szeretném hangsúlyozni. A törvényjavaslat vitájának az elején elmondtam, hogy olyan megoldást szeretnénk, amely bírja az összes érintett szakszervezet egyetértését, legyen szó ágazati szakszervezetekről, legyen szó a konföderációkról.

Én jómagam is jó néhány egyeztetésen részt vettem. Ezek az egyeztetések most is, folyamatosan folynak. Részt vett ezeken az egyeztetéseken az ezen a területen, tehát a közszférában - és hangsúlyozni szeretném, hogy a közszféráról van szó, és nem a versenyszféráról - érintett valamennyi szakszervezet: a Liga, az MSZOSZ, az ÉSZT és a SZEF. A Munkástanácsok azért nem vettek részt, mert ők nem érintettek ezen a területen, nincsenek szakszervezeteik ezen a területen.

Tehát szeretném még egyszer képviselőtársaimat megnyugtatni, hogy nyitottak vagyunk a tekintetben, hogy a most lezajló választások is legitimációt adjanak a szakszervezeteknek, de hosszú távon oldja meg a parlament ezt a kérdést, ne kelljen ezzel a jövőben foglalkozni. Megértem az aggodalmat, hogy mennyire lesznek hitelesek a szakszervezeti tagnyilvántartási adatok, hogyan lehet ezt úgy megoldani, hogy ne sérüljenek az adatvédelmi ügyek sem, ugyanakkor hiteles, megbízható és pontos adatokat kapjunk e tekintetben.

Ez egy lényegesen komolyabb feladatot jelent. Ezért is javasoljuk azt, hogy a kormányzat - egyetértésben természetesen az érintettekkel - tegyen erre javaslatot, és kormányrendeletben a részleteket szabályozzák, hiszen ez egy nagyon összetett, bonyolult kérdés, mi nem vállalkoztunk néhány képviselőtársammal arra, hogy ezt az ügyet is megoldjuk.

Azt is el szeretném mondani, igen tisztelt képviselőtársaim, hogy egy kicsit furcsállom a dolgot, hiszen az elmúlt évtized nem arról szólt, hogy a jobboldalon lévő pártok nagyon aggódtak volna itt a szakszervezetek jövőjét illetően. Én ezt nem nagyon éltem itt meg a parlamentben; sőt dühödt támadásokat annál többet. Amikor bármilyen szakszervezeti ügy itt a parlamentben szóba került, akkor mindig azt kaptuk, hogy bizony ezek a szakszervezetek nem is a munkavállalókat képviselik, hanem a baloldalt vagy a szocialistákat, és sorolhatnám tovább, mindenfélét megkaptunk itt a parlamenti vitákban.

Úgyhogy nem igazán tartom hitelesnek azt, amikor, mondjuk, a Fidesz részéről elhangzik ez a borzasztó aggódás a szakszervezetek jövőjét illetően, hiszen önök mindent megtettek annak érdekében, hogy a szervezettség csökkenjen.

(23.50)

Olyan törvényjavaslatokat hoztak be a Ház elé, amelyek még a szakszervezetek tárgyalási esélyét is lecsökkentették. Még hozzá kell fűznöm: az elmúlt négy évben annak is ékes példáját láttuk, amikor a kormányzat úgy ült le a szakszervezetekkel tárgyalni, hogy kijelentette: meghallgatunk benneteket, de mi mondjuk ki a végső szót minden olyan kérdésben, még azokban is, amelyekben egyébként a törvényi felhatalmazás a szakszervezetet illette meg a munkaadókkal együtt a döntésekben, gondolok itt a minimálbér kérdésére. Az akkori kormányzat felülbírálta, nem várta meg azt, hogy a felek megállapodjanak, hanem egyoldalúan döntött ezekben az ügyekben. Még egyszer szeretném mondani, tisztelt képviselőtársaim: mi nem akarunk ilyent, ez a törvényjavaslat nem is erről szól.

Ugyanakkor azokkal a véleményekkel nem tudok egyetérteni, amelyek azt mondják, hogy egy szakszervezet társadalmi beágyazottsága nem a taglétszámhoz kötött. Azért szeretném elmondani, igen tisztelt képviselőtársaim, hogy az nem szervezet, amelynek csak vezetése van, és egyáltalán nincsen tagsága. Ha engem magánszemélyként bárki megkérdez, akkor azt mondom, nem tartom társadalmi szervezetnek azt a szervezetet, amelynek nincs tagsága, csak vezetése. De itt a szakszervezeteknél ez szóba sem kerülhet, hiszen létező szervezetekről, tagsággal bíró szervezetekről van szó.

Igen tisztelt Képviselőtársaim! Meggyőződésem, meg kell őriznünk azt, hogy a szakszervezetek továbbra is sokszínűek legyenek, hogy az érdekegyeztető fórumokon részt tudjanak venni. Ez a javaslat egyébként ezt célozza. Nekem meggyőződésem az, hogy olyan erős érdekképviseletekre is szükség van, amelyek mögött tagság is van, és az azért nem baj, ha az Országgyûlés arra ösztönzi a szakszervezeteket, hogy igyekezzenek tagságot is építeni, nemcsak vezetést.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. A benyújtott módosító javaslatokra figyelemmel a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára várhatóan a következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a nemzeti audiovizuális archívumról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztést T/12630. számon, az informatikai bizottság ajánlását pedig T/12630/2. számon kapták kézhez.

Megadom a szót Kovács Kálmán informatikai és hírközlési miniszter úrnak, a napirendi pont előadójának, tizenöt perces időkeretben.