Készült: 2024.09.20.06:22:18 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

342. ülésnap (2014.02.13.), 336. felszólalás
Felszólaló Dr. Illés Zoltán (Fidesz)
Beosztás vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka napirend utánihoz hozzászólás
Videó/Felszólalás ideje 5:13


Felszólalások:  Előző  336  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. ILLÉS ZOLTÁN vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselő Úr! Egy nagyon érdekes, nagyon fontos és egy nagyon nehéz kérdéskör az, amit ön boncolgat, és a kormányzat tagjaként és a kormány képviseletében az érzelmi húroktól igyekszem eltekinteni. Bocsásson meg nekem ön is és mindenki más, aki itt hall bennünket, hogyha mégis lesz érzelmi töltete, nem durvaságképpen, hanem saját életem kapcsán is annak a mondanivalónak, amit itt a kormány nevében el kívánok mondani.

A hazaszeretetre való nevelés az első és legfontosabb dolog, és ezt minden ember a családjában, a környezetében, az iskolájában, az egyéni életében tudja megkapni, megszerezni. A hazaszeretet ezeregyfajta módon nyilvánulhat meg, és miközben mindnyájan tudjuk, hogy a pénz az egyik legfontosabb minden ember életében, hiszen abból élünk, azáltal tartjuk fenn magunkat és szeretteinket, azt is pontosan tudjuk, hogy a pénz nem minden, és nem csak a pénz számít. Erre nem kell többet mondani, de milliárd példa van, hogy az egyén lehet bármilyen anyagi körülmények közepette, a pénztől önmagától nem lesz boldog, még akkor sem, ha sokat fogyaszthat, nagyon gazdag, bármit megtehet a pénze által. Azt is szoktuk mondani, hogy a pénz roppantul fontos, de az a leggazdagabb, aki másnak adhat, még akár pénzt is, de még őnála is gazdagabb az, akinek nincs szüksége semmire, nem azért, mert mindene megvan pénzzel, hanem mindentől szabadon tud élni, a legigazabb emberi értékeket tudja felmutatni. Ezzel együtt mégis ebben a reális világban élünk, ahol bizony a peregrinációnak, a hazából való elvándorlásnak, a tapasztalatok megszerzésének évszázados hagyománya van, és ez nem magyar sajátosság. A világ minden pontján mindig adódott az, hogy elmentek azért, hogy egy jobb sorsot reméljenek maguknak, de azután az is előfordult ezeregy alkalommal, hogy vissza is jöttek.

Magyarország nagyon-nagyon nehéz történelmi múlttal bír, és nagyon messze vissza lehetne menni időben, hogy ezt a kérdéskört megfogalmazzuk és pontosan megragadjuk.

(17.30)

Amikor én az Egyesült Államokból visszajöttem, akkor nagyon sok ismerősöm, barátom azt mondta, hogy te buta vagy, hogy nem maradtál ott örökre. Nagyon sokan mondtuk, hogy mi kalandvágyból jöttünk vissza Magyarországra, illetve élünk itt, és kérem, ezt értse helyén, ezt a kalandvágyat. Igenis, a kilencvenes években a helyzet megváltoztatása, a haza érdekében nagyon sokan döntöttek úgy, hogy nem a jobb életet, a nagyobb gazdagságot, a több autót, a nagyobb házat választják, hanem itthon akarnak ezért a népért tenni.

Környezetet lehet védeni a világ bármely pontján; bocsánat, hogy a saját szakterületemre utalok. Ugyanígy elmondhatja bárki másról is, hogy azzal együtt, hogy jobbat remélnek az emberek, azzal együtt nagyon-nagyon sokan döntenek úgy, hogy egy időre elmennek, majd visszajönnek. És ez a mi feladatunk, mindnyájunké, döntéshozóké, parlamenti képviselőké, kormánypárti politikusé és ellenzéké, hogy tudunk-e egy olyan Magyarországot kialakítani, ahová érdemes visszajönni azoknak, akik el akarnak menni. És minden egyes ember sorsa más és más. És nem lehet receptet adni. És hiába mondom én, hogy én nem érzem ott jól magam, hanem én itt érzem jól magam, és nem kell az a karrier vagy nem kell az a pénz, akkor is itt akarok élni, ha más ember másképp vélekedik a saját sorsáról.

De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ez a kormányzat a döntéseivel, a gyed extrával, a minimálbér megemelésével, a szociálpolitikai döntéseivel, az oktatás ügyével, amiről Babák képviselő úr beszélt, azokat a körülményeket igyekezett megváltoztatni, vélekedésem szerint hatékonyan, amelyek egy minőségibb életet tesznek lehetővé a mai haza területén. És azoknak, akik pedig elmennek, azt a lehetőséget kell megadni, hogy vissza is jöjjenek, megszerezve a tudást, a tapasztalatokat, megspórolva a pénzt.

Én a valamikori Jugoszláviában születtem. Láttam szerbeket és magyarokat gastarbajternak elmenni Németországba dolgozni. És rengetegen ott maradtak, és rengetegen visszajöttek a valamikori Jugoszláviába. Hozták vissza a pénzeiket, támogatták a családjukat, megszerzett tapasztalatukat használták. Nincs ebben semmi rossz. Minden ember élete más és más. Egyéni döntések születnek, nekünk meg az a felelősségünk, és a kormány azt csinálja, hogy a gyermekvállalást támogatja, azt akarja elérni, hogy a hazaszereteten túl az anyagi érdekek is úgy alakuljanak, hogy az embereknek megérje a világnak ezen szegletében élni. Ezt tette a kormány négy éven keresztül, és ezt teszi majd az elkövetkezendő időszakban is, amennyiben a választópolgárok erre felhatalmazzák.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)




Felszólalások:  Előző  336  Következő    Ülésnap adatai