Felszólalás adatai

A javaslattal újraszabályozni kívánt rendelkezések az első szabadon választott Országgyűlés működési idején, 1993-ban kerültek a Btk. különös részének tényállásai közé arra a társadalmi elvárásra reagálva, hogy a politikai véleménynyilvánítás jelképek útján történő kifejezése a köznyugalom megzavarásának határain belül maradjon. A politikai jelképek bizonyos eszmékhez, eseményekhez és személyekhez kapcsolódnak, így azok megjelenéséhez érzelmi viszony is fűződik, a nagy nyilvánosság előtti használatuk, terjesztésük az adott személy véleményét fejezi ki. A tényállásban szereplő szimbólumok azonban olyan sötét történelmi korszakokhoz, a hatalmat erőszakkal megragadó önkényuralmi rendszerekhez kötődnek, amelyek felidézése nehezen gyógyuló sebeket téphet fel, fájdalmas emlékeket ébreszthet, és többekben fenyegetettség vagy félelem érzését keltik.

Ezek a demokráciát semmibe vevő diktatúrák, amilyen a nemzetiszocializmus és a kommunizmus volt, egyáltalán nem voltak tekintettel az alapvető emberi jogokra. Szélsőséges eszméktől vezérelve az emberi méltóság súlyos sérelmét, embertelen szenvedéseket, állampolgáraik tömeges deportálását és halálát okozták, ezért az állami önkényt megtestesítő szimbólumaik is negatív értékeket hordoznak. Az ilyen jelképek nagy nyilvánosság előtti használata és terjesztése a társadalom jelentős részének felháborodását váltja ki, és sérti az állampolgárok, különös tekintettel az áldozatok és azok hozzátartozói alapvető jogait.

A javaslat a horogkeresztet, az SS-jelvényt, a nyilaskeresztet, a sarló-kalapácsot, az ötágú vörös csillagot és az ezeket ábrázoló jelképeket nevesíti önkényuralmi jelképként, hiszen ezek azok a szimbólumok, amelyeket az önkényuralmi rendszerek embertelen tetteik igazolására a leginkább használtak.

(9.50)

Ezek azok a jelképek, amelyek eggyé váltak az elnyomó rendszerekkel, amelyek a zsarnokság szörnyűségeit testesítik meg, és amelyek ezért a múlt század legvéresebb időszakaira emlékeztetnek mindannyiunkat.

Az Alkotmánybíróság 2000-ben foglalkozott először az önkényuralmi jelképeket tiltó büntetőjogi szabály alkotmányosságának kérdésével, és azt a jól ismert szükségességi-arányossági teszt alapján vizsgálta. Határozatában a véleménynyilvánítás szabadsága alkotmányos korlátozásának ismerte el a tényállásban szereplő magatartások büntetőjogi szankcionálását, mivel úgy vélte: e magatartások alkalmasak a köznyugalom megzavarására és az emberi méltóság megsértésére. Az Alkotmánybíróság szerint e jelképek mint elkövetési tárgyak használatával a velük kapcsolatban kiemelt három elkövetési magatartással szemben - figyelemmel Magyarország történelmi helyzetére is - a büntetőjogi eszközrendszeren és szankciókon kívül más jogi eszköz a hatékony védelemre nem biztosított, tehát a büntetőjog ultima ratio szerepe érvényesül.

Figyelemreméltó tény, hogy Magyarországhoz hasonlóan több európai, hasonló történelmi múltú ország is a büntetőjog eszközeivel tiltja a demokratikus jogállamot veszélyeztető cselekményeket. Ilyennek tekintik Németországban az alkotmányellenesnek minősített szervezetek jelképeinek terjesztését és nyilvános használatát, vagy Litvániában a horogkereszt és az egykori kommunista jelképek mindenfajta nyilvános ábrázolását. A szlovák törvényhozás a szabadságjogokat elnyomó mozgalmakkal kapcsolatos jelképek általános tilalmát mondta ki, Romániában pedig a fasiszta szimbólumok és az idegengyűlölettel összefüggő cselekmények tiltottak.

Idén februárban az Alkotmánybíróság ismét vizsgálta az említett tényállást, amelynek eredményeként 2013. április 30-ai hatállyal pro futuro megsemmisítette a büntető törvénykönyvnek az önkényuralmi jelképek használatát tiltó szabályát, és egyúttal rögzítette, hogy megállapításai érvényesek a büntető törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény, azaz az új Btk. azonos rendelkezésére is. Az Alkotmánybíróság döntésében figyelemmel volt az Emberi Jogok Európai Bíróságának megállapításaira is, amely már több alkalommal foglalkozott a kérdéses magyar szabályozással.

Az Alkotmánybíróság a diktatórikus rendszerekkel való azonosulást kifejező nézetek nyilvános megfogalmazását, terjesztését vagy hasonló célzatos magatartások büntetendővé nyilvánítását a véleménynyilvánítás szabadsága korlátozásának legitim céljaként ismerte el. Indoklása szerint a XX. század szélsőséges politikai diktatúráihoz kötődő szimbólumokkal összefüggő magatartások egyrészt érzékenyen érinthetik, illetve sérthetik az emberi méltóságot, másrészt ellentétesek az alaptörvényből levezethető alkotmányos értékrenddel. Ugyanakkor megállapította, hogy a büntetőjogi norma túlságosan tágan határozza meg a büntetendő magatartások körét, mert nem differenciált, hanem a jelképhasználatot általában rendeli büntetni, jóllehet a célzat, az elkövetési mód vagy a kiváltott eredmény figyelembevétele az egyes szimbólumok esetében elengedhetetlen lehet. Felhívta továbbá az Alkotmánybíróság a figyelmet arra is, hogy a tényállás alkalmazása során számtalan egymással is ellentétes bírói döntés született, és ez önkényes jogértelmezéshez vezethet.

Az Alkotmánybíróság határozatára is figyelemmel a törvényjavaslat az önkényuralmi jelképek használatát tiltó rendelkezést úgy állapítja meg, hogy az általános jellegű tiltás helyett az önkényuralmi jelképeknek a köznyugalom megzavarására alkalmas módon történő terjesztését, nagy nyilvánosság előtti használatát vagy közszemlére tételét tiltja meg, azaz a korábbiakhoz képest szűkebb körben állapítja meg a büntetendő magatartások körét. A köznyugalom megzavarására alkalmas lehet a jelképek használata, ha az például az önkényuralmi rendszerek áldozatainak emberi méltóságát vagy kegyeleti jogát sérti. Egyértelmű ugyanis, hogy az a magatartás vagy cselekmény, amely egyes személyek emberi méltóságát vagy halottak emlékét sérti, a köznyugalom megzavarására alkalmas lehet. Az új büntetőjogi tényállás az Emberi Jogok Európai Bíróságának esetjogát is szem előtt tartva határozza meg a tiltott magatartásokat, valamint - reményeink szerint - pontosabb és egyértelműbb megfogalmazással hozzájárulhat a jogalkalmazás egységességének elősegítéséhez is.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A nemzetiszocialista és a kommunista diktatúrák uralma alatt elkövetett embertelen bűnök mély és fájdalmas sebeket hagytak, és ezért e diktatúrák jelképei tiltásának feloldása mindaddig nem időszerű, és az alaptörvényben meghatározott emberi méltóság védelmével szemben áll, amíg Magyarországon egyetlen olyan ember is él, akit az ilyen diktatúrák jelképeit viselők kínoztak meg. A kormány meggyőződése továbbá, hogy nemcsak azok tekinthetők e borzalmas eszmerendszerek áldozatainak, akiket e törvényjavaslattal büntetni rendelt jelképek árnyai alatt gyilkoltak meg, hurcoltak lágerekbe vagy börtönöztek be, hanem e diktatúrák következményei túlmutatnak a múlton, sőt a jelenen is. A XX. század legsötétebb diktatúrái nem veszhetnek a feledés homályába, így e totalitárius diktatúrák által elkövetett bűnök áldozataira történő emlékezés része az is, ha e diktatúrák jelképeinek a köznyugalom megzavarására alkalmas használata nem megengedett, különösen akkor, ha az áldozatok emberi méltóságát vagy emlékét megsérti.

Mindezekre tekintettel kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a törvényjavaslatot támogatni szíveskedjen. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)