A felszólalás szövege:
DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Az európai uniós csatlakozásunkat követően az országhatárokon való átjutás, a szabad árumozgás és az országok közötti kereskedelem szabadabbá vált. A három megyét átszelő, kétsávos 86-os főút nem bírja már el a forgalmi terhelést, naponta 2-3 ezer kamion halad át rajta. Felmérések alapján mintegy 60 százalékkal emelkedett a tehergépjárművek száma a balesetveszélyesnek számító főút Vas, Zala és Győr-Sopron megyei szakaszán.
Ahhoz, hogy a probléma megoldódjon, szükség lenne a települések belterületét elkerülő utakra és a jelenleg kétsávos út négysávossá alakítására. Ez a fejlesztés jelentősen elősegítené a régió gazdasági fejlődését is, hiszen ezen az útvonalon szállítják a szlovák összeszerelő üzemek alkatrészigényét és a készárutermékek nagy részét a tenger felé. Kérdezem miniszter urat, hogy mikor tervezik a 86-os főút négysávosítását és a községeket érintő elterelő utak megépítését.
Várom miniszter úr megtisztelő szóbeli válaszát.
DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): Köszönöm miniszter úr válaszát. Megjegyzem, hogy valóban, az A2-es útdíj növekedése hatással volt a forgalomnövekedésre, viszont lényegében az észt, a litván és a lett, valamint a lengyel forgalom okozza az igazi növekedést, amely a vámhatárok megszüntetésétől, 2004. május 1-jétől számítható.
Kérem miniszter urat, hogy miután európai csatlakozásunk is közrehatott a forgalomnövekedésben és a helyzet kialakulásában, esetleg tervezzük vagy próbáljuk meg további európai források igénybevételét a rekonstrukcióhoz.
A válaszát elfogadom. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)
DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Örülök, hogy miniszterelnök úr mai beszédében az önkormányzatok problémájával, életével foglalkozott. Úgy gondolom, hogy az önkormányzatok számára ez az év elég izgalmas év volt, tele volt választásokkal, készülődésekkel, programkészítésekkel, és most eljött az az időszak, amikor ennek megvalósulása, testet öltése fog bekövetkezni költségvetések és fejlesztési tervek készítése formájában. Ezért jónak tartom a javaslat időzítését, hiszen amikor igazán megbeszélnivalónk akad egymással, az ez az időszak. Köszönöm én azokat a javaslatokat, amelyek eddig is elhangzottak, gondolom, gazdagítani fogják azt a párbeszédet, ami reményeim szerint ebben a témakörben kialakul majd az önkormányzatok között.
Navracsics frakcióvezető úr említette, hogy van párbeszéd a pártok között, utalva a házbizottságra. Örömmel mondom a tisztelt Országgyűlésnek, hogy van párbeszéd az önkormányzatok között is, legfeljebb ezt hol bevalljuk, hol nem. Egy-egy térségi fejlesztés, regionális fejlesztés nem pártkérdés, még csak nem is egy település kérdése; egy út nyomvonalának a kijelölése, vasúti korszerűsítések kérdése, környezetvédelem, árvízvédelem, ezek mind olyan kérdések, amelyeket időről időre az önkormányzatoknak, a testületeknek egymással is meg kell beszélni, nem csak magukban megvitatni. Talán nem hozom kínos helyzetbe fideszes polgármester barátaimat, ha elárulom, hogy bizony rendszeresen konzultálunk mi is ezekben a kérdésekben. És azt is elárulom, hogy ezekben a kérdésekben több az egyetértő nyilatkozatunk, mint az ellenkező. Az egy másik dolog, hogy persze utána engem kérnek arra, hogy képviseljem az így kialakított közös álláspontot, mert ebben az országban, azt el kell mondanunk, nem a demonstrációkhoz és a tüntetésekhez kell bátorság, hanem a párbeszédhez és a konzultációkhoz. És bízom benne, hogy a mostani miniszterelnöki javaslat megindítja ezt a bátorságot mind a két oldalról, és leülünk végre rendezni közös dolgainkat, önkormányzatok egymás között és az önkormányzatok a kormánnyal, ezért.
A szocialista frakció és a baloldali önkormányzatok nevében a magam részéről üdvözlöm a miniszterelnöki felvetést a kormány-önkormányzatok egyeztető fórumának létrehozásáról. A magunk részéről részt kívánunk benne venni, élni kívánunk azokkal a lehetőségekkel, amit ez a fórum biztosít számunkra, és arra biztatom ellenzéki polgármester és önkormányzati tisztségviselő barátaimat is, hogy ők is éljenek ezzel a lehetőséggel, és tiszteljük meg a meghívás alapján 22-én a kormányt, és kezdjük el a párbeszédet.
(13.20)
A kétkamarás parlamentek sajátossága az, hogy külön lehetőség van az önkormányzatok problémáinak képviseletére általában a második kamarában. Ez nálunk nincs így. Arra kényszerülnek az önkormányzatok, hogy időről időre befurakodjanak abba a testületbe is, amit nem nekik találtak ki - mondjuk, az Országgyűlésbe -, hogy ezeket a problémákat megvitassuk. Azt is át lehetne gondolni, hogy helyes-e ez így, tartható-e így, ezért azt a felvetést, amit az önkormányzati és a kormányzati struktúra egészére fejtett ki miniszterelnök úr, szintén megszívlelendőnek és továbbgondolandónak, közös továbbgondolásra érdemesnek tartanánk.
A fejlesztési politikát felügyelő szerv létrehozása, úgy gondolom, mindenkinek közös érdeke. Miképpen elhangzott, a források megjelenése és felhasználása nem egy ciklushoz kötődik. Kölcsönös érdekünk, hogy azt a garanciát, amit a ráláthatóság, az ellenőrizhetőség jelent, valamennyi párt élvezze, ezért a magunk részéről ezt a felvetést is támogatjuk.
Bízom abban, hogy ez a kezdeményezés nem jut a korábbi kezdeményezések sorsára, és az ország, valamint a városok fejlesztése érdekében az önkormányzatok egymás közötti, illetve az önkormányzatok és a kormány közötti párbeszéd megindul és gyümölcsöző lesz.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Nagy megdöbbenéssel fogadták a szombathelyiek, hogy a néhány éve több milliárd forintból kialakított laboratóriumot 2007. január 1-jével bezárják. A laboratórium telkét 2000-ben központi költségvetésből finanszírozva vásárolta Szombathely városától a felügyelőség; a 2001-ben megkezdődött építkezés 2003-ban fejeződött be. A hálózatban legkorszerűbb, a szakmai kívánalmaknak magas szinten megfelelő laboratóriumi épület több milliárd forint értékű. A benne lévő műszereket a 2005-ben EU-pályázatból történő fejlesztés tette korszerűvé.
A tervek szerint a nyugat-dunántúli KTVF szombathelyi laboratóriumának mintavételi és vizsgálati feladatait 2007. január 1-jétől az Észak-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség laboratóriuma fogja ellátni. A terület mérete nagyobb, mint a régió, a távolságok nagysága azonban kétségessé teszi a feladat eddigi színvonalon történő ellátását, mivel tudomásunk szerint a győri felügyelőséget sem bővítették. A minták napi begyűjtése jelenleg Szombathelyről 350-400 kilométer gépkocsifutást igényel. Amennyiben a feladatokat máshol látják el, az utazási távolság alkalmanként körülbelül 300 kilométerrel növekszik. A rossz úthálózat mellett Zala megye déli részében vagy a Kis-Balatonon történő mintavétel 10-12 óra napi munkaidőt jelent.
A szombathelyi laboratórium az ország egyik legújabb, legjobban felszerelt, magasan kvalifikált munkaerővel működő, a környezetvédelmi hálózatban elsőként, 1993-ban akkreditált laboratórium. Akkreditált státusa valamennyi környezetvédelmi vizsgálatra - víz, talaj, levegő, zaj s a többi - kiterjed; az akkreditált státus 1993 óta folyamatos. A hálózatban lévő laborok akkreditálása az úttörő szombathelyi labor dokumentációja alapján történt később. A laboratórium a megfelelő... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)
Kérdésem: kérdezem miniszter urat, hogy a néhány éve átadott, több milliárd forint központi költségvetési támogatással megépült szombathelyi labor bezárását mi indokolja; nem teszi-e lehetővé a működtetését esetleges részbeni piaci hasznosítása.
Várom megtisztelő válaszát.
DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Ismert ön előtt a térségünket átszelő 86-os út problematikája. A Vas megyei érintett települések azt várták az útdíj bevezetésétől, hogy a 86-os útszakaszt terhelő forgalom mérséklődik, és életük elviselhetőbbé válik. Meg kell hogy állapítsam - hetente többször teszem meg a Szombathely-Budapest távolságot gépkocsival -, hogy ez a forgalom nem mérséklődött, sőt ha lehet, még egy kicsit fokozódott is.
A kérdésem államtitkár úrhoz az, hogy a beszedett útdíjak képezhetnek-e forrást a tekintetben, hogy a 84-es négysávosítása, annak az előkészítése felgyorsuljon, több forrás álljon rendelkezésre. Tervezi-e a tárca az így megszerzett pluszforrásoknak az út korszerűsítésére és fejlesztésére való fordítását?
Várom megtisztelő válaszát.
DR. IPKOVICH GYÖRGY, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az önkormányzati és területfejlesztési bizottság elmúlt ülésén megtárgyalta a törvényjavaslatot, és egyértelmű és egyöntetű volt az az álláspont, hogy igen, szükséges a törvényjavaslat, olyan eszközöket kell adnunk az útépítők kezébe, akik azt jól forgatva minél előbb valósítják meg ezt a gazdaságélénkítő, infrastrukturális beruházást.
Az a vélemény is megfogalmazódott, hogy a viták során ki kell majd küszöbölni azokat a hiányosságokat, amelyek fellelhetők még a törvényjavaslatban. Ezeket a hiányosságokat a hozzászólók nagyrészt a törvényjavaslat mellékletével, az utak felsorolásával kapcsolatban említették meg. Nevesítve hangzott el útjavaslat ezen a vitán is, egészen pontosan a 86-os csorna-szombathelyi út mint javasolt módosítás hangzott akkor el, és ez azóta megfogalmazásra is került.
A bizottság magát a törvénytervezetet 12-10 arányban általános vitára alkalmasnak tartotta, azzal, hogy a megemlített hiányosságokat a vita során módosító javaslatokkal kiküszöbölhessük.
Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)
DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Miként a bizottsági vélemény tolmácsolásánál is elmondtam, jómagam a törvénytervezet mellett tettem le a voksomat, hiszen alkalmas eszköznek tűnik arra a célra, hogy meggyorsítsa az útberuházásokat. Itt örömmel hallom képviselőtársaimtól, hogy konszenzus kezd kialakulni közöttünk, ez nálunk, a nyugat-dunántúli régióban is így van, ennyi titkot hadd áruljak el, talán nem hozom kellemetlen helyzetbe ellenzéki képviselőtársaimat. Útkérdésben nem szokott nagy vita lenni közöttünk. Ez egy olyan közös problémakör, amelyre felfűzhetők jobboldali és baloldali, zalai és győri, Vas megyei és egyéb képviselőtársaink.
Tehát a magam részéről a konszenzust abban is megajánlanám, és sajnálom, hogy Tasó képviselőtársam elhagyta a termet, arra kérném nagy tisztelettel, hogy változtassa meg a véleményét, és javasoljuk elfogadásra ezt a törvényt. Hiszen ha nem fogadjuk el, akkor kiesik a kezünkből egy eszköz a gyors végrehajtás tekintetében. Valamennyien bízunk benne, hogy elfogadják a nemzeti fejlesztési tervünk útépítésre vonatkozó részeit. Ha ezt elfogadják, és a forrás rendelkezésünkre áll, mindenkinek elsődleges érdeke lesz, hogy ez minél könnyebben, minél gyorsabban, és azokat a bizonyos rendkívüliségeket is igénybe véve megvalósulhasson, amiről itt szó volt.
Az igazi vitát tulajdonképpen a törvény függeléke okozza, és mindenki a saját problémáját kívánja viszontlátni abban a függelékben, amely tartalmazza azokat az utakat, amelyekre kiterjed ez a bizonyos törvényi kedvezmény. A magam részéről nem látok veszélyt abban, hogy ezt a lehető legszélesebbre bővítsük, hiszen ez a mostani törvény - mint szó van róla - nem forráselosztásról szól. Ez nem pénzt határoz meg, ez a lehetőségeket adja az útépítő kezébe, aki a törvény hatálya alá tartozó utaknál igénybe kívánja venni. Tehát javasolom a tárca felé ezeknek a módosító javaslatoknak bizonyos rugalmas kezelését, nem kellene ebből kardinális kérdést csinálni.
Visszatérve a 86-os útra, amelyről itt már szó esett, a magam részéről meg is fogalmaztam egy módosító javaslatot, és ebben számos támogatóra találtam, ezt köszönöm jobb- és baloldalról egyaránt. Ez egy érdekes problémát vet fel, amely talán túlmutat a konkrét lista összeállításán. Amikor az Unió tagja lettünk, és reményt kaptunk arra, hogy források állnak majd rendelkezésünkre infrastrukturális fejlesztésre, nagyrészt mindenki a saját közúti, gyorsforgalmi útfejlesztését próbálta előtérbe helyezni. Akkor az illetékesektől rendszeresen azt a választ kaptuk, hogy kicsit hátrább az agarakkal, hiszen az EU - az érvényben lévő fejlesztési koncepciója alapján - nem támogatja a gyorsforgalmi útfejlesztéseket, nem akar autópályát, gyorsforgalmi utakat építeni, és ez így is volt akkor, hiszen a 2001-ben elfogadott, úgynevezett Fehér könyv fejlesztési koncepciója azt mondta ki, hogy Európa kellő gyorsforgalmi úthálózattal rendelkezik.
Most hívnám fel a figyelmet - kicsit talán a tárcának is, bár gondolom, nem nekem kell felhívnom a figyelmet, hiszen ők is nézik ezeket a változásokat -, hogy az egyik lényeges és pozitív változás az EU álláspontjában a csatlakozás óta pontosan ebben tapasztalható, és ezt azért örömmel közlöm. Megváltozott a Fehér könyv azon alaptétele, hogy nem kell a közúti és gyorsforgalmi útfejlesztéssel foglalkoznunk. Azt mondta ki az EU a reform során, hogy pontosan az újonnan csatlakozó országok közútállapotát figyelembe véve igenis kell, igenis fontos dolog a gyorsforgalmi úthálózat fejlesztése.
(11.40)
Megfogalmazott prioritásokat is: az észak-déli viszonylatok fejlesztése, a volt vasfüggöny melletti területek bekapcsolása az európai általános közlekedési rendszerbe. Ezek mind olyan prioritások, amelyek ránk vonatkoznak, mi ebből hasznot tudunk húzni. Ha egyszer az Európai Unió ezeket az alapelveket elfogadja, általában forrást is szokott mellé rendelni. Meg kellene néznünk szép csöndesen, hogy a megváltozott elvekhez tudunk-e további forrásokat rendelni, és a megnövekedett forrásokkal talán már jobban tudnánk a saját problémánkat is kezelni, és nem egy olyan körbe szorulnánk be, hogy mindenki a saját kis gyorsforgalmi útját akarja beleszorítani egy bizonyos korlátozott rétegbe, talán túl tudnánk lépni ezen a körön is.
Köszönöm tisztelettel a tárca segítségét, amely keretében feltártuk azokat a problémákat, amik tulajdonképpen az európai bővítés óta a térségünkben jelentkeztek, és köszönjük azt is, hogy egy kicsit talán túlnézünk a gyorsforgalmi utak összeállításánál a nemzeti kereteken, hisz Európa részévé lettünk. Egy olyan fontos gazdasági esemény, ami bekövetkezett 2004. május 1-jén - nemcsak politikai események, gazdasági események is bekövetkeztek -, hogy megszűnt az összes vámhatár a környékünkön, és egy észt kamionos Tallinnból vámvizsgálat nélkül jut el a koperi kikötőig az árujával, azt eredményezte a Nyugat-Dunántúlon, hogy észt, lett, litván, lengyel, cseh kamionok ezrei, naponta 2000-2500 halad át a 86-os gyorsforgalmúnak szánt utunkon. Ez okozza azt a problémát, amit tulajdonképpen az imént felszólalók is ecseteltek, és tulajdonképpen ez okozta azt a támogatást is, amit a törvénymódosító javaslatunk élvez.
Én kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy útkérdésben, ha lehet, rakjuk félre a pártpolitikai elképzeléseket, próbáljuk közösen keresni a megoldásokat, adjuk meg a támogatást, és adjuk meg az ötleteket is a szaktárcának, és ezt a törvényt, bár viták és módosítás árán, fogadjuk el.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Márton képviselőtársamnak válaszolva, aki megszólított, persze hogy nem szerepelhetett számos tervezet korábban az előterjesztésben vagy a korábbi jogszabályokban, hisz az élet változik.
(12.10)
Amit elmondtam, pontosan azt tükrözte, hogy még csak nem is 2002, hanem 2004 óta következtek be olyan gazdasági, politikai események, amelyek átrendezték a forgalmat Nyugat-Dunántúlon. Nyilvánvaló dolog, hogy előtte ezek a problémák nem voltak ilyen élesek.
A másik viszont az, hogy a szakmai előkészítés alapján nyilvánvalóan a politikának kell dönteni, mégpedig annak a politikának, akik most itt ülünk, és ezért kértem, hogy ez a politikai akarat lehetőleg közelítsen abban az értelemben, hogy tegyük könnyebbé az útépítéseket, hisz nemcsak közlekedésszakmai kérdésről van szó, hanem gazdaságfejlesztésről is. Konkrétan mondhatnám, hogy a 86-os mellett letelepíthető a beszállító rendszere a szlovák autó-összeszerelő üzemeknek, ami óriási gazdasági esemény lehet a Nyugat-Dunántúlon, fellendítve Zala, Győr-Sopron, Vas, de még Veszprém megye gazdaságát is.
Tehát ezt befektetésként is kellene kezelni, és számos szakmai szempont összegzésére kell hogy sor kerüljön, amikor a döntés megszületik. Ezt a döntést itt a politika fogja meghozni, és ebben a kérdésben - miképpen mindig kérem a nyugat-dunántúli országgyűlési képviselőket is - lehetőleg egységesen döntsünk, hogy igen, gyorsítsuk meg a közutak és a gyorsforgalmi utak fejlesztését, és ebben mutasson példát az Országgyűlés. (Taps az MSZP soraiból.)
DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Időnként egy kicsit félresiklik ennek a vitának a menete. Többször elhangzott az a kijelentés, hogy nem az a fontos, hogy a listán milyen utak vannak bent. Pedig nagyon fontos, ugyanis a törvény úgy szól, hogy a listában felsorolt gyorsforgalmi utak tartoznak a törvény hatálya alá. Tehát azok az utak élvezik ezt a kedvezményt, azt a rendszert, amit megfogalmaz a jogszabálytervezet, amelyek a listán fel vannak sorolva. Ezért a magam részéről rendkívül fontosnak tartom, hogy az általunk kiemeltnek tekintett utak ebben szerepeljenek, mert ha nem szerepelnek, akkor nem vonatkoztathatjuk rájuk azokat a kedvezményeket, amiket a törvénymódosítás ad a kezünkbe a gyorsabb megvalósítás érdekében.
De pontosan azért, mert ez kedvezményekről szól és nem forrásról, egy kicsit lazábban kezelném azt a listát, hogy mely utak tartozhatnak hozzá. Ha már a 86-os út rajta van a nemzeti fejlesztési terv programján, és talán még forrást is kapunk rá, akkor ne vegyük ki azt az eszközrendszert a megvalósítás során a kezéből, amit pontosan a jogszabály által tervezett módosítás nyújtana az útépítéshez. Ezt szeretném leszögezni.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Herényi képviselőtársam a mai napon már tett fel kérdést hasonló témakörben. Hogy én mégis élek a lehetőséggel...
ELNÖK: Képviselő úr, nincsen hang. (Közbeszólás: Följebb a mikrofont!) Kérem az órát újraindítani. (Megtörténik.) Köszönöm szépen. Öné a szó.
DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): ...azért van, mert talán hozzá tudok járulni ahhoz a közös gondolkodáshoz, amit államtitkár úr nagyon helyesen mondott. A kérdésemet az motiválja, hogy nem olyan túl régen Berczeller Rezső szobrászművész alkotását Szombathely közterületéről ellopták, úgy hívták, hogy Anya gyermekével. Eszmei értéke 4 millió forint volt, anyagi értéke 30-40 ezer forint közé volt tehető. Alátámasztva Herényi képviselőtársam elmondását: szaporodnak a mi térségünkben is a vasúti biztosító berendezéseket ért rongálások és lopások, a különböző csatornatetők eltulajdonítása.
Mindenképpen figyelmet érdemel az a körülmény, hogy véleményünk szerint az teszi lehetővé ezeket a cselekményeket, hogy viszonylag könnyű az értékesítési út, tehát viszonylag kis problémával tud az elkövető túladni az eltulajdonított színesfémen. Én ezért hívnám fel államtitkár úr figyelmét, hogy lehet, hogy a színesfémmel foglalkozó cégek, vállalkozók engedélye, nyilvántartása szabályozott, de a termék nyomon követhetősége - és itt szerintem ez a lényeges - eléggé nehézkes még ebben a szabályozási rendszerben is.
Én nem tudom, hogy az Európai Unióban lopnak-e szobrokat vagy biztosítóberendezéseket. Amennyiben ott nem lopnak, akkor ez egy sajátos magyar helyzet, és akkor azt kell mondanunk majd, hogy azért fogunk korlátokat vagy különös szabályokat alkotni, hogy ezt a speciális magyar szokást szabályozzuk, de mégis, én úgy érzem - és államtitkár úr figyelmét erre hívnám fel -, hogy a termék nyomon követhetőségének a biztosítása nem mindenben megoldott. Nagyban hozzájárulna a visszatartó erőhöz, nagyban csökkenne az elkövetések száma abban az esetben, ha majdnem biztos lenne a tetten érhetőség, vagy az elkövető, illetve az orgazda vagy adott esetben a felvásárló felelősségre vonása. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) El kell fogadnunk olyan magyarázatot felvásárlótól, hogy nem tudta, hogy szobrot vesz át, amikor ketté van fűrészelve, vagy mondjuk, a csatornatetőre rá van írva egészen pontosan - éppen hogy az e-mail cím nincsen felírva -, hogy honnan származik az a csatornatető. (Az elnök ismét csenget.) Ne adjunk ilyen kibúvási lehetőséget a felvásárlóknak!
Ezért kérdezem államtitkár urat is ismételten, hogy magát a felvásárlást szabályozni kívánja-e a tárca.
DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a választ. Annyit hozzátennék, hogy ahogy valamikor a pálinkafőző eszközök megléte is eleve szabálysértés volt, tán most a beolvasztó berendezéseket lehetne ilyen szabályozás elé vonni, és akkor nem lennének titkos beolvasztó kételyek.
Szükségesnek tartom államtitkár úrral egyezően a közös gondolkodást a probléma megoldására.
DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A hozzászólók figyelmét arra szeretném felhívni, hogy a lakosság terhei bár fokozódnak, de enyhítésükre számos intézmény hivatott, többek közt az önkormányzatok. Úgy gondolom, hogy az a szociális segélyezési rendszer, amit működtetnek az országban meglévő önkormányzatok, alkalmas arra, hogy az ilyen anomáliákat adott esetben, szélsőséges esetekben segítsék, és senki ne kerüljön olyan helyzetbe, hogy anyagi rászorultsága vagy anyagi forrásai híján veszélybe kerüljön az egészségügyi ellátása.
Köszönöm. (Taps az MSZP soraiból.)
DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselőtársamnak mondom, hogy időnként a gazdaság szerencsére megcáfolja a várakozásokat, és a magyar önkormányzatok abban bíznak, hogy a nemzeti fejlesztési terv programjai ösztönzőleg fognak a gazdaságra hatni; elsődlegesen azok az infrastrukturális, termelői infrastruktúrát érintő fejlesztések, mint a közúti és vasútfejlesztési programok, amelyekhez Szombathely is nagy reményeket fűz.
A másik kérdés az ingatlanadó vagy iparűzési adó kérdése, amit feszegetett képviselőtársam. Szimpatikusabb nekünk az iparűzési adóra bazírozni, hisz az dinamikus jellegű, ösztönző jellegű, az önkormányzatokat arra ösztönzi, hogy ipartelepítési kérdésekkel foglalkozzanak, míg az ingatlanadó egy kicsit szankció-, büntető jellegű és a tulajdonhoz kötődő bevételrendszer. Tehát én a magam részéről inkább az iparűzési adó fejlesztésében és annak előtérbe helyezésében látom a jövőt.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)
DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hát, a kétely és a bizakodás Szküllája és Kharübdisze között hánykolódunk mi is, hisz ki láthatja a jövőt előre. Az előttünk fekvő törvénymódosítási javaslat tartalmazza a Nyugat-magyarországi Egyetem és a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola megszűnését és új főnixmadárként való életre kelését új intézménnyel. Megvannak a kételyeink, Almássy képviselőtársamnak mondom, valóban aggódva nézünk a jövő elé. De aggódva nézünk azok elé a feladatok elé is, amelyeket mostanában a felsőoktatás egészének meg kell oldani, a csökkenő hallgatói létszámmal, a kihívásokkal, egyebekkel. És mi úgy látjuk, és én is úgy látom, aki részt vettem a tárgyalások menetében, hogy jó okunk van a bizakodásra, hogy ez a két intézmény immáron Nyugat-magyarországi Egyetem címen meg fogja oldani ezeket a feladatokat.
Mi legalábbis a tőlünk várható segítséget megadjuk neki, miképpen eddig is megadtuk, hisz itt nemcsak a felsőoktatási intézmények egyesüléséről, azoknak az értékeknek az összeadásáról van szó, amelyeket a két intézmény eddig külön-külön képviselt - hitem szerint magasabb színvonalon jelennek meg az összevont egyesült intézményben ezek az értékek -, hanem azok a helyi támogatások is összeadódnak, amelyek eddig támogatták a Nyugat-magyarországi Egyetemet, de támogatták a Berzsenyi Dániel Főiskolát is erkölcsi, anyagi és mindenféle tekintetben.
Úgy gondolom, az intézmények megértették az idők szavát, és különösen a Nyugat-Dunántúl előtt álló kihívásokat értették meg, amikor e mellett az egyesülés mellett döntöttek, hisz van feladatunk nekünk Burgenland tekintetében is. Burgenland városhiányos, felsőoktatás-hiányos ausztriai terület, ahol bizony a művészeti képzések, a műszaki képzések, a nyelvi képzések terén bizony vállalhatunk feladatokat, és azon is leszünk, hogy vállaljunk. És miután erőink összeadódnak, talán helyt tudunk állni abban a versenyben, ami a stájer vagy alsó-ausztriai intézmények, illetve a magyarországi intézmények közötti harcot jellemzi.
A magam részéről, a szombathelyiek nevében beszélve, akik bizakodunk és reménykedünk, hogy ez a közös munka eredményre vezet, arra kérjük a tisztelt képviselőtársainkat, a tisztelt Országgyűlést, hogy hozzánk hasonlóan támogassák ezt a törvényjavaslatot, és adjuk meg a bizalmat az egyesült intézménynek, hogy eredménnyel járjon a próbálkozásuk.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! A képviselő úr előadásához röviden csatlakozva elmondanám, hogy van egy város az ország nyugati szögletében, ahol valószínűleg nem jobbak a képviselők, mint máshol, legalább olyan összetett, legalább olyan színes, legalább olyan széttagolt ez a képviselő-testület, mint más városokban, szerintem legalább annyit veszekszünk is. És mégis akadt egy olyan téma, amiben mindenki össze tudott fogni, és mindenki igent tudott mondani egy intézményalapításkor, és én ezt nagyon biztató jelnek tartom.
Színházat alapítottunk együttesen, és szeretnénk a jövő évben a működését megkezdeni. Ehhez nyújtottunk be költségvetési módosítási igényt az egyébként törvényben biztosított támogatás biztosítására. Kérem képviselőtársaimat, hogy ezt a színház-alapítási szándékot tekintsék úgy, mint fényt az alagút végén, és csatlakozzanak hozzá legalább olyan egyöntetűen, mint ahogyan ezt megtette Szombathely város képviselő-testülete, és köszönjük önöknek a támogatást.
Köszönöm szépen. (Taps.)
DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A patikaliberalizáció kérdéséhez néhány szempontot adnék a rövid hozzászólásomban. Kétségtelen, hogy a piaci alapokra helyezett működtetés ad problémát a patikák működtetésével kapcsolatban a tulajdonosoknak. Viszont a lakosság részéről történő megközelítése ennek a kérdésnek, az ellátottság kérdésében szerintem pozitív változásokat hozott az új szabályozás. Szombathely városában évekig húzódott egy patikanyitási probléma egy újonnan kialakított lakótelep tekintetében. Rendszeresen megakadályozták a patikanyitást a városban a kamarai vélemények.
Ez most megoldódott. A szolgáltatás színvonala a lakosság megítélése szerint növekedett, a nyitva tartás kérdése rendeződött, elérhetőbbé váltak a patika szolgáltatásai. Azokon a kétségtelenül meglévő problémákon, amik a készletezéssel és egyebekkel kapcsolatban felmerültek, közös erővel tudunk segíteni, változtatni, speciális hitelek rendelkezésre bocsátásával. Mégsem javasolnék visszatérést a korábbi állapothoz, mert gúzsba kötné bizonyos lakossági igények teljesítését.
Köszönöm.
DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Teljesen természetes, hogy mindenkit az a probléma érdekel, amiért felelős, és mi Szombathelyért voltunk felelősek. Arra azért felhívnám a tisztelt figyelmet, hogy aki piaci körülmények közé kerül, annak meg kell tanulni bizonyos szabályokat és magatartásformákat, amiket a piac megkövetel. Ez most így alakult. Én nem azt mondtam, hogy hagyjuk figyelmen kívül ezeket a problémákat, hanem azt, hogy ezek a problémák közös egyetértéssel és szakszerűen kezelhetők. A készletezés problémája és mindaz a problémakör, ami itt elhangzott, megoldható, ha ebben közös az akarat, és egy közös cselekvési programot össze tud hozni a tisztelt Országgyűlés. De azt megerősítem, hogy nálunk kedvező hatása volt ennek a szabályozásnak, és óvnánk attól, hogy ezt visszacsináljuk.
Köszönöm.
DR. IPKOVICH GYÖRGY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Deák Ferenc mondása szerint: mind fontosak, s múlhatatlanul szükségesek a közigazgatás különféle ágaiban a javítások, de valamennyit ugyanazon időben, egyszerre nem tárgyalhatjuk.
Ma a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény, közismert nevén a Ket. módosítási javaslata fekszik előttünk, ami a közigazgatás eljárási rendjén kíván javítani. Az eljárási jog az anyagi jog érvényesülését szolgálva állapítja meg az eljárás rendjét az eljáró állami, önkormányzati szervek és az állampolgárok számára, valamint meghatározza az anyagi jogi szabályok kikényszerítésének módját.
2004-ben az Országgyűlés óriási lépést tett a közigazgatási eljárásjog tekintetében, hiszen megalkotta azokat a jogi kereteket, alapokat, amelyek az egyszerűbb, gyorsabb, jobb hatósági ügyintézés megteremtését célozva lehetővé tették az elektronikus ügyintézés bevezetését. E lépés gyakorlatilag hasonlónak mondható ahhoz, amikor a kőtábla helyett a papír használatára tértek át évezredekkel ezelőtt. Emellett egy másik cél is megfogalmazódott, kimondva-kimondatlanul: egységesebb jogi nyelvezet, jogi környezet kialakítása az egyes eljárási jogok között. Emiatt nagyon sok elemet vett át a Pp. rendelkezéseiből is.
(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)
A jelenleg tárgyalandó módosítás továbberősíti az egyes eljárási jogok közti összhangot, de alapvetően az ügyfélbarát közigazgatás megteremtésének célját tartja szem előtt. A tervezet tartalmaz egy felbecsülhetetlen értékű megoldást, az egyablakos ügyintézés bevezetésének kezdetét. Ez azonban csak a kezdet, és az elektronikus ügyintézés teremtheti meg hozzá a követő érdemi lépéseket. E megoldás alkalmazása az ügyfelek számára kényelmesebb ügymenetet tesz lehetővé, és a kialakítandó eljárási rend szerint várhatóan gyorsabbat is. A közigazgatási hatóságok számára egy teljesen más munkafelfogást, munkaszervezést, szakmai ismereteket jelent. Ez válasz lehet az üzleti és a civil szféra kihívására is.
Nagyon fontos tehát, hogy a módosítás bevezetése és ezen alapokon további jogalkotás és jogalkalmazás megfelelő felkészítés után történjen. Fonyó Gyula szerint a jogalkotás eredményében, a jogalkalmazás folyamatában döntő időszak az új vagy módosított szabályok alkalmazásának bevezetése, a gyakorlat első időszaka. Jobbára kezdeti lépéseken múlik a kitűzött cél jó hatású megvalósítása.
A jogszabálytervezet a Ket. módosítása által egyszerűbbé, gyorsabbá és hatékonyabbá kívánja tenni a közigazgatási eljárást. Ennek érdekében több lépcsőben csökkenteni kívánja az eljárási határidőket, az ügyfelek terheit és kötelezettségeit, és kötelezően alkalmazni rendeli az elektronikus eljárást. A célok üdvözlendőek: elősegítik a polgárok bizalmának növelését a közigazgatás iránt, csökkentik a vállalkozások adminisztrációs terheit, illetve egyszerűbbé teszik az egyes eljárásokat.
A módosítással kapcsolatban azonban felvetődnek észrevételek. Az első nagy terület az ügyintézési határidő fokozatos csökkentése. Alapvetően jó és támogatandó a határidők csökkentésére irányuló törekvés, erre az ügyintézési gyakorlat jelenleg is törekszik, amennyiben arra módja és lehetősége van. Azonban a jogalkotónak is számba kell venni, hogy egy ügyintézőnek mennyi ügyet kell elintézni adott idő alatt, ha a Ket. eljárásait kell alkalmazni, és például azonnali eljárásban intézhető el az ügy. Előfordul, hogy egy ügyintézőre havi 300-500 darab ügy jut például az okmányirodákban. Az ügyek számával arányosan növekszik a munkateher, és nemcsak az ügyintézői, hanem az adminisztratív munkakörben is.
Kockázatos mai hatástanulmány alapján már 2008-ban meghatározni, hogy az ügyintézési idő négy év alatt hét munkanappal csökkenthető. Tényszerű statisztikai adatok ott határozhatók meg, ahol adatbázissal alátámaszthatók a számadatok, például központi nyilvántartásba való bejegyzések számával, okmánykiadási statisztikával, mint az okmányirodáknál. Fontos, hogy az eljárási határidők az ügyintézőket rászorítsák új munkastílusra, a munkanapokban megállapított részhatáridők épüljenek be az eljárásba. Vegye észre a hatóság, hogy az ügyben kell-e ideiglenes intézkedést tenni, kell-e soron kívüli elbírálást alkalmazni.
A hatóság az érkeztetéstől a postázásig az egész ügyintézési folyamatért felelősséggel tartozik, nem csupán annak kiadmányozásig terjedő szakaszáért. Az ügyfél nézőpontjából ugyanis teljesen mindegy, hogy melyik fázisban akadt el az ügye, az előadó fektette sokáig az ügyiratot, a vezető kiadmányozása váratott magára, vagy a postázás vett igénybe hosszú időt. A végeredmény mindegyik esetben ugyanaz: a hatóság túllépte a jogszabályban megállapított ügyintézési határidőt.
Úgy tűnik, hogy a jogalkotói elképezések az ügyintézési határidő 20, majd 15 munkanapra való csökkentésére vonatkozóan feszítettek, a hatósági munka eredményességét adott esetben veszélyeztethetik. A belső eljárási határidők nem is teszik lehetővé 15 munkanapos ügyintézési határidő tartását. A bonyolultabb ügyekben - például építési engedélyezési eljárás, telepengedélyezési eljárás - az ügyre optimálisan fordítandó idő 6-8 óra. Az egyes eljárási cselekmények külön 5 perctől 120 percig terjedő időtartamúak. Jó ügyintézőprogramok segítségével sem csökkenthető ez az idő számottevően. A 6-8 órát tehát az ügyintéző nem egyszerre tudja az ügyre fordítani, mivel az eljárási cselekmények egy része egymásra épül, tehát párhuzamosan nem minden végezhető, mint az indokolás ezt javasolja. A párhuzamosan végzett eljárási cselekményeket a közigazgatási hatóságok évtizedek óta gyakorolják.
A 20 munkanapos ügyintézési határidő bevezetését 2011. január 1-jétől az teheti lehetővé, hogy kötelező lesz az elektronikus kapcsolattartás a hatóságok között. Óvnék attól, hogy túlmisztifikáljuk a kötelező elektronikus kapcsolattartás ügyintézési határidőre gyakorolt hatását. Üdvözlendő elképzelés, hogy a hatóság és a szakhatóság elektronikus formában érintkezik, ezzel megtakarítható a postázásra fordított idő, valamint kiküszöbölhető a postán töltött idő, továbbá csökkennek a postai költségek, azonban ettől még a szakhatósági állásfoglalás elkészítése, dokumentumok átvizsgálása, helyszíni szemle végzése ugyanannyi időt fog igénybe venni.
E szabály bevezetése azzal a veszéllyel jár, hogy indokolatlan hátránnyal sújtaná az eljáró hatóságot, hiszen a határidő túllépése már előre borítékolható, s ehhez a tervezet súlyos következményeket fűz: fegyelmi felelősségre vonást, illeték-, illetve díj-visszafizetési kötelezettséget fűz, ezen túlmenően pedig közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítésének a kérdése is gyakrabban felmerülhet. Indokoltnak látszik, hogy az általános ügyintézési határidő 2014. január 1-jét követően is maradjon 20 munkanap, illetve a további csökkentés lehetőségére külön kerüljön sor részletes vizsgálatra.
Az elektronikus ügyintézés fontosságát hangsúlyozza a tervezet, amikor megállapítja, hogy az ügyintézési határidő fokozatos lerövidítését az elektronikus úton történő eljárás széles körben történő alkalmazása teremti meg. Az elektronikus út alkalmazása gyors és azonnali kommunikációt tesz lehetővé, de nem jelenti azt, hogy a hatóságnak az ügy érdemi intézésével kapcsolatos feladatai csökkennének vagy lerövidülnének. Az ügyintézőnek ugyanúgy meg kell vizsgálni a kérelem mellékletei tartalmát, akár elektronikusan, akár postán küldte az ügyfél. Szükség esetén ugyanúgy tanulmányoznia kell a jogszabályi környezetet, az anyagi jogszabályok gyakori változása miatt ez sokszor több időt vesz igénybe, és más eljárási cselekményekre is sor kerülhet.
A feladatok elvégzésének kötelezettsége nem szűnik meg az elektronikus ügyintézés bevezetésével, sőt a hatóság értesítési kötelezettségeinek növekedésével, a közigazgatási kar létszámának folyamatos csökkenésével e feladatokra éppen hogy kevesebb idő juthat.
A tervezet két indokot jelöl meg az elektronikus ügyintézés elterjedésének akadályaként. Egyrészt: a technikai feltételek jelenleg több hivatal esetén nem adottak, másrészt az ágazati jogszabályok számos esetben éltek a Ket. által biztosított azon lehetőséggel, hogy kizárták az elektronikus ügyintézést. Az elektronikus ügyintézés elterjedése akadályának nem csupán ezek az okai. A valódi e-ügyintézés kialakulásának és terjedésének további korlátai a központi elektronikus illeték- és díjfizetési rendszer hiánya, az ügyintézési programok létének és általános elterjedtségének hiánya, az ügyfelek elektronikus ügyintézési kedvének tömeges hiánya, valamint a mellékletek hiteles elektronikus csatolásának megoldatlansága. Az ügyek nagy százalékában az ügyintézési folyamat teljes mértékűen elektronikus, az ügyfél megjelenése nélküli végigvitele nem lehetséges mindaddig, míg az ügyfél nem tudja az eljárási illetéket, igazgatási szolgáltatási díjat elektronikusan megfizetni.
A hatósági ügyek többségében az ügyfélnek több dokumentumot kell a hatóság rendelkezésére bocsátani. Az az elképzelés támogatható, hogy ezek száma elektronikus rendszerekből történő hatósági adatkérés által csökkenjen. Ahogyan azonban ezt a tervezet is elismeri, ehhez még feltétel, hogy a szükséges informatikai fejlesztések megtörténjenek. Ezek hiánya a tervezett módosítások bevezetésének és általános körű alkalmazhatóságának akadályát képezheti.
A fenti fejlesztések megvalósulása sem jelenti a személyes megjelenés vagy postai út teljes kihagyásának realitását.
(15.10)
Vannak olyan mellékletek, amelyek hiteles elektronikus csatolása nem megoldott jelenleg: szerződések, építésügyi hatósági ügyekben tervdokumentáció becsatolása. Ilyen mellékletek szintén az ügyek nagy százalékában fordulhatnak elő, s amennyiben ezeket az ügyfél hitelesen nem tudja elektronikusan csatolni, úgy elkerülhetetlen a személyes megjelenés vagy a postai út igénybevétele.
Fontos, hogy megfelelő, az egész országban egységes ügyintéző programok készüljenek, informatikai rendszerek alakuljanak ki, amelyre az okmányirodai rendszer kiváló példa, de említhetem például a mi városunkban a hatósági munkát nagymértékben segítő építéshatósági ügyintéző programot is, amely valóban segítséget nyújt az ügyintézőknek, de ma még hiányzik a más hatóságokkal való elektronikus kapcsolattartás lehetősége.
Az ügyfelek által jelenleg is elektronikusan intézhető ügyek közül egyedül az adóügyek intézésének elektronikus lehetősége jelent sikert, ami elsősorban a viszonylag kis számú könyvelőirodáknak köszönhető. Az ügyfelek többsége még vagy nem rendelkezik megfelelő internet-hozzáférési lehetőséggel, vagy nem elég alapos a tájékoztatás a már biztosított elektronikus ügyintézési lehetőségekről. Indokolt, hogy szélesebb körben adjunk tájékoztatást az ügyfeleknek e lehetőségekről, és ösztönzőrendszer bevezetését fontoljuk meg illeték-, illetve díjfizetési kedvezmények formájában.
A tervezet szerint a hatóság illeték- és díj-visszafizetési kötelezettsége az eljáró hatóságot súlyosan érinti. A tervezet nem arányosít, nem súlyoz, amennyiben a hatóság akár csak egy nappal is túllépi az ügyintézési határidőt, a visszafizetési kötelezettség beáll, és például az építésügyi hatóságok akár százezres nagyságrendű illetékét ugyanúgy köteles lesz az ügyfél kérelmére visszafizetni, mint az általános tételű eljárási illetéket. Az egynapos késedelem nem áll arányban az ilyen súlyú visszafizetési kötelezettséggel. Túlzónak tűnik, hogy a tervezet visszafizetési kötelezettséget határoz meg arra az esetre is, ha az ügyfél, például költségmentesség okán illetéket nem fizetett, vagy maga az eljárás illetékmentes. Ebben az esetben ugyanis a tervezet szerint az általános tételű illetéket kell az eljáró hatóságnak visszafizetni. Az illetékbevétel állami bevétel, ugyanakkor a hatóságnak saját költségvetése terhére kell a visszafizetési kötelezettséget teljesíteni. A tervezet készítői az eljáró hatóságot kívánják rákényszeríteni az eljárási határidők betartására, ugyanakkor az állami költségvetésben szereplő normatívák az önkormányzatok esetében nem biztosítják a feladat teljes mértékű finanszírozását, a szükséges számú ügyintézői létszám és egyéb dologi feltételek biztosítását.
Hatékonyabb végrehajtási eljárást vártunk, a végrehajtásról szóló fejezet azonban továbbra is a törvény gyenge pontja. A közigazgatási végrehajtás témaköre még mindig nem kellően rendezett. A tervezet szakít a végrehajtó szolgálatok létrejöttével, és kijelöli a végrehajtást foganatosító szervet, a hatósági végrehajtásba beemeli a bírósági végrehajtásról szóló törvény szabályait. Megengedi, sőt sugallja önálló bírósági végrehajtókkal történő szerződéskötést. A végrehajtási szabályoknál azonban továbbra is meg kell különböztetni az általános, a Ket. alapján történő végrehajtást és az adóigazgatási eljárásban alkalmazott, az adózás rendjéről szóló törvényben szabályozott végrehajtást. A végrehajtás szabályainak a Vht. szabályaihoz történő igazítása, átláthatóvá tétele és csupán az eltérések szabályozása szintén kívánatos.
A közigazgatási hatékonyságnövelés fontos lehetősége az időpontfoglalás biztosítása. Ez elsődlegesen azokra az ügyekre vonatkozik, amelyeket még nem lehet teljesen elektronizálni, illetve ha az ügyfél úgy gondolja, hogy a megoldás érdekében az ügyintézővel személyes eszmecserére van szüksége. Az időpontfoglalás lehetőségének biztosítása szervezési előkészítést, fegyelmezettebb, tervszerű munkavégzést kíván, azonban komolyan javíthatja a hatékonyságot és az intézmény megítélését egyaránt. Ilyen rendszer már több önkormányzatnál is működik, pozitív tapasztalatokkal. Azonban a 10 munkanapon belüli időpontadás nagyon sok esetben csak az ügyintézők számának növelésével megoldható. Változó az is, hogy milyen ügyekben, az év mely időszakában kívánnak többen ügyet intézni. A képesítési előírásokra figyelemmel a Ktv. bérezésre vonatkozó szabálya szerint nincs lehetősége a hatóságoknak, elsősorban ez a települési polgármesteri hivatalokat jelenti, univerzális ügyintézőket alkalmazni.
A fokozatos hatálybaléptetés lehetőséget teremt az ágazati jogszabályok módosítására, a hatóságok közötti kapcsolattartás megfelelő kiépítésére és az ügyintézési határidők csökkentésére való felkészülésre. Az eljárási gyakorlatot azonban az ágazati jogszabályok fogják egyértelműen meghatározni. Ha az ágazati szabályozás túl sok eljárási szabályt tartalmaz, a Ket. alkalmazhatóságát megnehezíti.
Összegezve elmondható, hogy a törvényjavaslat céljai helyesek, jók és megvalósítandók. Különösen fontos az elektronikus ügyintézés mind nagyobb területeken való bevezetése, az egyablakos ügyintézés lehetőségének megteremtése, ezek által az ügyfelek számára egyszerűbb, gyorsabb és hatékonyabb ügyintézés biztosítása. Az egyes megoldási javaslatok a szükséges informatikai fejlesztések nélkül azonban működésképtelenek lehetnek. A módosítás a hatóság és az ügyfél közti alá-fölé rendeltségi viszonyt enyhíti.
A tervezet jó és kívánatos céljai - az ügyfélbarát, szolgáltató, gyors közigazgatás megteremtése - megfelelő feltételek biztosítása esetén elérhetőek. A közigazgatás személyi állományának folyamatos csökkenése mellett aggályos lehet a hatóságok munkaterheinek további növelése és az eljárási határidők drasztikus csökkentése. Ezt megfontolandónak tartjuk.
Nem elegendő csak jogszabályok alkotása, ha nem teremtjük meg azok végrehajtásának feltételeit. Jelenleg a közigazgatási rendszer azonban, ismerjük el, nem elég hatékony, és csupán törvényalkotás útján nem is lesz az. Szükséges a közigazgatás további reformja, amely nem a papíralapú közigazgatást tekinti megreformálandónak, hanem egy új, korszerűbb technológiára alapítja a változást. Nem elszigetelt változásokat eredményez, hanem rendszerszemléletben gondolkodva cselekszik. Az előttünk fekvő módosítást ennek tartjuk, és támogatását kérjük.
Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)
DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A Ket.-novella 2009. október 1-jei hatálybalépése, valamint a 2006/123/EK irányelv rendelkezéseinek a nemzeti jogba való átültetése 2009. december 28-i határideje indokolta a salátatörvény-javaslat megszületését. A tervezet az ágazati törvények módosításának halmaza, amelyben részben a Ket.-novella indokolta technikai jellegű módosítások szerepelnek, részben olyan változások, amelyek az irányelv és a novella tartalmi rendelkezéseink ágazati szintű szabályozását igénylik.
A javaslat törekszik az ágazati jogszabályok, valamint a Ket.-ben és más jogszabályokban fellelhető párhuzamosságok felszámolására, ami üdvözlendő. A jogszabályalkotásban elharapózott az a gyakorlat, hogy a szövegezés során, elkerülendő az ismétlést, visszahivatkozásokkal telítettek a jogszabályi szövegek, ami erősen megnehezíti azok olvasását, megértését, és az alkalmazás során e gyakorlat sok esetben zavaró. Ezért fontos, hogy a javaslat megkísérli a Ket. egyes rendelkezéseire való hivatkozást értelemszerű szöveges hivatkozásra módosítani ott, ahol ez szükséges.
A javaslat az ágazati törvényekben szabályozni kívánja azokat a nyilvántartott adatokat, nyilvántartásokat, amelyeket az egyes hatóságok vezetni kötelesek. A szabályozás lényege, hogy az ügyféltől csak az azonosításhoz szükséges adaton túl olyan adat nem kérhető, amely a hatóság saját vagy más hatóság, és az Országos Közjegyzői Kamara jogszabállyal elrendelt nyilvántartásában fellelhető. Ezen adatok beszerzése az eljáró hatóságok feladata. Az Unióban bevezetésre kerülő belső piaci információs rendszer, az úgynevezett IMI lehetővé teszi, hogy az egyes tagállamok hatóságaihoz anélkül lehessen megkeresést intézni, hogy a hatáskör és az illetékesség kutatását a megkereső hatóságoknak nem kell elvégezni, ami rendkívül leegyszerűsíti az eljárást.
Tekintettel arra, hogy a hazai jogrendszerekben sok hatóság még több nyilvántartás vezetésére kötelezett, szükségesnek látszik hogy egy, az IMI-hez hasonló rendszer segítse a hatóságok oldaláról is az adatok beszerzését, a megkeresések teljesítését. Ma már léteznek ilyen rendszerek - személy-, adat- és lakcímnyilvántartó rendszer, közlekedésigazgatási nyilvántartó rendszer, ingatlan-nyilvántartási rendszer s a többi -, ezek hozzáférhetősége, illetve minden nyilvántartás elektronikus úton történő elérhetőségének lehetősége azonban erősen korlátozott jelenleg. Ennek nemcsak az adatvédelem az oka, hanem az is, hogy az adatokhoz való hozzáférés illeték-, illetve igazgatási-szolgáltatási- vagy rendszerhasználatidíj-mentes jogszabályi feltételei nem minden hatóság számára biztosítottak.
Helyes megoldás a természetes személyazonosító adatok egy törvényben való meghatározása, és ennek következetes átvezetése az ágazati jogszabályokon. Rendkívül nagy segítséget jelentene azonban a képzett azonosító számok - adóazonosító, társadalombiztosítási azonosító és személyazonosító szám - helyett egy alkalmazása. Örvendetes és üdvözlendő a Pp. azon módosítása, amely a szakhatóságok számára kötelezővé teszi a perbe hívás elfogadását, ha a határozat szakhatósági állásfoglaláson alapul. E megoldás mind a közigazgatási bíróság, mind az eljáró hatóság és az ügyfelek számára is egyértelmű helyzetet teremt.
Álláspontom szerint a Ket.-novellában általános jelleggel lehetne és indokolt lenne az ügyféli jogok gyakorlása esetén kimondani, az ügyféli jogok csak akkor gyakorolhatók, ha az ügyfél az elsőfokú eljárásban részt vett. A javaslat néhány ágazati törvény esetében ezt a lehetőséget arra hivatkozással adja meg, hogy kiemelt érdek a már elsőfokú eljárásban, hogy minden szükséges szempontot és tényt a hatóság elé tárjanak az ügyfelek, hogy a jogerős és végrehajtható döntés meghozatalát ne jogorvoslati vagy megismételt eljárás hátráltassa. Ehhez pedig a társadalmi és érdekvédelmi szervezeteknek már az elsőfokú eljárásba be kellene kapcsolódniuk érintettség esetén.
A Ket.-novellában munkanapokban meghatározott határidők átvezetése az ágazati jogszabályokon technikai módosításnak tekinthető. Rendkívül fontosnak tartom a Ket.-novella azon rendelkezését, hogy az ágazati törvényekben való megfelelés - amely szerint, ha a törvény eredeti, jogalkotói hatáskörben kiadott kormányrendelet vagy önkormányzati hatósági ügyben önkormányzati rendelet - az elektronikus utat nem zárja ki. Az eljárás megindítására irányuló kérelmet benyújtó ügyfél jogosult elektronikus úton kapcsolatot tartani a hatósággal, ha egyébként ez értelmezhető az adott eljárásban. E megoldással azokat az ügyfajtákat kell megjelölni, ahol az elektronikus út nem vehető igénybe, szemben a jelenlegi gyakorlattal, amely azokat az ügyeket nevesítette, ahol az elektronikus út alkalmazható.
Fontos azonban, hogy kellő idő álljon elsősorban az önkormányzatok rendelkezésére, megfelelő információkkal együtt, hogy a törvény hatálybalépéséig a szükséges jogszabályokat - és tegyük hozzá, műszaki fejlesztéseket - elvégezhessék.
A Ket. által bevezetett döntési formák, a határozat és végzés végigvitele az ágazati jogszabályokon rendkívül elősegíti annak a kaotikus helyzetnek a tisztázását, amelyet ennek elmaradása okozott. A Ket. hatálybalépése óta a közigazgatás kezdi elfogadni a terminológiákat, az ügyfelek számára ez még nehézségeket jelenthet, amit a régi fogalmakat használó egyes ágazati jogszabályok csak bonyolítottak. Helyes megoldás az általános jellegű méltányossági eljárás megszüntetése, azonban egyetértve a javaslattal fontos, hogy egyes ágazati jogszabályokban ennek pontos mérlegelési szempontjait megadjuk.
Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, hogy a vita lefolytatása, a módosító javaslatok megtárgyalása és elfogadása elősegíti azt, hogy a közigazgatási eljárás fejlődése, korszerűsége új irányt vegyen, és megfelelő, kellő időszerűséggel álljon úgy az ügyfelek, mint a hatóság rendelkezésére.
Köszönöm a figyelmüket, és a javaslat elfogadását javasolom. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)
DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Több ezer panellakás felújítása történt meg Szombathelyen az elmúlt években. A panelprogramnak köszönhetően a lakótömbök szigetelésével, a nyílászárók cseréjével és a fűtési rendszerek korszerűsítésével a csökkenő rezsiköltségek sokat könnyítettek az érintett családok életén. A kormány jóváhagyásával 2009 júniusában és júliusában a panelprogram keretében, az Önkormányzati Minisztérium döntése alapján közzétették a 2008-ban befogadott pályázatok közül a nyertes pályázatokat. Számos épület esetében a megküldött értesítés alapján a társasházak, lakásszövetkezetek jogszerűen kivitelezési szerződést kötöttek a vállalkozókkal, illetve megkötésre kerültek legtöbb esetben a támogatást nyújtó helyi önkormányzatokkal a támogatási szerződések.
(16.10)
Az állam részéről tudomásunk szerint egyetlen esetben sem történt meg még a támogatási szerződés megkötése és ennek keretében a kötelezettségvállalás a 2009. évi döntések tekintetében. A kedvezményezettek részére szerződéses biztosíték jelenleg nincs az állam részéről a pozitív döntés teljesítéséről.
Kérdezem államtitkár urat: mikor várható a támogató szerződések megkötése a 2008. évben kihirdetett nyertesekkel? Mennyi időt vesz igénybe a támogatási szerződések megkötésének megvalósulása, illetve azt követően az állam egyharmad részének átutalása, tekintettel arra, hogy több esetben a kivitelezési munkák műszaki átadás-átvételi eljárása is megtörtént az értesítések alapján. Reálisan mikor számíthatnak a kivitelezést elvégző vállalkozók az állami egyharmad támogatásnak a megérkezésére?
Várom államtitkár úr megtisztelő szóbeli válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)
DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Elöljáróban szeretném köszönetemet kifejezni államtitkár úrnak és a miniszter úrnak a nyugat-dunántúli régió nevében a 86-os számú gyorsforgalmi út fejlesztéséhez nyújtott kormányzati segítségért.
A térség közlekedésbiztonsága, ipari fejlesztése tekintetében mérföldkőnek tekinthető, hogy a kormány javaslata alapján az Országgyűlés 2007 júniusában elfogadta a Magyar Köztársaság gyorsforgalmi közúthálózatának fejlesztéséről szóló törvény módosítását, amelynek értelmében megépülhet a 86-os számú gyorsforgalmi út. A fenti útszakasz mintegy 20 kilométeres része kivitelezés alatt áll, illetve részben elkészült. Mintegy 40 kilométeres rész előkészítés alatt áll. E tekintetben jelezni szeretném az államtitkár úrnak, hogy a Szeleste-Csorna közötti szakasz engedélyezési, kivitelezési terve közbeszerzési kiírásának minőségbiztosítása 2009. augusztus óta áll a Közlekedésfejlesztési Integrált Közreműködő Szervezet késedelme miatt. A fentieken túl hátráltatja a munkát az is, hogy a közbeszerzési pályázat kiírásához szükséges támogatási szerződés a fentiek hiányában ez idáig még nem került aláírásra, amelyre 2009. december végére kaptunk ígéretet.
Kérdezem az államtitkár úrtól, hogy milyen intézkedést tervez annak érdekében, hogy a 86-os út fenti szakaszának engedélyezési, kivitelezési tervezésére kiírt közbeszerzési pályázat immár kiírható legyen, illetve a támogatási szerződés megkötése lehetővé váljon. Kérdezem államtitkár urat, hogy tervez-e intézkedéseket hasonló késedelmek elkerülése érdekében.
Várom megtisztelő válaszát. (Taps az MSZP padsoraiban.)