Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

TORDAI BENCE (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Orbán Viktort idézném. 2012-ben pontosan november 5-én ebben a Házban mondta Harangozó Tamás azonnali kérdésére a következő szavakat, szó szerinti idézet: „A nyolcvanas években nem a diktatúra ellen harcoltam, hanem azok ellen harcoltam, akik csinálták a diktatúrát.” Orbán Viktornak ez a mondata azért erősen továbbgondolásra készteti az embert. Tehát ha a nyolcvanas évek  ha már ennyit beszéltünk az önök által kommunizmusnak nevezett időszakról, ami azért, legyünk történelmileg pontosak, egy államszocialista berendezkedés volt , szóval, ha ennyire nem tetszettek neki a nyolcvanas évek, de mégsem a berendezkedéssel volt gond, csak a totalitárius rendszert, a puhuló diktatúrát üzemeltetők személyével, akkor azt kell gondolnunk, ha ez egy őszinte önvallomás volt, hogy ő már a nyolcvanas években is ifjú titánként, KISZ-vezetőként vonzódott az ilyen önkényuralmi berendezkedésekhez, vonzódott a központosított, minél inkább totalizált vezetéshez, és tulajdonképpen semmi mást nem akart már akkor sem, mint beleülni a legfőbb döntéshozó székébe.

Én nyilván akkoriban nem láttam ezt rajta, de sokan vannak, akik azt állítják, hogy már a fiatal Orbán Viktoron is látták ezt a hatalommániát, ezt a diktatórikus hajlamot. Ezzel együtt én nem mondom, hogy mostanra Orbán Viktor kiépített egy diktatúrát teljesen a maga szája íze szerint, azért vannak olyan külső feltételek, amik akadályozzák őt ennek a végrehajtásában, lehet, hogy vannak az ellenzéki oldalon, akikkel ebben a témában vitám van, de azt gondolom, nem egy diktatúrában élünk, de egy hibrid rezsimben élünk, vagy más néven egy versengő autokráciában élünk, ahol itt vagyunk, van egy többpárti parlament, de azért azt is látjuk, hogy nagyon távol áll ez a ténylegesen működő, jelző nélküli, valódi jogállami liberális demokráciák szabályaitól és működésmódjától. Ha egészen pontosak akarunk lenni, akkor ez itt egy jobboldali populista, autoriter államkapitalizmus, amit önök az elmúlt években sikeresen felépítettek.

Ennek fontos az ideológiai tartalma, fontos ez a jobboldali vagy szélsőjobboldali populista tartalom, hiszen az önöknek fontos képviselőik Horthy Miklóst éltetik, vagy éppen Tiszát éltetik, akiről éppen Harangozó képviselőtársam mondta el, hogy mégis miféle ember és miféle politikus volt, Horthyról pedig szerintem nem kell, nem érdemes hosszasan sorolni azokat a magyar nemzet ellen elkövetett bűnöket, amiknek végső soron több százezer magyar ember halála, sok millió magyar ember nyomora és az egész Magyarország, sőt az egész magyar nemzet szenvedése volt az ára.

Tehát ha önöknek olyan meghatározó politikusai vannak, akik ezt a Horthyt éltetik, ha önök olyan idegengyűlölő, uszító kampányokat folytatnak, amilyeneket a menekültek ellen folytattak 2015-től kezdve, akkor, azt hiszem, hogy tényleg csak az a kérdés, hogy ez egy radikális jobboldali populista vagy egy szélsőjobboldali populista irányzatú politika.

Az nem kérdéses, hogy ez egy autoriter önkényuralom, ahol nincsen érdemi ellensúlya az egyszemélyi vezetőnek, nincs olyan ember, aki Orbán Viktor döntéseivel szembe tudna menni a Fideszben, és természetesen, lévén a kétharmados többség, az ellenzéknek nincsenek meg az eszközei, hogy jogállami keretek között gyakorolja a társadalmi kontrollt, egyedül a társadalmi nyomás, a politikai nyomás az, ami el tudja Orbán Viktort és rezsimét tántorítani a legsúlyosabb túlkapásoktól, jogsértésektől és elnyomó gyakorlatoktól.

Nagyon fontos az is, hogy ez nemcsak egy politikai rendszer, ez egy politikai-gazdasági rendszer, ez egy államkapitalista rendszer, ahol ezt az államot valójában egy állampárt működteti. Ez az állampárt a Fidesz és a hozzá kapcsolódó oligarchák, strómanok, rokonok, barátok, üzletfelek azok, akik a magyar gazdaság egyre több szektorát, egyre több szféráját, egyre több ágazatát leuralják, felzabálják napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra és évről évre, hiszen láttuk, hogy azokat a szektorokat, amiket nem a nagyon nagy érdekérvényesítő képességű, tőkeerős multanacionális vállalatok jelenléte jellemez, azokat tulajdonképpen kivétel nélkül elkezdték az uralmuk alá hajtani, vagy már be is fejeződött ez a folyamat.

Magyarországon minden, ami vagy az állami megrendelésekhez valamilyen módon kapcsolódik, vagy az állami szabályozás alá esik  innentől kezdve tényleg minden gazdasági ágazat , tárgyává vált ennek a politikai-gazdasági zsákmányszerzésnek, ennek az államkapitalizmus-építésnek, amiben Orbán Viktor a strómanjain, Mészáros Lőrincen, Garancsin, Tiborczon meg a többi hasonlón keresztül nagyon is jeleskedik.

(7.00)

És hogyha megnézzük, hogy mi az az irány, mi az a politika, mi az a példa, amelyet Orbán és a Fidesz követ ebben az autoriterrendszer-építésben, akkor azt látjuk, hogy már réges-rég nem nyugatra fordul példákért, már réges-rég nem azt tanulmányozza, mint egykor Soros-ösztöndíjasként, hogy a sikeres nyugati liberális demokráciák hogyan működnek, és hogyan lehetne onnan jó gyakorlatokat átvenni, még ha rendre elő is kerül némi kényszeres felhanggal az, hogy minden rossz törvényjavaslat mellé odategyenek egy ahhoz hasonlító európai példát, teljesen kiragadva az ottani társadalmi, politikai kontextusából. Nos tehát nem oda, nem nyugatra fordul példákért és követendő gyakorlatokért, hanem keletre, és olyan új barátai vannak, mint Putyin, Erdoğan vagy a Kínai Kommunista Párt, vagy éppen a kazah és azeri diktatúráknak a vezetői.

És innentől kezdve tulajdonképpen érthető, hogy minden változás, amit Magyarországon tapasztalunk, ebbe az irányba mutat, az, hogy szigorítják a házszabályt, az, hogy szigorítják a sajtó lehetőségeit, korlátozzák a Parlamentben való megjelenését, az, hogy az ellenzéki képviselők jogosítványait megvonják, és az ellenük kivethető szankciókat súlyosbítják, az, hogy ezen keresztül a társadalmi kontroll, az átláthatóság lehetőségét csorbítják, az mind-mind abba az irányba mutat, hogy Orbán Viktor szíve szerint egy ilyen putyini, erdoğani típusú rendszert építene ki. Az a kérdés, hogy meddig tud eljutni ezen az úton, meddig hagyjuk neki azt, hogy Magyarországot az ilyen autoriter vagy diktatórikus rezsimekhez tegye egyre hasonlatosabbá.

Én azt gondolom, hogy egyrészt van egy talán nem annyira éles, nem annyira szigorú határvonal, amelyet az európai uniós tagságunk jelent a gyakorlatban, és amely bizonyos korlátokat azért még állít Orbán Viktor politikája elé, de ennél sokkal fontosabb az, hogy van itt egy társadalmi és politikai ellenállás, amely azt mondja egyre határozottabban, egyre hangosabban, egyre tudatosabban és egyre szervezettebben, hogy eddig, és ne tovább.

Orbán Viktor és kis klikkje nagyon jó a politikai taktikázásban, de kevéssé jó a valódi államférfiúi működésben, a jövőbe tekintő, a nemzet érdekét szolgáló átalakításokban; mindenesetre ez a hatalmi taktikai játszmázás jól megy nekik, és annyira magabiztosak voltak, hogy már a 2000-es évek vége felé tulajdonképpen a nyilvánosságba belemondták a centrális erőtérnek az elméletét, aztán kialakították a gyakorlatát, és mindez egészen jól működött 2018 végéig vagy akár még 2019 tavaszát is idesorolhatjuk. Tehát ez a rendszer addig működik jól, és addig mehet tovább előre ebbe a zsákutcába, vagy csúszhat lefelé ezen a síkos lejtőn a diktatúrák felé, amíg ennek a politikai ellensúlya meg nem képződik, és ez az, ami itt 2018. december 12-én elkezdődött, amikor az ellenzék, felismerve a folyamatos jogsértéseket, amelyeket önök elkövettek ellenünk, a házszabálysértő lezárását a rabszolgatörvényről szóló vitának, a házszabálysértő tárgyalását annak a majdnem 3 ezer napirend-módosító javaslatnak, amely gyakorlatilag lehetetlenné tette volna a rabszolgatörvény elfogadását, tehát ezeknek a megtapasztalása vezette el oda a magyar ellenzéket, hogy elkezdett egymással szóba állni, elkezdett közös stratégiát kidolgozni, és elkezdett közösen cselekedni.

És ezt a közös cselekvést megerősítették és támogatták az utca visszajelzései, a magyar emberek visszajelzései, és mi  demokraták lévén  ez előtt fejet hajtottunk; az EP-választások kis taktikai kisiklása után 2019 októberében felállt az a politikailag is értelmezhető választási lehetőség, az az egyértelmű alternatívája az Orbán-rezsimnek, amely az ellenzéki pártok, a köztársaságpárti erők összefogásával megteremtette annak a lehetőségét, hogy a változást akaró magyar állampolgárok hatékonyan tudják a szavazatukkal szolgálni az általuk áhított célt, az Orbán-rezsimnek a visszaszorítását, a szabadság kis köreinek a megteremtését, amit ma már Budapest és számos nagy-, kis- és közepes város önkormányzata jelent a benne lakó polgárok számára.

Innentől kezdve az ellenzék már ismeri a receptet, az ellenzék arra készül, hogy 2022-ben  továbbmenve ezen az úton, bebizonyítva az egységét, az erejét, a képességét a kormányzásra  egy meggyőző ajánlattal álljon Magyarország polgárai elé, a Fidesz pedig, úgy tűnik, elvesztette ezt a stratégiai versenyt, megszűnt az a strukturális előnye, amely az eddigi relatív többségét, az abszolút kisebbség támogatását át tudta fordítani egy kétharmados parlamenti többséggé (Böröcz László közbeszól.) a teljesen csalárd és testre szabott illegitim választási törvény segítségével.

Nos, tehát innentől kezdve önök bajban vannak, és önök erre a bajra nem azzal reagálnak, hogy felülbírálják az eddigi politikájukat, nem úgy reagálnak, hogy a magyar társadalom értékrendjének megfelelően a magyar emberek kinyilvánított, egyértelmű akaratának megfelelően megpróbálnák visszakormányozni Magyarországot az európai értékrend irányába, hanem tovább szorítanak a présen, és tovább mennek előre a zsákutcába, és még mélyebbre nyomják a gázt. Én jelzem, kedves és kevésbé kedves fideszes, KDNP-s képviselőtársaimnak, hogy ez nem szolgálja Magyarország érdekeit, és nem szolgálja az önök érdekét sem.

Azt gondolom, hogy önöket már lejtőre tettük, azt gondolom, hogy a Fidesz rezsimje már a pusztulás szélére sodródott, beléptek a bukásuk előszobájába  ahogy Lukács kolléga mondta talán tegnap délelőtt (Dr. Lukács László György: Jakabé volt először, Jakab Petié volt!), akkor Jakab Péteré volt ez a nyelvi lelemény , a lényeg az, hogy közel már ennek a rezsimnek a politikai vége, és tulajdonképpen már csak az múlik az önök döntésén, hogy ez a vég mennyire lesz méltóságteljes vagy mennyire lesz dicstelen.

Én a társadalmi béke fenntartása és tulajdonképpen mindannyiunk politikai érdeke szerint azt kívánom, hogy ez a vég ne legyen túlságosan dicstelen, ne kelljen olyan jelenetek szemtanúinak lennünk, amelyeket igazából egyikünk sem szeretne látni Magyarországon.

Én azt javaslom önöknek, hogy fontolják meg az elmúlt órákban elhangzott érveket, forduljanak vissza az európai útra, forduljanak vissza a jogállam és a demokrácia útjára, fontolják meg, hogy a magyar emberek többsége nem támogatja önöknek ezt az autoriter politikáját, vonják vissza a képviselők jogait korlátozó törvényeket, teremtsék meg a valódi társadalmi beleszólás és társadalmi kontroll intézményeit, és összességében viseljék jól magukat  és akkor talán a bukásuk nem lesz olyannyira csúfondáros, hogy aztán évekkel később is szomorúan kelljen majd visszatekinteniük erre az időszakra, és akkor talán nem fogják azt gondolni, hogy bárcsak hallgattunk volna akkor az ellenzéki kollégákra, merthogy jobban tették volna. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.)