Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha virtuálisan is, de kettéválasztanánk ezt a termet, és az egyik oldalon a Fidesz, a másik oldalon az ellenzékiek ülnének, akkor azt mondhatnánk, hogy az önök oldalán, ha az egészségügyről beszélünk, akkor minden jó, ha a mi oldalunkon ülünk, akkor minden rossz. Higgyék el, hogy tévednek, ha úgy gondolják, hogy minden jó! Önkritikát is kell gyakorolni, mi is tévedünk, ha úgy gondoljuk, hogy minden rossz, mert a valóság egyébként azt mutatja, hogy többnyire az egészségügy területén rossz nagyon sok dolog, és az, hogy valami még jó benne, nem önöknek köszönhető, hanem az egészségügyben dolgozóknak, az egészségügyben dolgozó szakembereknek, ápolóknak, akik még fenntartják az egészségügyet és működtetik.

Azt is be kell önöknek vallanom, hogy a Jobbik az egészségügyi javaslataival, mondjuk úgy, önző volt, túlontúl akart kedvezni ? és a benyújtott javaslatok is ebbe az irányba fognak menni ? a harmadik legfontosabb területnek, amire mi úgy tekintünk, hogy az ország költségvetésének az egyik kiemelt területe, és ez az egészségügy. Mi úgy gondoltuk, hogy sokkal fontosabb idecsoportosítani forrásokat, mint a TEK-nél hagyni forrásokat, vagy Lázár János zsebpénzét meghagyni a minisztériumnál; mi úgy gondoljuk, hogy sokkal fontosabb erre költeni, mint stadionokra. Ezt már elmondtam a vita során, szívesebben látunk fűtött focipályákon tébláboló focisták helyett fűtött kórtermekben gyorsan lábadozó betegeket. Tehát nagy a különbség, és nincs mese: pénz kell az egészségügyre. És hogy ezt a koncepciót felvázoljam önöknek, először távolról közelítünk, majd aztán utána belemegyünk bizonyos részletekbe is.

Távolról közelítve a legfőbb probléma az ? és ezt már említettem ?, hogy pénz kell. Magyarország ugye az egészségügyi kiadások terén a GDP-hez viszonyítottan kiugróan rosszul teljesít, méghozzá akár a visegrádi országokat, akár az OECD-átlagot nézzük. Magyarországnak van mit ledolgozni ezen a téren, de van mit ledolgoznia az életpályamodell területén is. Önök mindvégig az egészségügyi életpálya területén arról beszéltek 2010 óta, hogy meg fog valósulni, hogy elindítják. 2011-ben ezt megismételték, majd 2011-től jött egy hatalmas nagy csend, és közben mind a Magyar Orvosi Kamara és különböző szövetségi szervezetek jelezték folyamatosan, hogy szükség van az elindítására, folytatására, és nemcsak egyéni akciókra, hogy egy-egy kiemelt területen ? mint például majd most a háziorvosoknál vagy korábban például a rezidenseknél ? bizonyos korrekciókat tesznek.

Komplexen az egészségügyi életpályamodellel nem lehet várni, márpedig az önök államtitkára egy legutolsó konferencián azt mondta ? és ez egybevágott a költségvetésben használt terminológiával ?, hogy egy dologban bízhatnak 2015-re az egészségügyben dolgozók: számíthatnak a kormányra. Hát nem mindegy, hogy milyen irányban számíthatnak a kormányra: hogy semmit nem fog tenni az ő irányukban, vagy hogy egyáltalán el fogja-e indítani az életpályamodellt. De az államtitkár úr lelőtte a poént, mert azt mondta, hogy majd 2016-ban sor kerülhet arra is, hogy az életpályamodellt el fogják indítani. Ehhez képest, úgy tűnik, el fog addigra telni hat év olyan kormányzás, amelyben önök nem tettek ebben az irányban semmit.

A másik, ami igazán fontos ? és még távolabbra nézve ez szintén az egészségügyben egy fontos terület ?, ez a népegészségügyi feladatok, ugyanis elsődleges feladatunk az egészségmegőrzés. Üdvözölendő, hogy ebbe az irányba önök is elmozdultak, és ezt fontosnak tartják, azonban a Jobbik egységes álláspontja az, hogy sokkal több fejlődnivalónk van ezen a területen, hiszen ha erre a területre koncentrálunk, akkor sokkal kevesebb kiadás fog minket terhelni a kórházakban, és sokkal kevesebb lesz, amit reparálni kell az emberek egészségében.

A másik a munkaerő és az emberi erőforrás kérdése. Ezt is mindenki felismerte, csak nagyon kevesen tudnak tenni, és úgy tűnik, önök sem tesznek ebben az irányban, méghozzá abban, hogy hogyan tartsuk itthon azokat a dolgozókat, akik az egészségügyből menekülnek és el akarnak menni. És erre megint csak az lehet ? és akkor visszacsatolunk az elejére ?, hogy több pénz kell, több forrás kell, méghozzá hitelesen kell ezeket a forrásokat nyújtani, és alsó hangon nyugodtan kiszámolhatjuk ennek az életpályamodellnek és az itthon tartásnak a költségeit: ha egy pedagógus-életpályamodellre 150 milliárd forintra van szükség, az egészségügyi dolgozókra, ami egy közel 200 ezer fős dolgozói létszámot jelent, mindenképpen hasonló összegre van szükség. Így a Jobbik javaslatai is ebbe az irányba fognak majd mutatni, hogy valahol el kell kezdeni, és erre fogunk olyan javaslatokat tenni önöknek, hogy menjünk el egy olyan irányba, hogy ezt emeljük meg.

Azonban a legfontosabbakat úgymond csak példálózóan sorrendbe szedve, hogy mely területeken kellene emelni mindenképpen, és milyen javaslataink vannak:

Az egyik: az egészségügyi működőképesség fenntartása érdekében, a várólisták csökkentésére vagy a kórházi halmozódó tartozások lefaragására szintén fogunk előirányozni olyan javaslatokat, olyan emeléseket, amelyeket, úgy tűnik, a kormány nem elegendően vagy nem megfelelő mértékben irányzott elő. De a mentésben részt vevőket is igyekszünk segíteni, méghozzá úgy, hogy a mentés tárgyi feltételeit, illetve a személyi feltételeit is szintén az emelendő tételek közé soroljuk.

Szintén nagyon fontos, kevesen tudnak róla, hogy az Országos Vérellátó Szolgálat a nevén túli feladatkörön túl mindenképpen foglalkozik ? és ez az egyik legfontosabb ? a donációval, illetve a nemzetközi donációs és recipiens viszonyokkal. Ebben a témakörben a legfontosabb az, hogy ha nem tudja a magyar állam ellátni azt, hogy bizonyos szervi igényeket a saját piacról ellásson, akkor bizony külföldi segítségre van szüksége, ami bizony pénzbe kerül, ennek a rendszernek a fenntartása pénzbe kerül, és egyébként hatékony segítség, így erre is extra ráfordítások kellenek.

De javasoljuk például a betegszállításnak, illetve az orvosi rendelvényre előírt halottszállításnak is azért az emelését, mert ebbe a területbe már egyre jobban beszivárognak azok a szürke, illetve fekete elemek, amelyek ennek a területnek úgymond a teljes mértékű, lassan a bűnözők irányába hajló formáját mutatják. Ezeket kifehéríteni úgy lehet, hogy tisztességes tételekkel dotáljuk ezeket a szervezeteket.

De tisztességes pénzzel kell ellátni a civil, illetve a nonprofit szervezeteket is, hiszen ők azok, akik kisegítik az államot azokban a feladatokban, amelyeket az állam saját maga, önállóan nem tud ellátni. Így ezeknek a szervezeteknek is, például a Magyar Rákellenes Ligának, szintén többletjuttatásokat kívánunk szánni.

És itt vannak még azok, amelyekre önöknek nagyon fontos volt az alapellátás. Teljesen egyértelmű és támogatandó a Jobbik által is, hogy a háziorvosi rendszert, ami az egészségügy kapuőrszerepét tölti be, támogatni kell. Azonban ahogy már korábban említettem, túl kell lépni azon, hogy csak a háziorvosokkal foglalkozunk, foglalkozni kell az alapellátás további résztvevőivel, éppen ezért az otthoni szakápolással is foglalkozni kell, illetve foglalkozni kell a védőnői szolgálattal és a fogorvosi alapellátással is, így ezeken a területeken további emelést ajánlunk a kormány figyelmébe és az egészségügyi kabinet figyelmébe is.

Szintén rendkívül fontos lehet, hogy az egészségügyi bérfejlesztést ? amiről beszéltem ?, az életpályamodellt teljes egészében megvalósítsuk. Itt a Jobbik egy 10 százalékos emeléssel kezdene, pontosan azért, hogy a következő években egy folyamatosan emelkedő számmal haladhassunk előre. Ugyanis csak képzeljék el azt a viszonyt, amikor beszélünk a különböző életpályamodellekben az emelésről ? és azt hiszem, most a rendvédelmi dolgozók vannak terítéken ?, amikor a rendőr a saját maga fizetésével, ami már most jóval nagyobb lesz, mint amit az a szakorvos keres, akihez mondjuk, beviszi a pszichiátriai kezelt beteget az utcáról összeszedve, milyen feszültségeket keletkeztet ez egy-egy szakma között, amikor az az orvos, aki ott dolgozik, és ezt a beteget gyógyítani fogja, a töredékét keresi annak a rendvédelmi dolgozónak, aki az utcáról összeszedi a beteget, és beviszi hozzá. Ezeket nem lehet felelősségteljesen benne hagyni a rendszerben, így ha az ember á-t mond, mondania kell b-t is, és nem egyenként kiemelni egy életpályamodellt, hanem szépen felzárkóztatni hozzá az egészségügyet is.

A másik, amivel szintén nem értettünk egyet, az a költségvetési kacsa, amiben azt írják, hogy a húsz év legnagyobb mértékű szervezeti átalakítása valósult meg, ami elősegíti a gazdaságosabb és hatékonyabb fekvő-, járóbeteg-ellátási struktúra működését.

(20.20)

Ez azért nem igaz, mert újonnan megint struktúraváltásba fognak kezdeni, és erre a frissen benyújtott törvényjavaslatuk a példa, és ez bizonyítja, hogy a korábbiak sem működtek, önök egy újabb irányban fognak elmenni, így hát semmi nem működött, illetve semmi nem valósult meg abból, amit önök a legnagyobb mértékű és a leggazdaságosabb átalakításnak véltek felfedezni. Szintén nagyon fontos az Országos Mentőszolgálat stafírungozása, ugyanis bár ott is megvalósult egy bizonyos fejlesztés, de ott állandó ütemű olyan eszközkopás, olyan igény van, amelyet pluszforrásokkal kell támogatni.

Még egy utolsó terület, amiről mindenképpen szólni kell. Egy nagyon kevesek által ismert, de egyébként rendkívül fontos terület és támogatandó, ez pedig az Európai Gazdasági Térségben vagy akár az Európai Unión kívüli vagy Európai Unión belüli tervezett vagy sürgősségi ellátásokra fordítandó extra kiadások. Ugyanis tudomásul kell vennünk, hogy a jelen rendszerben nem minden szolgáltatás érhető el Magyarországon, így azért, hogy a magyar embereknek az egészségét, a családjuk egységét meg tudjuk tartani, külföldön is mindenképpen igénybe kell venniük szolgáltatásokat a legfejlettebb szinten.

Így hát összességében azt lehet mondani, hogy vannak jó irányok a költségvetésben, azonban sokkal bátrabban, sokkal aktívabban kell hozzáállni a kormányzatnak, és nagyon jó lenne, ha el tudná oszlatni a kormányzat azt a kétséget az egészségügy felől, hogy egyébként a mostohagyerekeként kezeli, és nem költ eleget az egészségügyre. Így hát innen a Jobbik arra szólítja fel a kormányt, hogy végre költsön ezekre, vesse el azokat az egyébként pazarló és fényűző beruházásokat, és végre kezdjen el foglalkozni az egyik legfontosabb területtel, az egészségüggyel, és megismétlem magam, ne kezelje mostohagyermekként az egészségügyet. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)